Kettős játszma
Írta: Sookie
Zoey Benett egy hétköznapi lány. Túl hétköznapi. Miközben az otthonában, Fallsbrooke-ban egyedül a gazdagság számít, ő csak túl akarja élni a gimnáziumot. Zoey legjobb barátnője, Hanna unszolására elmegy az iskolai bálra, ám álarcot húz, és az álarc alatt egy teljesen új lány születik meg: Maya. Maya pont Zoey ellentéte, szókimondó, vad és magabiztos. Miközben Zoey próbál önmaga maradni, Maya egyre jobban bekebelezi őt, és a fiatal lány hamarosan elindul a lejtőn. A kérdés már csak: vajon képes lesz megállni?
***
| Adatok:
Műfaj: ifjúsági romantikus Kritikák:
|
|
***
Epizódok:
Nem akartam olyan lenni. Olyan, aki számára a népszerűség fontosabb mindennél. Nem vágytam rá, hogy olyanná váljak, aki nem lát a felszín alá. Akkor még nem tudtam mindezt, sem azt, hogy hamarosan minderre rájövök. És azzal sem voltam tisztában, hogy mindent elrontok majd… Íme Fallsbrooke, a látszólag idilli kisváros. Azért ...
Aznap reggel korán ébredtem. Még a nap sem jött föl a város felett, és én már fent voltam. Próbáltam visszaaludni, de nem sikerült. Tudtam, hogy Hanna már ébren van. Ő mindig későn feküdt le, és korán ébredt. Nem értettem, hogyan elég neki néhány óra alvás. Kikecmeregtem az ágyból, és a ...
Néhány nappal később, amikor az iskolába igyekeztem, Hanna rohant felém. Arcán izgatottság tükröződött, és borzasztóan kíváncsi voltam, hogy mi történhetett. - Ezt nem fogod elhinni – kezdte, amikor hozzám ért. Gyorsan kapkodta a levegőt, így alig értettem, amit mondott. – Maddox… És Josie… Szakítottak. - Tessék?! – kérdeztem döbbenten. Alig ...
Nem számoltam vissza a napokat a bálig. Értelmetlen lett volna azzal nyugtatni magamat, hogy még ráérek. A bár reggelén rájöttem, hogy amit eddig éreztem nem izgalom volt. Hanem idegesség. Mi lesz, ha felismernek? Ha rájönnek, hogy én is ott vagyok? Tudtam, hogy Hanna ebéd után megérkezik, úgyhogy nem törődtem a ...
- Jó a dekoráció – jegyezte meg Hanna, mikor körbepillantott a feldíszített tornateremben. - Igen – feleltem. Feszengtem, és ezt le sem tagadhattam volna. Új volt a ruhám, a cipőm, a környezet. És a környezetem is másnak látott. A terem végében kiszúrtam Maddoxot. Maga elé meredt, elgondolkozott. Logan viszont, amint ...
A bált követő első tanítási nap ugyanúgy kezdődött, mint a többi. A diákok, köztük Hanna is, a szokásos iskolai teendőiket intézték. De Hanna valamiért aggódott. Miattam… - Szia! – köszöntem neki már messziről, amikor megpillantottam. Rám nézett, megrázta a fejét. - Ezt nem hiszem el! – dünnyögte magában. - Mi ...
- Maya? Nem hittem volna, hogy találkozunk még – mondta Maddox, miközben magához húzott. – Úgy elrohantál tegnap. Ugye nem miattam? - Dehogyis – ráztam meg a fejem. - Azt hittem az álarc csak a bál miatt kell – mondta. - Talán rosszul hitted – feleltem. - Ne haragudj, hogy ...
- Szevasz, haver – köszönt Maddox haverjának, Logannak, mikor meglátta az iskola folyosóján. – Hol voltál az elmúlt három napban? Mert nem iskolában, az tuti. - Ápoltam a beteg nagymamámat – mondta Logan. - A nagyanyád 58 éves, és fittebb, mint te – vigyorodott el Maddox. – Szóval hol voltál? ...
Jó volt valaki másnak lenni. Úgy élni, hogy valaki más lehetek. Még ha csupán néhány óra erejéig is. Mert Zoeyként még csillagként sem ragyogtam. De Mayaként, még a Napot is túlszárnyaltam. Magabiztos voltam, és elszánt. Nem mellékesen gyönyörű, ahogy Maddox is mondta. Azt pedig, hogy Zoeyként minderre nem voltam képes, ...
A szombat estét otthon töltöttem. Egyedül, a tv előtt, és a kedvenc filmemet néztem. Szerettem volna Maddox-szal találkozni, de közben szerettem volna egyedül lenni. Ahogy teltek a napok, egyre nehezebb súlynak tűnt az igazság, ami a vállamat nyomta. A filmezés, pedig elvonta a figyelmem. Egészen addig, amíg… - Nézd csak ...
Alig aludtam akkor éjjel. Egyfolytában az járt a fejemben, hogy mit tehetnék. Nem akartam, hogy ez legyen a vége az egésznek. Eszem ágában sem volt bántani senkit. Mégis ez fog történni, hogyha nem cselekszem előbb, mint Josie. Az éjszaka elég időm volt töprengeni, és végül arra jutottam, a legjobb, ha ...
Nem bírtam haza menni. Bezárva éreztem volna magam, de amire igazán szükségem volt az a levegő, és nem utolsó sorban a magány. Azt akartam, hogy mindenki hagyjon békén. Ha nem is végérvényesen, de jó időre. Ezért csak sétáltam, és sétáltam azt remélve, hogy a problémáimat is magam mögött tudom hagyni ...
