Interjú Ettivel (2016)
Figyelemmel kísérted az STA-t? Elégedett vagy az eredménnyel?
Egyik fő lebonyolítóként természetesen figyelemmel kísértem a díjátadónkat, ami egyébként a legjobban várt eseményem az oldalunkon. Tavalytól eltérően idén nem indultam egyik kategóriában sem, ennek ellenére éppoly izgatott voltam, mint a 2014-es STA-n. Rengeteg nagyszerű történetet kaptunk, igazi kihívás volt szerintem, hogy ebből 5-3, illetve később 1 abszolút favoritot válasszunk. Elégedett vagyok az eredménnyel, még ha itt-ott nem is az a novella/szereplő vagy tale lett az első, amelyikre én is szavaztam, mégsem sajnálom egyik győztestől sem a díjat, mindenki megérdemelte, aki továbbjutott a második fordulóba.
Volt kedvenc történeted az indulók közül? Melyik állt hozzád legközelebb? Van olyan tale, amit még nem olvastál, de tervezed?
Sokan egyetérthetünk abban, hogy a tavalyi év legerősebb tale-jei egyértelműen az LSDN-hez (Lexy, Sookie, DeeDee, Nita90) köthetők, én is mindegyiket rendkívül élveztem, főleg mivel egytől-egyig más-más világban játszódtak és eltérő műfajban íródtak. Ha választanom kellene mégis egy nagy kedvencet, akkor az Ezüst krónikákat emelném ki. Pár nap alatt daráltam le a 32 részt, és imádtam! A mini tale-ek közül a Vérvörös gyémántnak drukkoltam, a novelláknál pedig olyan sok kedvencem van, hogy inkább nem is kezdenék felsorolásba. Minden tale-t, amit el szerettem volna olvasni, sikerült pótolnom. Köszi, Sims Tales Awards! 😀
Ha már kiemelted az Ezüst Krónikákat, szerinted miben rejlik az erőssége? Mi fogott meg? És a Vérvörös gyémántban?
Lehet, hogy könnyebb lenne azt felsorolnom, mi az, ami nem fogott meg az Ezüst krónikákban, mert akkor rövidebb lenne a listám, vagy épp – ha jobban belegondolok – nem is szerepelne rajta semmi. De hogy akkor mégis kiemeljek pár dolgot, egyrészt megemlíteném a képeket, a fogalmazást (nagyon örülök a „Legjobb fogalmazás” győzelmének), a cselekményt, a kiszámíthatatlan fordulatokat, a humort és a karaktereket. Roppantul sajnálom, hogy Edwardon kívül más EK szereplő nem is kapott díjat, pedig telis-tele van a történet színes egyéniségekkel. A Vérvörös gyémánt szintúgy az illusztrálás, a fogalmazás és a cselekménye miatt lett kedvenc, élvezet volt nézni a két főszereplő macska-egér harcát.
“… vagy megcsinálom úgy, ahogy szerettem volna, vagy sehogy.”
Már két éve annak, hogy úgy tűnik, minden ihletem és motivációm elszállt, már ami az írást illeti. Néha azért felmerül bennem, milyen jó lenne legalább egy novellát kipréselni magamból, de teljesen ötlettelen vagyok, így egyelőre nincs tervben semmilyen saját munka. A napokban azonban szóba került köztünk Marcival, hogy a Sims Tales Office képregényekben lenne még lehetőség bőven, és akár kooperációban alkothatnánk néha egy-egy újabb részt (ne csak nagyobb eseményekkor, vagy ha valakinek szülinapja van), de ennél tovább egyelőre nem jutottunk.
Mi szokott megihletni egyébként? Mit gondolsz, miért ez az írói válság?
Hát mostanában ez a baj, hogy semmi nem ihlet meg, de lehet, hogy igazából én vagyok a probléma. Amihez kedvem van, és szívesen csinálom, egyből jön az ötlet. Például jó pár Sims Tales Office képregény sztorija tőlem származik, ehhez volt kedvem, éppen ezért rögtön ki is találtam, mi legyen az adott epizód alapszituációja. Úgy tűnik, hogy a vágyam, miszerint de igenis, írjak már meg legalább egy novellát, nem őszinte. Valószínűleg ez az oka annak, hogy nincs ötlet egy történethez, mert nem is akarok már igazán írni. Nem tudom, hová lett, lehet, nem is volt, de eltűnt az önbizalmam, jobbnál-jobb tale-ek és novellák jelennek meg, én meg csak azt látom, hogy mindenki mennyire tehetséges és ügyes, én meg milyen béna vagyok, nem tudnám a mai írókkal felvenni a versenyt, így kimaradva ebből, inkább csak egyszerű olvasó maradok.
És egyébként reméled még, hogy újabb műved jelenik az oldalon, vagy esélytelen?
Soha ne mondd, hogy soha! 😀 Egyelőre azonban nem sok esélyt látok rá, hogy bármi is megjelenjen tőlem a közeljövőben.
Tervezed, hogy valamilyen módon megosztod a látogatókkal, hogyan akartad lezárni a MMAT trilógiát?
Többen is kérdezték még anno a My Sims illetve a Sims Tales Fórumán is, hogy mi lesz a történet sorsa, megírom-e esetleg mini tale-ben, vagy legalább elárulom-e, nagyjából, mit gondoltam a 3. évadra. Az a furcsa, hogy bár tényleg nem sok esélyt látok arra, hogy sikerül majd valamikor pontot tennem a végére, mégis inkább megtartanám magamnak az utolsó évad elképzeléseit arra az esetre, ha netán valamilyen csoda folytán mégis meggondolnám magamat. Mondjuk, nem csak ezért nem szeretném megosztani a tervezett tartalmat, hanem azért is, mert az alapanyag, amit még X évvel ezelőtt megírtam, mostani fejjel elég nevetségesnek tűnik itt-ott, és nagy valószínűséggel, ha nekifeküdnék, más lenne az A és B pont közötti útvonal. A 2. évad első verziója például csak néhány pontban egyezik a véglegessel, de erről infókat az Érdekességekben is lehet találni. Mini tale-t pedig azért nem írnék belőle, mert ahogy már korábban is nyilatkoztam, vagy megcsinálom úgy, ahogy szerettem volna, vagy sehogy. Jelenleg így vagyok ezzel.
