Az utolsó rejtély 1×01 (Marcello)

Az utolsó igazi krimi a My Sims weboldalán ehhez hasonlóan egy Sims 3-as történet, a Vigyorgó utódja, mely véleményem szerint nem is igazán a nyomozás miatt volt érdekes, hanem a főszereplő érzelmi kötődései miatt, ahogyan a gyilkoshoz viszonyult. A középpontban nem igazán a helyszíneken való böngészés állt, hanem a történések – voltak ugyan benne rejtélyek, de talán igazi kriminek mégsem nevezhető.

Mikor megláttam az ajánlódat a topicban, maximálisan pozitívan álltam hozzá, még annak ellenére is, hogy a legelső történeted, az Útvesztő nem győzött meg. Habár csak az elejét olvastam, és csupán néhány hétig követtem a főszereplővel történő események sorozatát, hamar elkaszáltam magamnak, hiszen nem tartottam a cselekményt annyira érdekesnek, hogy folytassam az olvasását. Tény, hogy sokak szerint jó volt, azonban mégsem éreztem benne azt a szikrát, ami hajtott a további olvasásra.

Ez a szikra most végre előkerült az új történeted első részében, a rejtélyes történetvezetése, az út, ahogyan eljutottunk azáldozat haláláig a családján keresztül, megrendítő volt, borzongató, és mégis izgalmas. A fogalmazás teljes mértékben megnyert, szépek a táj- és érzelemleírások, pontosan megfelelően vannak adagolva a párbeszéddel együtt. Nyilván az első részt inkább az előbbi uralta, mintsem az utóbbi, de ez így volt rendjén, különben nem lehetett volna olyan rejtélyes, mint amilyen ezáltal lett.

A halál bemutatása szinte tökéletes, azonban megkérdezhetném, hogy „na de miért kellett erre egy egész részt szánni?” Talán elég lett volna úgy, mint a sorozatoknál: az első 2-3 percben bemutatják a halált, azután pedig azonnal érkeznek a nyomozók, hogy elkezdjék a munkálatokat – csak jelen esetben bekezdés a mértékegység.  Kicsit soknak éreztem, hogy az egész rész csakis ezzel foglalkozik, hiszen ezek az információk később is kiderülhettek volna, amikor a nyomozók rákérdeznek a gyanúsítottaknál egy-egy dologra.

Amit még hibaként fel tudnék sorolni, az a hirtelen karakterváltás – régebben Ettiék hívták fel erre a figyelmem, hogy sokkal jobb részenként csak egy karakter érzéseire koncentrálni, csak az ő belső gondolatait leírni, és az ő szemével végigkövetni a dolgokat. Te azonban Gwenről gyakran átváltottál Connorra, és ez kissé zavaró volt az olvasás közben, egészen egyszerűen kizökkentem, és vissza kellett térnem a korábbi bekezdésekre, hogy „na most akkor hogy is van ez”.

Továbbá ez személyes, egyéni vélemény, de én a fejezet végén lévő dőlt-betűs részt nem raktam volna bele, sokkal drámaibb lett volna Gwen holttestével befejezni a részt, ez külön 2 sor a végére szintén egy kicsit kizökkentett. Szerintem jobb lett volna, hogyha kicsit teret adsz az olvasó képzeletének azzal, hogy nem folytatod tovább a sorokat, és befejezed az áldozat holttestének leírásával.

Egyébként nagyon pozitívan állok hozzá a tale-edhez, mind az előzetes információk, mind az első rész meggyőzött, nagyszerű előkészítése volt egy nyomozás történetének. Az illusztráció és a fogalmazás is kifogástalan, a leírások, és az a kis csekélyke párbeszéd is tökéletes volt, amit eddig olvashattunk. Sok sikert kívánok a továbbiakban, és a történet csakis azért kapja tőlem ezt a pontszámot, hogy legyen hova fejlődnöd – hiszen sejtem, hogy ettől később sokkal jobb részeket is olvashatunk Tőled!