Sims Addicts Fórum

Fantasya  

Page 12 / 29 Előző Következő
 

Gregoretta Samsa
Ponyvaíró Registered
Csatlakozott:8 hónappal  ezelőtt
Hozzászólás: 75
2018. június 19. 13:08  

Trevor

– Hát, nem nagyon szoktam kritizálni, de majd még meglátjuk. Minden esetre, köszönöm a jó beszélgetést. Ha pedig megvan az időpont, majd nyugodtan rám írhat WoodBookon – ami kb. az egyetlen közösségi oldal, amit az itteni gyenge internet behoz, és a város nagy része fel van rá regisztrálva –, Trevor Philipsként megtalál. Tehát a rendes nevemen. Izé, na, érti... További szép estét, viszlát! – köszöntem el Marinától.

Bár eredeti tervem szerint a tópartra látogattam volna, ez a beszélgetés sokkal jobban esett, mint egyedül üldögélni a sötétben. Már nem is volt kedvem oda kisétálni. Hogy ne legyen túl feltűnő az, hogy meggondoltam magam, inkább kerülőúton mentem haza. Szerencsére Marina pont a másik irányba ment, így elkerültem egy kínos helyzetet. Otthon pedig, amint átöltöztem pizsamába, be is feküdtem az ágyba. Szerettem volna kialudni magam másnapra.


VálaszIdézet
LightAqua
Bértollnok Registered
Csatlakozott:7 hónappal  ezelőtt
Hozzászólás: 136
2018. június 19. 13:21  

Marina

Miután elköszöntünk mindketten mentünk a magunk útjára. 

Kellemes beszélgetés volt, kicsit sajnáltam is, hogy vége. Elgondolkozva sétáltam, majd az zökkentett ki a gondolataim ól, hogy egyenesen belesétáltam Hope ajtójában. Kínosan felnevettem, majd beléptem a házba.

- hol voltál eddig? - tudakolták a késésem okát.

- beszélgettem Trevor Philips-szel.

- azzal a Trevor-ral? - kérdezte Ela csillogó szemmel.

- Igen, az íróval. Említettelek neki. Holnap találkozunk a kávézóban. Neked mikor jó? Robin?

- Nekem bármikor. Daniela-n múlik - felelte a vérfarkas.

- hát délután valamikor - mondta merengve.

Ezután lementünk a partra. Élveztük a szabadságunkat. 

Egész világosodásig ott voltunk. Utána mindenki ment haza, és kialudtuk magunkat.

(na jöhet az új nap) 


VálaszIdézet
Rosalien
Bértollnok Registered
Csatlakozott:5 hónappal  ezelőtt
Hozzászólás: 130
2018. június 19. 13:31  

 

Eliot

Hogy én mennyire elmondhatatlanul szoktam utálni magamat, amikor szimpla lustaságból nem kapcsolom ki a másnap reggeli ébresztőt. Már lassan három hete folyamatosan vagy elhalogattam vagy elfelejtettem, és amikor reggel hétkor a kellemetlenül fülsüketítő csörgés bezengte a hálószobámat, komolyan megfontoltam, hogy nekidobom a falnak. 

Csak aztán, mivel olyan fáradt voltam mint a fene, meg mert pénzem egy új telefonra nem igen lett volna, csak erőtlenül kezdtem tapogatózni a matracom mellett, míg meg nem találtam a készüléket. Nyugtató csönd ült a szobára pár hosszú másodpercig, míg összegyűjtöttem az energiát és a motivációt arra, hogy kikecmeregjek az ágyamból. Illetve a földre helyezett méretes matracról, de lényegében ágy. 

Még félálomban vonszoltam át magam a fürdőszobáig, hogy valamelyest elviselhetőbb állapotba hozzam magam, aztán még volt időm eldönteni, hogy visszamegyek-e aludni, vagy hasznosítom magam és dolgozom egy kicsit. Utóbbi talán nem ártana, mert új szobatárs ide vagy oda, ha nem fizetem a lakbért, megnézhetem magam. 


VálaszIdézet
Gregoretta Samsa
Ponyvaíró Registered
Csatlakozott:8 hónappal  ezelőtt
Hozzászólás: 75
2018. június 19. 16:22  

Mary

Hálát adtam az égnek, hogy végre újra nappal van. Már majdnem megőrjített a várakozás, az addigi tehetetlenség és az izgalom, hogy vajon milyen lesz Fantasyában élni. Fáradt voltam, ugyanis az éjszaka nagy részét ébren töltöttem, gondolkozva és magamat fegyelmezve, hogy ne kezdjek tombolásba.

