Linda és a szerelem (Etti, mtmt, egyszeregy, szilvi95)

Linda és a szerelem (szerző: szaba92)

Olyan különös, hogy a főhősök mindig el akarják venni a “gonosz” testvéreiktől a pasikat…
Cím: 5/5: Ötletes, megjegyezhető. Na, és persze, amikor megjelent, azonnal felkaptam a fejem erre a címre.
Első benyomások: 10/9: Kissé zavaros még, de ez, persze, le fog tisztulni. Az egy pont azért veszett el számomra, mert a nevek egyszerre magyar nevek (ami plusz), de egyszerre nem magyarok is (ami duplán mínusz). Vagy Kellemetlen Izabella legyen, vagy Isabel Unpleasant, de még az Isabelle Unangenehm is megfelel De ne Izabella Kellemetlen
Szereplők: 5/5: Nemcsak a nevek, hanem a kinézet is elárulja a szereplők jellemét! Fantasztikus!
Képek: 5/5: Ha jól számoltam, három képpel volt problémám, de ez még belefér
Szóhasználat: 10/9: Tetszik. Ugyan nincs mese, de ezt pótolják a főszereplő gondolatai. A helyesírás majdnem tökéletes. Tetszik, hogy a dühöt és a kiabálást nagy betűkkel fejezi ki a szerző. Viszont olykor-olykor hiányérzetem támadt, ahol egy kicsit “igényesebbre” vágyom.
Összességében megérte elolvasni e történet első részeit, és ha a többi is megérkezik, abból baj nem lehet.
Összesítve: 35/33 = 94%

Elolvastam a Linda és a szerelem c. tale-t.
Először is hadd szögezzem le, hogy a címe alapján én kicsit másra számítottam. A kiérdemelt kristály miatt döntöttem végül úgy, hogy adok neki egy esélyt. Jól döntöttem… bár nem leszek kíméletes, a pozitívumok mellett némi negatívummal is szolgálok majd, és nézzétek el, hogy ezen utóbbiakat jobban kifejtem majd.

Nos… Maga a történet nagyon jó, talán a végét leszámítva. Úgy éreztem, hogy kissé összecsapott lett a befejezés, mintha kimaradt volna egy köztes rész vagy jelenet; a happy end irreálisan hirtelen következett be. De sebaj, hisz végtére is Hamupipőke történetről van itt szó!

A képek beállítása fantasztikus, csakúgy mint a szereplők arcjátéka. Épp emiatt valóban feleslegesek lettek volna a tájleírás jellegű részek, – ezekkel a képekkel kombinálva – a párbeszédek ötlete igen frappáns. A párbeszédek tartalma ugyanakkor már egy másik kérdés. Jópofa és élvezhető a szöveg, én mégsem voltam száz százalékig megelégedve vele.

A párbeszédek a történet közlésére mellett a szereplők jellemzésére is szolgálnak, és ezen a téren bizony kissé sántít a dolog, még egy ilyen Hamupipőke-sztori esetében is… Itt felhozhatnám példának a vonzalmukat nyíltan közlő szereplőket (pl. Anita, utazásszervező), na meg Oszkárt, Linda édesanyját, vagy éppenséggel Dávidot.

Katalin olyan személyiségnek lett lefestve, aki annyira naiv, hogy 20 év együttélés után sem ismeri ki igazán a párját; majd mikor az eddig tapasztaltakkal ellentétes helyzetnek hirtelen fültanúja lesz, azon nyomban megváltoztatja az illetővel (Zoltánnal) kapcsolatos nézeteit, és teljes magabiztossággal lép fel vele szemben. Dávidnál is hasonló – bár pont fordított – a helyzet, hisz Tünde irányában a korábbi ellenségeskedést egy pillanat alatt olthatatlan szerelem váltja fel. Szóval a szereplők jellemén lenne mit csiszolni…
Ugyanakkor remélem, kritikám ellenére sem kenődik el a történet írója, hisz összességében egy nagyon jó tale-t sikerült összehoznia, méltán lett kristállyal jutalmazva. Gratulálok szaba92!

Első benyomás: Már a főkép alapján (sőt, már a cím alapján) tudhattuk, hogy ez is egy szerelmes tale lesz, amiből már rengeteg van az oldalon. Nem szeretem ezt a műfajt, talán azért is, mert nem értem meg annyira. (De ez gondolom, a korom miatt van) Az első rész nagyon tetszett, már rögtön bonyolódott, ami /szerintem/ ritka. Már most megtudhattuk, melyik szereplő kicsoda, bemutatások meg ilyesmik nélkül. A képek és a szöveg mindent elárulnak.
Képek: Itt van az, ahol szinte nem is lehet hibát találni, én legalábbis nem találtam. Nagyon jó ötlet, hogy a szomszédságok díszítőelemei is fel vannak használva. Az épületek szépen meg vannak építve kívülről és belülről is, és a simek arckifejezései is nagyon jók.

A történet: Nekem a történet nagyon tetszett, bár volt már olyan, hogy azt mondtam: túl szomorú a történet és nem olvasom tovább. De végül mindig elolvastam, és egyre inkább vártam a befejezést. Az egyik ilyen volt az a jelenet, amikor Oszkár a vízbe esett és azt hitték, Izabella volt a megmentő. Ezt a részt nem szerettem, de szerencsére a végén minden kiderült. A vége nagyon tetszett, amikor már minden megoldódott és az utólag bemutatott videós rész is nagyon jól sikerült.
A Szöveg, a fogalmazásmód is nagyon tetszett, hogy a gondolatok dőlt betűvel vannak írva, és bár Linda személyében íródik a történet, jó, hogy azt is tudjuk, mi folyik a többi szereplő életében.