Interjú DeeDee-vel – Jelzőfény: Végzet
“Szeretem a természetfelettit, ez nem kérdés, és olyasmit akartam, amilyen még nincs a tale műfajában.”
Szia! Igyekeztem. 😀
Akkor hát… Legutóbbi beszélgetésünk alkalmával épp nyári pihenőn voltál, túl az első évadon, de még a megírt második évad leforgatása előtt. Nyaraltál, játszottál… Most azonban kicsit nehezebb volt összeegyeztetni a beszélgetést, mert elfoglalt vagy. Mivel telik az időd java?
Igazából nemrég kezdtem el dolgozni, ezen kívül edzéseim is vannak, hétvégenként pedig családi programok, vagy LSDN talik színesítik a programomat. 🙂
Nagyon izgalmasan hangzik! Mi az az LSDN? 🙂
Az LSDN = Lexy – Sookie – DeeDee – Nita 😀
De jó, hogy ilyen jó barátnők lettetek! Mint az oldal szerkesztője, és mint tapasztalt fórumon barátkozó is örülök ennek. 🙂 Egyébként ez csak magánéleti barátság, vagy írás/forgatás terén is összefogtok időnként, ahogy eddig is volt már rá példa?
Én is örülök neki, nagyon jókat tudunk beszélgetni a lányokkal. 😀 Sokat beszélgetünk a történetekről is, és biztatjuk egymást írás terén. Természetesen közös projektek soha sincsenek kizárva, bár most nincs konkrétan tervben ilyesmi. 🙂
Reméljük előbb-utóbb lesz még! 🙂 Jut még időd esetleg játszani, írni, vagy netán dolgozni egy új, saját történeten? Van egyáltalán tervben konkrétan valami új projekt? Netán egy harmadik évad?
Mostanában kevesebb időm jut a játékra, legalábbis kevesebb, mint amennyit szeretnék. Harmadik évad nem valószínű, hogy lesz, úgy érzem, hogy nem tudnék erre már olyan jó történetet felépíteni, mint mondjuk ahogyan a második évad követte az elsőt. Hiszen az első évad után rengeted nyitott kérdés maradt, azonban a másodikban igyekeztem lezárni mindent. Az azonban nem titok, hogy dolgozom egy új projekten. 🙂
Páran biztos elszontyolodtak, de érthető, hogy ennyi volt. Ha nem is tale, de Mike és a kis csapat egyáltalán nem tér már vissza? Mondjuk egy karácsonyi novellában? Vagy egy „10 év múlva” egypercesben?
Hát, az ilyen kis apróbb szösszenetektől sohasem zárkózom el, szóval ki tudja? Én jelenleg nem. 😀
Hááát, mondjuk úgy, hogy a műfaja talán romantikus dráma-szerűség, főszereplő pedig kettő lesz, egy fiú, és egy lány! Az egyikük pedig lehet, hogy még ismerős is lesz. 😉
De kis titokzatos! Tehát eltérsz a tőled megszokott műfajtól. Jól értem, hogy háttérbe szorul majd a természetfeletti? Vagy mégsem?
Igen, kicsit félek is, hogy milyen lesz romantikust írni, néhány évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy ilyesmire fogok vetemedni. A természetfelettinek mondjuk úgy, hogy nem lesz akkora szerepe, mint eddig, de igazából lesz benne az is, szóval egy kicsit fantasy is lesz. 😀
Nekem már egy drámára is felcsillan a szemem, de ezzel most biztos azoké is, akiknek ez önmagában kevés lenne. 🙂 Tudom, hogy ez nagyon messze van még, de továbbra is a Sims 2 mellé teszed le a voksod, ahogy a korábbi interjúban is kifejtetted már, vagy inkább igyekszel más játékkal barátkozni? Egy olvasó szerint például már említetted, hogy egy Sims Medieval tale/novella ötletével is kacérkodsz. Ez lesz az? Vagy valami más?