Egy nagy ásítással egybekötve kidörzsöltem az álmot a szememből, majd felálltam, és a ruhámat leporolva indultam meg a remény otthona felé. Már csak az a kérdés, hogyan találok itt természetfeletti lényeket. Hiszen biztos nem járkál senki nagy, "Vérfarkas vagyok!" feliratú táblával. Kénytelen leszek mások bizalmába férkőzni, hátha valaki elárulja legféltettebb titkát – s ettől a gondolattól rosszul éreztem magam. Tényleg ilyen önző, szemét alak vagyok, hogy csak magamra tudok gondolni, kihasználva a másikat? De hát az nekik is jó, ha nem harapom át a torkukat az éjszaka kellős közepén...

Trevor

Olyan izgatott voltam a tegnap megbeszélt találkozó miatt, hogy már reggel hét óra körül kipattantak a szemeim. Első dolgom volt csekkolni az üzeneteimet azon az ócskavason, majd, mikor láttam, hogy nincsenek értesítések, kimentem a konyhába, és csináltam egy szendvicset reggelire. Nem aggódtam az üzenet miatt, hiszen még korán volt, simán lehet, hogy Marina még alszik.

Olyan furcsa volt belegondolni, hogy újra emberekkel fogok találkozni, mivel jó ideje nem jártam közösségbe. Sőt, amióta itt lakom, már a régi barátaimmal sem tartom semmilyen formában a kapcsolatot. A tegnapi beszélgetés ébresztett rá, hogy mindez mekkora ostobaság volt részemről, így írtam egy-egy levelet azoknak, akiknek még emlékeztem az e-mail címére, bár egyáltalán nem voltam biztos abban, hogy senkinek sem változott azóta. De válaszra sem igazán számítottam.


VálaszIdézet
LightAqua
Bértollnok Registered
Csatlakozott:7 hónappal  ezelőtt
Hozzászólás: 136
2018. június 19. 16:42  

Marina

 

Még korán volt, de már másodszor ébredtem telefoncsörgésre. Daniela üldözött. Morogtam, egy sort, hogy miért nem tud még aludni, majd utána jutott eszembe, hogy hát persze, ő egy robot hidrid, és gyorsan feltölt. Egy kissé morogva, ásítozva vettem fel a telefont. 

 

Daniela

- Jó reggelt! - köszöntem teljesen felpörögve. 

- Neked is - mondta Marina álmos hanggal. 

- Felébresztettelek? - kérdeztem, de tudtam, hogy ez értelmetlen.

- Már másodszor - közölte. 

- Bocsi - kértem bocsánatot, majd kínosan elkezdtem kuncogni. 

- Hát, kösz - morogta, de tudtam, hogy nem haragszik. 

- Mikor találkozunk Trevor-ral? - érdeklődtem. 

- Még korán van, pontos időt, tudod, hogy nem beszéltünk. De ha akarsz ráírhatsz. Tudod a közösségin. A rendes nevével keress rá. Engem meg hagyj még egy picit aludni.

- Oké, akkor írok neki! Na szép álmokat!  - köszöntem el, és le is tettem a hívást. 

Azon nyomban rohantam az oldalra, és rákerestem az íróra. Remegő kézzel írtam az első szavakat, a köszönést vagy ötször elrontottam. Izgultam. 

"Jó napot! Tudom, hogy találkozót beszélt meg a barátnőmmel, Marina-val, aki ezután még kitalálta, hogy Robert-et, vagyis ahogy mi hívjuk Robin-t, és engem magával visz, hogy mi is találkozhassunk az íróval, azaz magával Trevor. Bevallom nagyon izgulok. Marina nagyon sokat mesélt magáról, meg, hogy milyen jót beszélgettek. Elnézést még be sem mutatkoztam! Daniela De La Cruz vagyok, de a barátoknak csak Ela. Már nagyon várom a találkozót, mivel a többiek rám bízták az időpont kitűzését. Valamikor délután, addig eljutottunk, de a további meghatározáshoz a segítségét kérném. Köszönöm, hogy elolvasta, várom a mielőbbi válaszát!"

Igaz, kissé szerencsétlenül sikerült néhol a fogalmazás, de mindegy. Mély levegőt vettem és rányomtam a küldés gombra. Itt a pulzusom az egekbe szökött egy pillanatra. Mégiscsak egy írónak küldtem üzenetet. De mi van, ha nem jól? 


VálaszIdézet
Gregoretta Samsa
Ponyvaíró Registered
Csatlakozott:8 hónappal  ezelőtt
Hozzászólás: 75
2018. június 19. 17:37  

Gratulálok, Greg. Véletlenül bezártad az ablakot írás közben... :'(

Trevor

Miután megreggeliztem, még egyszer megnéztem a WoodBookot [megjegyzés: ha esetleg ez a név nem tetszik, kitalálhatunk mást is neki.]. Marinától még mindig nem kaptam üzenetet, viszont érkezett egy engedélykérés egy Daniela nevű lánytól. Ha jól emlékszem, ő volt az egyik személy, akiről a tegnapi beszélgetőpartnerem mesélt. Így elfogadtam a kérését, és elolvastam a nekem küldött levelét.