” Az egyetlen pont, amit talán még nem pipálhatunk ki a listánkon, az az, hogy legyen egy a jelenleginél is nagyobb és aktívabb olvasói/írói közösségünk.”
Most elfogult leszek, de szerkesztőként én nagyon meg vagyok elégedve az oldalunkkal. Biztos vagyok benne, hogyha nem adminisztrátor, hanem csak egyszerű látogató lennék, hasonlóan éreznék ezzel kapcsolatban. Miért is ne? Elvégre majdnem minden nap van friss bejegyzés, tele van az oldal számos színvonalas történettel, ott a rengeteg lehetőség az alkotásra (video tales, mini tales, sims tales, kihívások, képregények, pályázatok), vannak kritikák, érdekességek, interjúk, tippek, okosságok és gyűjtemények, egyszóval a tartalommal szerintem nincs különösebb gond. Ezt tartom a legnagyobb erősségünknek, persze tudom, hogy vannak még elmaradásaink, főleg a tippek terén, de igyekszünk ezeket is szépen lassan feltöltögetni és megírogatni. Ha értékelnem kellene az oldalunkat, én az 5 pontból megadnám magunknak a maximálist, e tekintetben a célt elértük, mert amikor anno elkezdtük, ilyen weblapot szerettünk volna létrehozni. Az egyetlen pont, amit talán még nem pipálhatunk ki a listánkon, az az, hogy legyen egy a jelenleginél is nagyobb és aktívabb olvasói/írói közösségünk. Sajnos a nyitásunk óta folyamatos csökkenést tapasztalunk, és egyszerűen értetlenül állunk előtte, miért van ilyen fordított arányosság. Ahogy egyre jobban fejlődünk, bővülünk, úgy pártolnak el a látogatók. Ez leginkább a kérdőíveink kitöltésén, illetve a szavazásokon látszik igazán. Hiteles és valós adatokat mutató számlálónk sajnos nincs, így csak ezekből a fentebb említett számokból tudunk következtetéseket levonni a látogatottságunkra vonatkozóan, ami mint említettem, nem túl jó. Az első közvélemény-kutató kérdőívünket még 107-en töltötték ki, a másodikat (bő egy évvel később) már csak 45-en, és a korábban meglepően pezsgőnek számító Fórumunkról is egyik pillanatról a másikra tűntek el a lelkes tagok. Azért mondjuk annyira nem vészes a helyzet, mert van egy kisebb, de igen erős látogatói magunk, akikre azért szinte mindig lehet számítani, de jó lenne valahogy ezt a számot megnövelni.
Milyen újításokat terveztek? Mik a rövid/hosszú távú tervek?
Még nincs teljesen két éve, hogy megnyitott az oldalunk, de a kezdetektől számítva már jó pár újítást tudhatunk magunk mögött. Elég csak rápillantani a „Mérföldkövek” menüpontra, amit pont ezért hoztam létre, hogy lássuk, mikor és milyen események, illetve fontos dolgok történtek az oldal életében. Ezeknek a „fejlesztéseknek” jó része általában csak úgy kipattan a fejünkből, de azért persze nem feledkezhetünk el azokról az újításokról sem, amelyeket a látogatóink javasoltak kérdőívekben, vagy kommentekben. Mivel az ötletek csak úgy maguktól jönnek egyik pillanatról a másikra, nem igazán tudok további fejlesztésekről beszélni, főleg olyanokról nem, amelyek újaknak számítanak. Biztosan lehetne még mit kitalálni, csak a probléma javarészt azzal van, hogy vagy kevesen, vagy senki sem él ezekkel az új lehetőségekkel. A Hirdetésekben elvétve látni egy-egy felhívást, a Kihívásokhoz egyetlen történet sem érkezett be, a Video Tales is másfél év után frissült végre egy machinimával, a Képregények beküldésének lehetősége pedig ugyebár most lett bevezetve, kíváncsi vagyok, hogy ez például, mennyire lesz népszerű, vagy hasonló sorsra jut-e, mint a társai. Ami a terveket illeti, már elkezdtünk beszélgetni arról, hogy erőteljesen reklámozni kellene az oldalunkat, szóba került még, hogy legyen több pályázat, illetve a hiányzó tippeket is elkezdtük már fejben összeszedegetni. Egyelőre ennyi, amit el tudok ezekről a tervekről mondani.
Reklámozással kapcsolatban van ötletetek, merre, hogyan szeretnétek elindulni?
A legutóbbi közvélemény-kutató kérdőívünkben kaptunk pár linkcserés tippet a látogatóinktól, de ahogy az egyikük jól írta, sajnos már olyan komolyabb, színvonalas My Simshez hasonló oldal nem igazán van, így inkább majd Facebook csoportokban próbálkoznánk, természetesen, ha már vannak reklámanyagaink (bannerek, ikonok stb.), de felmerült például egy lehetséges reklámvideó ötlete is.
“Mi nyitottak vagyunk minden javaslatra, nem véletlenül szoktuk többször is kikérni a látogatóink véleményeit, de a nagy elvárások mögött, ha nincs értelmes ötlet és megvalósítható javaslat, akkor nem tudunk előrébb lépni.”
