A sötétség angyala (Gábor3)

Megjelenése napján, mikor elkezdődött a történet biztosan emlékszel rá, hogy az első rész nem igazán nyűgözött le, sőt nagyon sok negatívumot soroltam fel. Ez idővel változott, sok mindenen keresztül ment a történet, majd a végére ismét kicsúszott a lábad alól a talaj, és sajnos ezt a befejező rész se tudta rendbe hozni nálam. Mielőtt még elkezdődött volna az akció a sztoriban, addig egy nyugodt, békés vámpír love tale-t olvashattunk. Ebben az időszakban számomra elfogadható volt a történet, egy közepes, mely nem nyűgözött le, de szívesen elolvastam az új részeket.

Érzelemleírásilag ez az időszak viszonylag rendben volt. Olyan, mintha egy tinilány naplóját olvasná az ember, aki napról napra beleírja mi történt vele. Kicsit talán túl sokáig ment ez a minden este buli, nappal alvásos részek, de őszintén megmondva ha tudtam volna milyen lesz az akció, akkor még mehetett volna ez a nyugodtság tovább is. Ezt azért mondom mert az akciótól kezdve nem élveztem már úgy a történetet. Ez pedig azért volt, mert rettenetesen tömören, gyorsan, előzménytelenül és logikátlanul építettet fel a harcot.

A fogalmazásnál itt már jóval több érzelemleírásra lett volna szükség, hisz ilyen helyzetekbe, mikor veszély les rád az ember (itt vámpír) fejében jóval több dolog van. Az egész harcosdi, háborúsdi nagyon gyorsan ment, pillanatok alatt minden megváltozott, ha Lejla valamit a fejébe vett azt simán megtudta oldani, ugyanis mindig szerencséje volt, vagy a rosszak mindig meglágyultak ha a lány pár érvet felhozott. Nagyon szerencsés egy lány, mindent amit csak a fejébe ment, azt rögtön sikerült megoldania, ezáltal ki kell hogy mondjam, de nekem bugyuta lett ez az egész, mintha egy mesekönyvet olvastam volna a hercegről, hercegnőről és a gonosz boszorkányról, ahol szintén minden egy varázsütésre megoldódik, valamint a szerencse is közbejátszódik sokat. Amit még sajnáltam az a vámpír mítoszod kidolgozatlansága.

A harcig úgy tűnt, mintha ezeknek a lényeknek nálad semmi kultúrája szinte nem is lenne, aztán a csata mindent felborított negatív értelemben. Ezek a törvények se tiszták. Gondolt egyet pár ember, gyűjtött híveket majd vámpír politikai posztokat hoztak létre, és ők lettek az irányítói. Ha ez így is van, akkor meg Terézia nem tudom hogy volt képes egyik pillanatról a másikra úgy gondolni, hogy “Fütyülök a törvényekre, mostantól nem lesznek, minden embert megölök.” Az utolsó részben a minisztériumi dolgok, Samuál stb meg mind eszméletlen zavarossá vált. Lehet megtudtam volna érteni, de olyan gyorsan váltasz témát, mész tovább a kérdésekben, hogy az embernek ideje sincs megérteni mi folyik ott. Nem akarom a harcot tovább részletezni, mert minden egyes lépésedre ugyan azt tudnám csak mondani, hogy nagyon gyors, összecsapott és néhol bugyuta. A vámpírvadászok is inkább egy klubnak néznek már ki, mint egy erős országos szervezet. Kidolgozatlanok és nincs kellően részletezve.

Sok szereplőd van a történetbe, de ezeknek 70%-a inkább töltelék karakter. Lejla, Ármin, Kata, Terézia és Lujzán kívül a többiek teljesen kihagyhatóak, nem volt különösebben semmi jelentőségük. A nem töltelék karaktereket azért megismerhettük, bár Teréziát semmiképp se az ördögi, ravasz és okos gonoszokhoz tenném, hanem inkább az esztelen, forrófejűekhez. Ez a Samu dolog is igencsak olyan amilyen, ha Terézia tudta, hogy nem halt meg, gondolhatta volna, hogy nem hagyja szó nélkül a háborút.
Hogy jót is mondjak a képeid nagyrészt szépek voltak, egyedül néhány helyszín volt kicsit 1 perces alkotásnak tűnő (metró, kazamata stb), ami miatt inkább díszletre hasonlítottak mint igazi városbeli helyekre. A fogalmazásod a harcokig rendben volt, illetve a nem töltelék karaktereket is sikerült bemutatnod nekünk.

Legközelebb szerintem figyelj oda a fentiekben elhangzottakra, gondolj át mindent, részletezd, ne siesd és csapd össze, és használd ki a történetben rejlő lehetőségeket.

Fogalmazás: 6/10
Történet: 5/10
Képek: 7/10
Szereplők: 7/10
Összesen: 26/40