Csak el kell határoznod, hogy megteszed, és aztán megtenni… Gillian Flynn szerint ennyi az egész. Szerintem? Ennél sokkal több… Bátorság. De nem tudom, melyikhez van nagyobb szükség rá. Az elhatározáshoz, vagy a megtevéshez… Vagy a megbánáshoz? Egy hét telt ez azóta a nap óta. Azóta nem tettem ki a lábam ...
Nem emlékszem tisztán arra a napra, amikor először szerelmes lettem. Ami az emlékeimben megmaradt, az egy vihar volt, és egy fiú gyönyörű kék szemekkel. Azon a nyáron történt, amikor Fallsbrooke-ba költözünk az elnyert középiskolai ösztöndíjam miatt… A gimnázium egy „Ismerjük meg egymást jobban, még az iskolaév előtt” program keretében a ...
A következő egy hét alatt az életem gyökeresen megváltozott. Ehhez a változáshoz pedig görcsösen ragaszkodtam. Ha azt mondom, hogy az új külsőm sikert aratott a diákok körében, akkor még enyhén fejeztem ki magam. Olyan emberek is rám köszöntek, akik eddig levegőnek néztek. Ez a változás, pedig csak megerősített abban, hogy ...
Másnap az első utam Hannához vezetett. Kétszer csöngettem Hannáék házának ajtaján, mire ajtót nyitottak nekem. Az ajtóban édesanyja állt, szokásához híven elegánsabban a kelleténél, hiszen nem dolgozott. A férje jól keresett, és semmi nem indokolta, hogy Hanna anyja dolgozzon. Ha más nem az unalom, de egy egész napos fodrásszal, vagy ...
Hanna akármennyire is próbálta saját magának bizonyítani az igazát, tudtam, hogy a saját érzéseit vezeti félre. Mert Logan olyan volt neki, mint nekem Maddox. És mind a ketten valaki olyan után vágytunk, aki nem viszonozta az érzéseinket. - Szerinted Logan valaha is meg fog változni? – kérdezte Hanna, mire felhúztam ...
Két héttel a veszekedés után Hannával még mindig nem beszéltem. Ha találkoztunk az iskolában elmentünk egymás mellett. Ha a városban futottunk össze, egyikünk mindig megállt, amíg a másik elmegy. Nem volt jó így. Szükségem lett volna a legjobb barátomra, de közben szörnyen fájt, amit egymás fejéhez vágtunk. Szerettem volna megbeszélni ...
Nem értettem. Most először nem értettem saját magamat, és a döntéseimet. Hogy változhattam meg ennyire? Hogyan lehet az, hogy én, Zoey Benett, egy fiú mellett ébredek, másnaposan egy átbulizott éjszaka után, amire a sok alkoholtól még csak nem is emlékszem? Próbáltam józanul gondolkodni, valami reális érvet találni a tetteimre a ...
- Szia Zoey! - Mit keresel itt? – kérdeztem dühösebben, mint akartam. Le sem tagadhattam volna, hogy veszekedetem valakivel. - Azt hiszem, beszélnünk kellene – felelte. - A tegnapról? - Mindenről – mondta. - Rendben – egyeztem bele végül. Úgysem tudtam volna otthon maradni. - Sétáljunk? – kérdezte Maddox, mire ...
- Lefeküdtem Logannel – visszhangoztak Zoey szavai Maddox fejében, miközben a lány egyre távolodó alakját figyelte. – Ez nem lehet – gondolta magában, és ökölbe szorított kezét legszívesebben Logan arcába vágta volna. A szőke hajú fiú eddig nem is vette észre, mit érez a lány iránt, akit eddig eltaszított magától. Nem érzett semmit, ...
A következő hétfőn Hanna már az óra előtt bement az iskolába, hogy az egyik vizsgára készüljön. Bámulta a nyitott könyvet az asztalán és már harmadjára olvasta újra, és újra ugyanazt a bekezdést. Folyamatosan Zoey járt a fejében, és a veszekedésük. Hanna már régen megbánta, amiért olyan gonosz volt a barátnőjével ...
Két hét telt el a könyvtárban letöltött büntetés óta. A két hét alatt egy szót sem váltottam Maddox-szal, sem Hannával, és még az anyámat is megpróbáltam elkerülni. Az egyetlen, akivel naponta találkoztam újra és újra Logan volt. Az a Logan, aki nem volt se a barátom, se a szerelmem. Az ...
Két hónappal később már arra sem tudtam visszaemlékezni, milyen voltam korábban. Milyen volt Zoey Benett, a lány a hátsó padból, aki mindig jó volt. Akire soha senki nem panaszkodott. Akire büszke volt az anyja. Időm nagy részét újabban az töltötte ki, hogy kihívóbbnál kihívóbb ruhákba bújtam. Azt sem tudtam felidézni, ...
- Maddox! – kiáltottam, miközben kezeimet Maddox arcára tettem. A szememből hulló könnyek az ő arcára hullottak. – Kérlek, ébredj fel – suttogtam, de ő csak feküdt ott. Előkotortam a telefonomat, és a mentőket kezdtem tárcsázni. A második csörgés után felvették. - Mentőszolgálat, miben segíthetek? – szólt bele a telefonba ...
Nem akartam azzal áltatni magamat, hogy Maddox meg fog nekem bocsátani. Miután pedig szembesültem a Hannában felgyülemlett gyűlölettel és haraggal, rájöttem: én sem bocsátanék meg magamnak. Mégis ki lenne képes rá? Ki tenné meg? Ki hunyna szemet, és felejtené el az egészet? Senki, az anyámon kívül. Még én sem voltam ...
Ha tetszett a történet, olvasd el Sookie másik történetét is:
Olvasd el az íróhoz kapcsolódó többi alkotást is:
Vérvörös gyémánt (író)