Oldallal kapcsolatos visszajelzéseket, amelyeket mondjuk nem mi kezdeményeztünk, nekem úgy rémlik, nem igazán kaptunk. Éppen ennek apropójából jött az ötlet, hogy fél évvel a nyitásunk után tartsunk egy közvélemény-kutatást. 107 kitöltés érkezett be, innen kaptunk először egy képet arról, mit gondolnak a látogatóink az oldalunkról, illetve mennyire tetszik nekik az, amit látnak. Most gyorsan át is futottam az eredményeket, nehogy még a végén hülyeséget mondjak, de a kitöltők nagy része pontozás tekintetében 4-esnél rosszabbat nem is adott nekünk (tartalom, rovatok szempontjából). Innen tudtuk, hogy valószínűleg jó irányba indultunk el. A két kérdőívből nagyon sokat tanultunk, az egyik, de talán a legfontosabb, hogy egy 1-től 5-ig tartó skálán való értékelésnek nem sok értelme van, mert nem kapunk választ rá, hogy például a Kérdés Kedd, vagy a Szemezgető Szerda 33 ember szerint, miért csak 3-as, és hogyan lehet ez 5-ös. Ezen igyekeztünk változtatni a második „kutatásunk” során, itt már csak 3 pont közül lehetett választani (nem vagyok elégedett, elégedett vagyok, nagyon elégedett vagyok). Tulajdonképpen ez csak egy keveset javított a helyzeten, ha legközelebb próbálkozunk, szerintem már csak két lehetőség lesz. 😀 De visszatérve ezekhez a „lepontozásokhoz”, pont ezért mindegyik kérdőívbe szoktunk tenni kis szövegdobozt, ahová be lehet írni a javaslatokat, hogy mivel tudnánk javítani a „gyengébb” rovatokon. Mivel nem tesszük ezeket a kérdéseket kötelezően kitöltendővé, így nagyon kevés visszajelzés érkezik, amelyből csak egy-kettő, esetleg három az, ami hasznos, a többi általában olyan, hogy „találjátok ki ti”, vagy „nem tudom, nincsenek konkrét ötleteim”. Ezekkel ugyebár nem vagyunk kisegítve. Nem tetszik XY-nak a rovat, lepontozza, de közben neki sincs semmi építő javaslata, hogy mivel lehetne jobb. Ez is egy nagy probléma, hogy mi nyitottak vagyunk minden javaslatra, nem véletlenül szoktuk többször is kikérni a látogatóink véleményeit, de a nagy elvárások mögött, ha nincs értelmes ötlet és megvalósítható javaslat, akkor nem tudunk előrébb lépni. A visszajelzés roppantul fontos számunkra, de sajnos ilyet csakis kérdőívvel, vagy valamilyen szavazás útján tudunk kicsikarni a látogatókból.
Ha az EA ajánlatot tenne az oldal megvételére, eladnátok neki?
Melyik világban venné meg az EA a mi szerény kis oldalunkat? 😀 De ha esetleg mégis erre vetemedne, nem szívesen adnám ki a kezeim közül, úgyhogy én a szemellenzők, akarom mondani, az ellenzők táborába tartoznék.
Nana kiválása milyen változásokat hozott az oldal életébe? Tartjátok vele a kapcsolatot?
Amikor Nana bejelentette a kilépését, természetesen szomorúak voltunk, de éreztük már korábban, hogy előbb-utóbb ez a nap is el fog jönni. Folyamatosan tartottuk egymással a kapcsolatot a Facebook csoportunkban, és többször is szóba került már, hogy mennyire nincs ideje. Ez az elvállalt posztjainak számából is látszott, csak igen ritkán tudott egy-egy rovatot megírni, de próbált szerkesztőként helytállni, és besegíteni. A kilépése után sem szűnt meg a kapcsolat, természetesen amennyire ideje engedte, figyelemmel kísérte az oldalunk további életét, például a szerkesztőfelvételben is kikértük a véleményét. Továbbra is számítunk persze a segítségére, részemről visszavárom őt a zsűribe, ha pályázatok értékelésére kerül majd a sor.
Szívesen foglalkozol még az oldallal? Mennyiben másabb most, mint a kezdeti lelkesedés idején?
Én még mindig szívesen foglalkozok vele, bár vannak azért hullámvölgyeim, amikor megkérdezem magamtól, miért is csinálom, de szerencsére ilyen ritkán van, és hamar átlendülök ezen. Úgyis másnap első dolgom az, hogy belépek a Weebly szerkesztő felületére és legalább egy valamit megigazítok, vagy frissítek. A kezdeti lelkesedés az hatalmas élmény volt, a tervezgetés, az ötletelés és az izgatottság, amikor megnyitottunk. Sohasem felejtem el. Mára mindez rutin, de azért akad még bőven olyan esemény, ami fel tudja pörgetni az embert, ilyenek például a kérdőívek, interjúk, pályázatok, az STA, vagy a Szemrevaló Sim. Ilyenkor mindig izgatott vagyok az eredmények, vagy a látogatói visszajelzések miatt, amit vagy megkapunk, vagy nem.
“Már régóta ott motoszkált a fejemben egy ilyen weblapnak az ötlete, de a megvalósítására – sajnálatos módon – csak a My Sims bezárása adott lehetőséget.”
Igen, az oldal még annál is sokkal jobb, mint amit eredetileg elképzeltem. Már régóta ott motoszkált a fejemben egy ilyen weblapnak az ötlete, de a megvalósítására – sajnálatos módon – csak a My Sims bezárása adott lehetőséget. Ezeket a nagyon kezdeti stádiumban lévő javaslatokat vázoltam fel a többieknek, amikor először “összeültünk” hatan, utána minden jött magától, egyre több mindent találtunk ki, és így született meg végül az, amit Ti is láthattok. A munkát is ilyennek képzeltem el, bár azzal nem számoltam, hogy lesznek zűrösebb időszakok, amikor a többiek elfoglaltsága miatt több poszt és teendő is a nyakamba szakad, de végül is egy-két „Segítsetek be, srácok!”segélykiáltások után túljutottunk ezeken. 😀
Melyik az a poszt-fajta, amit a legkevesebb lelkesedéssel írsz, és melyik a kedvenc?
