Sims Addicts Fórum

Fantasya  

Page 4 / 12 Előző Következő
 

LightAqua
Bértollnok Registered
Csatlakozott:6 hónappal  ezelőtt
Hozzászólás: 101
2018. június 11. 11:34  

Robin

 

- akkor indulás! - kiáltottam fel.

Marina szúrósan nézett rám.

- csendesebb is hallottuk volna - jegyezte meg.

- bocsi - mondtam.

- semmi

- Na jó, gyerünk! - Indultam meg. 


VálaszIdézet
Rosalien
Bulvárbúvár Registered
Csatlakozott:4 hónappal  ezelőtt
Hozzászólás: 30
2018. június 11. 15:44  

(gondoltam becsatlakozom, mert érdekesnek tűnt :3)

Eliot

Nyilván az utolsó dolog ami hiányzott az életembe az egy új szobatárs volt de lassan kezdtem megbolondulni, és nem azért, mert egy vén boszorkány pincéjét bérlem egy tizenhárom éves szellemmel. Aki mellesleg nem fizeti a lakbért, szóval ha nem keresek valakit sürgősen, a nyanya páros lábbal rúgja ki a betegesen fehér hátsófelemet az utcára, bárminemű bűntudat nélkül. Ismerni meg aszociális személyiség lévén nem igazán ismerek senkit, szóval...

Így esett, hogy én délután háromkor – amikor is köztudott, hogy egy magamfajtának rohadtul nem kéne kint lenni – egy fekete kapucnis pulcsiban és napszemüvegben róttam az utcákat és ragasztgattam a posztereimet. Ha az internetes hirdetésnek lenne értelme ebben a városban, sokkal könnyebb lenne az életem, de mivel itt annyit érek vele, mint egy nyeletlen fogkefével, így maradt a jó öreg ragasztgatás. Nyilván bizonyos időn belül vissza kellett hordanom magam az árnyékba, ha nem akartam sült vámpírhúsos pörköltté olvadni a macskaköveken.


VálaszIdézet
LightAqua
Bértollnok Registered
Csatlakozott:6 hónappal  ezelőtt
Hozzászólás: 101
2018. június 11. 22:14  

Flora

- Lenyugodnál végre? - kérdeztem már másodszor Hope-t, aki még mindig dühöngött.

Az álmos vámpír igen barátságtalan. Ezt már megtapasztaltam egy párszor. 


VálaszIdézet
Gregoretta Samsa
Bulvárbúvár Registered
Csatlakozott:7 hónappal  ezelőtt
Hozzászólás: 44
2018. június 12. 15:25  

Mary

Úgy futottam, ahogy csak négy lábam bírta. Kapkodtam a levegő után, és már szúrt az oldalam, de nem lassíthattam, hiszen ha azok az emberek utolérnek, megölnek. Ez már a negyedik vagy az ötödik város, ahonnan fáklyákkal, kaszákkal, gereblyékkel és egyéb "fegyverekkel" kergetnek el. Talán egy hónapig tudtam maradni, amíg rá nem jöttek, ki burogatja fel éjszakánként a kukákat.

A sűrű, sötét erdőben végre sikerült leráznom a dühös tömeget. Napról napra egyre nehezebb kordában tartanom a szörnyet, ami miatt egyre nagyobb bennem a frusztráció, s ez csak azt eredményezi, hogy még vadabb leszek a következő éjjel. Valamit kezdenem kell magammal, különben az lesz a vége, hogy megölök valakit, és ezt a legkevésbé sem szeretném.

Hallottam pletykákat egy Fantasya nevű városról, ahol természetfeletti lények élnek. Bár, van egy kis ellenérzésem, merthogy legjobb tudomásom szerint egy bulizni vágyó fiatal társaság alapította a helységet, de ez az utolsó remény. Ha itt sem sikerül beilleszkednem vagy legalább segítséget találnom a problémámra, kénytelen leszek az erdőbe költözni.

/ Remélem, nem baj, hogy én is vérfarkast hozok, ehhez a karakterhez volt ihletem. És bocsi, hogy ilyen hosszúra sikerült a felvezetés, nem sikerült tömörebbre fogni. /


VálaszIdézet
Rosalien
Bulvárbúvár Registered
Csatlakozott:4 hónappal  ezelőtt
Hozzászólás: 30
2018. június 12. 16:05  

(Elnézést, ez megint rohadt hosszú lett :'DD)

