Abyss – Út a mélybe 1×01 (Marcello)

Az ember néha már egy tale kezdőoldalán meg tudja állapítani, vajon mennyire fog neki tetszeni az adott mű… Könyveket is általában a borítója alapján ítélünk, de mi van, ha a borító már kapásból annyira jó, hogy felesleges lenne bármi miatt aggódni? Vinném is egyből a pénztárhoz… ha könyvet olvastam volna.

Mert az Abyss könyvként is kiemelkedően megállná a helyét. Amint elkezdtem olvastni a számomra ismerős bevezetőszöveget, és ahogy a hozzá párosított képet nézegettem… Tudtam, hogy nem fogok csalódni! A címválasztásnál nagyon jó, kellőképpen kísérteties epizódcímet adtál az 1. résznek, amitől szinte már vibrál az egerem, hogy kattintsak is rá. A történet ugye még nem indult be, ez a rész inkább egyfajta prológus szerintem, mint egy tényleges első rész. A fogalmazás olyan szinten káprázatos, hogy sokszor csak úgy bámultam, aztán a harmadik csodálatosan megszerkesztett metaforán már meg sem lepődtem, és azután már csak olvastam, olvastam, egyre ritkábban néztem már a képekre, és azon kaptam magam, hogy vége van… Szívem szerint már a 2. részt nézegetném, de hát még várnom kell egy hetet vele.

Egyedül talán annyit tudok felhozni, hogy egy picit túlzásnak találom a képszerkesztést a fotókon,számomra ettől nem lesz olyan természetes minden, mint amilyen egyébként szokott lenni… Viszont ez sem igazán negatívum, mert az első rész kissé rejtélyes szerkesztésmódjához szerintem tökéletesen illett ez a fekete-fehér színválasztás.

Egy szó, mint száz, olvasód maradok, egész egyszerűen beszippantott az Abyss, és van egy olyan sejtésem, hogy nem is fog engem elengedni egészen a történet végéig! Nem igazán szokásom pontozni, de mivel most egyértelműen el tudom dönteni, hány pontot akarok adni… Ezért felmutatok egy 10/10-et. Megérdemled, és várom a folytatást!