Írta: Nita90
Ősrégi krónikák. Lapjai megfakultak és megsárgultak már, ám az általuk elmesélt történeteken nem fog az idő, éppoly színesek, mint akkor régen, amikor átélték őket. Egy régvolt királyság, Merania meséi ezek, melyek közül talán a legérdekesebb első királynője, I. Isabella uralkodásának korszaka, akinek trónra kerülésével teljesen új fejezet nyílt az ország történetében.
A fiatal uralkodónő fogadtatása igencsak vegyes: népe kételkedik képességeiben, mostohaanyja pedig saját, vér szerinti lányának szánta volna a koronát, így mindent elkövet, hogy Isabella életét megkeserítse.
Amikor az ország egy távoli uralkodó célpontjává válik egy nagyszabású birodalomépítési terv részeként, és egy régi megállapodás is előkerül, úgy tűnik, Merania több mint száz év után újra háborúzni kényszerül. A királynő mindent megtesz, hogy ezt elkerülje, hiszen tudja, a győzelemre vajmi kevés esélyük van, ám a helyzet egyre kilátástalanabb. Talán csak a csoda segíthet… vajon akad olyan bátor hős, aki elhozza a legendás, varázserejű fegyvert, amellyel fordíthat az esélyeken, vagy Merania sorsa végleg megpecsételődött? Tehet bármit a nemes lelkű, de alacsony sorból származó lovag, a kétbalkezes kovácsinas, vagy a különc vándorzenészlány a siker érdekében? Lapozz bele bátran az Ezüst krónikákba, és kiderül!
Megjegyzés:
A történetben szereplő helyszínek, személyek (és vallások) a képzelet és a The Sims Medieval játék szüleményei, a valósággal való bármiféle egyezés a véletlen műve.
***
| Adatok:
Műfaj: ál-középkori romantikus kalandtörténet (fantasy és dráma elemekkel)
Készült: The Sims Medieval
Korhatár: 12 éven aluliaknak nem ajánlott!
Figyelmeztetés: halál, erotikus tartalom
Megjelent: 2015. május 22.
Befejeződött: 2015. december 28.
“Színes, egyedi karakterek, okosan felépített, fordulatos cselekmény, lélegzetelállítóan kifejező fogalmazás kétcsipetnyi humorral fűszerezve. Kihagyhatatlan élmény!” – Dettyke
|
Kritikák:
|
Epizódok:
Valamikor réges-régen, egy távoli vidéken, volt egyszer egy ország, Merania. Zöld erdeit, dús mezőit, kristálytiszta vizű folyóit messze földön ismerték, hírnevét és gazdagságát mégis a kiváló, lágyan fénylő meraniai ezüst alapozta meg, melyből sosem volt hiány a bányákban. Virágzó királyság volt egykoron, trónján hatalmasabbnál hatalmasabb uralkodók követték egymást. Közülük is ...
– Tredony elesett – mondta színtelen hangon a királynő. Szemével újra végigfutott az üzeneten. Felség, Tredony elesett. Van egy majdnem biztos tippem, ki lesz a következő… Edward nem normális, még én is kezdek megijedni tőle. A részletekről majd személyesen beszámolok, a legközelebbi hajóval érkezem. Alázatos szolgája, C.H. Ha nem félnék ...
Christian szeme elkerekedett. – Félreállítani? – ismételte Nerissa szavait. – Ezt mégis hogy érti? – Tudod te azt nagyon jól. – De hát mit tehetnék én az ügy érdekében? – kérdezte megjátszott ártatlansággal a fiú. – Ne játssz a türelmemmel! – sziszegte a nő – Ne tegyél úgy, mintha nem ...
– Hát ez gyönyörű volt, Ben. Látom, a szép beszéd továbbra sem az erősséged. – Peter főpap hatalma és felsőbbrendűsége teljes tudatában nézett végig a kocsmában uralkodó állapotokon. Kötelességének érezte, hogy a „sok birka” erkölcsét ne csak a katedrális falain belül, prédikációkkal óvja, hanem személyesen is. A helyi kocsma, azaz ...
Seraphim... Seraphim... annyira ismerősen csengett a név. A történet is. Isabella biztos volt benne, hogy hallotta már valamikor. Még valamikor nagyon-nagyon régen... És akkor eszébe jutott. A hatéves Isabella az ágyon kucorogva, izgatottan várta, mit olvas fel neki aznap édesapja. A királynak nap közben az államügyek miatt kevés ideje jutott ...