Eliot

Sikeresen kitapétáztam a fél várost a hirdetésemmel, és a nap meg már meglehetősen alacsonyan járt, levontam a következtetést, ha a délutáni intenzív napsugárzás nem olvasztott el élve, akkor az erdő fái mögé bukó vérvörös színű gömb már egészen biztosan nem fog. Csöndesen figyeltem ahogy a tölgyfák levelei között átszökő kósza napfény arany és narancsszínű mintákat fest a poros kitaposott ösvényre, amin éppen céltalanul kóvályogtam; figyelve természetesen, hogy a bőrömre ne fessen semmit az az átkozott nap. Az erdő ilyenkor volt a legcsodálatosabb, hiszen még éppen elkaphatta az arra járó, ahogy a nappali állatok elvonulnak éjszakára, és az addig viszonylag csöndes rengeteg életre kel. A tücskök ciripelése néha visszhangzott a göcsörtös törzsű vén fák között, egy addig ételre vadászó fülesbagoly pedig most ádázul figyelte minden mozdulatomat, készen arra, hogy bármelyik másodpercben menekülőre foghassa, ha esetleg úgy érzi, hogy rá fogok támadni.

Spoiler alert: Nem állt szándékomban bagolypaprikást vacsorázni. Igazság szerint nem állt szándékomban semmit sem vacsorázni, mert bár az éhség égette minden porcikámat, marhára nem volt pénzem plazmacsomagokra. Így jártam.

 

Edited: 1 hét  ezelőtt

VálaszIdézet
LightAqua
Bértollnok Registered
Csatlakozott:6 hónappal  ezelőtt
Hozzászólás: 101
2018. június 12. 17:59  

(olyan lényeket hoztok amilyet akartok)

Robin

Lassan esteledik. Tudtam, hogy sötétedés után egy órával átváltozok. De addig még volt időm. Rendeltem magamnak egy kávét. 

(bocsi banda, de teleportáltam a csapatot, mert már nagyon szétestünk az időben) 


VálaszIdézet
Ruby
 Ruby
Ponyvaíró Admin
Csatlakozott:7 hónappal  ezelőtt
Hozzászólás: 71
2018. június 12. 18:18  

Amanda

A társaság többi tagjától lemaradva sétáltam végig a városon, figyeltem a házakat és üzleteket a lemenő nap fényében, néztem a hirdetéseket a hirdetőtáblákon, és reméltem, hogy találok valahol egy nekem megfelelő állást.

A pillantásomat azonban valami más fogta meg - valaki szobatársat keresett magának. Sosem kellett osztozkodnom a szobámon, míg még otthon éltem, de mivel nagyon kevés volt a pénzem, most már nem válogathattam. 


VálaszIdézet
Rosalien
Bulvárbúvár Registered
Csatlakozott:4 hónappal  ezelőtt
Hozzászólás: 30
2018. június 12. 18:42  

Eliot

A nap végére igazi halálvággyal mászkáltam a városban, de legalább az jó érzéssel töltött el, hogy már nem kellett kapucniban és napszemüvegben róni az utakat, mert napközben igencsak ferdén néztek ám rám érte. Nyilván nem szerettem volna belehalni egy napszúrásba.

Megszaporáztam a lépteimet, mert ha valamit utáltam, az az éjszakai mászkálás volt. Fajom szégyene vagyok, tudom. De akkor is veszélyes kint éjjel!

És éppen ahogy befordultam az egyik utcába, egy kisebb társaság mögött alig pár méterrel valaki az én papírosomat nézte. Úgy éreztem, hogy össze kell szednem azt a bolhányi szociális képességemet is amit csak tudok, és megérdeklődni, hogy esetleg megnézné-e a vén boszorkány pincéjét. Nyilván nem így, mert akkor még elijesztem és megnézhetem magam.

Eleve nem vagyok túl bizalomgerjesztő a halálsápadt fejemmel. Remek.

Míg filózgattam azon, hogy mit is kéne mondjak, sikeresen odaértem a lány mellé, aki a hirdetésemet olvasta, így muszáj volt kinyögnöm valamit, ha nem akartam, hogy valami bámulós vadbaromnak nézzen.

- Szia! – köszöntem rá félhangosan, és gondolatban vállon veregettem magam a bátorságomért.


VálaszIdézet
Gregoretta Samsa
Bulvárbúvár Registered
Csatlakozott:7 hónappal  ezelőtt
Hozzászólás: 44
2018. június 12. 19:08  

Mary

Hajnalban még valamelyik városból menekültem, ma pedig már itt vagyok Fantasya "kapujában". Estefelé érkeztem meg, ugyanazon a napon, amikor Amanda is, bár ekkor ezt még nem tudtam.

Azt viszont igen, ha a nap utolsó sugarai is eltűnnek az égről, akkor mindennek vége, ki tudja, milyen dolgokat művelnék a másik formámban. Viszont kíváncsiságomon nem bírtam úrrá lenni, ezért úgy döntöttem, hogy gyorsan bekukkantok a városba, majd, amikor már nagyon sürget az idő, olyan sietősen szaladok ki, ahogy csak tudok. Igyekeztem elkerülni az embereket, nehogy feltartson valaki, vagy ne adj' Isten, meglássa a bennem élő szörnyeteget.

