A jó krimi titka

Akik annak idején még aktívabbak voltak a My Sims weboldalán, azok pontosan tudják, hogy egy időben hatalmas népszerűség övezte a krimi műfaját. Persze ebben nagy befolyása volt Dani történetének, hiszen Az utolsó rejtély című Sims Tale óriási sikernek örvendett mind az olvasók, mind az írók körében. Több alkotót is megragadott a gyilkossági téma, de ezen művek közül sajnos még egyiket sem sikerült kész formában elolvasnunk.

Ennek apropójából írtam még annak idején egy rövid kis cikket, hogy szerintem mi a jó krimi titka… Hogy egészen pontosan miknek kell benne lennie ahhoz, hogy tényleg igazán sikeres legyen. A fórumosok talán még olvasták régebben, de aki esetleg nem tette meg, az a továbbiakban pótolhatja. 🙂

Az utóbbi időben elkezdtem azon gondolkodni, milyen lenne, ha én krimit írnék. Mi lenne az, amit előtérbe helyeznék, mit tartanék fontosnak, és mi az, ami véleményem szerint elhanyagolható. Ahogy ezt átgondoltam, rájöttem, hogy felettébb nehéz dolgom lenne… Összeegyeztetni a karakterek személyes történéseit a nyomozási szállal, megfelelő bizonyítékokat keresni, és mindezeket párhuzamba állítani magas létszámú, lehetőleg egyedi személyiségű gyanúsítottakkal… Valóban rendkívül nehéz. Sokszor nem árt előre megtervezni a dolgokat: egy jól megírt vázlat hatalmas segítség lehet ebben, valamint a megjelenés előtt sem árt elolvastatni művünket egy barátunkkal/ismerősünkkel, hogy lássuk, ők konkrétan mit is gondolnak, vagy kire gyanakodnak a bűn elkövetését illetően. A továbbiakban a krimik alapköveiről fogok beszélni, hogy egészen pontosan mi az, amit én fontosnak tartok egy ilyen történetben.

  • A nyomozó, illetve nyomozópáros megismerése

Azért is találom ezt különösen fontosnak, hiszen hogyha belegondolunk, Agatha Christie történetei sem azért lettek olyan híresek, mert szimplán érdekes volt a haláleset. Oké, nyilván ez is nagyban közrejátszott, de én például a regényeit Hercule Poirot személyiségéért kedvelem (noha még csak novellákat olvastam tőle…). Közismertebb példa: Sherlock Holmes sem azért ilyen népszerű, mert ügyesen oldja meg az ügyeket, hanem csak szimplán olyan mély, elképesztően színes és szimpatikus karaktere van, hogy öröm nézni a megnyilvánulásait. (A Sherlock c. sorozat megvolt? 🙂 )

Egy anonim nyomozóval nem lehetne szeretni a történetet… Egy olyan karakter, akinek nem igazán van személyisége, nem fog sohasem kedvenccé válni, és legrosszabb esetben szeretni sem fogják, sőt, az olvasót irritálni fogja az érzelemmentessége. Biztosan Ti is találkoztatok már ilyennel. Adni kell a főszereplő(k)nek valami pluszt, amitől különlegesnek érezzük.

  • Egyedi haláleset

Nagyon-nagyon fontos, hiszen a brutalitás, a groteszkség néha rendkívül fel tudja hívni az olvasó vagy a néző figyelmét. Egy embert megfagyva találtak egy hűtőteremben, felaprították egy gyárban, stb… Egy olyan eset, ami nem hétköznapi. Ha belegondoltok, néhány átlagos történet már-már csak egy krimisorozat heti epizódjának felel meg, ezért találni kell valami olyasmit, ami kiemeli a történetünket ezek közül. Érdekes lehet például azt is megtudni, hogy a gyilkost milyen aljas tett vette rá arra, hogy ilyen gonosz módon gyilkolja meg az ellenfelét.

  • Méltó ellenfél a nyomozó számára

Egy olyan gyilkost tenni a történetbe, aki még a legfőbb nyomozók agytekervényeit is megmozgatja, briliáns ötlet, ám annál nehezebb kivitelezni. Ha a rendőrség tagjai maga is belekeverednek az ügybe, és esetleg veszélybe kerülnek, egy nagyszerű drámai jelenet írásának a lehetőségét adja meg – de csakis akkor, ha sikerül megkedvelnünk a főszereplőket, jelen esetben a nyomozókat. Ismétlem, számomra ez még mindig hatalmas prioritást élvez – legalább akkorát, mint a főgonosz személye.

A Sherlockban is általában azok a kedvenc részeink, melyekben Moriarty az ellenség. Sokan vannak, akik az ellenfelet jobban csípik, mint a főszereplőt: gondoljatok csak A Sötét lovag-szériára! Jóllehet ez nem krimi, de például a második epizódban sokaknak (sajnos) csak Joker megnyerő személyisége maradt meg, nem pedig Batman hőstetteinek egyike. Íróként a legjobban eső dicséret az lehet, hogy hosszú idő elteltével is emlékeznek a történetünkre: ezt pedig csak azzal tudjuk elérni, ha valamilyen módon emlékezetessé tesszük!

  • Utalások sorozata

A félrevezetés, illetve az olvasó tévútra való irányításának legjobb eszköze. Jó, ha van a gyanúsítottak között olyan, aki tudja, ki a gyilkos, csak nem mer beszélni róla, hiszen ilyenkor tehet egy-egy halk utalást. Vagy éppenséggel hogyha két gyanúsított nem szívleli egymást, vagy csak szimplán gyanakszik a másikra, egy apró kis utalás is összezavarhatja az olvasót, vagy éppenséggel a nyomozót. Minden ilyesmi kizárólag az időzítésen múlik.

  • Az olvasó gondolatainak a közvetítése
Jó néha egy kis összegzés. Jó, hogyha bizonyos dolgokat a nyomozó sem ért meg elsőre, és ilyenkor hangosan felteszi a kérdést, hogy “Na de hát ez neki miért is volt jó?”. Ha nem teszi meg, gyakran az olvasó sodorhatja magát abba a tévhitbe, hogy valami hiba esett a történetbe. Később ugyan nagy valószínűséggel minden kiderül, de mégis jobb hamar letisztázni, hogy a nyomozó sincs tisztában mindennel.Nos, ennyi lenne az én véleményem erről. Ha egyszer egy ilyen műfajú történet írásába kezdenék, valószínűleg ezekre a szempontokra hatványozottan odafigyelnék. Remélem tudtam segíteni esetleg olyan embereknek is, akik ilyen történetek írásán gondolkodnak szabadidejükben.

 

Marcello

Hozzászólás

Kérjük, jelentkezz be a hozzászóláshoz
  Feliratkozás  
Visszajelzés