Nagyon hangulat- és ihletfüggő az egész. Amikor rossz passzban vagyok, és minden egyes mondattal meg kell szenvednem, akkor az teljesen mindegy, hogy Hírhétfő, vagy Szemezgető Szerda, esetleg Szombati Szórakozás. Ha van ötlet, tudom, mit akarok, és az lelkesít, akkor élvezettel készítem el a posztot, de van, amikor úgy vagyok vele, hogy nincs sok kedvem, viszont muszáj megerőltetnem magam. Egyébként mindenevő vagyok, de ha mégis kellene egy nem igazán nagy kedvencet mondani, akkor a tale napos posztokat említeném meg. Nem könnyű mindig körülírni egy-egy részt, hogy ne is spoilerezzek el semmit, de fel is keltsem az érdeklődést.
Mitől függ egyébként, van-e ihlet?:)
A napszaktól, a kedvemtől és attól a rovattól, témától, amiről éppen írok. Ha netán lusta disznó módjára késő estére hagyom a másnapi poszt megírását, de már mennék aludni, akkor általában vagy összecsapom bejegyzést, vagy szenvedek felette egy sort, mert ekkor már csak nyűg a megírása.
Mennyire “megterhelő” számotokra a munka? Mennyi időt vesz el?
Az, hogy mennyi időt töltök a szerkesztéssel, nagyon változó. Ha nem vállaltam a hétre posztot, nincs különösebb feladatom, értelemszerűen nem rabolta az időmet, ha én viszek egy rovatot, az is megint változó, mert függ attól, melyike kell megírnom. Ha Hírhétfő, az akár 1 órába is kerülhet, a Kedd maximum 10 perc, a Szerda szintúgy attól függ, mit hozok (ha gyűjteményt, nyilván több órába kerül a keresgetés, ha csak egy videó, akkor pár perc az egész), ha interjú, és az az interjú interaktív, akkor akár 5-6 óra (Lexy tudna erről mesélni :D), ha tale részt kell felpakolni, megint csak nem mindegy, hogy milyen hosszú, és ha szombat, akkor ott sem mindegy, hogy egy látogatói képregény, vagy kvízt csinálom. A munka számomra egyáltalán nem megterhelő, az a fajta nem, amelyiket örömmel csinálom. Szerencsére a legtöbb teendőt szórakozásnak és jó kis elfoglaltságnak fogok fel, bár a tale részek felpakolását szívesen átpasszolnám másnak. XD
Mi a fő szereped a csapatban? Hogyan oszlanak el a feladatok?
Anno még az egy éves évfordulónkkor megkaptam a többiektől a főszerkesztői címet, ami csak a tekintetben illik rám, hogy úgymond valóban én foglalkozok a legtöbbet az oldallal, de dönteni mindig közösen szoktunk. A hét idézetét mindig én cserélem, az esetek 90%-ban én kezelem a Twittert és a Facebookot, szintúgy a Közleményeket is általában én írom, az újításokat, átalakításokat is (képregények/kihívások/hirdetések, könyvtár kezelése, interjúk és kritikák rendbe tétele) én követem el, feladataim közé tartozik még a kérdőívek összeállítása, STA képregények gyártása, és szintúgy a legtöbb esetben én válaszolok az e-mailekre. Mindig tevékenykedek valamit. A rovatok felosztásáról pedig már egy korábbi interjúban nyilatkoztunk.
“Én mindenesetre aktívnak érzem magam az oldalunkon, sőt valamilyen szinten mindannyian azok vagyunk, mert szerintem nem minden weblap jelentkezik állandó rovatokkal úgy, hogy egy héten legalább 5 poszttal (és ez tényleg a minimum) várja a látogatókat…”
Pozitív élmény helyett inkább kellemes csalódást mondanék, nekem ilyenek voltak a pályázataink. Nagyon féltem az első Simnovellaíró pályázatunktól, hogy nem fogunk kapni egy művet sem, de aztán pár nappal a zárás előtt öt történet landolt a postaládánkban, tavaly pedig sikerült megnövelni ezt a számot hatra. De a fejlécpályázatunkat is megemlíteném, mert egyáltalán nem számítottam rá, hogy bárki is veszi a fáradságot, hogy fejléceket gyártson nekünk az oldalra, és a legnagyobb meglepetésemre, kilencet is kaptunk. Ha nagyon muszáj negatívumot említeni, akkor talán az egy-két fontosabb posztunk alatt lévő visszajelzések hiányát sorolnám ide, mint fájó pont.
Nem érzitek úgy, hogy a napi posztok megírásán, és a részek feltöltésén kívül, aktívabbnak kellene lennetek az oldalon? Vagy szerintetek ennyiben nagyjából ki is merül a feladatotok?