Memóriám nem hagyott cserben, ugyanis ő is Marinára hivatkozott, és ugyanarról a találkozóról érdeklődött.

"Kedves Daniela,
Köszönöm az üzenetét. Így van, valóban megbeszéltünk egy találkozót Marinával és Önökkel. Ahogy már barátnőjének is mondtam tegnap, nekem bármilyen időpont megfelel, nincsen semmi más program nekem betervezne mára. Így inkább az a fontos, hogy maguknak is jó legyen.
Üdvözlettel:
Trevor"

Ezután ránéztem Daniela adatlapjára, főleg arra voltam kíváncsi, hogy néz ki. Meglepő volt, hogy a képeken csak az arca látszott, az is mindig ugyanarról az oldalról. Talán lehet egy sebhelye, amit nem szívesen mutogat.

Mary

Hét óra múlt húsz perccel, amikor megérkeztem a városba. Körülöttem siető emberek, mindenki az iskolába vagy a munkahelyére tartott. Én leginkább a falakra és táblákra ragasztott hirdetéseket böngésztem, bár néha egy-egy szebb kirakat is odavonzotta a tekintetemet. A legfontosabb az volt, hogy munkát találjak. Az egyik plakáton a helyi étterem hirdetett felszolgálói állást, csak egy probléma volt: éjszakai műszakra. Az iskolába is kerestek takarítót, de nem biztos, hogy életem álma, hogy mások után vécét pucoljak. Mindenesetre, a noteszomba felírtam, egy bolt elérhetőségeivel együtt, ahol árufeltöltőre volt szükség. Na, az már valamivel jobban hangzik.


VálaszIdézet
LightAqua
Bértollnok Registered
Csatlakozott:7 hónappal  ezelőtt
Hozzászólás: 136
2018. június 19. 17:57  

Daniela az akit mutattam a chat-ben. A rövid hajú. Félig ember, kinézetre is az. Esetleg fényesebb a bőre, mint a normálnak, mert a robotoknak is az (ugye ők fémből vannak).

Daniela

Válasz érkezett. A szívem szinte ki akart ugrani a helyéről. Vettem egy mély levegőt, és kinyitottam az üzenetet.

Végig magázott, mire teljesen elvörösödtem. Furcsa volt nekem a helyzet. Pláne az "Ön" megszólítás. Amúgy általában utáltam a magázódást, de na. Ez most valahogy jól esett. 

"Köszönöm a válaszát!" A többiek rám hagyták az időpontot, szóval nekik is mindegy. Bevallom, furcsa nekem a magázódás, de nem zavar." 

Ezzel a lendülettel már küldtem is az üzenetet.


VálaszIdézet
Gregoretta Samsa
Ponyvaíró Registered
Csatlakozott:8 hónappal  ezelőtt
Hozzászólás: 75
2018. június 19. 18:42  

(Ja, tehát egyáltalán nem is látszik rajta. Na, ezt nem tudtam, sorry. Csodálkoztam is, hogy egy robot-ember hibriddel ismerteted meg máris Trevort, de így már értem. Akkor, amit írtam a fotókról, azt majd Trevor betudja csupán a véletlennek.)

"Ja, igazából felőlem akár tegeződhetünk is, csak nem szeretek ismeretlenekre egyből "rárontani" azzal, hogy rögtön letegezem. :D" – Rendesen elvörösödtem e mondat írása közben, még szerencse, hogy ezt a másik fél nem láthatja. – "Tehát, neked mikor lenne jó? Vagy mindenképp én mondjak valamit? :)" – Az üzenetet elküldtem.

(Jut eszembe még valami: milyen évszakban járunk? Mert ez nekem nincs meg teljesen. Annyi biztos, hogy nem tél, mert senki se panaszkodott hóra és hidegre. (Ha pedig nyár van, akkor Mary részéből az "iskola" szó visszavonva.))


VálaszIdézet
LightAqua
Bértollnok Registered
Csatlakozott:7 hónappal  ezelőtt
Hozzászólás: 136
2018. június 19. 19:10  

Azt meg én sem tudom, de nyárra gondoltam 

 

Daniela 

" Szóval akkor teheződjünk. Szuper, máris jobb, kevésbé furcsa. Hát nekem délután bármikor, de ne túl későn. Szóval mondj te valami."


Gregoretta Samsa kedvelte
VálaszIdézet
Gregoretta Samsa
Ponyvaíró Registered
Csatlakozott:8 hónappal  ezelőtt
Hozzászólás: 75
2018. június 19. 20:47  

Trevor

"Hát, nem is tudom. Délután kettő? Három?"


