Interjú Evelynnel – Amy – Anya naplója

Milyen érzés friss íróként bemutatkozni az oldalon?
Hát, nem is tudom. Az oldalt már a kezdetektől látogattam, mint olvasó, és néha írtam is napi posztokat, így nem annyira furcsa. Persze ez más.

Mi ihlette a történetet?
Tulajdonképpen az oldal. Az iskolámban van egy olyan szakkör, ahol saját írásainkkal foglalkozunk, ez is “késztetett” arra, hogy az alaptörténetet (ami csakúgy kipattant a fejemből) megvalósítsam.

Hol tartasz az írásban/forgatásban?

A történet kész, már cask arra várok, hogy le is tudjam forgatni…

Mi a legnehezebb számodra az írásban?
A történet folytatása. Hogyha megoldódik egy rejtély, vagy egy szál lezárul, akkor azt nehéz tovább vinni egy másik történeten.

Tapasztaltál “írói válságot”, amikor elakadtál egy időre? Hogyan jutottál túl rajta?
Én az iskolaidőben írtam a könyvemet, és nyáron egy szem betűt nem tudtam írni. Lehet, hogy a hőség miat??? 😀

Hogyan érzed, mikor olvashatjuk az oldalon a műved?
Talán egy fél év múlva, mikor készen van a forgatás. Lehet, hogy decemberre már készen is lesz!


Amy – Anya naplója

Amy nem egy hétköznapi lány. Anyja gimnazista korában naplót írt, amiből a kislánynak minden este olvas fel egy keveset. Az anyuka, Leila élete sem átlagos volt akkor: A szerelem útja nála elég göröngyös. De egy nap vajon rátalál az igazi szerelemre?
***
“- Szegénykék! Ezek mind betegek.
– Éppen ezért hoztalak ide. Elolvastam a kitöltött lapodat, és láttam, hogy állatorvosnak tanultál. Szeretném, ha többé-kevésbé segítenél ezeken az állatokon.
– Megpróbálok, de nem hiszem, hogy mindegyiket meg tudnám menteni a haláltól. – mondtam, bár nem szívesen tudattam volna anyával.
Voltak ott cicák, kutyák gyíkok, hörcsögök, és 1 szem papagáj. Olyan szép azúr-kék színű volt! Azt feltételeztem, hogy kék ara.
– Hát szia! Te miért tépkedted ki a tollaidat? – kérdeztem tőle, amire egy nagyon halk Á volt a válasz. Természetesen nem értette, amit mondott, de azt tudtam, hogy a depresszió váltotta ki belőle. A nyakán és a begyén csak a csupasz bőre látszódott. Ekkor meglátta az egyik tolltokját, és kitépte azt.”
***
“- Persze, jól vagyok. Csak kicsit elérzékenyültem.-válaszoltam újra a könnyeimet törölgetve.  Egymás szemébe néztünk, de már nem láthattam a film utolsó másodperceit, mert Mark felém közeledett, és egyszercsak azt vettem észre hogy megszeretett volna csókolni. Gyorsan elhúzódtam. Szerencsére pont vége lett a filmnek.”
***
“- Figyelj, nekem most sürgős dolgom támadt. El kellene mennem vásárolni.
-J ó rendben. Menj csak. Addig én itthon rendet rakok.
– Nagyon köszönöm! – lelkesültem fel annira, hogy elfelejtettem, hogy hova indultam. Mark figyelmeztetett, hogy induljak, mert el fogok késni.”
***

“- Köszönöm!
– Mit? – vonta kérdőre a fiú.
– Mindent. – mondtam, majd átöleltem. Szerintem még túl korai lenne, hogyha megcsókolnánk egymást. Különben is, még sose csókolóztam…”

 

Akit faggattak: Evelyn

Aki faggatta: Thea

Ezeket láttad már?

Hozzászólás

Kérjük, jelentkezz be a hozzászóláshoz
  Feliratkozás  
Visszajelzés