Ezt a kérdést már nem először kapjuk meg, ha jól emlékszem, az előző kérdőívünkben is felvetette ugyanezt valaki. Én mindenesetre aktívnak érzem magam az oldalunkon, sőt valamilyen szinten mindannyian azok vagyunk, mert szerintem nem minden weblap jelentkezik állandó rovatokkal úgy, hogy egy héten legalább 5 poszttal (és ez tényleg a minimum) várja a látogatókat, ráadásul ezek a rovatok, különösen a Szemezgető Szerda és a Szombati Szórakozás rendkívül változatosak és ezek elkészítése jelentős időnket fel tudja emészteni. Lehet, hogy én gondolom csak így, de úgy vélem, hogy elsősorban nem minket kellene aktivitásra sarkallni, hanem azokat a passzív látogatókat, akik feljönnek az oldalra, olvasnak, játszanak, szavaznak, jobbra és balra kattintanak, és már mennek is tovább minden szó nélkül. Azt aláírom, hogy jobban véleményezhetnénk a történeteket (én amiről tudok, és van mit hozzáfűznöm próbálok írni, és ne tessék elfeledkezni arról a maraton olvasásomról sem, amikor pár nap alatt daráltam le a Jelzőfény: Végzetet és az Ezüst krónikákat, és mindegyik részhez írtam véleményt xD), de ha ez a fentebbi felhívás arra is vonatkozik, hogy a posztok alatt is legyünk aktívabbak, arra csak azt tudom mondani, hogy azért a saját kérdéseinkre hadd ne kelljen már mindenképpen válaszolnunk. 😀 Aktív szerkesztők és aktív látogatók is legyünk egyben? 😛
Mi inspirál titeket ennyi év után, hogy nap mint nap foglalkozzatok az oldallal?
Ami erőt ad és motivál, azok a kommentek, visszajelzések, illetve az a kis közösségünk, amelyik a 2 év alatt kialakult és megmaradt.
Szerinted minek köszönhető, hogy annyi passzív olvasónk van? Látsz rá esélyt, hogy idővel ők is megmutassák magukat a posztok alatt?
Sajnos nem látok bele a fejükbe, és hiába próbálunk a kérdőívekben érdeklődni felőle, mi az oka hallgatásuknak, olyanokat kapunk válaszként, hogy lustaság, időhiány, meg hogy visszahúzódóak. Ezekre pedig csak azt tudom mondani, hogy egy mondat bepötyögése maximum 15 másodpercbe kerül, nem hinném, hogy sok időt felemésztene. Ha az oldal látogatására, olvasásra és például ezekre a jó hosszú kérdőívek kitöltésére van idő, akkor ugyan már, egy-két hozzászólás beírására is csak akadna pár perc. 🙂 Nem eszünk látogatókat, bár úgy hallottam, nagyon finomak, félni nem kell tőlünk, nagy szeretettel és főleg örömmel fogadunk minden egyes új tagot. Bízom benne, hogy erre ők is rájönnek, és előbb-utóbb felbukkan majd egy-egy eddig ismeretlen, majd később ismert név a posztjaink alatt.
Ha nem lenne a simstales, szerinted mi töltené ki az űrt a helyén?
Őszintén szólva, ha mondjuk megszűnne a Sims Tales oldal, nem vágna nagyon padlóhoz, úgyhogy az az űr nem is maradna sokáig űr. Hiányozna, mert szeretem csinálni, de azt hiszem, meg tudnék lenni nélküle. Vagy ki tudja… :O
“Amíg nem nyűgként tekintek rá, és amíg vannak, akiktől kapunk visszajelzéseket, hogy igenis jó, hogy vagyunk, addig hasznosnak érzem a munkát.”
A My Sims bezárásával adott volt a lehetőség, hogy egy külön tale-es oldalt nyissunk közösen olyan emberekkel, akiket már régóta ismertem a Fórumról. Meg szerettük volna menteni ezeket a történeteket, és valami plusszal szolgálni mellettük, hogy ne csak egy tárolóhely legyünk, hanem egy igenis érdekes és szórakoztató oldal. Mint korábban is említettem, egy ilyen weblap ötlete már jó pár évvel ezelőtt felmerült bennem, a lehetőség pedig adott volt, amikor bejelentették Galaxyáék, hogy bezárnak. Meg kellett ragadni az esélyt, és bár először visszautasítottam Brigi, Matt és Nana szerkesztői felkérését, nem bántam meg a döntésemet. Az okoz számomra örömöt, hogy másoknak örömöt okoz a Sims Tales oldal létezése, már ha van ilyen. (Ugye van? *-*) Amíg nem nyűgként tekintek rá, és amíg vannak, akiktől kapunk visszajelzéseket, hogy igenis jó, hogy vagyunk, addig hasznosnak érzem a munkát.
Felmerült már benned, hogy abbahagyod? Miért (nem)?
Kiszálláson nem gondolkodtam, de ha mégis megfordult volna a fejemben, a többiek biztos nem hagyták volna, mert akkor túl sok minden szakadt volna a nyakukba, és így is alig van idejük. Bár meg kell dicsérnem őket, mert a nyaralásaim ideje alatt egész jól helytálltak nélkülem. 😀 De most már szerencsére itt a segítség. 🙂
Ha nem lenne sims tales, milyen témában indítanál blogot (ha indítanál?)
Hm… ha egy témát kellene választanom, a törpenyuszim rendkívül izgalmas (amúgy nem) életéről írogatnék.
Ehhez kapcsolódóan: Hogy van a nyuszid?
Remek nyuszi egészségnek örvend, továbbra is szeret az éjszaka közepén partizni, nappal pedig előszeretettel szunyókál olyan pózban, hogy mindig rám jön a szívinfarktus, él-e még egyáltalán.
Te hogy látod az oldal jövőjét, hosszú időre elég kitartás van még a csapatban?
