Szerelem: Vissza a halálból (DeeDee)

A választ már az első fejezetben megkaptuk: Victoria feltámasztásával. Az első gondolatom az volt, hogy ez egy várható fordulat, viszont ha már öt év eltelt a halála óta, eddig miért nem jutott senkinek eszébe ezzel próbálkozni? Aztán eszembe jutott, hogy végülis eddig nem tudták, hogy ilyen jó állapotban van, így átlendültem ezen a kérdésen.

Victoria sikeresen feltámadt, és az is kiderült, hogy ez miért következhetett be: a baktérium miatt. Ami végtére eléggé kézenfekvő magyarázat volt. A történet során többször megfigyeltem, hogy sok minden a baktériummal van megmagyarázva, ami nem mondom, hogy baj, mert ez a lényege, a központi momentuma a történetnek, csak néha kicsit úgy éreztem, hogy sok. Példának okáért, amikor Bradley visszakapta a lábát. Azt a rész talán egy kicsit feleslegesnek tűnt nekem valamiért.

Szerencsére azonban a megtáltosodott hősszerelmes Vince közbelépett, és felkutatta Victoriát. Ugyan az eddigi tetteit az én szememben nem tudta ezzel kompenzálni, de hát a lány eddig is oda meg vissza volt érte, úgyhogy gyorsan megbocsátott. Kicsit talán túl gyorsan is, bár tekintve, hogy életveszélyben voltak, ez talán érthető is.

Az eljegyzésen kicsit meglepődtem, vagy nem is olyan kicsit. Ez is csak erősítette bennem azt, hogy Vince túlságosan szélsőséges viselkedésű. Végtére ezt is írhatjuk az életveszély miatti élet-átértékelés számlájára, ahogyan azt is, hogy a fiú hirtelen gondoskodó apajelöltté vált.

Ha már karakterek, akkor a főszereplőről is ejtenék néhány szót. A történet elejétől a végéig karakterében maradt Victoria, egyenletesen hozta a személyiségét, ami Vince hektikusságával ellentétben nekem nagyon tetszett. A lány emberszeretete, és életszeretete pedig példaértékű, az pedig, hogy tulajdonképpen ilyen fiatalon kitűnő anyai ösztönökkel rendelkezett, számomra csak még szimpatikusabbá, emberibbé tette őt.A képek is tetszettek, főleg a végére nagyon-nagyon jó illusztrációk készültek, folyamatosan látszott a fejlődés. Az elején még néha-néha becsusszant egy-két furcsa fotó, ami túlságosan távoli, vagy felülnézetes volt, amiket én annyira nem kedvelek. A díszletek viszont kidolgozottak, hihetőek voltak, biztosan sok munka volt velük, le a kalappal!

Összességében szerintem egy nagyszerű történetet olvashattunk, tele izgalmakkal és váratlan fordulatokkal. Ahogyan az értékelésemből kitűnik, a legnagyobb bajom Vince viselkedésével volt, kicsit talán túl sokat is csámcsogtam rajta, elnézést, hogy főleg a negatívumokat soroltam fel. Valamiért azonban engem az első évad története jobban megfogott, bár lehet, hogy csak én vagyok ilyen földönkívüli, akit jobban megérint egy tragikus befejezés, mint egy boldog.

Mindenesetre én kívánom, hogy olvashassunk még Ahsoka tollából hasonlóan színvonalas történeteket a jövőben!