A tervezett tale jó szokásomhoz híven Sims 2-ben fog forogni, igazából egyelőre hosszabb terjedelmű művet nem tervezek más játékkal forgatni. 😀 A TSM novella egy külön projekt, de az is készülőben van! Szerintem van potenciál ebben a játékban, és láthattuk is már például az Ezüst Krónikákban, hogy gyönyörű képeket lehet vele készíteni. Őszintén szólva, már nagyon várom, hogy elkezdhessem a forgatást TSM-mel, szerintem nagyon izgalmas lesz, bár az is lehet, hogy a hajamat fogom tépni a végén. XD Mindenesetre érdekes lesz kilépni a komfortzónámból, és egy másik játékhoz nyúlni. Szerencsére azért Nitához mindig fordulhatok segítségért. 🙂
Egyetértek, tényleg lehet csodát tenni a Medievalban! Most, hogy jól kifaggattalak a jövőről, kanyarodjunk vissza a múltba. Mit gondolsz a Jelzőfény második évadának sikeréről? Az első is mindenkinek tetszett, de ez a második… Számítottál erre a pozitív fogadtatásra?
Igazából reménykedtem, hogy az olvasók, legalább azok, akiknek az első évad is tetszett, kedvelni fogják a történetet, de olyan típus vagyok, aki a legrosszabbra készül fel, szóval azért kicsit meg is lepődtem. Nagyon örülök, hogy sokan követték hétről-hétre a történetet, és hogy ennyi kedves véleményt kaptam, akár komment, akár kritika formájában az olvasóktól. 😀
Ha csak egy szál magad nézed, mint író, meg vagy vele elégedve? Persze ez nehéz kérdés, hiszen rengeteget dolgoztál rajta, már beszéltük, hogy maximalista vagy, ráadásul a legtöbbünk sosem elégedett teljesen a végeredménnyel, de azért mégis… Talán juhaszgaga kérdése itt a leginkább helytálló: Szerinted elérted azt a szintet, amit mindenképpen el akartál érni a történeteddel?
Hát, ez tényleg nehéz kérdés! Úgy gondolom, hogy megpróbáltam kihozni magamból a maximumot, de így utólag látom, hogy vannak dolgok, amiket meg lehetett volna jobban is oldani, például a végét is jobban ki lehetett volna fejteni. Szóval nem vagyok maradéktalanul elégedett, de szerintem jobb lett, mint az első évad, és elsősorban azt a lécet akartam átugrani, amit a Kezdettel magam elé állítottam. 🙂
Lehetséges, hiszen a kritikaírók érdekes dolgokat vetettek fel, amiket mindenképpen megfontoltam volna. Például Elsie “felhasználása” a végjáték során szerintem is egy ütős fordulat lehetett volna, de sajnos valahogy elsiklottam felette. De igazából már kár ezeken agyalni, inkább előre nézek, és igyekszem tanulni ezekből a hibákból/figyelmetlenségekből. 🙂
Megértelek, és jól állsz a kérdéshez. Mindig tanulunk valamit. Ha jól emlékszem, már eleve a második évad terveivel a fejedben készült el az első évad. Jól tudom? Így képzelted akkor is, vagy voltak azért eltérések? Egyáltalán honnan jött az alapötlet?
Igazából csak az első évad befejezése után jött a második évad ötlete, tehát technikailag nem terveztem két évadra, csak így sikerült. XD Ez körülbelül úgy történt, hogy megvolt az első évad terve, azt megírtam, és miközben írtam, folyamatosan jöttek az újabb dolgok, például a teljes angyalgenetika, meg egy csomó háttér információ, amikről úgy gondoltam, hogy ezeket igazán ki lehetne fejteni egy tale-ben, és így született meg a második évad. 😀 Egyébként a Végzetre leginkább a Lorieni krónikák könyvsorozat, a Harry Potter és a Mátrix volt hatással. Érdekes volt, hogy mennyire egyszerűen állt össze a fejemben a történet, mondjuk az első évadhoz képest, de én úgy vettem észre, hogy sokkal egyszerűbb már egy meglévő dologra építenem, mint egy teljesen új történetet kitalálnom. Szóval igazából örültem, hogy ennyi nyitott kérdés maradt, mert a válaszokat így bele tudtam csempészni a történetbe. 🙂
Szóval rosszul emlékszem. 😀 Nahát, Harry Potter és Mátrix! Érdekes, hogy ezeket említed, mert egyébként számomra egyáltalán nem érződik a hatás. A Lorien krónikákról nem tudok nyilatkozni. De honnan jöttek például pont az angyalok? Más természetfeletti lények is vonzanak egyébként?
