Egy elfeledett isten – Porba hulló macifejek (Dani)

Először is erről a történetről szeretnék írni. Bevallom, valamikor a közepe felé kicsit elakadtam az olvasással, kicsit el is ment tőle a kedvem, de mostanra sikerült befejeznem, és egyáltalán nem bántam meg.

A történet elején nagyon lelkes voltam, faltam az epizódokat, és elámultam, hogy az egymást követő részekben mindig más és más hangulatot sikerült elérned. Meg tudtam érteni Marilyn (jajaj, mindig gondolkoznom kell, hogy hol van az y) vívódását, hogy elszökjön, vagy mit csináljon. Talán mert ugyanúgy, mint az olvasó, ő is úgy csöppent bele ebbe a szituációba, hogy nem tudja, mit gondoljon, nem tudja, mit higgyen. Talán a képek voltak egyedül azok, (amiken persze látszott, hogy sokat foglalkoztál velük) kevésbé nyerték el a tetszésemet. Bár mostanra már megszoktam a karaktereid arcát, és szerintem ugyanúgy mint Briginél, nálad is meg tudnám állapítani, hogy egy adott kép tőled származik. És ez egy jó dolog. A legeslegutolsó képen elámultam és már csak emiatt is várom, hogy mi következhet látványilag. Jól hangzik a Szigetvilág bevonása is.

A kedvencem talán a temetési jelenet volt, az utolsó bekezdéseket a legemlékezetesebb pillanatok közé sorolom. Emellett későbbi részekben is találkoztam „filozofikusabb” gondolatokkal, miközben Marilyn mereng. És ezeket nagyon szépen beleágyaztad a történetbe.

Ezután történt az, hogy a lány elszökött egy „idegennel” és vártam, hogy jöjjön a bonyodalom, de egyre kevésbé élveztem ezeket a részeket. Mindig megismertünk pár új szereplőt, látszik is hogy ők nem sablonosak, de olyan kevés teret adtál nekik, hogy nem is értettem, miért nem ér rá őket a következő évadban bemutatni. Mert aggódtam, hogy ez az évad tényleg csak arról fog szólni, hogy megismerünk mindenkit, és ez az egész csak a későbbi kalandok előkészítése.

Szóval emiatt hanyagoltam egy időre a történeted. Aztán akkor lelkesültem fel újra, amikor Marilyn elszökött. Tudom, hogy felelőtlen lépés volt, meg hogy maga se tudta, mit akar, de én örültem ennek a fordulatnak. Már én is felháborodtam azon, hogy elviszik egy helyre, benne látják az „örököst” (még talán természetesnek veszik és figyelemre se méltatják a lány szabad akaratát), majd hogy odakerült, meg kell küzdenie minden egyes apró információért. Ráadásul nem is keresik a társaságát, csak otthagyják őt a sor legvégén. Viszont az is zavart, hogy Marilyn csak úgy sodródott az eseményekkel és nem is akart/tudott mit cselekedni. Nem értettem, hogy pl a fehér hajú nővel miért nem akar kapcsolatba lépni.

De végül a szökés jót tett neki, és örültem, hogy legalább Tristant jobban megismertük. Örültem, hogy nem csapott át „love story”-ba a történet, mégis volt valami a fiatalok között… Tetszett, hogy a magánéleti szálra is gondoltál, és remélem később is találkozni fogunk Fannyval, na meg hogy a nagyapa is felbukkan majd váratlanul.
Conort nagyon bírom. Tudom, hogy a többiek is biztosan jobban kinyílnak majd, de nekem eddig ő volt a legszerethetőbb karakter. Illetve arra már nem emlékszem, hogy mi történt a három eltűnt szereplővel, de a kék hajú nő külseje is megmaradt bennem. Velük találkozunk még?

A lezárás is jó volt. Nem vagyok biztos benne, hogy Marilyn a végsőkig kitart majd. Érdekes volt, hogy azért döntött amellett, hogy visszatérjen, mert jobb, ha csak sodródik az árral. Illetve furcsa volt, hogy Nemeeneon azért őt választotta, mert már úgyis túl sok mindent tud, és alkalmasnak tűnik a feladatra. De ez már tényleg csak kötözködés. Szépen lezártad ezt az évadot és kíváncsivá tettél, hogy mi minden fog ezután következni.

Illetve nem is tudom, hogy a lezárás-e a jó szó, hiszen akár kezdésnek is nevezhetnénk. Már ha előkészítésnek fogjuk fel a történetet. Hajlamos vagyok úgy értékelni, hogy tudom, lesz még folytatása. De ha önállóan nézem, nem tudom, hogy kerek-e, mert sok fontos dolog derült ki, de a varázslóvilág (bocsi a kifejezésért) csak később fogja értelmét nyerni. Viszont ha egy bevezető tale-nek nézem az egészet, akkor megállja a helyét.
Csodálkoztam is, hogy nem lett kristályos a történet, bár lehet, hogy Mazsola is hasonlóan gondolkozott. De ez egyértelműen az igényes történetek közé sorolandó, pláne ha a másik két évad még ennél is jobb lesz.