The Torenos 2 – A bosszú játéka (DeeDee)

Nem találok szavakat… Ez a rész… Tökéletes volt. Esküszöm a végére úgy bőgtem, mint egy idióta, pedig igazán nem szokásom elsírni magam könyveken/filmeken. De ez most brutálisan hatásos volt! Köszönöm Neked az élményt, tényleg. Azért remélem, hogy az epilógus nem lesz ilyen megható, mert tiszta depressziós leszek lassan.

Na, hogy a “lényegtelenebb” dolgokra térjek, eszméletlenül jól volt felépítve a rész. Először paráztunk, aztán kicsit megnyugodtunk, majd folytatódott a para ezerrel, és végül sírtunk. Az érzelmek széles palettáját végigjártuk, és száz százalékosan hihető volt az egész az első mondattól az utolsóig.

Prestontól okos volt a megsemmisítő program, bár egy kicsit kételkedem benne, hogy nincs-e mégis egy gondosan elrejtett másolat valahol. Trent jól belevetette magát az események sűrűjébe, de szerencsére ép bőrrel megúszta. Aztán jött egy kis verekedés a la Toreno, tudtam én, hogy Preston nem fogja legyilkolni Leót, még akkor sem, ha megérdemelné. De szerintem ez nem gyávaság. Mégiscsak az apja, vagy mi a szösz, inkább szívtelenség lenne megölni. Viszont Leónak sem nagyon akaródzott eltenni Prestont láb alól, amin nem is tudom, hogy meglepődtem-e, vagy nem. Végülis az utóbbi pár részben bebizonyította, hogy nem hidegvérű gyilkos, tud ő szeretni. Hogy a fiát szerette-e vagy nem, arra talán azt mondanám, hogy a szíve mélyén igen. Ahogy Preston is őt. Szóval egy nagy családi elrejtett szeretet volt mindenkiben (oké, bocs, hogy hülyén fogalmazok, de már késő van ).

Aztán kiteregettük nagypapi szennyesét is, vannak ilyen emberek, akik csupán érdekből próbálnak megváltozni, de néhány gyermekét ez sem hatotta meg. Kicsit talán furcsa volt olvasni Leo őszinte szavait, de nagyon hitelesek voltak, egytől egyig, és ideje volt már, hogy megtudjunk egyet és mást Toreno múltjáról is. Úgy látszik, senkinek nem volt felhőtlen gyerekkora.

A szövetségiek természetesen a legrosszabbkor rongyoltak be, bár igazából Leo menekülési terve is hagyott némi kívánnivalót maga után. Preston már-már tényleg önfeláldozóan viselkedett, egy pillanatra azt hittem, hogy mindketten lezuhannak, de sajnos hosszabb, és fájdalmasabb véget írtál hősünknek . Leo természetesen élete utolsó perceiben is csak a saját biztonságára gondolt… Hát, kutyából nem lesz szalonna. Kicsit csodálkoztam, hogy Wayne végül lelőtte, azt gondoltam, hogy csak elkapják, és sittre vágják, de úgy látszik, az ügynök le akarta zárni a Toreno aktát véglegesen.

Preston haláltusája pedig… Olyan gyönyörű volt! Mármint nem az, ahogy haldoklott, hanem a fogalmazásod, a képek, meg minden. Teljesen át tudtad adni a szenvedésüket, ami nekem nagyon ütött. Inkább nem is megyek bele a részletekbe, mert mindjárt megint elsírom magam. És a végszó: Maxime az utolsó Toreno. Biztosan meg fogja őrizni apja emlékét a szívében örökre.

Hát, ennyi lett volna az ömlengésem, tényleg nem terveztem ilyen hosszúra, de valahogy mégis csak ilyen terjedelmesre sikerült. Még egyszer szeretném megköszönni a részt, mert zseniális volt (azért lehet, hogy még a jövő héten folytatódik a dicséret-özön ).