Egy elfeledett isten – Porba hulló macifejek (Marcello)

Az édesanyával történt fordulat rendkívül meglepett, és nagyon szépnek éreztem az ő történetének befejezését. Gyönyörű véget kapott, végre tiszta vizet öntöttél a pohárba, és az utolsó fejezetben majdnem minden világos lett. De csak majdnem, mivel kell hagyni azért nyitott kérdéseket is a 2. évadra. Szóval mindennek a végén egy elégedett bólogatással nyugtáztam, hogy a hullámzások ellenére megérte végigolvasni a történetet, és már tényleg igazán várom a folytatást.

Még a közepe felé úgy voltam, nem sikerült túlszárnyalnod a Bakancsot, de most már rájöttem, hogy mégis. Marilyn karaktere – a sírás és érzékenység ellenére – nagyon rokonszenves, sokkal jobban tudok vele azonosulni, mint Niával. De ez egyébként önmagában igaz a szereplőidre: sokkal emberibbek, mint amilyenek korábban voltak. Azt ugyan meg kell hagyni, hogy sokkal több is lett belőlük, épp ezért a nevüket nem tudtam annyira megjegyezni, de hát annyi baj legyen. Tetszett, hogy mindenkibe vittél egy kis rejtélyt, titokzatosságot, amitől egy kissé ijesztőbbnek tűnnek, mint amennyire valójában azok.

Nemeeneon a halhatatlansággal pedig különösen egyedinek tűnt a többiek között, az ő történetére rendkívül kíváncsi vagyok. Még régen az egyik levelezésünk során szóba került, hogy mindkettőnket megragadott ez a téma, és valamiért örülök, hogy sikerült Neked is meg nekem is belecsempészni a történetünkbe egy csipetnyit belőle.

Az írásoddal – ahogy a pilot kritikájában írtam – kezdetben voltak problémáim, de most már rájöttem, hogy 90%-ban nagyon gördülékenyen írsz, és sikerült hozzászoknom ehhez a módszerhez. Nem zökkentett ki, nem voltak benne különös szóösszetételek. Egyszer sem álltam meg azért, mert túlbonyolítottad volna. Marilyn nyelvezete egyszerű és mégis nagyszerű. Különösen az elmélkedések, a filozofikus gondolatok tetszettek benne. (Még annak idején én is igyekeztem ilyeneket beletenni A bosszú ösvényébe, de Neked ez sokkal jobban sikerült, úgy érzem.)

A főcímedet így a történet vége felé sikerült megszoknom. Nyilván én más alcímet adtam volna, de ez is tökéletesen megfelel a célnak, tetszik a szimbolikája. Az epizódcímekkel viszont annyira nem vagyok megelégedve, de minek törődjünk ilyen apróságokkal, amikor minden más szinte szuper?

Nem is szaporítanám a szót: összesítve egy nagyon izgalmas utazás kezdetét vetítetted le nekünk, és ismét egy páratlan történettel gazdagodott a My Sims weboldala. Izgatottan várom a folytatást, sok sikert hozzá, és az élet minden egyéb területéhez!