Interjú a 2016-os Simnovellaíró pályázat résztvevőivel
Nem ez volt az első alkalom, hogy elhatároztam, részt veszek egy pályázaton, de szerencsére ezúttal sikerült is elkészülnöm a novellámmal. 5 éve nem jelent meg írásom, és nagyon kíváncsi voltam, milyen fogadtatást kapok a közösségtől, ez afféle “próba” volt, mielőtt valami nagyobb lélegzetűt adnék ki a kezemből. Az utóbbi években meredeken emelkedik a talek színvonala, féltem, labdába sem rúghatok már a tapasztaltabb írók mellett.:D Nagyon jól estek a visszajelzések, és kicsit helyretették bennem a dolgokat, miben próbáljak elsősorban fejlődni a következő írásaim előtt. Most kaptam egy kis pozitív megerősítést, úgyhogy remélem nem 5 év múlva jelentkezem ismét íróként az oldalon.:)
A fogalmazásodat mind a zsűri, mind pedig az olvasók egyaránt dicsérték. Ki ne szeretné, hogy olyan szókincse és kifejezőképessége legyen, mint neked. Áruld el, mi a titkod!
Irulok, pirulok.:) Ez nagyon kedves, ugyanakkor szerintem teljesen alaptalan dicséret, én legalábbis gyakran falra tudnék mászni a barokk körmondataimtól, mikor visszaolvasom a munkámat.:) Nekem ez a stílus jön legkönnyebben írás közben, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy első osztályos koromtól gimnáziumig ki sem mozdultam a szobámból, és szinte könyvekből tanultam meg beszélni. Talán sokak számára pont zavaróak néha a szóvirágaim, pedig nagyon sokat gyomlálok ám közülük, mielőtt kiadnám a kezemből az írásom. Nagyon irigyelem azokat, akik lazán, fiatalosan tudják szövögetni soraikat, a saját novellám tiszta Bűn és Bűnhődés egy-egy ilyen alkotás mellett. Bűn megírni, és bűnhődés olvasni.:)
Ha jók az értesüléseink, szinte az utolsó pillanatban készült a pályamunkád. Mennyi időt vett igénybe, amíg megszületett, és mi okozta számodra a legnagyobb nehézséget?
Értesüléseid helytállóak, tényleg rohamléptekben készült a novella, és ez szerintem meg is látszott a végeredményen. Utolsó nap illusztráltam, előtte este pedig megírtam a történetet, “csak azért is” alapon, mert felidéztem magamban, milyen volt tavaly magamba roskadni a beküldési határidő lejártával, és nem akartam idén is csalódni a saját kitartásomban. Szóval azt hiszem túlzás nélkül állíthatom, maga a novella okozta a legnagyobb nehézséget.:D Ha azonban ki kellene emelnem valamit, az a város szegletének megépítése volt, sehogy sem sikerült olyan hangulatot teremtenem, mint amilyet megálmodtam. A másik szerencsétlen dolog, hogy mikor a parkban sikerült éjszakát varázsolnom, és elkezdtem a forgatást, kiderült, hogy éjféltől fesztiválhelyszínné alakul a telek, tehát nagyjából képenként vissza kellett töltenem az elmentett este 9 órai játékálláshoz, ami miatt a szókincsem gazdagabb lett néhány nem túl irodalmi kifejezéssel.:)
Adelius – Álom esküvő
Ebben és a 3-as, 4-es kiírásban láttam lehetőséget. Végül rájöttem, hogy csak ezt tudom úgy megcsinálni, hogy megfeleljen az elvárásaimnak. Az alapötletet is ehhez a témához jött meg először.
Ez a novellád az első írás, ami megjelent nálunk. Mi motivált, hogy éppen most, egy pályázaton mutatkozz be az olvasók előtt?
Számíthatunk rá, hogy találkozunk még a neveddel az oldalon?
Egyelőre azt hiszem, a “hihetetlen” rá a legjobb szó, idővel talán ez majd “hihetetlenül jóra” szelídül. Nagyon boldog vagyok, hogy a novellám mind a zsűri, mind pedig a közönség tetszését elnyerte, attól pedig végképp, hogy két díjat is kiérdemelt.
Kicsit még mindig emésztgetnem kell, főként, mert ez az első publikált történetem az oldalon. Mindenesetre természetesen hálásan köszönöm mindenkinek, zsűritagoknak és olvasóknak egyaránt! 🙂
Látszik, hogy a képek utószerkesztésén sokat dolgozhattál. Mennyi időbe telt mindezt kivitelezni?
