Hogyan kezdjünk írni? – 3. Karakteralkotás 2. rész
A karaktereinket megismerni, kidolgozni egy hosszú folyamat. Bár nagyon fontos, hogy írni már úgy kezdj el, hogy nagyjából tudod, milyen helyzetben hogyan fog reagálni a szereplőd, folyamatosan figyelned kell rá, foglalkozni vele az egész történet alatt. Erre azért van szükség, mert egyrészt csak így maradhatsz következetes, másrészt valaki személyiségét akkor tudod kifejteni, ha van is rá elegendő időd.
Ezért is jobb, ha a történések mellett mindig hagysz egy kis teret a szereplőidnek is, amikor megmutathatod az olvasóknak, milyen a jellemük. Ha rétegelt karakterről beszélünk, akkor nem lehet őt bemutatni és kiismerni egyetlen fejezet alapján – ez viszont nem baj, sőt! Minél összetettebb személyiségről beszélünk, annál érdekesebbé fogja tenni a sztoridat, annál emlékezetesebb lesz a közönség számára is. Ezt pedig sokféleképpen elérhetjük:
– Lehet, hogy a szereplőnknek van valamilyen furcsasága – valamilyen fóbia, bármi szokatlan tulajdonság vagy élethelyzet. (Nem, a tragikus múlt, halott szülők, testvérek és szerelmek nem számítanak, ez minden, csak nem szokatlan.)
– Írhatunk egy teljesen hétköznapi karaktert is. Ez talán meglepő, de az igazság az, hogy tényleg igazi, vérbeli hétköznapi emberekkel ritkán találkozunk olvasás közben. Az a való életben is érvényes, hogy mindenkiben van valami különleges – a fantázia világában azonban a legtöbb esetben sokkal szembetűnőbbek ezek a dolgok. A legtöbb író időnként szükségesnek érzi, hogy az ő szereplői legyenek egy csipetnyivel érdekesebbek, mint az összes többi. Ez teljesen rendben is van így – viszont éppen emiatt olyan nehéz egyszerű, a mindennapi való szereplőket találni. Tehát ha úgy érzed, kihívásra van szükséged, próbálj egy hétköznapi karakterrel dolgozni!
– A legjobb viszont az, ha a szereplőink felmutatnak némi jellemfejlődést. Minden esetben érdemes beleépítened a történetedbe, hogy a főbb szereplőid fejlődnek valamiben, viszont a jellemfejlődés maga olyan fontos elem, hogy akár az egész sztori gerincét is adhatja. Ez azért is praktikus, mert teljesen mindegy, milyen szereplővel dolgozol, fejlődni bárki tud. Ehhez viszont szükség van azokra a rossz tulajdonságokra és gyengeségekre, amelyek miatt a változás végbemehet. Fontos még az is, hogy a jellemfejlődés egy folyamat, tehát ugyanúgy szüksége van egy ívre, mint magának a történetnek is. Nem csaphat bele a villám a karakteredbe, hogy aztán hirtelen – és minden ok nélkül – gyökeresen megváltozzon.
Rossz tulajdonságok
Ahogyan azt már sokszor hangsúlyoztam, minden karakternek szüksége van jó és rossz tulajdonságokra egyaránt. Fontos viszont azt is hozzátenni, hogy nagyon kevesen vannak azok, akik szívesen írnak kevésbé szimpatikus szereplőket – ezért is igyekeznek a legtöbben inkább csak a jó tulajdonságokra koncentrálni, a rosszakról pedig gyakran megfeledkeznek. Ezért is jobb, ha tudatosítod magadban, hogy nem baj, ha a szereplőid nem folyamatosan szimpatikusak az olvasóidnak. Nem baj, ha hibáznak, nem baj, ha rosszul reagálnak le egy helyzetet, és az sem baj, ha elszúrnak valamit. Nem, az sem baj, ha az a valami fontos. Mert ők is csak emberek. Az ember pedig hibázik, ez ilyen egyszerű.
