Hétköznapi történet 1-12 (Kyros Vernersen)

Mikor az oldalon először kiírták a tale címét, azt hittem, csak egy tucatsztorival lesz dolgom, és hogy az írója talán jobb címet is választhatott volna. Már most leszögezem: nagyobbat nem is tévedhettem volna.
Az opening képet szemlélve a szereplők arcára esett a pillantásom, jobban mondva megbámultam őket. Első benyomásként csak az jutott eszembe, hogy fura. Sims 3 + egyedi tartalmak… Hát, meg kell szokni, az biztos. Legalábbis nekem. De aztán belekezdtem az olvasásba…

Történet
– Fogalmazás
Alapvetően nem nagyon rajongok a hasonló történetekért, és az első rész után azt hittem, ez sem lesz a kedvencem, mert sokszor eseménytelennek éreztem kicsit a kezdést (de hát mégis hogy máshogy lehetne elkezdeni?). Hogy akkor mégis miért olvastam végig betűről-betűre? A fogalmazás miatt. Hihetetlen jó, ahogy írsz, csak olvasom és olvasom, olyan jó . Így hát természetesnek éreztem, hogy a második részen is átrágjam magam. De ez már máshova tartozik, révén a fogalmazás nem változott. Számokban kifejezve… hát, nem tudom… de miért is ne, tessék: 100%.

– Sztori
Mint mondtam, kezdetben azt hittem, a történet nem igazán fog érdekelni. Megint csak tévedtem. Annak ellenére, hogy nincs egy pisztolyos gazfickó sem, ugyanúgy le tud kötni a történet alakulása, pedig jóformán csak szerelmi és ehhez hasonló “e világi” ügyekről van szó . Mégis érdekel, és tudni akarom, mi lesz a következő részben, aminek két oka van: a nagyszerű fogalmazás és a tökéletesen kidolgozott karakterek. Ja, meg persze a történet maga, el ne felejtsem már. Tehát… khm… 95%.– Karakterek 
Na igen, már volt róluk szó. Ennél a talenél tényleg azt érzem, hogy igazából nem egy eseményről szól. Nem egy bűntényről, egy szerelemről, egy utazásról, vagy bármi másról. Hanem erről a néhány szereplőről, de róluk nagyon. Szinte nem is kell, hogy a párbeszédeknél ott legyenek a “-mondta” típusú mondatok, ki lehet találni, kinek a szájából hangozhatott el, és ez nagyon jó. Nem tudok mást adni…100% .

Képek
– Helyszínek
Külső és belső tereket különvenni itt értelmetlen lenne, hiszen minek kétszer leírni ugyan azt a szöveget? Tudom, nem mondok semmi értelmeset vagy építő jellegűt, de hát mit tehetnék, ha nem jut eszembe olyan dolog, amibe belekötnék? (Jó, ha centiről-centire végignézném, talán találnék hibát, de már az elején leírtam, hogy ez az, amit most nem fogok megtenni). Egy szóval: szép. Több szóval: gyönyörű, kidolgozott, és ami még fontosabb: élettel teli. Nem csak egy kockaszoba, hogy nesze, legyetek vele boldogok… Nem akartam kalapszámra szórni a százasokat, de aztán belegondoltam, hogy nem tudok értelmes indokot felhozni arra, miért ne tenném. Szóval 100%.

– Szereplők 
Ahogy már írtam, a karakterek külsejét szokni kell egy kicsit, elsőre nem láttam túl szépnek őket, de mostanra sikerült mindenkit annyira megkedvelnem, hogy fel sem tűnik a külsejük, sőt, egészen tetszenek . A beállítások szintén gyönyörűek, arckifejezésekkel, mozdulatokkal, mindennel együtt. 98%– Kristály-ügyek
Hah, ezek után érdemes egyáltalán megemlítenem? Csak hogy még egy százast kioszthassak, igaz? Hát jó. Kristály persze nuku, de az igényességnek ezen a szintjén csodálkoztam volna, ha másképp van. 100%

Végszónak csak annyit, hogy ha megkérdeznék, melyik szerintem a legjobb a most futó talek közül, egészen biztosan ezt mondanám. A végső értékelésem 96% – nem tökéletes ugyan, de ha valaki képes elfogadni, hogy nincsenek hat fejű űrlények, és netán még a műfajt is kedveli, akkor ez a neki való olvasmány .