Hogyan írjunk sims tale-t? – 3. Az írás és helyesírás

Bár nem mindenki gondolja így, én azt vallom, hogy egy sims tale esetében 50-50%-ban fontos az illusztrálás és a szöveg is. Néha sajnos nem elég, ha jók a képek, miközben nem túl élvezetes a fogalmazás, tele van helyesírási és egyéb nyelvtani hibákkal. Ebben próbálok most segíteni, mire kell odafigyelni, ha végre leülünk és elkezdjük a tényleges írást.

Itt is fontos döntéseket kell meghoznod. Érdeklődhetsz természetesen másoknál, de alapvetően megint csak azt tudom mondani, hogy azt a lehetőséget válaszd, ami Neked jobban fekszik, jobban illik a Te stílusodhoz. Miben is kell először döntened?

E/1-ben, vagy E/3-ban írsz?

1. verzió = E/1:

– Hahó! Figyelsz te rám? – integetett előttem Gergő, én pedig igyekeztem minél előbb visszatérni a való világba, és elhessegetni magam körül az ijesztő gondolatokat.
– Bocsánat, csak elbambultam – motyogtam kissé kábán.
Gergő aggódva nézett rám. Látta rajtam, hogy valami nyomaszt, és addig nem hagyott békén, amíg ki nem szedte belőlem, mi történt.

2. verzió = E/3:

– Hahó! Figyelsz te rám? – integetett Matt, Csilla pedig igyekezett minél előbb visszatérni a való világba, és elhessegetni maga körül az ijesztő gondolatokat.
– Bocsánat, csak elbambultam – motyogta kissé kábán.
Gergő aggódva nézett rá. Látta Csillán, hogy valami nyomasztja, és addig nem hagyta békén, amíg ki nem szedte belőle, mi történt.

Már sokszor volt kérdés a MySims egykori Fórumán, hogy kinek melyik írásmód a szimpatikusabb, így onnan szemezgetnék néhány meglátást, ki mit mondott ezekről:

“E/1-ben akkor könnyű írni, hogy ha teljesen bele tudsz bújni valaki bőrébe, teljesen át tudod érezni és élni, amit érez és megél. Olvasni is ezért jó, mert gyakorlatilag a fejében vagyunk, és a szemével látunk. Ugyanakkor egyoldalú is kissé, hiszen mindent csak ő mesél, tehát csakis az ő véleménye és nézőpontja szerint van lehetőségünk megítélni az eseményeket, a szereplőket. Azért szeretek így írni, mert személyesebb, barátságosabb a hangnem mesélő és olvasó között. Viszont ha 2-nél több szálon fut a sztori, akkor már problémásabb, persze már erre is láttam példát, hogy egyszerre több mesélővel is találkozott az ember egy könyvön belül. Olvasni nem nehezebb, ha érthetően és nyilvánvalóan vannak elválasztva a részek, viszont írni nehezebb, mert egészen máshogy mesél két különböző ember.

E/3-ban azért jó írni, mert így mellékes vélemények nélkül, tényeket mutatva lehet feltárni a szereplőket, a cselekményt. Senki véleménye se befolyásol minket, általános képet kaphatunk mindenkiről. A gondolatok és érzések is szélesebb skálán mozognak, hiszen az író bármikor beletekintést engedhet bármelyik szereplője gondolataiba, és lényegében akárkit követhet, nem csak feltétlen az egy szem főszereplőt. Az imént felsoroltak miatt szeretem, külső szemmel mutathatunk be, és mélyebbre láthatunk mindenben és mindenkiben. Akkor könnyebb így írni, hogy ha több szálon futnak az események és nem tudunk, vagy nem akarunk mesélők és stílusok között ugrálni. Egyféle hangvétellel tudunk elmesélni mindent.” (NoAngelBrigi)

“Én mindkét írásmódot szeretem, legyen az E/1 vagy E/3. Annyi, hogy E/3-mal talán többször találkozunk, és ha tudat alatt is, de rutinosabbak vagyunk benne. Itt nagyobb a szabadság, hiszen több mindent leírhatunk. Cselekményesebb történeteknél konkrétabban látjuk, hogy mi is történik valójában, egyéb információkhoz jutunk. Árnyaltabb képet kapunk, hiszen az információk több helyről származnak. Magunk választhatjuk ki, hogy melyik szereplővel szimpatizálunk.
Ugyanakkor a blogok és élménybeszámolók rohamos terjedésével egyre nagyobb teret hódít az E/1 mód, amit én nagyon élvezek. Tényleg a legnagyobb előnye a személyesség, és hogy a szereplő jobban megismerhető saját gondolatai, véleménye által. Egy érdekes szempontból bemutatva egy történetet egész más hangulatot kapunk. Ennél a nehézség talán a leírásokban rejlik. Más irányból kell megközelíteni, ugyanakkor ugyanolyan jól megoldható.
Írtam már E/1-ben és E/3-ban is és mindkettőt élveztem.” (Dani94)