Szeretném, ha hosszú életű lenne, de sajnos ez nem csak rajtunk múlik. A Sims Tales oldalt a közösség, az aktív látogatók/olvasók és a tale írók tartják fent. Ellentétben a rajongói, információközlő honlapokkal, a Sims Tales egy interaktív oldal, amit tulajdonképpen közösen szerkesztünk a látogatókkal. Ha nincsenek tale írók, nincsenek történetek, nincs tartalom, és ha nincsenek aktív tagok, akkor az állandó rovatoknak (főleg így a Kérdés Keddnek) sincs túlzottan értelme. A csapatunkban van kitartás, sőt az új szerkesztőnk egy nagy adag lendületet is hozott magával, szóval most el vagyunk látva “üzemanyaggal”, a kérdés az, hogy a közösségünkben van-e elég kitartás és lelkesedés, és tudnak-e segíteni minket benne, hogy még sokáig fennmaradjunk.
Nem félsz attól, hogy idővel a látogatók elfelejtik, hogy ez egy hobbioldal, és egyre irreálisabb elvárásokat, követeléseket fognak támasztani felétek, valamint kötelességetekként fogják kezelni, hogy a kedvüket keressétek, szórakoztassátok őket (mint a mysims esetében)? Hogyan próbáljátok megőrizni az egyensúlyt?
Szerintem már valamilyen szinten most is meg van ez a hozzáállás némely látogató részéről, hogy csináljunk ilyet, csináljunk olyat, legyen több ilyen, több olyan, de azt meg sokan elfelejtik, hogy bizony nincs tiltva a beküldés, sem pedig a vendégposzt írás, nyugodtan be lehet szállni a „mókába”, és nem csak követelőzni. Próbálunk az elvárásoknak megfelelni, sőt az utóbbi időben már e tekintetben túlzásba is estünk, lehet, hogy idővel nem árt majd egy határt húzni, ezt tudnám egyedül elképzelni, ha már az egyensúly kezdene megborulni.
“Nekünk ez egy hobbi, az oldal is nonprofit, nem kapunk ezért senkitől sem pénzt, az egyetlen dolog, amivel „fizethetnek a látogatók az szolgáltatásainkért”, azok a kommentek.”
A látogatók azon felét igenis szeretem, amelyiket már régebb óta ismerem, és aktívan hozzászólogatnak a posztokhoz. Nem is érezhetnék másképp. 😀 A másik feléhez, a csendes megfigyelőkhöz pedig nincs érzelmi kötődésem, mivel csak csendben figyelnek. 😛 De ha megszólalnának, minden bizonnyal őket is szeretném.
Az oldalt ti szerkesztitek, de a látogatók igényeit tartjátok szem előtt. Szerinted ki a “főnöke” igazából az oldalnak, a látogatók vagy a szerkesztők? Melyik lehet a hálásabb szerep?
A főnökei tulajdonképpen mi vagyunk, mert a főbb döntéseket mi hozzuk meg, a szabályokat is mi fektetjük le, irányítunk, tervezünk stb., de mint írtam, nagyon sok mindenben kikérjük a látogatóink véleményét, sőt van, hogy ők szavazzák meg, mit valósítsunk meg, és mi az, amit inkább hanyagoljunk. Lehet, hogy néha már e tekintetben túlzásba is esünk, Brigi például nem egyszer rám szólt, hogy nem kell minden egyes új ötletemmel a Csevegőbe szaladnom, hogy engedélyt kérjek az olvasóktól egy-egy terv megvalósításához, de én ezen a téren nagyon demokratikusnak tartom magam. Vannak persze olyan dolgok, amelyeknél a döntés joga a miénk, de ahol nekünk teljesen mindegy, hogy legyen-e valami, vagy ne, akkor azt miért ne kérdezhetnénk meg a látogatóktól, akarják-e. A probléma egyébként megint csak az, hogy ha nem szavazni kell, hanem beírni a választ, akkor alig van visszajelzés. Egy szavazódoboz által akár 40-50 voksot is kapunk, míg egy kérdés-válasz esetén talán nagyon kevesen szólnak hozzá. Tehát mi bevonnánk egyes döntésekbe a látogatókat, csak ha az nem kattintgatós szavazás, sokan nem élnek ezzel a lehetőséggel.
Mit kérnétek tőlük, ha tehetnétek?
Nagyobb aktivitást és több visszajelzést (akinek nem inge, ne vegye magára!), és ezt nem csak mi kérjük, hanem az írók is – már ha szabad a nevükben beszélnem. Számukra is roppant fontos, hogy kapjanak valamilyen visszacsatolást, ez lehet akár egy bővebben kifejtett kritika, vagy pár sor. Őket is motiválni kell arra, hogy igenis nagyszerű munkát végeznek, és folytassák csak tovább ezt a tevékenységet. Ha nem kapnak elegendő és megfelelő véleményt, akkor nyilván egy idő után csökken majd a lelkesedésük, és nem biztos, hogy lesz kedvük újabb történetet beküldeni, vagy lehet, hogy azt már nem is nálunk akarják megjelentetni. Nekünk ez egy hobbi, az oldal is nonprofit, nem kapunk ezért senkitől sem pénzt, az egyetlen dolog, amivel „fizethetnek a látogatók az szolgáltatásainkért”, azok a kommentek. (Ugyanez igaz az írókra.) El nem tudjátok képzelni, milyen örömmel osztjuk meg egymással, ha az egyik posztunk népszerű és netán átlépi a 10-15-20 kommentszámot, mint például a mostani „Melyik tale szereplő vagy?” Szombati Szórakozásunk. Igazi sikerként könyvelhetjük el, hogy több mint 30 hozzászólás született, ráadásul 2 eddig ismeretlen név is felbukkant a kommentelők között. Ezzel lehet nekünk igazán örömet okozni és motiválni minket.
Mi indokolta a szerkesztőfelvételt? Hogyan zajlott? Milyen szempontokat tartottatok szem előtt, amikor a jelölteken gondolkodtatok?
