Interjú

Interjú Christian Hale-lel (Ezüst krónikák)

Mire emlékszel szívesen gyermekkorodból?
Mielőtt leégett volna, Halkwald egész helyes kis falu volt, patakkal, fákkal, virágokkal, ám annál kellemetlenebb lakókkal. Egyedülálló anya gyerekének lenni nem egy leányálom, de úgy is mondhatnám, hatalmas szívás, így több rossz emlékem van, mint jó. A falubelieket mindig jobban érdekelte a mi életünk, mint a sajátjuk, szóval kimeríthetetlen téma voltunk nekik. A gyerekek nem barátkoztak velem, folyton gúnyolódtak és kérdezősködtek. Ezt próbáltam megbosszulni, először ököllel, majd a sok kék-zöld folt után (soha nem voltam nagy és erős, na), más módszerekkel.
7221_orig-3958301
Mire vágytál leginkább gyerekként?
Leginkább arra, hogy nekem is legyen igazi apám, bármilyen nyálasan hangzik is ez.

Mikor és miért tértél arra az ingoványos útra, amelyen jársz? Nem jut néha eszedbe, hogy anyád jobb jövőt szánhatott neked?
Nagyjából akkor, amikor az addigi életem szó szerint hamuvá égett. Jó, nevezhetjük ingoványosnak, de egyedül ez volt járható út. Már ha életben akartam maradni. Anyám biztosan el tudott volna képzelni szebb jövőt is számomra, de ugyebár a csőcselék tett róla, hogy erről már ne kérdezhessem meg.

Ha édesanyádra gondolsz, milyen emlékeid vannak róla?
Sok mindenre élénken emlékszem vele kapcsolatban. Például, hogy királynőként járt-kelt a faluban, nem törődve az emberek véleményével és a megvető pillantásokkal. Ha pedig valaki megjegyzést tett rá, ahhoz mindig volt valami csípős visszavágása, amivel rögtön belefojtotta a szót. Otthon persze egészen másmilyen volt, nem egyszer kaptam rajta, ahogy szomorúan nézegeti a medálját vagy a tükörképét, de amikor rám nézett, mindig mosolygott, és csillogott a szeme. Tény, hogy nem volt épp egy konyhatündér, és a házimunka sem volt az kedvenc elfoglaltsága, de rám mindig volt ideje, és volt hozzám pár kedves szava (valószínűleg én vagyok az egyetlen, akihez volt). Azóta is szörnyen hiányzik.

Ha visszamehetnél az időben, milyen tanácsot adnál gyermek-énednek, mit csináljon másképp?
Talán megpróbálnám rávenni, hogy beszélje rá anyámat a költözésre még a boszorkányper előtt, bár szerintem hiába, mert nem hogy anyám nem hallgatott volna rá(m), de szerintem én sem saját magamra.

163809_orig-6781026
Szeretted valaha apádat? Éreztél valaha valódi testvéri érzelmeket Eric iránt?
Miután olyan elegánsan sikerült elzavarnia, mint egy kóbor kutyát, és kizárt az életéből, sok mindent éreztem iránta, de a szeretet valamiért nem volt közöttük.. Később terveztem, hogy bosszút állok rajta, de addigra már megtette nekem azt a szívességet, hogy végzett magával. Eric? Az elején még nagyon örültem, hogy van egy testvérem, aki befogadott, és jó hozzám, de aztán tudjuk, mi történt.

Nem bántad meg, hogy nem békültél ki a bátyáddal?
Nem, nem kértem volna a nagy kegyes bocsánatából.

Bátyád „tökéletes” életében mit irigyeltél a leginkább?
Mindent! A sikereit, a feleségét, a külsejét, a lehetőségeit. Nem igazság, hogy neki minden az ölébe hullott és többre tartották, csak azért, mert ő „törvényes” gyerek.

1646248_orig-6160904
Mariont valóban csak bosszúból csábítottad el, vagy tényleg beleszerettél?
Őszintén? Már magam sem tudom, mit is éreztem. Azt hiszem, akkoriban tényleg nagyon bele voltam esve, de hogy ez szerelem volt-e? Az viszont biztos, hogy a bosszú mindennél fontosabb volt.

