Interjú Dettykével (2016)
Elégedett vagy az STA eredményével? Szavaztál minden körben? Van kedvenc történeted, novellád?
Abszolút. Izgalmas volt a jelöltek közötti kiélezett küzdelem. Néhány kategóriában igencsak nehéz volt meghoznom a végső döntést, és nem mindig a választottam nyert, de nem sajnálom a győztesektől díjakat. Mindenki megérdemelte. 🙂 Persze, vannak kedvencek, a tavalyi évből például az Ezüst krónikák, a Vérvörös gyémánt, a Pletyka és a Szűk családi körben.
Van-e olyan tale, amit még nem olvastatok el, de tervezel?
Van, sajnos, nem is egy, és lehetőség szerint szeretném majd pótolni az elmaradásaimat, de egyelőre nem élveznek prioritást.
“Ötleteim többsége valóságból kiragadott pillanatok ötvözete film- és
olvasmányélményeimmel, megspékelve egy nagy adag zenei aláfestéssel.”
Nagyon sok tervem van, nagyon sok mindenbe belekezdtem már, és szeretném is őket megvalósítani. Egyelőre viszont igyekszem a Küzdő lélekre koncentrálni, bár bevallom, néha elcsábulok, és forgatás helyett inkább írok. Folyamatban van egy tíz-tizenkét részes ifjúsági dráma, amit közvetlenül az KL után szeretnék megjelentetni, valamint három-négy novella és egy nagyobb lélegzetű krimi-thriller.
A Küzdő lélek meg fog valósulni? Belefogtál már az illusztrálásba, ha igen hogy állsz vele? Ha mégsem férne bele az idődbe, esetleg valahol elérhetővé teszed majd a szöveget?
Amikor csak tehetem, dolgozok rajta. Egyelőre hét epizód rendelkezik képekkel, nagyon örülnék, ha nyár elejére sikerülne befejezni.
Mi ihlette a történetet egyébként? Honnan merítesz ötletet az íráshoz?
Még javában a TT2-n dolgoztam, mikor elmerengtem az egyik beugrós FBI-ügynököm háttértörténetén. Alapjában véve személyes élményen alapul az egész, kiszínezve persze, itt-ott módosítva, felnagyítva, teljesen más környezetben. Ötleteim többsége valóságból kiragadott pillanatok ötvözete film- és olvasmányélményeimmel, megspékelve egy nagy adag zenei aláfestéssel. 🙂
Hogyan tekintesz vissza a The Torenosra ennyi év távlatából?
Egy amerikai klisék által befolyásolt tinilány első próbálkozása. De a hibái ellenére azért büszke vagyok rá. 🙂
A The Torenos és a Küzdő lélek is bűnügyi téma köré épül, ezen kívül akad még hasonlóság a kettő között? Miben lesz más a most készülő történet? Véletlen, hogy visszatértél ehhez a témához?
A Küzdő léleknek azon kívül, hogy egy FBI-ügynök a főszereplője, nem sok köze van a bűnügyi témához. Ebben a történetben elsősorban a magánéletre, a hétköznapi problémákra koncentráltam. Szerettem volna egy kicsit elmerülni az emberi érzelmekben, hogy ez mennyire sikerült, majd ti megmondjátok. Azért persze valamilyen szinten hű maradtam önmagamhoz, egy epizódban előkerülnek és elsülnek a fegyverek, azonban erre pusztán az érzelmek kimutatásának elősegítése miatt volt szükség, a cselekmény maga nem feltétlenül kívánta volna meg az akciót.
“Rám totálisan igaz, hogy írás terén a megérzéseimre hagyatkozom.”
Az alaposan kidolgozott karakterek egy nem éppen kiemelkedő sztorit is el tudnak adni. Ez persze nem jelenti azt, hogy a cselekmény ne lenne fontos, csak nem egyszer észrevettem már magamon, hogy a gyenguska/középszerű történet ellenére is ott ragadtam a képernyő előtt/könyv felett, mert a szereplőket nagyon megkedveltem. Amit a legkönnyebb elrontani, vagyis inkább úgy fogalmaznék, hogy ami nagy általánosságban szerintem nehézséget okoz, az a szelektálás. Nem célszerű miden ötletünket egyetlen történetbe sűríteni, meg kell vizsgálni, hogy valóban szerves részévé válik-e a cselekménynek.