Eric elgondolkodott az ajánlaton. Szíve szerint azonnal igent mondott volna, mégis kényelmetlenül érezte magát. – Örömmel vállalnám – felelte végül. – Csak kissé kellemetlen számomra, mert úgy érzem, elveszem Jenna helyét. – Ön nem tehet arról, ami történt, és ő semmiképpen sem indulhat, valakinek viszont muszáj. Örülnék, ha ön lenne ...
Nem lehet így vége, nem… Eric próbálta összeszedni maradék erejét, de izmai egyszerűen nem engedelmeskedtek. Edward észrevette ellenfele bizonytalanságát. Újult erővel, villámgyorsan kelt fel a földről, majd diadalmas mosollyal lesújtott. Eric hiába küzdött volna tovább, a világ elsötétült előtte. Edward, Advorton királya győzött. Isabella földbe gyökerezett lábbal nézett a küzdőtérre ...
A másnapi reggelin Rosaline szokásához híven késve jelent meg. Kissé kapkodva, ruháját és haját igazgatva lépett be az étkezőbe, majd megdöbbenve látta, hogy az asztalnál eggyel több személy foglalt helyet, mint szerette volna: anyján és nővérén kívül Joline a grófnő is ott ült. A szőke lány egy napja sem tartózkodott ...
Joline összerezzent. Úgy állt ott, mint akit rajtakaptak valamin. Torkában dobogó szívvel megpördült a tengelye körül, hogy szembenézzen az érkezővel. – Elnézést kérek, ha megijesztettem – mosolygott rá szélesen az előtte álló férfi. – Hadd mutatkozzam be, a nevem Sir Vincent Raleigh, szolgálatára. – Joline Pimentel – biccentett a grófnő ...
A levegő megdermedt. – Hogy mi?! – fakadt ki Rosaline. Tudta, hogy Vincent sok mindenre képes lenne azért, hogy végre ágyba vigye, de erre még ő sem számított. Elkerekedett szemmel nézett hol a lovagra, hol a nővérére. Vincent remegő térddel állt fel. Hát megtette! Hirtelen ötlet volt, igaz, de… akár még ...
– Szerencséd van – vicsorgott Nerissa villámló szemekkel Isabellára. – Van fogalmad róla, hogy majdnem meghalt miattad a lányom? Ahogy annak idején a fiamat is miattad veszítettem el! Nem volt még elég, mondd? Hány ember élete szárad még a lelkeden? – Szinte köpködte a szavakat. Isabella mély levegőt vett. – ...
Eric megtorpant, és rögtön a hang forrása felé sietett a kihalt folyosókon. Hamar meg is találta. Az egyik ajtó nyitva állt, gyorsan benézett rajta, és egy ismerőst talált ott. Joline grófnő arcát kezébe temetve, remegve állt a helyiség közepén. Rettegve emelte tekintetét az érkezőre. – Lady Joline? Te jó ég, ...
Ben el se hitte, hogy ekkora szerencse éri, ám Lys biztató mosolya meggyőzte. – Hát… persze – nyögte. Szíve hevesebben kezdett verni a feléledő reménytől. A kocsmába érve helyet foglaltak az egyik félreeső asztalnál. Lys intett a kocsmárosnak, és rendelt a legjobb borból. Hamarosan egy-egy pohár ital sorakozott a fiatalok ...
A sötét alak az ágy fölé hajolt, magasba emelte a kést, s készen állt, hogy a királynő mellkasába szúrja. Szabad kezével lejjebb húzta a takarót, hogy pontosan lássa, hova céloz, és a vastag szövet ne akadályozza művében. Isabella szeme, mintegy belső sugallatra, felpattant. Tekintete támadójára esett. Pillanatok alatt felmérte a ...
– A Vörös Halál? – kérdezte Isabella kissé elsápadva. Felpattant a székből, és ijedten nézett a gyógyító szemébe. Az oldalába nyillaló fájdalom csak tompán jutott el tudatáig, pedig a fájdalomcsillapító hatása már múlóban volt. – Ez biztos? Hiszen legutóbb Ticktopban tört ki a járvány, az pedig a messzi északon van ...
