Interjú TimMac-kel – Készülőben: The Last One Standing – Az utolsó

Milyen érzés friss íróként bemutatkozni az oldalon?
Érdekes helyzetnek érzem a sajátomat, mert már elég sok művet lektoráltam az oldalon, viszont úgy érzem, hogy ennek ellenére én még „nem tettem le semmit az asztalra”, így első sorban arra vagyok a leginkább kíváncsi, hogy azok, akiknek én adtam tanácsokat, milyen véleménnyel lesznek az én történetemről. Várom már, hogy kész legyen a tale, viszont rengeteg képet kell még elkészítenem…

Mi ihlette a történetet?
Mivel ez elég sok spoilerrel járna, inkább nem sorolom fel azokat a műveket, amiknek a cselekményéből ihletet merítettem, viszont valamiért a Trónok Harcához tudnám a formátumot hasonlítani. Hosszúak a részek, több szereplőt követ végig a történet, és bizony, a Trónok Harcához hasonlóan itt sem lesz minden móka és kacagás.

Hol tartasz az írásban/forgatásban?
Az írás már teljesen kész, a forgatás várat magára. A 21-ből két részt fényképeztem eddig végig, viszont mivel magamnak készítem a pózok nagy részét, így lassan haladok. Arról nem is beszélve, hogy részenként átlagosan 70 képről van szó. Legújabb terveim szerint ezt a mennyiséget drasztikusan csökkenteni fogom. A tömegjelenetektől már előre félek. De várom is, mert érzem benne a kihívást, és ez motivál.

Mi a legnehezebb számodra az írásban?
Az elején megfogalmaztam, hogy elindulok A-ból, és eljutok B-be, majd jelenetenként össze-vissza kitaláltam a köztes eseményeket is. A neheze az volt, mikor ezeket a jeleneteket kellett sorba tenni, mert voltak benne ellentmondások. Mindig a sztorin jár az agyam, és nem is erőltet meg, viszont mikor összeállítottam a jelenetsorrendet, akkor egy napra leültem a gép elé, és húzogattam ide-oda a már előre megírt párbeszédfoszlányokat, amíg értelmes nem lett.

Tapasztaltál “írói válságot”, amikor elakadtál egy időre? Hogyan jutottál túl rajta?
Természetesen igen, ami nálam abban mutatkozott meg, hogy fejben már a harmadik-negyedik évadnál tartok, és közben az első évadot már nem érzem elég izgalmasnak. Nem ütötte meg az ingerküszöbömet annyira, hogy azzal foglalkozzam, de mikor a chat-en meséltem róla pár embernek, és nekiálltam mutogatni képeket és részleteket, megint kedvet kaptam hozzá. Most, ha végre már túl leszek a vizsgákon és minden egyében, akkor neki fogok állni a forgatásnak, mert most már illene befejezni és új projektbe fogni (lehetőség szerint a második évadba).

Milyen módszer szerint dolgozol a történeten?
Kitaláltam, hogy mi fog történni, utána kitaláltam a „miért?”-et és a „hogyan?”-t, utána megalkottam egy halom karaktert, akiknek a története érdekes lehet a sztori szempontjából, majd az ő életüket kutyultam össze elég rendesen. Mikor mindent leírtam, két barátomat felkértem lektornak, és lelkesen segítettek is. Minden részt fél órán át egyeztettünk, a fejezetek címeiről is szavaztunk, de elégedett vagyok az eredménnyel, bár azóta olvasta más ismerősöm is, és szerintem át fogom futni az egészet még egyszer, hogy tovább javítsam. A forgatáshoz először elkészítettem a főbb helyszíneket, a szereplőket (akiknek egészen eddig nem volt nevük, és munkanéven futottak), majd egy mod segítségével egy háztartásba pakoltam az összes szereplőt. A forgatás során minden beállításról több képet készítek, hogy legyen miből válogatni. Úgyhogy igyekszem alapos munkát végezni, ami lehet, hogy sok időt emészt fel, de így mindenképp elégedett leszek az eredménnyel.

Hogyan érzed, mikor olvashatjuk az oldalon a műved?
Egyelőre fogalmam sincs, ha az egyetemen múlik, akkor nyárig húzódhat a dolog, de most belőttem magamnak egy márciusi dátumot, hátha ez motiválni tud, mert nekem kőkemény határidők kellenek ahhoz, hogy tényleg nekiálljak a dolgoknak. Az egyetemen sajnos eléggé felemészti a kreatív energiáimat a sok tervezés, így nem marad a tale forgatására, de igyekszem ezen változtatni.