Edited: 1 hét  ezelőtt

VálaszIdézet
Ruby
 Ruby
Ponyvaíró Admin
Csatlakozott:7 hónappal  ezelőtt
Hozzászólás: 71
2018. június 12. 19:09  

Amanda

Meglepetten fordultam hátra, amikor egy halk köszönést hallottam a hátam mögül. Akkor szembe találtam magam egy fiúval. Egy nagyon sápadt, de szimpatikus arcú fiúval.

- Szia? - köszöntem vissza neki, de inkább hangzott kérdésnek a megszólalásom, mintsem rendes válasznak.


VálaszIdézet
Rosalien
Bulvárbúvár Registered
Csatlakozott:4 hónappal  ezelőtt
Hozzászólás: 30
2018. június 12. 19:15  

Eliot

 Amint a lány felém fordult valami olyasmi fogalmazódott meg bennem, hogy inkább semmi  de ha ez lett volna ez első dolog, amit kinyögtem volna neki, valószínűleg elástam volna magam.

- Izé, láttam hogy a hirdetésemet nézted és... – kezdtem bizonytalanul, de úgy elég nehéz befejezni egy mondatot, hogy fogalmam sincs mit akarok mondani. Bárgyún vigyorogtam egy kicsit miután elakadtam a mondandómmal, és gondolatban már ástam a síromat. Na PONT EZÉRT nem beszélgetek én senkivel, csak azzal a szellemmel, aki a könyvespolcom tetején lakik.


VálaszIdézet
Ruby
 Ruby
Ponyvaíró Admin
Csatlakozott:7 hónappal  ezelőtt
Hozzászólás: 71
2018. június 12. 19:26  

Amanda

- Az a te hirdetésed? - fordultam vissza egy pillanatra a hirdetéshez, aztán viszont újra a fiúra néztem. Olyan... volt benne valami különös, de nem rossz értelemben. Kis ideig csak néztem a szemébe, aztán viszont rámosolyogtam. - Akkor esetleg beszélhetünk a hirdetésről?


VálaszIdézet
Rosalien
Bulvárbúvár Registered
Csatlakozott:4 hónappal  ezelőtt
Hozzászólás: 30
2018. június 12. 19:32  

Eliot

Éreztem, hogy sziklák gurulnak le a szívemről, ami már évek óta megállt, de attól még nagyon bátran képes volt a torkomba ugrani valahányszor szóba álltam valakivel. Nem lehettem annyira fura, ha rám mosolygott ez a lány, és egyértelműen talpraesettebb szocializálódás szempontjából mint én.

- Igen, persze – bólintottam továbbra is idiótán mosolyogva, de jobbra nem futotta. Bátortalanul nyújtottam felé a kezemet egy kézfogásra, amolyan bemutatkozás gyanánt. Lehet, hogy ez már elavult szokás. Többet kéne emberek közé járnom. – Eliot Collins a nevem egyébként.


VálaszIdézet
Ruby
 Ruby
Ponyvaíró Admin
Csatlakozott:7 hónappal  ezelőtt
Hozzászólás: 71
2018. június 12. 19:47  

Amanda

Megérintettem a kezét, de volt valami furcsa ebben is. Továbbra is mosolyogtam rá, de közben próbáltam megérteni, miért éreztem különösnek őt.

- Nincs sok pénzem - bocsátottam előre. - Szóval ha tényleg ez az ára a szobának, akkor ki tudom fizetni, de sokkal többet nem tudok beleadni.


VálaszIdézet
Rosalien
Bulvárbúvár Registered
Csatlakozott:4 hónappal  ezelőtt
Hozzászólás: 30
2018. június 12. 19:55  

Eliot

Biztos voltam benne, hogyha a vérkeringésem még működött volna, már olyan vörös lett volna a fejem, mint egy jól érett paradicsom. Mindenesetre örültem neki, hogy nem vörösödtem el.

- Csak annyit kell fizetni amit feltüntettem – biztosítottam, miközben visszacsúsztattam a kezemet a bőrkabátom zsebébe. – Ha nem baj, hogy egy kicsit hideg van. Meg... meg is nézheted valamikor, mielőtt döntesz.

Mindennél jobban igyekeztem normálisnak tűnni. Az esetek nagy százalékában tartottak tőlem az emberek, és nagyon örültem, hogy ő nem.


VálaszIdézet
Page 4 / 12 Előző Következő
  
Dolgozunk

Please Belépés or Regisztráció