Ha ez megvan, akkor a következő kérdésre is meg kell adnod a választ: Az alábbi párbeszéd szerkesztési módok közül, melyik áll közelebb Hozzád, melyikben könnyebb írnod?

1. verzió:

Panni: Átjössz délután?
Fruzsi: Persze. Hányra menjek?
Panni: Bármikor jöhetsz. Anya nincs itthon.

2. verzió:

– Átjössz délután? – kérdezte Panni lelkesen.
– Persze – bólogatott Fruzsi. – Hányra menjek?
– Bármikor jöhetsz. Anya nincs itthon.

A legtöbben minden bizonnyal az első verzióra szavaznak, ami persze érthető is, hiszen az kevésbé megerőltetőbb és bonyolultabb, mint a második. Viszont az utóbbit azért szereti sok olvasó, mert a leírások, idéző mondatok (kérdezte, mondta, szólt stb.) csak még jobban színesítik a történetet, és abban segítenek, hogy beleélhessük magunkat az eseményekbe, tágabb képet kapunk a szereplőkről, az érzéseikről, a jellemükről, a helyről, ahol jelenleg vannak stb.

Ezzel persze nem azt mondom, hogy az első verzió rossz választás, az is lehet jó, ha nem csak ezzel van tele egy rész, és néha feldobod egy-egy leírással. Nem kell túlzásba esni, de egy-két mondat nem árt, hogy megtörje az egymást követő párbeszéd-hegyeket. Az is szintúgy jó megoldás, ha egy-egy közlés mögé idéző mondatot írsz, hogy még jobban el tudjuk képzelni, miként hangozhatott el az a mondat. Panni boldogan, szomorúan, esetleg zavartan mondta azt, hogy „Átjössz délután?”. Mit csinált közben? Felemelte a kezét, beletúrt a hajába, csodálkozva pislogott?

Nézd csak!

Pl. Panni: Átjössz délután? – kérdezte lelkesen.

Én ezt ilyen köztes variációnak nevezem. 🙂

Ha esetleg a második verzióval szimpatizálsz és gondolatjeleket alkalmazol, nem árt tisztában lenni egy-két alapvető szabállyal, amit sokan el szoktak rontani. Vigyázz, ez most elsőre kicsit nehezen emészthető lesz!

– Azt hiszem, Buksi kiszökött.

A gondolatjel előtt és után MINDIG SZÓKÖZ van! Ugyanúgy SZÓKÖZT KELL TENNI írásjelek után is, tehát a vessző, pont, kettőspont után is.

Helytelen: Elmentem a boltba,de zárva volt. Nem értettem,miért.
Helyes: Elmentem a boltba, de zárva volt. Nem értettem, miért.

Nézzük meg, milyen lehetőségeink vannak a párbeszédeknél:

1. lehetőség: Kijelentés, azaz a pont

Helytelen: – Azt hiszem, Buksi kiszökött. – sóhajtotta szomorúan Emma.
Helyes: – Azt hiszem, Buksi kiszökött – sóhajtotta szomorúan Emma.

Miért az utóbbi helyes? Mert maga a közlés és az utána lévő idéző mondat, vagyis az elbeszélői megjegyzés EGY MONDATBA tartozik, ezért kerül majd csak Emma után pont, és ezért írjuk magát a kommentárt is kis kezdőbetűvel.

2. lehetőség: Felkiáltójel és kérdőjel

Helytelen: – Buksi kiszökött! – Kiáltotta Emma.
Helyes: – Buksi kiszökött! – kiáltotta Emma.

Helytelen: – Buksi kiszökött? – Kérdezte Emma.
Helyes: – Buksi kiszökött? – kérdezte Emma.

A felkiáltójelet és a kérdőjelet minden esetben kiírjuk, tehát a közlés végére tesszük, viszont ettől függetlenül továbbra is kis kezdőbetűvel írjuk a kommentárt, és azután pontot teszünk.