A legtöbb időt az első képre és a borítóra szántam, ezek ketten olyan egy-másfél napi munka eredményei, mert ezeket felhasználva kísérleteztem ki, hogy a további képeket milyen stílusban szerkesszem meg. A többiek már jóval gyorsabban mentek, egy kép – ha nem volt rajta nagyobb hiba, vagy nem kellett manipulálnom – olyan 10-15 perc alatt készült el. Ha javítanom is kellett benne, vagy éppen rajzolnom, akkor olyan 30-35 perc.
Többen is dicsérték, sőt egyenesen zseniálisnak nevezték a novellád a különleges narrációnak, egyedi írásmódnak köszönhetően. Ha netán (és reméljük, így lesz) újabb történettel örvendeztetsz meg minket, hasonló stílusúra számíthatunk Tőled?
Ismételten köszönöm szépen, örülök, hogy sokak tetszését elnyerte a stílus. 🙂
Nagyon remélem, hogy hamarosan újabb írásokkal pakolhatom tele a polcotokat (meg a hócipőtöket), viszont az elbeszélés módjára vonatkozóan egyelőre nem ígérhetek semmit. 😀
A történeteim stílusa nagyban függ az aktuális lelkiállapotomtól és attól, hogy mi a célom az írással. Ha jó kedvem van, és egyszerűen csak szórakoztatni szeretnék, akkor így írok – kicsit lazán, néha már-már haveri stílusban, cseppet kifigurázva, vagy épp cinikusan. Az ilyen történeteimbe szeretem belevinni a helyzetkomikumokat, a szójátékokat, és azon túl, hogy megírjam egy-két (vagy több) szereplő életének aktuális fordulópontját, nem titkolt célom, hogy az olvasó végül csipetnyi mosollyal érjen a végére a történetnek. (Talán egyszerűbb lenne begépelnem a legvégére egy faviccet, nem?)
A másik verzió, amikor nem kimondottan szórakoztatni, hanem mesélni szeretnék – ezekbe a történeteimbe is megpróbálom belecsempészni a magam humorát, ami aztán vagy átjön, vagy nem, de mégis inkább komolyabb a fogalmazásmód és a hangvétel az, ami alapot képez bennük.
Mindenesetre, úgy gondolom, hogy eljövendő – reményeim szerint hosszú és történet-dús – Sims Tales oldali pályafutásom tartogat még Nektek néhány hasonló stílusban megírt szösszenetet. 🙂
Újfent – és még sokszor – köszönöm szépen Mindenkinek! 🙂
Nem egy értékelésben volt olvasható az, hogy “merész a témaválasztásod”. Honnan jött az ötlet, hogy megírd ezt a novellát? Számítottál rá, hogy többen is így vélekednek majd a bátorságodról?
Mindig rajongtam a szerelmes történetekért, illetve a mások számára tabunak számító témákért, mert az én szememben egy író akkor nő nagyot, amikor magasról tesz a “menő” vagy “elfogadott” könyv-és filmtémákra (többek között ezért is rajongok A Dán Lányért, például). Azok a szerelmes sztorik, amelyek “szimpla” szerelmespárokat ábrázoltak, sosem tudtak megfogni igazán. Talán egy éve ezért is akadt a kezembe Nabokov Lolitája, amit egyszerűen imádtam! Onnan jött az ihlet. Számítani pedig számítottam arra, hogy megemlítik a témát, de nem igazán gondoltam, hogy ezért bátornak tartanak, és nem hatásvadásznak, vagy nem csóválják a fejüket. Ez jól esett 🙂
Ez a novellád az első írás, ami megjelent nálunk. Mi motivált, hogy éppen most, egy pályázaton mutatkozz be az olvasók előtt?
Főleg a terjedelem motivált. Nem mertem elsőre egy Tale-be belefogni, mert féltem, hogy sose fejezném be. Illetve az volt még fő mozgatórugóm, hogy ez nem csak egy egyperces, amit vagy véleményeznek, vagy nem, hanem egy éles helyzet, amiben sok más remek, ambiciózus íróval mérhetem össze magam. A visszajelzés pedig szerencsére azt mutatta, hogy igenis van helyem a Tale írók között, ha úgy alakul 🙂 Illetve, a téma. Szórakozásból rákattintottam, nézzük, mi a feladat. Meglátni a témát és beleszeretni – egy pillanat volt!
Számíthatunk rá, hogy találkozunk még a neveddel az oldalon?
Mindenképpen! Persze, még nem most, egyelőre ismerkedem mind a forgatással, mind az írással. Már tervben van egy tíz részes Tale, ami kissé formabontó lesz, de egyelőre nem mondok többet. Remélem, nagyjából tél végére-tavasz elejére megleszek az első verzióval, amit aztán majd tudok csiszolni 🙂