Na, akkor örülök, ha nem lett nagyon koppintás-szagú. XD Vannak olyan elemek, amiken nagyon látom, hogy honnan vannak, de jó, ha nem tűnik fel másoknak. 😀 Hogy honnan jöttek az angyalok… nehéz kérdés. Szeretem a természetfelettit, ez nem kérdés, és olyasmit akartam, amilyen még nincs a tale műfajában. Mert voltak már vámpírok, meg vérfarkasok, meg varázslók, szóval alapból nem gondolkodtam a játék által kínált spektrumból. De hogy miért pont angyalokat választottam, azt nem tudnám megmondani. Egyébként hasonló okok vezettek az Üsse kő! tündéreihez is.
És milyen jól tetted így! Ez így közrejátszik abban, hogy a karaktereidben van egy plusz szín. Tudom, hogy minden szereplődet szereted, de van kedvenced? Gondolom Mike számodra is favorit, és persze mindenki közel áll hozzád, mégis csak a tieid, de hátha van valaki, akit különösen…
Jaj, nehéz lenne kedvencet választani, hiszen mindenki közel áll a szívemhez! Nem titok, de Oriont tartom a legizgalmasabb karakternek a szereplőgárdából. Rajta kívül Skyt is imádom, talán az ő kettejük jeleneteit írtam a legnagyobb élvezettel. 😀
Orion *.* Nekem ő a kedvenc, imádom a jellemét, nagyon nagy arc! 😀 Fejezeteket nézve van kedvenced? Volt esetleg olyan, amit könnyen, vagy amit nehezen írtál meg, esetleg olyan, amivel nem vagy megelégedve?
Na, hát nagyon örülök, hogy nálad Orion a kedvenc. 😀 A fejezetek tekintetében egyértelműen a második Interlude a kedvencem. Az volt az, amit talán az egyik legkönnyebb volt megírnom. Hát, a legnehezebbek talán azok a részek voltak, amikor meghalt valaki. 🙁 Bár úgy tűnhet, hogy elég könnyen szabadulok meg a szereplőimtől, de sokszor igenis fáj kiírni őket. Amivel pedig nem vagyok elégedett így utólag nézve, az az utolsó fejezet, a korábban említettek miatt, jobban ki lehetett volna dolgozni.
Igen, elkezdeni mindig nehéz, bár ez rám az első évadban volt jellemzőbb. Na, ott úgy kezdtem, hogy megnyitottam egy doksit, felírtam, hogy első fejezet, aztán becsuktam. XD Másnap azért sikerült írni egy bekezdést. De most egyszerűbb volt elkezdeni valamiért. Talán pontosabb volt a tervem, mint az első évadnál. 🙂
De azért csak összejött az elsőnél is. 😀 Ha a két évadot vetjük össze, akkor az első, vagy a második csapat áll hozzád közelebb? Már ha lehet ilyet kérdezni, hiszen végül is majdnem mindenki előkerült a második évadban is.
Hát, talán a második, mert velük hosszabb ideig dolgoztam. De igazából van abban is igazság, hogy sok első évados került bele a másodikba, szóval nem lehetne határozottan megmondani. 🙂
Nekem egyébként kifejezetten tetszett, hogy minden szimpatikus karaktert újra láthattunk, nem csak a fiatalokat. 🙂 Van olyan szereplő, akinek a külső és/vagy belső tulajdonságait létező személyről mintáztad? Esetleg beleírtad magad valamilyen formában, vagy alakban?