3. lehetőség: Közbeékelődő megjegyzés

Helytelen: – Ha Buksi tényleg kiszökött, – kezdte Emma – akkor minél előbb meg kell találnunk.
Helyes: – Ha Buksi tényleg kiszökött – kezdte Emma –, akkor minél előbb meg kell találnunk.

Továbbra is kisbetűs a kommentár, hiszen a mondat szerves részét képezi, viszont pontot sem teszünk a végére, mert még nem ért véget a közlés. A vesszőre ilyenkor oda kell figyelni, hogy mindig a kommentárt lezáró gondolatjel MÖGÉ kerüljön.

4. lehetőség: Két külön mondat

Helytelen: – Nem gondoltam volna, hogy eljössz – a férfi felállt a székből.
Helyes: – Nem gondoltam volna, hogy eljössz. – A férfi felállt a székből.

Csodálkozva kérdezheted, hogy miért a második a helyes? Azért, mert ha még egyszer elolvasod, észre kell venned, hogy két különálló mondatról van szó, amelyek egymás nélkül is értelmesek. Ilyenkor a közlés végére kerül a pont, és emiatt írjuk a második mondatot nagy kezdőbetűvel.

Nézzük meg, mi a helyzet felkiáltójel és kérdőjel esetén. Ide már nem írok helytelen mondatot, csak helyeset.

– Mit keresel itt? – A férfi felállt a székéből.
– Menj el! – A férfi felállt a székéből.

Hogy még jobban berögződjön, írok még néhány példát. Természetesen csakis helyesen.

– Elhiszem, amit mondasz. – Odakint sűrű pelyhekben hullott a hó, miközben Viktor beszélt.
– Csak a szádat jártatod – jegyezte meg bosszúsan Orsi.
– Te itt élsz? – ámuldozott a fiú.
– Ne nyúlj ahhoz! – szólt rá mérgesen János.
– Kétlem – mondta lassan -, hogy sok választásunk van.
– Alig ettél valamit – csóválta a fejét Krisztián. – Nem ízlik a rántott sajt?

Ezzel letudtuk a párbeszédekre vonatkozó szabályokat. Mielőtt rátérnék egy újabb fárasztó anyagrészre, előtte még adnék pár tippet, tanácsot:

• Írás közben lehetőleg kerüld el a halmozott tőmondatokat, mert szaggatottá teszik a szövegedet, és nem túl élvezetes az olvasása.

Csak egy példa:

1. Melinda belépett a konyhába. Besütött a nap az ablakon. A kávé lefőtt. A lány odament, hogy töltsön magának. Leült az asztalhoz. Ekkor belépett az anyukája az ajtón. Melinda felkapta a fejét.
2. Melinda kábán csoszogott a konyhába. Kénytelen volt hunyorogni, mert az ablakon bekukucskáló nap erős fénnyel töltötte meg a helyiséget. Megörült, mikor meghallotta a kávéfőző zümmögését. Óvatosan töltött magának a forró italból egy csészébe, majd leült az asztalhoz. Ijedten kapta fel a fejét, mikor édesanyja váratlanul, vidám kiáltással belépett az ajtón.

Gondolom, érződik azért a kettő között a különbség. Nem kell, hogy az utóbbihoz hasonló mondatokat alkoss, de néha azért nem árt, ha több szóból áll egy mondat. Bátran használj kötőszavakat! (mert, hiszen, de, hogy, azután, meg, miközben, amikor, ha, bár stb.)

• Ha úgy érzed, jó a fogalmazási képességed, akkor mutasd meg nekünk, mit tudsz. Ne félj leírásokkal tarkítani a történetedet. Persze nem szabad átesni a ló túloldalára, és nem kell oldalakat zengeni arról, milyen szép odakint a táj, vagy hogy milyen ruhában jött iskolába Kiss Gizella. Mindenből annyit közölj, amennyi szerinted szükséges ahhoz, hogy bele tudjuk magunkat élni a történetbe.
• Törekedj rá, hogy lehetőleg egy kép alá ne csak egy-két sor szöveg, vagy párbeszéd kerüljön. Persze száz sort sem kell oda besűríteni, itt is meg kell találni azt a bizonyos arany középutat.
• Ne használd indokolatlanul a hármaspontot (…), csak akkor, ha egy gondolat befejezetlenségét szeretnéd kiemelni, más esetben nagyon idegesítő tud lenni. Ez érvényes a felkiáltójelekre is. (!!!)
• A szóismétléseket, feltéve, ha nem nyomatékosítani szeretnél valamit, kerüld el!