Hogy állsz a hölgyekkel való kapcsolatépítésben? Meg fogsz valaha házasodni?
Egyelőre túlságosan lefoglalnak olyan apróságok, mint hogy életben maradjak, nőkre és egyéb kedvtelésekre nincs se időm, se energiám. Házasodni?! Na az hiányzik! Nem elég bonyolult még az életem?

Ha lenne gyermeked, milyen nevet adnál neki?
Gyerek?! Na ne, ebbe tényleg hadd ne kelljen már belegondolnom! Amúgy ha lány lenne, talán Laura vagy Aurelia lenne, ha fiú, akkor meg.. á, hagyjuk ezt, teljesen kivert a víz. Még hogy gyerek.. viccnek is rossz!

2019098_orig-3626123
Hogyan ismerkedtetek meg Lys-szel? Volt közöttetek valaha is több, mint barátság?
Egy hajóúton ismerkedtünk meg. Én épp hazafelé tartottam, miután elvégeztem a rám bízott feladatot, és  átadtam Henrik király szigorúan bizalmas üzenetét Tredony uralkodójának, Lys is azon a hajón utazott Meraniába, és a zenéjével szórakoztatta a legénységet. Hogy felhívjam magamra a figyelmét, tettem egy nem túl kedves, értsd, gúnyos megjegyzést az előadására, mire ő rögtön visszavágott. Aztán a szócsatából egész kellemes kis beszélgetés alakult ki, végül Meraniában én ajánlottam be őt a fogadóban. Bár nekem nem lett volna ellenemre, sosem volt köztünk több, mint barátság (próbáltam volna csak úgy közeledni felé..), bár ha jobban belegondolok, talán még annyi sem, egyszerűen volt pár hasonlóság az életünkben, így akadt pár közös témánk, és jól kijöttünk egymással.

Volt valaha részed viszonzott szerelemben?
Nem, az ilyesmi a hős lovagok kiváltsága, meg a kétbalkezes veszteseké, én pedig nem vagyok egyik sem. De emiatt aztán nem dőlök a kardomba, vannak ennél sokkal fontosabb dolgok is, mondjuk a túlélés. Vagy a trón.

Van olyan dolog, amit megbántál, hogy megtettél? És olyasmi, amit bánsz, hogy nem tetted meg?
Igazából, ha bármit is máshogy csináltam volna, már jó pár méterrel a föld alatt (vagy Griselda gyomrában) lennék. Az egyetlen, amit bánok, hogy nem árulhattam el a bátyámnak a valódi  származásomat. Szívesen megnéztem volna az arcát.

9638987_orig-6861159
Mennyi volt a legtöbb, amit kártyán nyertél?
Egy alkalommal négyszáznyolcvankilencezer hatszázhuszonöt ezüstöt nyertem, amiből két évig kényelmesen eléldegélhet az ember, ha nem herdálja el, mint egyesek. Amúgy ritkán játszom igazán nagy tétekben, legtöbbször elég annyi, amennyire éppen szükségem van. Vagy annál valamivel több. Persze a trükkjeimmel nyerhettem volna hatalmas vagyonokat is, de azzal túl sok ellenséget szereztem volna, abból pedig van így is elég.

Mi volt a legbecstelenebb dolog, amit valaha tettél? És a legnemesebb?
Legbecstelenebb? Várjál, számolok.. Marion elcsábítása mondjuk elég szemétség volt, azt elismerem. Persze az útonállókkal töltött idő alatt is voltak ronda húzásaim, de az inkább kényszer volt, mert ha velük (és életben) akartam maradni, azt kellettem tennem, amit mondtak nekem.
Legnemesebb? Tényleg, tettem én bármi olyat? Igazából soha semmit nem csináltam érdek nélkül, szóval Isabella megmentése és Seraphim cseréje nem számít. Lys kiszabadítása talán, de azt inkább ostoba húzásnak tartom, mint nemesnek.

Szerinted mely képességednek köszönheted a túlélésedet?
Talán annak, hogy gyorsan meglátok bizonyos összefüggéseket, de lehet, hogy csak mindig jókor vagyok jó helyen. Vagy pont a legrosszabbkor a legrosszabb helyen, csak épp nekem kedvez a szerencse.

Van olyan személy, akit tisztelsz?
Igen, van. Henrik királyt például még én is tisztel(t)em. Nagyon sokat köszönhetek neki, rengeteget tanultam tőle, aminek azóta is hasznát veszem. Az ő támogatása nélkül nem jutottam volna el idáig.