The Last One Standing – Az utolsó

Műfaj: dráma
Részek száma: 21
Korhatár: 12 vagy 16
Figyelmeztetés: vér, erőszak, gyilkosság, szexuális utalások
Nancy Hoover egy tipikus kertvárosi háziasszony volt. Feladta a karrierjét a családért: pipa. Hozzáment egy jól kereső férfihoz, aki… fogjuk rá, hogy jól néz ki, aztán gyereket szült neki: pipa és pipa. Engedte, hogy bezárják őt a háziasszonyok és családanyák unalmas mókuskerekébe: szintén megvolt. Kacérkodott más férfiakkal is: melyik ellaposodott házasságban élő, magára hagyott fiatal feleség ne tette volna? A többi pedig már hadd maradjon az ő magánügye… Viszont Nancy Hoover egy dologban különbözik a sztereotípikus feleségektől. Képes volt felhívni magára a figyelmet. De aztán nem telt sok időbe, míg mindenki rájött: ez a történet nem Nancy Hoover-ről szól.
***
– Magának nem dolgoznia kéne ahelyett, hogy a randipartnerükre váró nőkkel flörtölne? – kérdezte Abby, lassan elveszítve a türelmét.
– Épp szünetelek – felelte a férfi a szemtelenség határát bőven átlépve.
– Amúgy David vagyok – mutatkozott be.
– Én pedig mással vagyok – válaszolta Abby, egyre jobban igyekezve azon, hogy lekoptassa a férfit.
– És ha az a valaki mégsem jön el, akkor visszajöhetek?
– Ó, szóval maga így randizik? Lecsap a maradékra? Talán szedje össze a tökeit és hívjon el valakit magának, ne más randipartnerét nyúlja le, ha az a valaki egyszer volt olyan férfi, és el tudott hívni – mondta Abby indulatosan, mégis normál hangerővel a dühös tartalmú szavakat. A férfi felállt.
– Már megyek is…
– Megtenné, hogy hoz egy üveg bort? – kérdezte Abby a pincértől, aki előző mondata ellenére mégsem látszott mozdulni az asztalától.
– Alkoholba fojtja bánatát? – nézett rá David, ismét pofátlan kérdést feltéve.
– Ha már arra jár, szóljon, hogy másik pincért is kérnék. Ha nem lesz itt valaki öt percen belül maga helyett a borommal, a főnökét fogom idehívatni – közölte Abby hűvösen, megpróbálva magabiztosnak mutatni magát.
***
– De ha nem maga a tettes, akkor miért nem akarta, hogy az üggyel foglalkozzunk? – tette fel következő kérdését Kathryn, mivel még mindig nem győzte meg őt a férfi az ártatlanságáról. Elvégre hogyan tudja bizonyítani, hogy az a személy, aki állítólag megfigyeli őket, nem pont ő?
– Csak azt nem akartam, hogy a miért, hogyan, és ki kérdésekkel foglalkozzanak – helyesbített Patrick. – És azért – látott hozzá rögtön a magyarázathoz, megelőzve Kathryn újabb „miért?” kérdését -, mert pontosan tudtam a választ ezekre. Tudtam, hogy ki, tudtam, hogy miért, és azt is tudom, hogyan. De mégse értem el vele semmit – hajtotta le a fejét komoran.
***
Alapjáraton Sarah Drew nem szokott ilyen házsártos lenni, de ha rosszul indul a napja, és a nyűg előbb találja meg őt, mint ő egy csésze kávét, akkor elszabadul a házisárkány. Már ekkor, a nap kezdetén tudta, hogy ma zsémbes lesz, de tisztában volt azzal, hogy képtelen tenni ez ellen. Már megszokta, hogy ilyen a természete, szóval meg se próbálta fékezni magát. Will is tudta, mikor indul anyjának úgy a napja, hogy azonnal kezelésbe kell venni őt, mielőtt teljesen kifordul magából, így amint meglátta a nő arckifejezését, máris nyújtotta az előre odakészített kávét.

***

 

Akit faggattak: TimMac

Aki faggatta: Thea

Hozzászólás

Kérjük, jelentkezz be a hozzászóláshoz
  Feliratkozás  
Visszajelzés