Interjú a 2015-os Illusztrálás pályázat résztvevőivel

juhaszgaga – A Halál árnyékában
Picture
Két első helyezést is bezsebelhettél az idei Illusztrálási pályázatunkon. Számítottál rá, hogy a zsűrit és a közönséget is így megnyered magadnak?
Szerintem mindenkinek van egy bizonyos mértékű egója, ami beképzeltté tesz minket, de ezt csak mi magunk látjuk. Elhitettem magammal, hogy tuti én nyerek, hogy az enyém páratlan alkotás, meg miegymás. Aztán, mikor kikerült az összes többi alkotás, elszörnyülködtem azon, hogy az enyém mennyire… semmilyen lett. Túlságosan elbíztam magam, ha még egy kicsivel több munkát öltem volna bele, akkor az egóm a helyén is maradt volna, de szerencsére nem így lett, így beleringattam magam abba az elképzelésbe, hogy az enyém lesz az utolsó helyezés. Érdekes, mert épp játszottam, és a respawn ideje alatt nyitottam meg az oldalt, hátha fent van az eredmény, és a csapatunk vesztett, mert annyira megfeledkeztem a játékról a döbbenet hatása alatt. Egyáltalán nem számítottam első helyre, pláne dobogósra, pláne mind a két első helyre. *-*

Páran kifogásolták, hogy vidámparkos közegbe helyezted el a történetet. Miért ilyen helyszínt választottál?
Igazság szerint több helyről jött az ihlet. Elsősorban egy nemrég bemutatott machinimából, a Silent Hill kisfilmből jött az ötlet, hogy milyen jól nézne ki ez a történet ebben a közegben, efféle világításban, ilyen effektekkel. Aztán ott volt még Pripjaty városkájának elhagyatott karneváli helyszíne is, az is első számú forrása volt a helyszín felépítésének. Végül nem lett olyan, mint vártam, sőt, visszanézve egy ócska utánzat az én változatom, de leginkább az elvontsága, a hangulata miatt választottam ezt az elhagyatott “vidámparkot”. Meg persze olvasás közben nekem rögtön Silent Hill elhagyatott vidámparkja jutott eszembe. Valamint az Apagyilkos után akartam újra egy nyomasztó történetet forgatni 😀

Mi alapján esett a választásod Sookie vázlatára? Mennyire volt nehéz a forgatás?
Ennek érdekes története van 😀 A lényeg, hogy egyik ismerősöm “ajánlotta” Sookie munkáját, amit azelőtt nem olvastam el. Aztán elolvastam, és megtetszett. Ahogy olvastam, körvonalazódott bennem minden egyes kép, amik többé-kevésbé el is érték végleges formájukat. Egyedüli hátráltatója az egésznek az volt, hogy mostanában a pózkészítő vacakol valami hiba miatt, épp ezért nem tudtam saját, a történethez gyártott pózokat használni, nem tudtam az arcokkal úgy játszani, hogy azok hihető érzésekről árulkodjanak. Ezen kívül túl sok akadályba nem ütköztem. Talán még annyi, hogy rendes csontvázkezet nem találtam, ezért értem be egy tetoválással, ami szerintem még talán jobb is lett (volna), mint a rendes csontváz.


 Sidney – A hintánál
Picture
A zárás napján, utolsó jelentkezőként kaptuk meg Tőled a pályamunkádat. Ezek szerint néhány nappal a vége előtt döntötted el, hogy mégis indulnál? Mi motivált?
Régóta be szerettem volna küldeni valamit az oldalra, már többször próbálkoztam sims tale készítésével, de az írás sose ment, fotózni viszont szeretek, így megörültem, amikor kihirdetésre került az illusztrálási pályázat. Ekkor döntöttem el, hogy indulok, és az előkészületeknek is nekiláttam, illetve elkészítettem az első képet. Ezután elég sűrű heteim voltak, utolsó szombat este volt egy kis időm, ekkor igyekeztem befejezni a munkát, a sietség sajnos meg is látszik a többi képen.

Mi fogott meg legjobban Lexy vázlatában? Miért azt választottad?
A hangulata és a gyönyörű fogalmazás rögtön magával ragadott. Lexy kitűnően szemléltette benne a lány érzéseit, teljesen bele tudtam élni magam a helyébe. Ez lett a kedvencem a vázlatok közül, így hozzá szerettem volna képeket készíteni.

Mennyi időbe telt a forgatás? Tapasztaltál valamilyen nehézséget az illusztrálás közben?
Néhány óra alatt készítettem el a képeket. A Sims 3-ban való forgatás szokásos nehézségeit leszámítva, nem tapasztaltam problémát.


Lexy – Borzongás
Picture
Mi emésztette fel az időd legnagyobb részét? Az egyedi tartalmak összevadászása vagy a forgatás? 
Talán megtalálni a megfelelő egyedi tartalmakat időigényesebb volt, de kellő időt fordítottam arra is, hogy mindent úgy építsek meg, ahogy azt elképzeltem.

Te sem úszod meg a szokásos kérdésünket. Miért Sookie vázlatára esett a választásod? 
Mindig is vonzott, hogy a horror műfajban is kipróbáljam magam, nem mellesleg ez a szöveg volt leginkább hatással rám.

