Jelzőfény: A kezdet (Sookie)

Egy néhány héttel ezelőtti szavazás alapján a Jelzőfény rendelkezik a legnagyobb olvasóközönséggel, és úgy gondolom, méltán megérdemli ezt a szerepet. Hogy miért? Mert a Jelzőfény jó. Izgalmas sztori, érdekes karakterek és a képek pedig egyszerűen fantasztikusak.
Picture

A történet szerint Elsie, a kicsit naiv, szőke lány egy véletlen folytán egy különleges kalandba csöppen egy angyalian jóképű idegen fiú, Damian társaságában. A kezdetben futó kalandnak induló kapcsolatból pedig egy izgalmas utazás veszi kezdetét angyalokkal, őrült tudósokkal, gondolatolvasással, és egy fegyverrel, ami mindent megváltoztathat.
A történet egyik nagy előnye, hogy az alapötlet igazán egyedi. Nem olvastam még Sims Tale-ben angyalokról (ettől függetlenül persze lehet, hogy találhattam volna), még ha a történetben ez a rész még nem is bontakozott ki igazán. Talán a második évad több „angyali cselekedetet” tartalmaz majd, mint az első, amely a címéhez méltóan valóban felvázolta a kezdetet.
Ráadásul jó pár csavar is színesíti a tale-t, amitől a történet minden része csak még izgalmasabb. Hiszen sosem lehet tudni, mit hoz majd a következő rész.
Picture

 De persze a történethez sokat hozzáadnak a szereplők, akik mindegyike külön személyiség. Amiért hatalmas pacsi jár!
A főszereplő Elsie néha túl naiv, és előszeretettel sodorja bajba saját magát, és sajnos a körülötte lévőket is. Elég csak az erdei kalandozásra gondolni, vagy amikor simán telefonálgatni kezd, amikor üldözik őket. Másrészről viszont belecsöppenni egy ilyen helyzetbe nem lehet egyszerű, és nem mindenki van felkészülve. Elsie talán ezért is szimpatikus, hiszen minden hibájával együtt emberi.
Nem úgy, mint a másik főszereplő Damian, a zöld szemű hős, akiről kiderül, hogy nem más, mint egy angyal. Akárcsak az apja, és az egész családja. Damian szerintem többször kerül bajba vagy veszélyhelyzetbe Elsie miatt, mint saját maga miatt. Viszont legalább sosem hagyta magára a lányt, ha már Damian miatt került ebbe a helyzetbe. Ő pedig ezért szimpatikus.
A legjobb barátnő, Annie pedig miközben talán a legbohókásabb figura, a fontos helyzeteknél mindig Elsie mellett áll. Ki ne kívánna magának ilyen barátot?
Picture

 A történet főgonosza az enyhén hiányos arcú, ám annál elszántabb Pollux Divell, akinek a Damian fejében elraktározott tervekre fáj a foga. Az öccse, a még őrültebb Castor társaságában elég kellemetlen perceket okoznak a főszereplő párosnak, de természetesen mindig győzedelmeskedik a jó, és boldogan élnek, míg meg nem… Ugye? Ugye így lesz? Hát nem.
Picture

A Jelzőfény fináléja egyáltalán nem nevezhető elcsépeltnek, klisésnek pedig még annyira sem. Hiszen én a magam részéről sok mindenre számítottam, de ilyen tragikus befejezésre semmiképp.
Damian – miután megmentette a szeretett lányt – meghalt. Ez a fordulat volt az, amire végképp nem számítottam. Rajongó, igazi lányos énem vágyott a boldog befejezésre. Elsie és Damian örömére. A happy endre.
Elsie reakciója teljesen érthető volt. Kit ne sokkolnának az események? Ráadásul azon kívül, hogy fel kell dolgoznia a kegyetlen Divell testvéreket és, hogy Damiant is elveszítette, még arra is rá kell ébrednie, hogy mi minden van még a világban, amiről eddig még fogalma sem volt.
Viszont Elsie rájött, hogy az őt körülvevő világ még különlegesebb, és a történtekkel a háta mögött talán még nyitottabb lesz majd. Bár egyelőre úgy tűnik, hogy még a tragédia hatása alatt áll, biztosra veszem, hogy Damian örökre a szívébe zárva marad.
Vagy nem csak a szívében? Mintha az utolsó kép egy apró kis része valami mást sugallna, de erről majd DeeDee nyilatkozik… Remélem.
Picture

A kivitelezésre egyáltalán nem lehet panasz. A leíró részek érthetőek, pont kellő hosszúságúak a képek alatti részek, a párbeszédek pedig természetesek és nem mesterkéltek.
A képek pedig magukért beszélnek. Sims Tale-ek esetében a képek mindig fontos részét képezik a kész műnek, és DeeDee a Jelzőfényben lenyűgöző munkát végzett. Elsőre még azt is nehéz eldönteni, hogy a képek melyik játékkal készültek.
A pózok és a beállítások mindig illenek a szöveghez, a szereplők arckifejezése pedig élettel tölti meg a képeket. A helyszínek közül a személyes kedvencem a negyedik részben látható utcakép, amely teljesen élethűre sikerült.
Picture

 De persze semmi sem lehet tökéletes, nincs ez másképp a Jelzőfény esetében sem. Habár ez valóban szubjektív dolog, számomra néha a részek – habár képügyileg és a szövegében ugyanolyan jók voltak – túl eseménytelenek voltak. Ez főleg az évad első felére igaz. Szívesebben olvastam volna hosszabb részeket, vagy akár pár részt jobb lett volna összevonni. Az elsődleges problémám nem is az, hogy túl rövid volt. Mert lehet egy rész rövid, de ütős. Hanem volt olyan rész, ami szinte csak töltelék volt, és sajnos nem minden esetben kárpótol a kivitelezés.
Picture

Az első évad A kezdet alcímet viseli, amely valóban fedi a valóságot. Az első évad amellett, hogy megismertette velünk a szereplőket és a múltjukat, jó pár izgalmas részt is tartogatott, valamint néhány kérdést is nyitva hagyott számunkra, így – szinte biztosra veszem – nem én vagyok az egyetlen, aki már nagyon várja a második évadot. Amely remélhetőleg éppen olyan nagyszerű lesz, mint az első volt.

Hozzászólás

Kérjük, jelentkezz be a hozzászóláshoz
  Feliratkozás  
Visszajelzés