Nem igazán mintáztam senkit létező karakterről. Persze nyilván vannak olyan apró dolgok, amiket élő személyektől kölcsönöztem (megjegyezem, sokszor nem is szándékosan), de egy az egyben nem tettem bele senkit, akit ismerek. Magamat meg pláne nem. XD Tudom, hogy néhány író szereti legalább egy kis darabkáját (pl. kinézet, születésnap) belecsempészni, de én nem vagyok ennek híve. Bár igazából, ha jobban belegondolok, néhány tulajdonságomat itt-ott fel lehetne fedezni a karakterekben, hiszen önkéntelenül magából is merít az ember, amikor megalkotja a szereplőit. 🙂
Természetes, ráadásul a hétköznapibb tulajdonságok elkerülhetetlenül jellemzőek ránk, vagy a környezetünkben élőkre. 🙂 Az érdekességekben említetted, hogy névválasztásnál figyeltél a jelentésükre, tehát sokakat nem véletlen hívnak úgy, ahogy. Tudsz konkrét példát mondani erre akár az első, vagy akár a második évadban?
Hát, tulajdonképpen a Michael azt jelenti, hogy Istenhez hasonló, meg egyébként is angyalnév, szóval ez direkt volt. A Grace például azt is jelenti, hogy kegy, ami szerintem illik hozzá, a második neve pedig Evangeline = örömhír, ugye elég örömhír volt, amikor kiderült, hogy létezik. XD Sky második neve Valerie = erő. Lewis neve harcost jelent, Donovan pedig sötét harcos (vagy valami hasonló). Damian pedig valami gyógyító szent volt. Most nagyjából ennyi jutott eszembe. 🙂
Mind teljesen érthető! Nekem még a Gabriel jutott eszembe, az is angyalnév! Úgy gondolom, mindenki határozottan egyetért velem abban, hogy képek terén páratlanul ügyes vagy! Az első évados interjúban már szóba került, hogyan is zajlik egy forgatás, mennyi ideig tart egy-egy kép. Na de arról nem beszéltünk, mennyit szánsz a helyszínek megépítésére és kialakítására. Napokban, hetekben vagy hónapokban mérhető?
Igen, valóban a Gabriel is angyalnév. 😀 Hát, a díszletépítéssel mindig gondban vagyok, mert az az a rész, amit a legkevésbé szeretek, kivéve, amikor elkap az ihlet. Ilyen ritka esetekben elég gyorsan megy, de heteket biztosan dolgozom rajtuk. Bár ez így elég relatív, mert ugye attól is függ, hogy milyen gyakran nyitom meg a játékomat. De általában az szokott lenni, hogy megnyitom a telket, eljutok valameddig, rájövök, hogy hiányzik még valami egyedi tartalom, azt beszerzem/legyártom, aztán újra belépkedek, néha csak simán megunom, szóval változó. De igyekszem tényleg a legtöbbet kihozni a helyszínekből is, sokat tudok szöszölni velük. A “kedvenceim” azok, amiken rengeteget dolgozom, de végül csak egy vagy két kép játszódik csak ott. XD De hát, fontos helyszín, nincs mese, meg kell építeni.
Örülök, hogy tetszettek a lakások! Talán azokat a legegyszerűbb berendezni, mert hiszen a “rendes” játék során is sokszor kell lakrészeket berendezni. Mondjuk kedvenc helyszínnek talán a faházat mondanám, mert az tényleg fel van építve, be van rendezve, és nem úgy néz ki, mint egy díszlet. És olyan kis otthonos. 😀
Arról is hozhatnál egy halom képet, meg úgy a többi helyszínről, natúran. A Vaspalota például nagyon érdekes. 🙂 Egy mondatot idéznék a legutóbbi villáminterjúból: „A díszletek készülnek, gőzerővel, amióta megbarátkoztam a SimCity4-gyel.” Hogy is volt ez? Mi köze a SimCity-nek a Végzethez?
