Egy elfeledett isten – Porba hulló macifejek 1×01 (Marcello)

Mielőtt belelendülnék a véleményem leírásba, egy kis személyes részt beszúrnék az elejére: az előző héten, mikor bejelentetted, hogy beküldted a tale-edet, ambivalens érzelmeim keletkeztek ezzel kapcsolatban. Örültem, mert végre lesz egy olyan minőségi, futó történet az oldalon, amit nagy valószínűséggel olvasni is fogok. Másrészt meglepődtem és kissé csalódott is voltam, hogy 10 rész elkészülte után máris továbbítottad is az oldalnak, hiszen ugye rengeteg korábbi ellenpélda mutatkozott, hogy ezt a verziót jó messzire el kell kerülni. De ez természetesen a Te dolgod, nem beleszólni szeretnék, vagy ilyesmi. Abban, hogy fogok Neked írni értékelést, teljesen biztos voltam, hiszen jövök szerintem Neked annyival, hogy megmondjam az őszinte véleményemet a történeteddel kapcsolatban. (Épp ezért vártam volna el fordítva, hogy mint egykori lektorom, majd a tale-em befejeztével meglepsz valamiféle kritika-szerűséggel, hiszen akár hiszed, akár nem, számít a véleményed, de hát ilyen szempontból csalódnom kellett)

Na de térjünk is rá a tényleges véleményemre! Elsősorban minden előzetes információ megfogott a történeteddel kapcsolatban, egyedül a címmel voltak problémáim. Idővel biztosan megbékélek vele, de nekem sem a főcím (ezzel kapcsolatban az lenne a kérdésem, hogy az “isten” szót szándékosan írtad-e kisbetűvel, vagy ez csupán a véletlen műve? ), sem az alcím nem nyerte el a tetszésemet, mindkettőt inkább epizódcímként tudnám elképzelni, bár a “Porba hulló macifejek” igazából szerintem akár egy komédia címe is lehetne, legalábbis nekem elsősorban ez ugrott be. Ilyen szempontból, hogyha nem tudtam volna, hogy Te írod a sztorit, valószínűleg koránt sem vártam volna ennyire. (A borítóképről csak annyit mondanék, hogy nekem bejön, de tény, hogy az “Egy angyal bakancsban” c. történetednél sokkal átütőbbre sikerült. )

Az első epizódra nyugodtan rámondhatjuk, hogy egy igazi bevezető részként funkcionált: se többet, se kevesebbet nem nyújtott annál, amit kötelezően hoznia kellett. Tetszett az ötlet, hogy Marilyn és Fanny karakterét egy eseményen keresztül, és nem a szokásos “Marilyn Meyernek hívnak, és …” módon mutattad be. Az E/1 viszont annál kevésbé. Tudom, ez valószínűleg az én gyagyám, de amióta az általam olvasott könyvek is javarészt E/3-ban vannak írva, azóta nehezebben megy az ilyen naplószerű írás megszokása. Egyébként van a fogalmazásodnak egy egyedi stílusa, ami talán más, mint amit a Bakancsban olvashattunk, és megmondom őszintén, az epizód elején nem is igazán tetszett… Ám a végefelé, ahogy több párbeszéd lett, már megszoktam, és beletörődtem, hogy valószínűleg ez a kissé laza, de választékos írás a történeted végéig jelen lesz.

A főszereplőd eddig nagyon szimpatikus, nagyon jó látni, hogy sokkal másabb, mint Nia, örülök hogy a karaktereid színesek és különbözőek, ez hatalmas pozitívum. Fanny szemlátomást a szöges ellentéte, de ahogy Amy is írta, valószínűleg ebben rejlik a barátságuk gyökere. A kinézetük is rendben van, Fanny a leíráshoz híven nagyon gyönyörűre sikerült, Marilyn pedig szintén szép, bár szerencsére nem tökéletes (ezért pedig még egy plusz pont).

A képek egyébként nagyon a helyükön voltak, a Bakancsban emlékszem, volt pár furcsa pozícióban készült fotó, de ezeket mára sikerült kiküszöbölnöd, úgy érzem. A helyszínek berendezése is csillagos ötös, mind Marilyn háza, a pláza és a busz miatt is (az utóbbi meglepően élethűre sikeredett). A rész maga talán egy kissé rövid volt, de ezt talán azért éreztem, mert nagyon gördülékenyen végigmentem a mondataidon, és magában az epizódban nem is történt sok minden. Mindenesetre kíváncsi vagyok, hogy az anyuka vajon merre is lehet, úgy sejtem, ennek, valamint a nagyszülők megjelenésének is komoly jelentősége lesz a későbbiek során. Várom a folytatást!

7/10