Az utolsó rejtély 1×1 (Etti)

Vártam már az új tale-ed, mert olyan ajánlót hoztál hozzá, ami egyből felkeltette az érdeklődésemet. Szeretem a nyomozós dolgokat, a krimiket, legalábbis szívesen nézem például a “CSI: Miami helyszínelők”-et. A problémám csupán annyi ezekkel a sorozatokkal, hogy egy darabig nyomon tudom követni az eseményeket, aztán hirtelen elveszítem a fonalat, és pár perccel később értetlenül vakarom a fejemet, hogy jutottak el odáig, hogy Y-nak köze van a gyilkossághoz. Bízom benne, hogy ebben a második krimi tale-ben (Kozek története volt az első), ilyen problémáim nem lesznek.

Az “Útvesztő”-n én is átrágtam magam, s bár kétség kívül minőségi történet volt, sok minden nem maradt meg belőle, nem hagyott bennem mély nyomokat. De azt hiszem, nem is ez volt az elsődleges célod vele, inkább igyekeztél kellemes kikapcsolódást nyújtani az olvasóknak.

Most abban bízok, hogy a legújabb munkád ennél többet fog adni, több komolyság, feszültség, izgalom, dráma lesz benne. Ebben bízva vágtam bele az első rész olvasásába, és közben képzeletben ki is pipálgattam az elvárásaim listáján szereplő dolgokat.

Fejlődött a fogalmazásod, nagyon tetszettek a leírások. Abszolút elérted nálam azt, hogy nyugtalan legyek egészen az utolsó szóig, olyan volt, mintha Gwen furcsa érzései átragadtak volna rám. Feszültségkeltésben nagyon jó voltál. Eszembe nem jutott egészen a közepéig, hogy ő lesz a történet áldozata, és majd később valószínűleg az ő történetével, az őt körülvevő környezettel ismerkedhetünk meg.

Engem is zavart egyébként ez a hirtelen váltás, egyik percben még Gwen “belsejében” vagyunk, aztán már Connor belső érzéseiről is tudunk. Erre azért remélem, hogy olyan sokszor nem fog sor kerülni, mert nem volt jó érzés kizökkenni az olvasásból. Én nem figyeltem fel szóismétlésekre, egyedül a vesszőket hiányoltam jó pár helyen. (A legtöbb “és” elé kell, amennyiben nem felsorolás céljából van ott ez a szó.)

S bár dicsértem a leírásokat, azért meg kell jegyeznem, hogy nekem kicsit már sok volt. Sajnáltam, hogy háttérbe szorítottad a párbeszédeket, és inkább gyorsan összefoglaltad a reggeli eseményeket, ahelyett, hogy picit bekukkanthattunk volna még ennek a családnak az életébe, mert jobban is szíven üthetett volna a tény, hogy nem fog már többé hazatérni a kisfiához az anyja. Lehet, hogy direkt csináltad, de nem látom át most teljesen tisztán, milyen volt Moore-ék között akkor a kapcsolat. Kétségeim vannak afelől, hogy boldogságban éltek, legalábbis a leírásokból ez derült ki.

Valaki írta nemrég, hogy a Sims 3-mal sokkal szebb képeket lehet készíteni. Én erre azt mondtam, hogy mindkettővel lehet jó és rossz fotókat gyártani, de szerencsére Neked továbbra is megvan a tehetséged ehhez, mert nem csak a beállítások nagyszerűek, hanem a berendezés, a háttér, egyszóval a helyszínek óriásit dobnak a képeiden. A kedvencem mind közül az esti mesélős jelenet volt a város épületeivel és fényeivel a háttérben.

Egyedül még a cím, már mint az “Új idők” nem világos egyelőre, de remélem, hogy elmondod, miért e mellett döntöttél.

Egyszóval nekem tetszett ez a rész, elvégezte a munkáját, mert ha az előzetes nem keltette volna fel eléggé a figyelmet, most ez pótolva lett a pilottal. (Magyarázat: A tévésorozatok fordítói által előszeretettel “pilótának” keresztelt első epizódot jelenti)

Izgatottan várom a folytatást!

Szerk: Utólag olvastam el a kritikákra adott válaszaid, és egy mondatodhoz lenne egy kis hozzáfűznivalóm.

Dani94 írta: Meg szerettem volna, hogy egy kicsit fájjon Gwen halála, hiszen olyan szinten ő is szereplője a történetnek, hogy a neve minden részben előkerül. 

Ha ez volt a célod, hogy fájjon, akkor most már bátrabban tudom azt mondani, hogy szívesebben olvastam volna még erről a családról többet, vagy magáról ugye Gwenről. Ez nekem sajnos még kevés volt ahhoz, hogy fájjon a halála. A leírások inkább a furcsa érzéseiről szóltak, ezekből kellett volna elvenni egy kicsit, és hozzáadni még plusz információkat róla, és úgy már biztosan elérted volna a célod.