A teremre döbbent csend telepedett. Minden jelenlévő borzalommal vegyes kíváncsisággal fordította figyelmét a főasztal felé. – Hogyan? – tátotta el a száját William. Hitetlenkedve nézett hol Edwardra, hol Christianra. – He? – pislogott Chris értetlenül. Mi ez az egész? – Már megbocsásson, de a feltételezés is nevetséges! Még hogy mérgezett?! – ...
– Tessék? – nyögte Ben. Azt hitte, rosszul hall. – Tudom, hogy őrültség, de komolyan gondolom – hajtotta le a fejét Lys. – Azt mondtam, nem bírom a kötöttségeket, és ez így is van. Mégis… most úgy érzem, szeretnék úgy elmenni, hogy tudjam, tartoztam valakihez. De, persze, ha te nem akarod… ...
Peter a hang felé fordította a fejét. Az ágya végénél egy nő állt. Kedves arcát gyönyörű, aranyszőke fürtök keretezték, kék szemében szelíd tekintet ült. Egész lényét földöntúli fény ragyogta be, érződött rajta, hogy nem evilági. Nem, ez nem lehet ő! Ez káprázat, szemfényvesztés, vagy álom! – Clara Wells?! – nyögte végül ...
Isabella szíve nagyot dobbant, ahogy Eric szemébe nézett. Örömében legszívesebben a lovag karjába vetette volna magát. – Örülök, hogy épségben visszatért – mondta boldogan. – Mondja, sikerrel járt? – Nos hát… részben igen. – Hogyhogy részben? – vonta fel szemöldökét Isabella kérdőn. – A kettétört penge darabjait megtaláltam, és el ...
Lys szörnyen izgatottá vált, ahogy megosztotta tervét. – Alvás! Akkor kell lemenni a markolatért szép csendben, amikor Griselda alszik! – Lys, kérlek, ne értsd félre, de nem hinném, hogy Griselda kifejezetten sokat és mélyen aludna – vetett ellen Ben. – Várjatok! Marion említette, hogy kapott még a főpaptól pár érdekes ...
A lovag érzékelte a veszélyt. Homlokán legördült egy verejtékcsepp. A szörny támadásba lendült, ám zsákmánya utolsó erejével átlendítette magát a peremen, s a biztonságot jelentő földre vetette magát. A szörny foga éppen csak súrolta a bokáját. Eric a kimerültségtől és az ijedtségtől vadul zihálva, egész testében remegve nyúlt végig a ...
– Megtalálták végre?! Hála az égnek! Hol van most, mi van vele? – Eric, én... annyira sajnálom. – Ben alig találta a szavakat. – Az a helyzet, hogy Marion... meghalt. Eric megdermedt. – Tessék? Kérlek, mondd, hogy ez nem igaz! Ben fájdalmas tekintettel nézett rá. – Nem! – rázta a ...
A főpap előtt maga a pádre őszentsége állt. A hatás kedvéért látogatásához díszruhát öltött, és az Őrző koronáját viselte. Komor tekintetéből Peter azonnal érezte, az Őrző földi helytartója nem dicsérni jött. Mielőtt illendőképp köszönthette volna őt, a pádre leintette. – Csalódtam benned – közölte. – Sokan kérdőjelezték meg a döntésemet, ...
– Hagyja abba! – ocsúdott fel Isabella. Szeme elkerekedett, utolsó erejével próbált elhúzódni a tolakodó kéz elől, mindhiába. – Ugyan miért? – Edward a füléhez hajolt. – Ugye tudja, hogy most bármit megtehetnék önnel, amit csak akarok? – Hangja elfúlt a vágyakozástól. Lehelete kellemesen csiklandozta Isabella fülcimpáját. – Ezt nem ...
Nerissa emberei megindultak feléjük. Christian ocsúdott fel előbb. Vetett egy utolsó pillantást bátyjára, s a karddal együtt már el is tűnt a fák között. Fürge és gyors volt, és tökéletesen kiismerte magát az erdőben: semmi esélyük nem lett volna elkapni. Nerissa keze ökölbe szorult. Elkésett! Így ugyan nehezebb dolga lesz, ...