Ne írj olyanokat, akiknek minden döntésük helyes; néha hagyd, hogy tévedjenek, veszekedjenek, bántsák meg egymást, legyenek egy kicsit önzők – vagy éppen hagyják magukat elnyomni. Sokkal érdekesebbek azok a történetek, ahol nem csak az ellenség tud felmutatni negatív jellemvonásokat, hanem a jófiúk is. Ez természetesen működik fordítva is: a legjobb ellenségek mindig azok, akik nem egyszerűen csak gonoszak és kész, hanem vannak egyéb tulajdonságaik is mellette, ráadásul azok nem mind rosszak.
De milyen rossz tulajdonságok is léteznek?
Ha már elhatároztad, hogy valamilyen hibát is szeretnél adni a karaktereidnek, de nem tudod, pontosan mi legyen az, akkor is van megoldás. Nem kell feltétlenül a leginkább egyértelműek közül választanod, mert ahogy a jó tulajdonságok, úgy a rosszak is sokfélék lehetnek. Lehet, hogy elsőre eszedbe jut az önzőség, a beképzeltség, esetleg az, hogy valaki lenéző, kegyetlen vagy épp agresszív. Ha viszont valami érdekesebbre, kevésbé egyértelműre vágysz, akkor nagy segítségedre lehetnek az interneten található listák.
Ízelítőként*:
- lusta
- válogatós
- hazudós
- barátságtalan
- engedetlen
- arrogáns
- tisztességtelen
- gyáva
- kötekedő
- rosszindulatú
- fukar
- bosszúálló
- tiszteletlen
- féltékeny
- haragtartó
- gyermeteg
- főnökösködő
- kétszínű
- nemtörődöm
- hisztis
- türelmetlen
- korlátolt
Természetesen léteznek ezeknél nehezebben behatárolható jellemhibák is – fontos, hogy tudd, a történetben nem muszáj megnevezned ezeket a karakterjegyeket. Ha egyszerűen csak tudod, hogy a karaktered valamilyen oknál fogva mindig bekattan a csokis müzlitől, és addig nem nyugszik, míg fel nem pofozza az első szinglit, aki szembe jön vele, az is megfelel.
Gyengeségek
Ahogyan a hibákra, úgy a gyengeségekre is szükség van. Legyen szó egy harcosról vagy egy egyszerű emberről, mindenkinek van sebezhető pontja. Nem létezik olyan harcos, mágus vagy tinilány, akit nem lehet megfogni, ha a megfelelő helyen kapják el. Azon túl viszont, hogy ezzel közelebb hozhatod a karakteredet az olvasókhoz – vagyis az átlagemberhez –, a gyengeségek sokkal színesebbé is tehetik a történetedet. (És nem utolsó sorban kiegyensúlyozottabbá a karakteredet.)
Ha a történetedben vannak harcjelenetek is, akkor a legjobb, ha végiggondolod, mi az, amire még képes a szereplőd, és mi az, amit már nem tud kivédeni. A következő lépés pedig már az, hogy ezt az olvasók elé is tárod – ne írj legyőzhetetlen, mindenkit elverő hőst, mert az olvasók csak csóválni fogják a fejüket. Mindenképpen legyenek határai az összes karakterednek, legyenek területek, ahol nem jeleskednek, sőt, kifejezetten rosszul teljesítenek!
A gyengeségek közé sorolhatjuk továbbá a félelmeket is. Lehet, hogy igazi hátránya nem származik majd abból, hogy retteg a pókoktól, a bezártságtól vagy a kiskacsáktól, de az is lehet, hogy akadályozza majd, ha lefagy a vér látványától vagy rémálmai vannak a denevérektől. Ezen a téren a lehetőségek száma gyakorlatilag végtelen, mert akármilyen furcsán hangzik is, félni akármitől lehet. Ha például a humorfaktorra szeretnél rágyúrni, akár egy-egy bénázás vagy vicces rémüldözés is mosolyt csalhat az arcokra.
Fontos azonban megjegyezni, hogy a tragikus múlt nem gyengeség. Amennyiben a szereplőd életét valamilyen tragédia árnyékolja be, és ebből kifolyólag fél valamitől, emiatt vannak rémálmai, esetleg egyenesen ez a legnagyobb gyengepontja, akkor érdemes elgondolkozni még néhány másikon is. Természetesen semmi baj nincsen az ilyesmivel – viszont csak óvatosan azokkal a halott családtagokkal, mert a jól megírt családi drámát csak egyetlen hajszál választja el a Mary Suejelenségtől.