Én kezdeményeztem az egészet, ami azért volt kicsit vicces, mert amikor Nana kilépése után először felmerült köztünk egy új tag felvételének lehetősége, én voltam az első, aki azt mondtam, hogy nem kell bővítés. Ha mindenkinek elegendő idő állna a rendelkezésére, akkor természetesen nem lett volna szükség újabb szerkesztőre, elbírtunk volna simán az oldallal öten, de sajnos vannak jobb és rosszabb időszakok. A jobb időszak azt jelenti, hogy igazságosan el tudjuk osztani a heti feladatokat, posztokat, mindenki kiveszi a részét a munkából. A rosszabb időszak pedig azt jelenti, hogy egy-két ember viszi a hátán az oldalt, amikor a többieknek nincs idejük rá, vagy elfoglaltak. Januárban pont ez történt, amikor picit besokalltam. Általában amikor a többieknek programjuk van, nincs idejük foglalkozni a szerkesztéssel, akkor elsősorban én vállalom magamra az üres posztokat, vagy előző nap én dobok össze gyorsan valamit. (Nem engedi a lelkiismeretem, hogy ne menjen ki semmi.) Ebbe fáradtam bele januárban, mert nem ez volt az első eset, de újfent kihangsúlyozom, ez nem szemrehányás a szerkesztőtársaim felé, többször is mondtam nekik, hogy megértem és elfogadom, hogy nem a Sims Tales áll az első helyen, és ez így is van rendjén. 🙂 Ekkor álltam elő az ötlettel, hogy mégis kellene bővíteni a csapatunkat egy olyan taggal, aki ezekben a „rosszabb időszakokban” be tudna segíteni, és levenné a terhet a vállunkról. Fontos volt számunkra, hogy a jelölt aktív látogatónk legyen, olyan, aki tele van ötletekkel, otthon van a témában, legyen jó csapatjátékos, és a legfontosabb, hogy legyen elhivatott és motivált, akivel hosszú távon együtt lehet működni, nem pedig olyan, akinek ez az egész csak egy móka és egy átmeneti fellángolás.
“Mi tényleg csak annyit szerettünk volna, hogy a lehető legrövidebb úton és módon és minél hamarabb átadjuk valakinek a 6. szerkesztői pozíciót. “
Előre is elnézést, ha kicsit nyers leszek, de amilyen hangvételű ez a kérdés, úgy olyan hangvételű lesz rá a válaszom. Először is, az egy dolog, hogy sok mindenben kikérjük a látogatóink véleményét, de ez nem jelenti azt, hogy az olyan fontos ránk tartozó döntésekbe is bele kellene vonnunk őket, mint az, hogy ki legyen az új szerkesztő. Másodszor, a Sims Tales oldal szerkesztése egy közös munka, mi dolgozunk együtt az új csapattaggal, fontos volt számunkra, hogy olyasvalaki legyen, akivel ezt a „terhet” szívesen megosztjuk. Akár szólunk előre, hogy admin kerestetik, akár nem, így is úgy is mi választottunk volna. Vagy szerettetek volna egy szerkesztők és egy közönség által választott „győztest”, mint a pályázatoknál? 😀 Hogy jobban megértsétek, miért volt jobb ez a „hátatok mögötti intézkedés”, vázolom a másik verziót.
Felvetődik köztünk, hogy bővíteni kellene a csapatot, természetesen olyan nincs, hogy ne merülne fel egyikünkben sem egy-egy név, teszem azt, mindenki szívesen együtt dolgozna Piroskával, de nem keressük meg őt először, hanem kiírunk egy felhívást és pályázatot, hogy új tag kerestetik. Eltelik egy-két hét, érkeznek szép számmal a motivációs levelek és a jelentkezések, minket csak az érdekel, hogy azok a nevek is felbukkannak-e az e-mailküldők között, akikkel szívesen együtt dolgoznánk, és igen, Piroska is küldött egy szép levelet. Végignézzük mindegyik jelölt „pályázatát”, de a szívünk egyértelműen Piroska felé húz. Őt választjuk ki, és erről egy közleményt is közzé teszünk. Ő örül, míg a többiek csalódottak és szomorúak lesznek. A végeredmény tehát ugyanaz, de nem teltek el feleslegesen hetek a felhívással és a „keresgéléssel”, és senki sem csalódott, hogy nem ő lett a kiválasztott.
Gondoltátok, hogy néhányan csalódottan fognak reagálni arra, ahogyan/amilyen eredménnyel lezajlott?
Nem, nem gondoltam volna, hogy lesznek olyanok, akik ennyire a szívükre veszik ezt a dolgot. Mi tényleg csak annyit szerettünk volna, hogy a lehető legrövidebb úton és módon és minél hamarabb átadjuk valakinek a 6. szerkesztői pozíciót. Természetesen, ha Thea elutasította volna a felkérésünket, akkor a hagyományos, felhívásos úton próbáltunk volna új admintársat keresni.
Hogy érintenek titeket az ilyen számonkérések, reakciók vagy lepontozások?
Szerintem nem lepődik meg senki sem, ha azt mondom, hogy nem töltenek örömmel. Szerencsére ritkán kell szembesülnünk a fentebbihez hasonló reakciókkal és számonkérésekkel, lepontozások is inkább kérdőívekben jellemzők, de minden egyes oldalnak vannak troll látogatói. 😛
Hogyhogy Theára esett a választás? Ismertétek már őt személyesen? Hogyan ismertétek meg egymást?
Fentebb említettem, milyen szempontokat tartottunk fontosnak a jelölt személyét illetően, és ezek mind illettek Theára. Főleg az győzött meg minket igazán, hogy amikor kétszer is érdeklődtünk, milyen fejlesztési ötleteik lennének a látogatóinkat, mind a kétszer elképesztően hosszú listát és rengeteg jó gondolatot kaptunk tőle. Személyesen nem, csak a My Sims Fórumáról volt ismerős, mindig írtam kritikát a Hétköznapi történet tale-jéről, úgyhogy az Értékelésekben egész jól elbeszélgettünk. Innen az ismertség. 🙂
Theán kívül kit/kiket látnátok szívesen a csapatban, milyen nevek merültek fel rajta kívül?