Isabella felkészült a halálos csapásra, ám hirtelen feltámadt életösztöne. Védekezően maga elé tartotta karját, és teljes erőből taszított egyet támadója mellkasán. A reakció váratlanul érte Ericet, aki hátratántorodott a lökéstől. A pillanatot kihasználva Isabella Nerissa elé lépett. Lelkében félelem és düh kavargott. – Hogy lehetsz ennyire kegyetlen és gonosz? – ...
Edward egy szempillantás alatt – mintha csak várta volna a támadást – elkapta a lány mindkét csuklóját, és kicsavarta a kezéből a kést. Lys fájdalmasan felkáltott. Egy pillanattal később a penge már az ő nyakához szorult. A lány riadt tekintettel nézett a könyörtelen, acélszürke szempárba. Homlokán verejtékcsepp gördült le. Tudta, ...
Öt évvel korábban Isabella hercegnőnek volt egy titkos rejtekhelye: egy kis toronyszoba a palota egyik eldugott szegletében. Amikor egy kis nyugalomra és egyedüllétre vágyott, mindig itt rejtőzött el a gondok, legfőképp mostohája elől. Nem gondolta volna, hogy éppen itt bárki is keresné – honnan is sejthette volna, hogy éppen ez ...
Az egész egy pillanat alatt történt. Eric észlelte a veszélyt, és gondolkodás nélkül cselekedett. – Vigyázz! – Ösztönösen Isabella elé ugrott, hogy megvédje. Az éles tőr így őt találta el a mellkasán, s a kemény páncélt áttörve a szívébe fúródott. Az éles fájdalomtól elakadt a lélegzete. Bizonytalanul lépett egyet, s ...
A teremre döbbent csend ereszkedett. Mindenki értetlen vagy szánakozó pillantásokkal méregette Merania királynőjét. Isabella mélyet sóhajtott, gondosan kerülve Edward tekintetét. Úgy érezte, mintha tőrt forgatnának a szívében. – Sikerült meglepnie, Isabella – mosolyodott el a férfi. – Megtudhatom, mitől gondolta meg magát ilyen hirtelen? A legutóbb még nem túl hízelgő ...
– Miről kellene tudnom? – kérdezte Edward rosszat sejtve. Gyanakodva méregette az előtte álló nőt. – Bocsánat, hogy csak most szólok – mosolygott bájosan Isabella –, de már nem én vagyok Merania királynője. Lemondtam a trónról Rosaline javára még a házasságkötésünk előtt. Pont az esküvővel egy időben volt a koronázás, ...
Az idő nem kíméli a szenvedélyes érzelmeket, ahogy a szerelmet, úgy a gyűlöletet sem. Ahogy teltek-múltak az évek, Isabella szívében lassan enyhült a férje iránti heves gyűlölet, aminek több oka is volt. A királyné legnagyobb meglepetésére Edward megtalálta és elolvasta a törvénykönyvbe írt jegyzeteit, amelyek közül sok mindent meg is ...
Olvasd el az íróhoz kapcsolódó többi alkotást is:
A kávéskanna (fordító)
Köszönetnyilvánítás
Mindenekelőtt köszönettel tartozom egyik legkedvesebb barátnőmnek, Lexynek a lektorálásért, a folyamatos támogatásért, valamint a kitartó és őszinte véleményezésért. Nélküle ez a történet sohasem készült volna el.
Hatalmas ölelés jár Sookie-nak, aki már a kezdetektől fogva érdeklődött, biztatott, és végig mellettem állt, kedves kritikáival pedig mindig feldobta a napom.
Nagyon hálás vagyok DeeDee-nek is a rengeteg technikai segítségért, valamint a rendszeres véleményezésért.
Köszönöm Anna Orsolyának, Theának, Kiss Kiss-nek, Rochelle-nek, Giniinek, koltai91-nek, Mattnek, Lee-nek, ЧИТАТЬ-nak és Nomadnak, akik időről-időre megtiszteltek kedves kommentjeikkel; és természetesen nagyon hálás vagyok mindazoknak, akik rászánták az időt az olvasásra.
Köszönöm továbbá szerkesztőmnek, Dettykének az irántam tanúsított bizalmat, türelmet és rugalmasságot, és hogy több mint fél éven át hűségesen vitte a történetet, ráadásul még pár hozzászólással is meglepett a részek alatt.
Végül, de nem utolsó sorban köszönöm a Sims Tales oldalnak, hogy megjelenhetett náluk a történetem.