VálaszIdézet
LightAqua
Bértollnok Registered
Csatlakozott:7 hónappal  ezelőtt
Hozzászólás: 136
2018. június 19. 21:02  

Daniela

"Szerintem kettőkor jó" - válaszoltam gyorsan. 

 

Mina (Ana María)

- Levelezünk, levelezünk? - kérdeztem Ela-t, aki nagyot ugrott mikor meghallotta a hangom. 

- A frászt hoztad rám! - kapott levegő után, majd a telefonját kezdte keresni. 

- Ennyire ijesztő vagyok? - kuncogtam. 

- Nem, csak nem számítottam rád. Ja, kettőkor megyek el - közölte. 

- Rendben. Amúgy tudom, hogy nem tartozik rám, de hova mész? A bandával ültök be valahova, vagy a levelezőpartnerrel? - tudakoltam. 

- Mindkettővel - mondta vigyorogva. - Képzeld Trevor Philips-szel lesz találkánk a kávézóban! Vele leveleztem. 

- Azzal a Trevor-ral? - Vontam fel a szemöldököm. 

- Igen, az íróval - kezdett el tapsikolni. - Ja nem láttad, hogy hova ejtettem a telefont? 

- Hűha. Azt jó. Amúgy magad mellé. 

- Köszi! Ja, mi a mai programod? - érdeklődött.

- A szokásos - mondtam nemes egyszerűséggel. De majd ne felejtsd el feltölteni magad - figyelmeztettem. 

- Tudom - legyintett. 

- Majd megnézem, hogy mennyire fogsz rá emlékezni! - kacagtam.

 

 

(100. kommentem)


VálaszIdézet
Gregoretta Samsa
Ponyvaíró Registered
Csatlakozott:8 hónappal  ezelőtt
Hozzászólás: 75
2018. június 19. 21:16  

Trevor

Miután megbeszéltük Danielával az időpontot, mivel még sok időm volt, visszatértem egy félbehagyott fordításhoz. Már nem sok hiányzott belőle, 2-3 napon belül el is tudom küldeni. Közben a regényemen is ötleteltem, és ha épp elkapott az ihlet, gyorsan beleírtam ezt-azt, mielőtt még elfelejteném.


VálaszIdézet
LightAqua
Bértollnok Registered
Csatlakozott:7 hónappal  ezelőtt
Hozzászólás: 136
2018. június 19. 21:19  

Marina

Miután kipihentem magam, lassan felkeltem. Elmentem lezuhanyozni, és leveleztem megy kicsit Ela-val, aki közölte, hogy kettőre beszélték meg a találkát. 


VálaszIdézet
Rosalien
Bértollnok Registered
Csatlakozott:5 hónappal  ezelőtt
Hozzászólás: 130
2018. június 20. 16:15  

(Hoztam egy földi szellem/tündér szerűséget)

Navia

A korai órákban ébredező város talán a legszebb látvány, aminek élőlény valaha szemtanúja lehet. Bár számomra lényegében minden csodálatos Fantasyában, tehát így nem is nagyon meglepő az sem, hogy ennyire szeretem a reggeleket. Természetesen egyből ébredés után megragadtam az alkalmat, hogy végigsétáljak a gyönyörű utcákon, nézzem ahogy a felkelő nap aranysárgás sugarai színessé varázsolják az égen halmozódó bárányfelhőket, és ahogy az éjszakai életet élők lassan hazabotladoznak. 

Akik ebben az órában igyekeztek a munkahelyükre, szokás szerint furcsán néztek rám egy röpke pillanat erejéig, majd siettek tovább a dolgukra. Ennyi év után is megbotránkoztató látványt nyújtok a járó-kelők számára, ami azért egy kicsit mulatságos. Pedig nálam jóval furcsább szerzetek is róják a macskaköves utcákat, és mégis az én kinézetemen akad fenn mindenki. 


VálaszIdézet
Gregoretta Samsa
Ponyvaíró Registered
Csatlakozott:8 hónappal  ezelőtt
Hozzászólás: 75
2018. június 22. 00:26  

Mary

A város egy kisebb részét "feltérképeztem", és már nagyjából tudtam, merrefelé vannak a boltok, városháza, meg, ami még fontosabb hely lehet. Bementem a pékségbe, hogy vegyek valami reggelinek valót, pár szem pogácsa jónak is tűnt erre a célra. Ahogy kiléptem az ajtón, egy furcsa lányt pillantottam meg. (Ugye, Navia lány? 😳 ) A többiekkel ellentétben, rajta nem látszott, hogy bárhová is sietne, inkább mintha csak figyelné az embereket. Talán ő lenne az én emberem?

Odamentem hozzá, és megemelkedett pulzussal, de köszöntöttem.
– Jó reggelt.


VálaszIdézet
Page 12 / 29 Előző Következő
  
Dolgozunk

Please Belépés or Regisztráció