The Torenos, a hét főbűn története (egyszeregy)

Először egy kis lábjegyzet: (amit nem az elejére szoktak tenni, de én ideteszem…) A hét főbűn a katolikus egyház szerint a hét legsúlyosabb bűn. Önmagukban nem olyan vészesek, de ezek az összes bűn forrásai.
De hogy hogyan is függ össze ez Torenoék történetével? Nos, a szerkezet a titok. A tale olvasása közben és után mind a hét főbűn megkörnyékezheti a drága, kedves, nyájas olvasót… Hogy miért? Most bizonyítani próbálom…

A kevélység, más néven gőg az a bűn, amikor magunkat mindennél többre tartjuk. Az első hét rész számomra ilyen volt. Ez a történet ezen részek alatt kezdett kibontakozni, megismerjük a szereplőket. Hogy miért környékezett meg ekkor a gőg?

Okok: A részek ekkor számomra túl tiszták és lelketlenek; A szereplőket ismergetjük, de nem eléggé; a titkok még nem bonyolódnak; a képek kicsit rosszul rendezettek; a cím… a cím pedig olyan, amilyen. Ezért lehetett okunk a kevélység bűnére, és lenézhettük ezt a történetet: “Á, ez csak egy romantikus semmi egy kicsi krimicskével… Mi az nekem?”

II. Lustaság: (1-7. rész):

Ez a bűn párhuzamosan futott a kevélységgel. Igen. Bevallom. Lusta voltam Torenoék történetét olvasni, mert az első néhány rész “nem tetszett”, na, és persze hosszú is volt. Itt minden tale-olvasó hibája. A kezdeti részek, a külsőségek alapján ítélnek. Előítélet. Egy újabb bűn. Ha egy tale nem indul jól, bizonyára nem is az – hiszik sokan. Itt egy ellenpélda.

III. Düh: (8.rész): Ez számomra a legutálatosabb rész. Itt környékezett meg a düh, melyet Dettyke iránt táplálok…

Miért, miért, miért? Miért kellett -akár csak egy történet szintjén is- megölni szegény kutyát? Miért? Miért? Dettyke, te egy gonosz, gonosz nő vagy! 😀

: Az ember egyik újabb utálatos műve. Ekkor jöttem rá, hogy: “hoppá… Ez a történet jobb, mint vártam… A fenébe…” Így ezeket a részeket nagyon nagy szigorúsággal olvastam, és egy igazi szőrszálhasogatóként kárörvendve nevettem a hibákon. Irigy voltam, bevallom, de szerintem ez nem bűn. Hiszen ki ne lenne irigy egy ilyen remek történet írónőjére?

: Becca és Preston… Úristen, ez a bűn meg hogy került ide? 😀

VI. Falánkság: (18. rész-II. évad):

Miután lenéztem a történetet, oda nem figyelve olvastam el, s később irigyen apró hibákat kerestem, akaratlanul is beleestem egy csúnya, de nagyon is élvezetes bűnbe… Faltam a részeket! Jöjjön, jöjjön, jöjjön az akció, jöjjenek az izgalmak, és nem érdekelt, hogy már kifolyt mind a két szemem, csak tudjam, hogy mi fog ebből a rejtélyes környezetből kisülni… Ez az életben nagyon csúnya egy bűn, de itt igenis megbocsátható…

VII. Fösvénység:

Egy kicsit ez a bűn is megkörnyékezett, miután elolvastam a történetet. Hogy mivel is lennék én fösvény? Hát megmondom… A dicsérettel. Fösvény szerettem volna lenni, nem annyi dicsfényt világítani erre a tale-re, mint amennyit megérdemel. Hogy ezt a bűnömet elfelejtsem, újra falánk lettem, és ismét elolvastam az egészet, elölről. 😀

Őszintén szólva ebből a rövid szösszenetből nem sok tanulságot vonhat le Dettyke, mit is tanácsolnék neki és miért is rajongok. (Maximum annyit tanulhat meg, hogy állatokat ne öljön :D) S talán a következő részből sem fog eszeveszett nagy tanulságokat levonni.
Viszont én élveztem a párhuzamot a bűnök és Torenoék között, és legalább ennyi legyen elég… egy ideig 😀