A helyesírást is belevettem ebbe a témába, mert sok olvasót el tud rémíteni, ha egy történet tele van helytelenül leírt szavakkal. Ha nem igazán jeleskedsz nyelvtanból, akkor csak még inkább ajánlani tudom Neked az első részben említett Microsoft Office Word programot, amelybe beépített helyesírás-ellenőrző van. (Ha nem jelzi automatikusan a hibákat, az F7-tel elő tudod hívni.) Miközben írsz, ez a program végig ellenőriz, és ha netán hibás szót pötyögtél be, például azt, hogy muszály muszáj helyett, piros hullámos vonallal aláhúzza, jelezve, ott valami nincs rendjén. (Jobb klikk a szóra, és máris ott van a Word javaslata.)

Persze ez az ellenőrző sem tökéletes, hiszen én is nem egyszer találkoztam már olyannal, hogy helyes szót húzott alá, mert az neki új volt, vagy egyáltalán nem is szólt, hogy hé, valamit félrenyomtál. De egy nagyon jó kiindulási alap, hogyha nem jó a helyesírásod, leredukálja a készülő történetedben vétett hibáid számát. Ha nem vagy biztos a Wordben, akkor tudd, hogy a Google jó barátod, ő is biztosan tud segíteni a nagy dilemmákban, hogy pl. mikor használjuk az egyelőre-egyenlőre, vagy a helység-helyiség szavakat.

Nevek toldalékolása:

Ha tale-t írsz, és ugyebár megalkotod a szereplőket, azt is el kell döntened, hogy magyar vagy külföldi neveket adsz-e nekik. Most sem tudok mást mondani, csak azt, hogy ezt is Neked kell eldöntened, viszont arra fel kell készülnöd, hogy a külföldi nevek toldalékolása nem mindig egyszerű.

Két aranyszabályt kell megjegyezned:

1. Ahogyan kiejtjük a nevet, úgy ragozunk.
2. Kötőjellel ragozunk abban az esetben, ha az utolsó betű(ke)t nem, vagy másképp ejtjük.

Példa: George (Dzsordzs) = George-dzsal, George-nak, George-tól stb.
Jace (Dzsész) = Jace-szel, Jace-nek, Jace-től stb.

Apró szabályok:

• Ha egy név magánhangzóra végződik, akkor nincs kötőjel, viszont az utolsó magánhangzó megnyúlik:

Példa: Cleo (Klió) = Cleóval, Cleónak, Cleótól stb.
Ada (Ada) = Adával, Adának, Adától stb.

• Ha egy név ejtett mássalhangzóra végződik, akkor nem kell kötőjel. Ilyenkor van a legegyszerűbb dolgunk.

Példa: Simon = Simonnal, Simonnak, Simontól stb.
Evelyn = Evelynnel, Evelynnek, Evelyntől stb.

• Az y-ra végződő neveknél sem kell megijedni, azt is az előzőhöz hasonlóan ragozzuk, kötőjel nélkül, mivel „i”-nek ejtjük:

Példa: Harry = Harryvel, Harrynek, Harrytől stb.
Clary = Claryvel, Clarynek, Clarytől stb.

És ha még bírod, a végére egy gyorstalpaló a vesszőkről, hová kell mindenféleképpen tenni:

• Felsorolásnál (Piros, sárga, kék.)
• Összetett mondatoknál a tagmondatok közé. (Nem láttam semmit, mert be volt kötve a szemem.) A kötőszavak elé mindig kell vessző: mert, ha, hogy, amit, hiszen, de stb.
• Utaló- és kötőszavak elé (és, s, meg, vagy), ha tagmondatokat kötnek össze. (Elmentem a boltba, és vettem egy kenyeret.)
• Akkor is kell vessző, ha a kötőszó „láthatatlan”. (Remélem, [hogy] nem bántottalak meg.)
• Mondatközi megszólítás elé vagy mögé. (Hanna, eljössz velem moziba? / Nem hiszem, hogy jó ötlet, Zoli.)
• Indulatszavak elé vagy mögé. (Hé, ez az én szövegem! / Jaj, már megint esik!)
• Hasonlító szerkezetben a mint elé. (Olyan vagy, mint az anyukád.)
• Páros kötőszavak esetén. (Vagy abbahagyod a hisztit, vagy nem kapsz ma vacsorát.)

Ha sikerült végigolvasnod, és ha úgy érzed, tanultál valami hasznosat, akkor gratulálok! A nehezén túl vagy. Jöhet az utolsó rész?

Írta: Etti
Kiegészítette: NoAngelBrigi

4. rész – Az utolsó simítások