Korábban megjelent egy simnovellád “Ki nyúlta le a 130 eurónkat?” címmel. Értek azóta hasonló (vagy kellemesebb) kalandok, amik az oldalra kívánkoznak? A kommentek között írtad, hogy sajnos a valóságban nem értek ilyen szerencsés véget az események. A kellemetlenségen kívül okozott más nehézséget? Mi vett rá, hogy éppen ezt a történetet vesd papírra élményeid közül?
Értek bizony, pozitívak, negatívak egyaránt, amik valószínűleg előbb-utóbb felbukkannak egy-egy alkotásomban. Az eset után teljesen érthető módon bizalmatlanság alakult ki a házban, a közvetlenség megszűnt, kissé elidegenedtünk. Aztán egy hónappal később a közvetítő cég igazságtalansága és irreális elvárásai picit összehozta megint a bandát, 6-7 emberrel együtt sztrájkoltunk, majd karácsony előtt mindenki „hazaszökött” a saját országába. Mivel ezeket az élményeket mindenképpen szerettem volna meghagyni az utókornak, egyszerű beszámoló helyett inkább a tale mellett döntöttem. Hiszen kerek egész a sztori, jó kis csattanóval. 🙂
A történetet “DC” szerzővel jelentetted meg. Ez azt jelenti, hogy valaki más is tevékenyen hozzájárult a mű megszületéséhez, vagy csak lelkiekben támogatott? 🙂
A „DC” Agent D és Agent C rövidítése. A barátaink csak így hivatkoznak ránk: díszí. Bár én írtam és én fotóztam, együtt éltük át ezt a „csodás” kalandot, ráadásul C lektorálta a kész művet, így végül is kivette a részét a munkából, csúnya dolog lett volna kihagyni. 🙂 Plusz kíváncsi voltam, hogy egy teljesen ismeretlen, hirtelen felbukkanó írót hogyan fogad a közönség.
A simstales oldalra szánt műveken kívül is szoktál írni?
Inkább fogalmazzunk úgy, hogy írogatok, de végül mindig „csak” tale alapanyagnak szánom őket.
Szoktál olvasgatni írástechnika témában, vagy érzéseidre hagyatkozol?
Előfordult már, hogy belelapoztam egy-egy ilyen témájú könyvbe, de soha nem mélyedtem bele igazán. Rám totálisan igaz, hogy írás terén a megérzéseimre hagyatkozom.
Milyen más kedvenc tevékenységeid vannak még a simstalesen kívül?
Sorozatozás, olvasás, hegyi kerékpározás.
Ha más témában indítanál blogot, mi lenne az?
DC Kalandok. 🙂 Egyébként létezik, csak mostanában eléggé elhanyagoltuk. Pedig aztán annak ellenére, hogy nem utazunk annyit, mint az elmúlt években, cseppet sem lett unalmasabb az életünk.
“Az erőssége egyben a gyengesége is: az, hogy a látogatókra építünk.”
Maximálisan elégedett vagyok vele. Igazából nem gondoltam volna, hogy képesek leszünk eddig fennmaradni, ráadásul ilyen színvonalon. Ha mezei látogatóként idetévednék, biztosan azonnal könyvjelzőbe menteném az oldalt. És ezt most minden elfogultság nélkül mondom. Ahhoz képest, hogy nulla tapasztalattal vágtunk neki, kifejezetten szép, logikus felépítésű és tartalmas honlapot kreáltunk.
Milyen eredményre lennél igazán büszke?
Ha sikerülne a passzív látogatókat előcsalogatni a csigaházaikból, és képesek lennénk tömegeket (értsd: nem csak öt-tíz embert) megmozgatni, aktivitásra, produktivitásra bírni; ha szélesebb körben ismert lenne a sims tale, mint műfaj.
Szerinted miben jobb az oldal a többi hasonlónál, és mi a gyengéje?
Úgy vélem, az erőssége egyben a gyengesége is: az, hogy a látogatókra építünk. Egy interaktív oldalt álmodtunk meg, az állandó posztjainkat is ennek megfelelően alakítottuk ki, azonban minél inkább próbáljuk bevonni a látogatókat az oldalszerkesztésbe az újabbnál újabb kezdeményezésekkel, úgy csalódok egyre többet a nullához konvergáló kommunikációt látva.