Kicsoda Mary Sue?
Röviden? Az író legnagyobb ellensége.
A hosszabb értelmezés szerint azonban Mary Sue az a karakter, aki tökéletes. Vagy legalábbis közel jár hozzá – ha vannak is hibái, azok mind visszavezethetőek egy múltbéli traumára, az elsőre helytelennek tűnő döntéseiről pedig utólag mindig kiderül, hogy valójában neki volt igaza. Mindig az események sűrűjében van, ráadásul az esetek többségében ő lesz a nap hőse, és mindezek után még mindig gyönyörű. Ő az a karaktertípus, akit mindenki szeret, befogad, csodál, és általában érte rajong a legtöbb ellenkező nemű is.
Ezúttal nem célunk ennél jobban megismerkedni a jelenséggel, azonban ha gyanakszol arra, hogy a karaktered akár csak egy kicsit is hajaz Mary Sue-ra, akkor érdemes a dolog végére járni. Sokat segíthet például egy teszt , vagy akár az is, ha nyugodtan leülsz és végiggondolod, melyek a kritikus pontok, és azokon próbálsz változtatni egy kicsit. Néhány rossz döntés, jellemhiba, egy normálisabb család vagy épp eggyel kevesebb őt csodáló mellékszereplő – ezek mind segítenek kiküszöbölni a problémát.
Mellékszereplők
A mellékszereplők legalább olyan fontos részei a történetnek, mint a főszereplő maga. Mégpedig azért, mert ők azok, akiket a legtöbbször látunk a karakterünk szemén keresztül, és ha velük valami gond van, akkor az kihat az egész sztori hangulatára. Egy jól megírt mellékszereplő könnyedén túlszárnyalhatja a főszereplőt is, egy lapos, jellemtelen azonban akár unalmassá teheti az egészet.
Éppen ezért fontos, hogy őket is kidolgozd, amennyire csak tudod. Ezen kívül viszont arra is érdemes odafigyelni, hogy legyen valami szerepük a történetben, különben a jelenlétük feleslegesnek, indokolatlannak is tűnhet. Nem kell, hogy ők mentsék meg a világot, de ha a főszereplőd esetleg csapatban dolgozik, akkor a többieknek is hagyj learatható babérokat. Legyenek ötleteik, legyenek érzéseik, céljaik, és lehetőleg ne minden ok nélkül lógjanak együtt a történet hősével. Ha ezek mind megvannak, akkor nem bábokkal fogod megtölteni a sztorit, hanem érdekes, egyedi karakterekkel – az ilyenek pedig megfogják az olvasót, és akkor is ott tartják, ha az események esetleg még csak előkészülnek.
Továbbá nem feltétlenül érdemes számon tarthatatlan mennyiségű mellékszereplővel dolgozni, mert lehet, hogy te nem zavarodsz bele, hiszen te ismered őket – az olvasóid viszont nem feltétlenül fogják tudni mindegyiküket megjegyezni. Ahogy haladsz előre az időben, úgyis lesznek majd olyan helyzetek, amikor egy-egy új karakter bevezetésével érdekesebbé tudod tenni a cselekményt. Megéri tehát nem mindenkit egyszerre bemutatni, hanem időről-időre behozni valaki újat.
Ezen kívül fontos az is, hogy figyelj az arányokra: a kevésbé fontos szereplőket is szerepeltesd időnként, hagyd őket is kibontakozni. Így az olvasóidnak is lesz lehetőségük megszeretni őket, és ha esetleg néhány fejezetig nem is bukkannak fel, legközelebb nem fognak azon gondolkozni, hogy ki is volt az.
Elmondhatjuk tehát, hogy a karakteralkotás az írás egyik legnehezebb, de ugyanakkor legszórakoztatóbb része. Egy jó szereplőgárdával sok mindent elérhetsz – de ehhez arra van szükség, hogy ne sajnáld az időt és az energiát bemutatni őket az olvasóidnak!
* A rossz és jó tulajdonságok listájáért kattints IDE!
Írta: Ruby