7157654_orig-8015641
Milyen érzelmek játszódtak le benned, amikor megtudtad származásod valódi eredetét?
Elég vegyesek.. Úgy is mondhatnám, kissé megfordult velem a világ. Sok minden értelmet nyert, de rengeteg kérdés is felmerült bennem. Mégis leginkább azt éreztem, hogy végre kárpótlást kaphatok az elmúlt évek sérelmeiért és igazságtalanságaiért, szóval egy kicsit helyreállt a lelki békém.

Te szeretnél király lenni? Milyen rendelkezéseket hoznál?
Hogyne szeretnék! És mindent megteszek, hogy egy nap az legyek. Intézkedések? Hm. Valószínűleg hoznék valami törvényt a törvénytelen gyerekek védelmében. Valamint az uralkodó rágcsálókhoz hasonlításáért valami nagyon kegyetlen büntetés járna, mert már nagyon unom.

El tudnád képzelni, hogy egy patkányt tarts háziállatként? Milyen állatnak tartod őket?
Háziállat? Kösz, nem, a bátyám bőven elég (házi)állat volt. A patkánnyal semmi bajom nem lenne, ha nem hasonlítgatnának hozzá folyton, mert egyébként ravasz, szívós kis állat, igazi túlélő, (Lys szerint puha és simogatnivaló is, biztos igaza van..) szóval csomó jó tulajdonsága van, nem értem, miért irtóznak tőle annyian.

Szereted a sajtot?
Értem a célzást, nagyon vicces… amúgy nem, ki nem állhatom. Szóval a patkányhoz hasonlítgatás már csak ezért sem jogos, lehet abbahagyni…

Ha választhatnál egyetlen országot, ahol élnél melyik lenne az, és miért?
Crafthole. Az király(ság) lenne! Kell még magyaráznom?

3949142_orig-4797253
Milyen uralkodónak tartottad Isabellát?
Nem is tudom. Megvolt benne a kellő ész és jó szándék, hogy jó uralkodó lehessen, mint az apja, Henrik király, de a hatalmi játszmákhoz túl gyenge és széplelkű volt, nem igazán volt neki való ez a szerep. Látszott is, hogy nem érzi jól magát benne. Bezzeg amikor már tényleg alkalmas lett volna rá, azonnal lemondott..

Sejtetted, hogy uralkodása ilyen hamar véget fog érni?
Hát, ha a bátyám nem jár éppen akkor az erdőben a folyópart közelében, tettem volna róla, hogy ennél is rövidebb legyen az az uralkodás.. Joline merénylete is sikerült volna, ha én nem lépek közbe. Szóval inkább meglep, hogy idáig húzta.

58924_orig-2143334
Mi vitt rá, hogy elfogadd Nerissa utasításait?
Ez most komoly? Aki ismeri Nerissát, az tudja, hogy neki csak az öngyilkosjelöltek mondanak nemet. Az a hárpia bármire képes, én meg nem akartam Griselda vacsorájaként végezni. Na jó, azért az a tanácsosi pozíció, amit felajánlott, egész jól hangzott, kár, hogy valószínűleg nem kaptam volna meg.

Ha természetfeletti képességed lehetne, mit választanál?
Talán hatalom a tűz felett, hogy soha többé ne égethessen meg, de a láthatatlanná válás vagy a szupererő is elég jól hangzik.

Milyen fogadalmakkal hajóztál el, hogy újra kezdd valahol máshol?
Akkor tisztázzuk: nem azért mentem el, hogy új életet kezdjek, csak már annyira égett a talpam alatt a talaj, hogy jobbnak láttam, ha egy időre eltűnök, míg tiszta nem lesz a terep, de a távozásom korántsem végleges. Egy nap, ha nem is Meraniába, de Crafthole-ba biztosan visszatérek a jogos örökségemért – az a trón engem illet, nem mondok le róla! Ha pedig nem találok megfelelő krónikást, aki megírná a történtemet, akkor megteszem én magam. Már ha megúszom addig élve, ami mellesleg szintén szerepel a terveim között.

Akit faggattak: Christian Hale (Nita90)
Ezüst Krónikák
Akik faggatóztak: a látogatók és a szerkesztők