Hány képet készítettél összesen, és melyik beállítással foglalkoztál a legtöbbet?
Nem túl sokat, maximum tízet. Általában már előre eltervezem, milyen beállításokat szeretnék, aztán már csak finomítom. Ha mondanom kell egyet, akkor talán a második képpel foglalkoztam a legtöbbet.


DeeDee – Búcsú
Picture
Sokak oldalát furdalhatja a kíváncsiság, hogy nagy meglepetésünkre Sims 2 helyett az újabb szériával forgattad a képeket. Miért a Sims 3-ra esett a választásod?
Igazság szerint érdekelt, hogy milyen lehet 3-mal forgatni, szeretem a kihívásokat, szóval ezért választottam egy tőlem nem megszokott játékot.

Mikor döntötted el, hogy részt szeretnél venni a pályázaton? Hogy tetszett a feladat? Mi volt benne a kihívás?
Addig meg sem fordult a fejemben, hogy induljak, amíg nem lett anonim a pályázat. Örültem neki, mert így talán mindenki kicsit el tud vonatkoztatni az alkotó személyétől, és új szemszögből nézni az alkotásokat. A legnagyobb kihívás volt azt az egy nyamvadt pózt összehozni, amit használtam, megszenvedtem vele rendesen XD

Lexy vázlatán kívül, melyik egypercest illusztráltad volna még szívesen? Miért?
Igazából mindegyik tetszett, bármelyiket szívesen illusztráltam volna, de Lexyé különösen megfogott. Egy kicsit kénytelen voltam szelektálni a kemény 2 kiegészítőm miatt is (őszi falevelek kilőve)


Sookie – Romba dőlt világ
Picture
DeeDee-hez hasonlóan Te is megkapod a kérdésünket, hogy az amúgy logikusnak tűnő Sims 2 helyett miért Sims 3-mal forgattál? Mennyivel volt nehezebb, mint a 2-es szériával?
Mindig ki szerettem volna próbálni, és ez jó alkalomnak tűnt. Még ha kicsit rizikós vállalkozás volt is az első ilyen illusztrálásommal pályázaton indulni. Nehezebbnek viszont nem volt nehezebb, inkább csak más.

Mi fogott meg Oxeye vázlatában, hogy azt választottad?
Azt hiszem, a hangulata. Amikor végigolvastam a vázlatokat újra, már azzal a céllal, hogy akár választhatok is közülük, ez volt az első, amit elolvastam, aztán valahogy mindig visszatértem hozzá. Ehhez húztam.

A pályázat kiírása előtt is gondolkodtál már abban, hogy részt szeretnél venni, vagy csak azután döntöttél, hogy megláttad a feladatot? Hogy tetszett egyébként?
Nem feltétlenül akartam részt venni, de úgy döntöttem, hogyha találok olyan írást, ami tényleg megtetszik, akkor pályázok. Így is lett. Tetszett a feladat, bár először kicsit meglepett, hogy ezek a kis írások lettek az alanyok. Viszont jó volt látni, hogy mások hogyan képzelték el mondjuk azt, amit én írtam.


Ri – Üzenet
Picture

Hogy tetszett a pályázat? Melyik részét élvezted a legjobban?
Nekem nagyon tetszett, és igazából nem is tudom… érdekes volt látni a különböző munkákat, és azt, hogy adott esetben ugyan ahhoz a történethez több, teljesen más feldolgozás is született, ahogy azt is, sok esetben mennyire felismerhető még név nélkül is a alkotó stílusa. Hogy mit élveztem legjobban, azt nem tudom, talán azt a pillanatot, amikor kész lettem xD

Mit tartottál szem előtt, amikor vázlatot választottál?
Igazából nagyon sokat gondolkoztam, melyik vázlatot is illusztráljam, a végén pedig azért választottam Lee munkáját, mert megfogott a hangulata, úgy gondoltam, jól meg tudnám jeleníteni, és kicsit ki akartam lépni a megszokott “dark fantasy” közegemből is.

A képek utólagos szerkesztésével vagy a forgatással ment el a legtöbb időd?
Egyértelműen a szerkesztéssel. Bár a forgatás sem volt egyszerű, és szegény öreg modokkal teletömött játékom sem mindig volt olyan hangulatban, hogy együttműködjön velem, de még ezzel együtt is megvoltam a helyszínekkel durván 15-20 perc alatt, és mag a forgatás sem vitt el 3-4 óránál többet, azt hiszem…. a szerkesztés ellenben elég időigényes munka tud lenni. És esetenként elég hálátlan is, mert a megszerkesztett képeken sokszor nem látszik, mennyi is a beleölt munka, csak az összhatás, nem feltűnőek az apró részletek, hogy mit rajzolt újra kézzel az ember, hogy hol cserélte le teljesen az eredeti textúrákat adott esetben, hogy az árnyékokat is kézzel vitte fel rá, utólag néha még nekem sem feltűnő, holott én csináltam… xD Ennek ellenére persze szeretem csinálni, de tagadhatatlan, hogy időigényes, és sokszor fárasztó.

 

Hozzászólás

Kérjük, jelentkezz be a hozzászóláshoz
  Feliratkozás  
Visszajelzés