Nem szeretnék konkrét neveket mondani, de természetesen Theán kívül mások is szóba kerültek, viszont elsősorban arról beszéltünk, miért ő a legalkalmasabb.
“Pozitívum rengeteg van. Egyrészt találtam magamnak egy nagyszerű hobbit, másrészt kipróbáltam, milyen csapatban dolgozni…”
Nem, mivel eléggé szét vagyunk szóródva az országban, admin összejövetelre még nem került sor, de Dettykével és Marcival már megejtettünk egy pár napos DEM talit.
Ha egy hőlégballonban utaznátok, és egy hegy felé tartanátok, és csak úgy menekülhetnétek meg, ha egyikőtöket kidobjátok, akkor melyikőtök repülne?
Feláldoznám magam a többiekért, de előtte megkérném őket, hogy hősies tettemért cserébe állíttassanak nekem egy szobrot.
Van-e barátotok/barátnőtök?
Van, a barátomat Marcinak, a barátnőmet pedig Dettykének hívják. 😀
Hány évesek vagytok?
1991-es születésű vagyok.
Mit dolgoztok/tanultok? “Civilben” milyen iskolába járt(at)ok, mit dolgoztok?
Jelenleg titkosügynökként dolgozok a rendfenntartás területén. Tavaly kezdtem a munkát, akkor még csak aktakukac voltam, később viszont olyannyira ügyesen fejlesztettem a logika és az atlétika jártasságomat, hogy ez a főnökeimnek is feltűnt, így hamar megmásztam a ranglétrát. Jelenleg minden álmom, hogy nemzetközi szuperkém legyek, és egy héten csak négy napot dolgozzak 9 órától 13 óráig, és az órabérem 426 simoleon legyen. Igyekszem, hogy mindig jó hangulatban menjek dolgozni és a jelentéseket időben elkészítsem, drukkoljatok, hogy sikerüljön elérnem a 10-es szintet. *-*
Mik akartatok lenni kiskorotokban ha nagyok lesztek?
Olyan régen volt már a „kiskorom”, hogy fogalmam sincs. OO
Fogunk valaha képet látni rólatok, hogyan néztek ki igaziból?
Tavaly megmutattam az egyik babakori lábfejemet, most nem szívatok senkit, tessék, ITT egy igazi kép rólam.
Civilben milyen embernek tartod magad?
Más, mint a többinek, és nem feltétlen pozitív értelemben. Így tudnám magam a legjobban összefoglalni. Ahhoz viszont, hogy ezt bővebben kifejtsem, minimum 10 000 komment szükséges minden posztunk alatt. 🙁
Vannak olyan terveid a jövőre, amiket megosztanál a kíváncsiakkal?
Az a tervem, hogy kitaláljak egy tervet a jövőre.
Az ismeretségi körödből mások számára is ismert a Sims Tales, vagy teljesen elkülönül a két “életed” egymástól?
Teljesen elkülönül, egyedül a családom tud arról, hogy szerkesztői pozíciót töltök be egy Sims Tales nevű oldalon.
Szerinted milyen pozitívumokat hozott az életedbe az oldal alapítása? Fejlődtél valamiben miatta?
Pozitívum rengeteg van. Egyrészt találtam magamnak egy nagyszerű hobbit, másrészt kipróbáltam, milyen csapatban dolgozni, és azt is megtanultam, hogy el kell fogadnom azt, ha másnak/másoknak nem tetszik egy ötletem, vagy a többség az ellenkezőjéről dönt, mint amit én szeretnék.
Körülbelül hány db Sims Tales-el kapcsolatos dokumentumot tárolsz a gépeden?
Nincs azért annyira sok, sőt elég hiányos, de jelenleg így néz ki a “Tales oldal” című mappám, ha belépek.
Nagyon ritkám játszom Sims játékokkal, de ha elindítok egyet is, akkor az a Sims 4. A Sims 2-őt már a tale írásos korszakomban is csak abból a célból nyitottam meg, hogy forgassak, akkoriban inkább a Sims 3-mal játszottam, az számított újdonságnak, de a 12-es hibakód elvette a kedvemet tőle, így maradt a legújabb, Sims 4-es játék. Ez legalább rendesen fut a gépemen, és még van mit felfedeznem benne. 🙂 A Simses híreket pedig egyáltalán nem követem figyelemmel, így az új kiegészítők híre is csak véletlenül jut el hozzám.
Mi a véleményed a Sims 4-ről?
A kritikus játékosokkal ellentétben nekem tetszik, a „Get to work” kiegészítőt nagyon megszerettem. Igaz, kicsit furcsa ez a rajzfilmszerű, mesés stílus, de abszolút megszokható.
Most, hogy jön a jó idő, nem akartok egy Sims Tales találkozót szervezni?/ Gondolkodtatok már egy STM-en (Sims Tales Meeting)?
Ha jól emlékszem, talán egyszer merült fel köztünk ezt a téma, de az is azért, mert a látogatóink vetették fel. Beszélgetés és tervezés szintjén pedig csak addig jutottunk el, hogy egy Kérdés Keddben megkérdeztük az olvasókat, hányan jönnének el, és ők hogy képzelik el ezt a találkozót. Látok rá esélyt, hogy egyszer megvalósuljon, csak kevés az aktív tagok száma, és nem is biztos, hogy mindenki a távolság miatt meg tudja oldani, hogy eljöjjön. Mindenesetre, mint látom, az igény megvan rá.
Aki faggatózott: Thea és a látogatók