Ha az EA ajánlatot tenne az oldal megvételére, eladnád neki?
Biztosan elgondolkodnánk rajta, mert az azt jelentené, hogy valamit nagyon jól csinálunk. Valószínűbb egyébként, hogy egy olyan megállapodást kötnénk, amiben mi maradunk az oldal tulajdonosai/szerkesztői, ők pedig szponzorálnának, amiért cserében megfelelünk bizonyos feltételeknek és persze népszerűsítjük őket.
Szívesen foglalkozol még az oldallal? Mennyiben másabb most, mint a kezdeti lelkesedés idején?
Nagyon sok minden változott azóta, és őszintén bevallom, hogy az érdeklődésem jelen pillanatban takaréklángon pislákol. Kezdetben annyi minden felfedeznivaló volt, annyi ötlet, annyi lelkesedés és annyi szabadidő… Az ég világom semmi dolgom nem volt akkor, mikor belevágtunk, maximálisan részt tudtam és részt akartam venni az oldalszerkesztésben, fáradhatatlanul töltöttem fel egymásután a régi történeteket, vetettem fel új ötleteket, most pedig az is nehezemre esik, hogy heti egy posztot bevállaljak. Aminek egyrészt az az oka, hogy rengeteget dolgozom, a munka és a háztartásvezetés mellett alig jut időm bármire, másrészt pedig a minden erőfeszítésünk ellenére egyre csak csökkenő látogatottság eléggé lelombozó.
“Nem érzitek úgy, hogy a napi posztok megírásán, és a részek feltöltésén kívül, aktívabbnak kellene lennetek az oldalon? Vagy szerintetek ennyiben nagyjából ki is merül a feladatotok?”
Tavaly még jogosnak éreztem az ilyetén számonkérést, most azonban szimplán csak nem tudom mire vélni. Korábbi önmagunkhoz képest jóval aktívabbak vagyunk az oldal mindennapi életében, ha ez még mindig kevés, sajnálom, nekem ennyi fér bele.
Mi inspirál ennyi év után, hogy nap mint nap foglalkozz az oldallal? Nem megy a magánélet, más kedves időtöltés rovására?
A szép emlékek, a tehetséges írópalánták és a jó történetek. De, sajnos nem egyszer előfordult már, hogy veszekedés kerekedett, amiért nem voltam hajlandó otthagyni a laptopot, amíg be nem fejeztem az elvállalt feladatokat. Igyekszem egyensúlyt tartani, de piszok nehéz, és hol az egyik, hol a másik elhanyagolása miatt van lelkiismert-furdalásom.
Felmerült már benned, hogy abbahagyod? Miért (nem)?
Hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem. Mostanában nehezen fér bele az időmbe, ilyenkor a lelkiismeret-furdalás közepette hajlamos vagyok elbizonytalanodni, de a feladásig még sosem jutottam el.
Te hogy látod az oldal jövőjét, hosszú időre elég kitartás van még a csapatban?
Tulajdonképpen a látogatókon, írókon és olvasókon múlik minden. Amíg megéri, csináljuk. Ebben biztos vagyok.
Mit gondoltok az oldal látogatóival kapcsolatban: szerettek minket?
Ha aktívabbak lennétek, jobban kedvelnénk benneteket. 😛
Mit kérnétek a látogatóktől, ha azt kérdeznék, mivel segíthetnék a szerkesztőket?
Írjatok minél több történetet, tippet, gyűjtsétek össze a kedvenc egyedi tartalmaitokat, és ha bármilyen ötletek van a heti posztokhoz, ne habozzatok megosztani velünk őket.
Érkezett egy támadóbb hangvételű kérdés: “Szerintek az oldal látogatói milyen véleménnyel fogadták, hogy olyan fontos döntést, mint az új szerkesztő választás a hátuk mögött intéztetek titokban? Ilyen önkényes hozzáállással szerintetek meddig húzza az oldal?” Szeretnél erre reagálni?
Nagyon sok mindenben kikérjük a látogatók véleményét, de ez egy olyan dolog, amibe nincs beleszólásuk. Nekünk kell eldöntenünk, ki alkalmas a feladatra, ki az, akivel hosszú távon együtt tudunk működni. Sokat tanakodtunk rajta, sok név felmerült, végül Thea mellett döntöttünk.