Oké, majd kifotózom őket. 🙂 Az a köze a SimCity4-nek a történethez, hogy ugye ezzel a programmal lehet a Sims 2-be “térképeket” készíteni, vagy hogy mondjam. A szomszédsághoz talajt. Természetesen jött a maximalista énem, és Twinbrookhoz gyártottam egyedi talajt, ami egyébként tényleg hasonlít a Sims 3-as Twinbrookhoz. Nem mintha bárkinek feltűnt volna, ha nem olyan, de kihívás volt. Szóval ott építettem meg az odavaló helyszíneket. 😀
Óóó, értem! Nagyon ügyeltél a részletekre. Ezt bizonyítja az is, hogy egyedi tartalmakat, pózokat gyártottál a forgatáshoz. Az érdekességekben nem tértél ki, de azért, kérlek sorolj fel pár olyan holmit, amit te készítették, mert nagyon kíváncsi vagyok, mik is ezek pontosan.
Igyekeztem 😀 Hát, például az omegás cuccok: az omegás klónok egyenruhája, az omegás zászlók, ezeken kívül a Kódex, Karl őszülő haja, a véres cuccok is mind saját átszínezések. 🙂
Akkor volt dolog bőven a kiegészítőkkel! 🙂 Egy olvasó konkrétan arra kíváncsi, hány pózt gyártottál le. Volt esetleg olyan, amit végül nem is használtál?
Hát igazából nem számoltam a pózokat, és nem is feltétlenül azért csináltam mindet, hogy benne legyen, hanem mert így tudtam egy pózdobozt összerakni belőlük. De ami számomra a legfontosabb volt, azok a fénygömbdobálós overlay pózok, na azok nélkül nem jutottam volna sehova.
Gondolom a játékon kívül ezek elkészítése emésztette fel a legtöbb forgatásra szánt időt.
Igen, néha macerás volt ezeket legyártani, de jól elszórakoztam velük. 😀 Mindent a cél érdekében, ami a tökéletes illusztrálás!
Szerintem egy sad end nagyon hatásos lehet, ha jól meg van írva. Olvasóként viszont inkább a happy end híve vagyok, hiszen sokkal jobb olvasni, hogy boldogan éltek, amíg meg nem. 🙂 Igazából a történettől függ, hogy melyik befejezés a jobb, például nem tudtam volna sad endet elképzelni a második évadhoz, már csak az első évad miatt sem.
Egyetértek. Ez mondjuk, a történettől is függ. Az első évad esetében a tragikus vég annyira adta, hogy itt még nincs vége, mert ezzel nem lehet vége… Olvasás tekintetében milyen műfajokat kedvelsz? Konkrétan miket olvasol vagy olvastál az utóbbi időben?
Műfajok tekintetében nagyon kedvelem a krimit, mostanság Agatha Christie regényeket szoktam olvasni. Bár mostanában kevesebb időm van, de nyáron sokat olvastam, régi álmom volt, hogy angolul olvassak könyveket, és végre eljutottam odáig, hogy bele is vágjak, sőt, egészen jól értettem. 🙂
Van esetleg kedvenc könyved tőle? Vagy más kedvenc könyved, amit többször is elolvastál, vagy nagyon megmaradt?
Agatha Christie-től a Tíz kicsi néger nagyon tetszett. 🙂 Ami pedig az abszolút favorit, az természetesen a Harry Potter, mát többször is elolvastam az egész sorozatot. 😀
😀 Nézzük a tale-ket. Melyik a kedvenced az oldalon?
Hú, hát erre nehéz lenne válaszolni! Nem is tudnék egy kedvencet kiemelni, mert több történet is van, ami megfogott, ami biztosan emlékezetes marad számomra (és hosszú lenne mindet felsorolni). 🙂
Akkor már csak egy kérdésem maradt, elég vicces, de úgy gondoltam, ez jó lesz zárónak, mert klasszikus: Mit vinnél magaddal egy lakatlan szigetre? 😀
Lakatot XD
😀 Köszönöm a beszélgetést, remélem máskor is lesz még alkalmam! Kitartást a munkához, és várom a következő sztorit! 🙂
Én is köszönöm az érdekes kérdéseket, és remélem, hogy előbb-utóbb készen lesz a következő tale is. 😀
a Jelzőfény: A kezdet és Jelzőfény: Végzet című történetek írója
Aki faggatózott: NoAngelBrigi