Hogy érintenek titeket az ilyen számonkérések, reakciók vagy lepontozások?
Haters gonna hate. Nem lehet mindenkinek megfelelni. Előfordul, hogy zokon esik, és kicsit felhúzom magam rajta, de az esetek hetven-nyolcvan százalékában csak nevetek egy jót, és azt kívánom, bárcsak nekem is ilyen problémáim lennének az életben.
Hogyhogy Theára esett a választás? Ismertétek már őt személyesen? Hogyan ismertétek meg egymást?
A My Sims Fórumán találkoztunk vele először, és nagyon örültünk, mikor nálunk is felbukkant a neve. Az utóbbi hónapokban pedig annyi ötletet vetett fel, hogy muszáj volt rákérdeznünk, lenne-e kedve csatlakozni hozzánk. Nagyon ránk fért a vérfrissítés.
“Szeretek felkészülni minden eshetőségre.”
Ettivel relatíve sokszor, Marcival háromszor, a többiekhez még nem volt szerencsém, de bízom benne, hogy előbb-utóbb sor kerül rá.
Ha egy hőlégballonban utaznátok, és egy hegy felé tartanátok, és csak úgy menekülhetnétek meg, ha egyikőtöket kidobjátok, akkor melyikőtök repülne?
Minden bizonnyal én, mert nálam tuti lenne ejtőernyő. Szeretek felkészülni minden eshetőségre. 🙂
Van-e barátotok/barátnőtök?
Van egy imádott Agent C-m. 🙂
Hány évesek vagytok?
Rémlik a töri könyvből a “Rendszerváltás Magyarországon” című fejezetcím? Nos, akkortájt születtem, de még mindig elkérik a személyimet. 😛
Mit dolgoztok/tanultok? “Civilben” milyen iskolába járt(at)ok, mit dolgoztok?
Szállítmányozást és logisztikát tanultam, utóbbi áll közelebb hozzám, jelenleg abban is dolgozom.
Mik akartatok lenni kiskorotokban ha nagyok lesztek?
Rendőr.
Fogunk valaha képet látni rólatok, hogyan néztek ki igaziból?
Szerintem, aki nagyon akar, az talál rólam képet. 🙂
Civilben milyen embernek tartod magad?
Csendes megfigyelőnek.
Vannak olyan terveid a jövőre, amiket megosztanál a kíváncsiakkal?
Régi nagy álmom, hogy egyszer eljussak Washington, D.C.-be, viszont épp annyira vágyom a családalapításra is. 🙂
Az ismeretségi körödből mások számára is ismert a simstales, vagy teljesen elkülönül a két “életed” egymástól?
Mostanra már elég sokan tudnak róla, de nem különösebben érdekli őket.
Szerinted milyen pozitívumokat hozott az életedbe az oldal alapítása? Fejlődtél valamiben miatta?
Nagyszerű embereket ismertem meg és megtanultam honlapot szerkeszteni.
Illusztráláson kívül szoktál még játszani a Sims játékokkal?
Nagyon-nagyon ritkán. Évente két-három alkalommal.
Mennyire követitek figyelemmel az új Simses híreket?
Egyet-kettőt elkapok Facebookon vagy Twitteren, de nem jellemző, hogy kutakodnék a weben, mint régen.
Mi a véleményed a Sims 4-ről?
Közel sem tökéletes a játék, de nekem tetszik. Jobban bejön, mint a három.
Most, hogy jön a jó idő, nem akartok egy Sims Tales találkozót szervezni?/ Gondolkodtatok már egy STM-en (Sims Tales Meeting)? Látsz egyébként rá esélyt, hogy egy STM valóban megvalósuljon, vagy a kis számú aktív tag és a távolság miatt eleve lehetetlen?
Nem tartom lehetetlennek, sőt, őszintén bízom benne, hogy nyáron szerét ejthetjük ennek az STM-nek. Nem számít, hányan leszünk, legfeljebb mi, szerkesztők randizunk egy jót. 🙂
Aki faggatózott: Thea és a látogatók
Ezeket is érdemes megnézni
Interjú Romenával – Tükörkép – Szilánkok
Interjú Romenával – Tükörkép
