Egy grincs karácsonya (Advent 2020)
Írta: Ruby
Natalye nem szereti a karácsonyt, elege van a túl korán kikerülő díszekből, az unalomig ismételt ünnepi zenékből, tehát ő egy igazi, vérbeli grincs. Azonban minden megváltozik, amikor találkozik Gabriellel, aki rövid ismeretségük után elhatározza, hogy megváltoztatja a lány véleményét a karácsonyról. Kicsoda lehet a titokzatos fiú? Vajon sikerrel jár?
***
Adatok:
Műfaj: adventi, ifjúsági
Készült: Sims 4
Korhatár: –
Megjelent: 2020.12.01.
Befejezés: 2020.12.25.
***
Epizódok:
December elsején minden évben megkezdődik az őrület. De komolyan. Minden. Egyes. Rohadt. Évben. Nyilván már előtte is fel lehet fedezni egy-egy boltot, ahol ünnepi zene szól már október végétől, de aztán eljön ez a nap. És hirtelen mintha az egész ...
Bővebben
Bővebben
Többek közt azért is utáltam annyira a telet, mert a nap világos óráinak száma drasztikusan lecsökkent. Ráadásul gyakorlatilag egész nap az iskolában rohadtam, mert amikor felkeltem és elindultam otthonról, még sötét volt, mire délután hazaértem, már besötétedett. Természetesen az is ...
Bővebben
Bővebben
Sok minden okozhat konfliktust egy családban. Válás, megcsalás, családon belüli erőszak, halál, baleset, alkoholizmus, drogfüggőség. De néha a legnagyobb nézeteltérést mindössze az okozza, hogy az egyik fél utálja az egész karácsonyi hercehurcát, a másik meg már december elején mézeskalácsot akar ...
Bővebben
Bővebben
A péntekeknek mindig különleges helyük volt a szívemben, és nem csak azért, mert ilyenkor még télen is világosban értem haza. Tulajdonképpen a péntek azt jelenti, hogy az ember még a barátaival töltheti a nap felét az iskolában, de korán hazaérve ...
Bővebben
Bővebben
Egyáltalán nem hittem, hogy bárki tudna olyat mutatni, amivel megváltoztathatná a véleményemet a karácsonyról, de nem sokkal három óra előtt mégis csizmába bújtam és kabátot vettem fel. Nem igazán Gabriel érvei érdekeltek, sokkal inkább szerettem volna megtudni, miért volt neki ...
Bővebben
Bővebben
Sok mindenre fel voltam készülve, de arra nem, hogy vasárnap délelőtt egy épület sarkáról tartsak szemmel egy utcai postaládát. Gabriel megesküdött mindenre, ami szent (meg arra is, ami nem), hogy majd meg fogom érteni, ez miért olyan fontos, de egyelőre ...
Bővebben
Bővebben
Olyan sok minden kavargott bennem, hogy szinte nem is igazán figyeltem, merre megyek. A lábam úgyis tudta a hazafelé vezető utat, így az agyamnak nem kellett besegítenie. Amennyire szerettem a péntekeket, annyira utáltam a hétfőket. Bár Garfield szerint a február ...
Bővebben
Bővebben
- Összegezzük – kérte Gabriel, amikor kedd délután sétáltunk együtt hazafelé. Én a jó meleg kabátomba bújva, ő pedig a szokásos kék pulcsijában, egymás mellett, de úgy, hogy még véletlenül sem ért össze a karunk. – Szóval szereted, hogy a ...
Bővebben
Bővebben
Már akkor tudtam, hogy a következő érv az emberek megnövekedett adakozó kedve lesz, amikor láttam, hogyan néz Gabriel az egyik bolt kirakatában lévő táblára. Nem volt olyan meglepő sem maga a felhívás (Állíts össze cipősdobozos ajándékcsomagot egy árvának!), sem pedig ...
Bővebben
Bővebben
Gabriel minden nap azon az útszakaszon várt rám, ahol először találkoztunk. Amikor ezen a délutánon megláttam őt, több kérdés is felmerült bennem. Például hogy ő nem jár iskolába? Vagy ilyen korán végez minden nap? Ha pedig így van, miért nem ...
Bővebben
Bővebben
- Szeretsz olvasni? – kérdezte tőlem péntek délután Gabriel, amikor ahelyett, hogy a szokásos úton sétáltunk volna hazafelé, a parkban lófráltunk. Nem beszéltük meg, nem is jött szóba a dolog, éppen csak teljesen egyszerre fordultunk irányba, hogy kihasználjuk a nap ...
Bővebben
Bővebben
Még mindig nem szoktam meg az érzést, hogy Gabriel egyetlen nap sem feledkezett meg rólam. Sőt, mivel tudta, hogy hétvégén nem jövök majd hazafelé az iskolából, még arra is odafigyelt, hogy ne felejtsünk el egyeztetni egy rövid találkozót szombatra és ...
Bővebben
Bővebben
Először nem értettem, Gabriel miért ragaszkodott ahhoz, hogy sötétedés után találkozzunk, de amikor befordultunk egy sarkon, egy pillanat alatt rájöttem. Egész úton kitért a válaszadás elől, amikor próbáltam kiszedni belőle, ezúttal mivel akar meggyőzni. Aztán már kimondania sem kellett, mert ...
Bővebben
Bővebben
A hétfőket sosem szerettem, és ezt fáradhatatlan lelkesedéssel ecseteltem mindig és mindenkinek. De amikor ébredés után azzal szembesültem, hogy odakint havas volt a táj, talán egy egészen kicsit szívesebben indultam iskolába a szürkeség ellenére is. Egész nap azon gondolkoztam, vajon ...
Bővebben
Bővebben
- Áruld már el, hová megyünk! – noszogattam Gabrielt, aki a szokásos útvonal helyett ma másfelé vette az irányt. Ráadásul még csak azt sem volt hajlandó megmondani, milyen érvvel készült ezúttal a meggyőzésemre. Csak egy roppant elégedett mosollyal az arcán ...
Bővebben
Bővebben
Gabriel nem szólt előre, hogy a szokásos sétánk ma hosszabbra fog nyúlni. Csak, amikor találkoztunk, akkor kérdezte meg, mennyire sietek, én pedig gyanakodva bár, de azt mondtam neki, egyáltalán nem. Először azt hittem, hosszasan szeretné majd taglalni a mára kiválasztott ...
Bővebben
Bővebben
December a karácsony hónapja volt, ezt mindenki tudta, így teljesen általános jelenség volt, hogy a fényfüzérek, a műhó és az életnagyságú Mikulások hamarabb érkeztek meg, mint a fagy. Minden üzletből a már unalomig hallgatott ünnepi dallamok szűrődtek ki, az emberek ...
Bővebben
Bővebben
- Hová megyünk? – kérdeztem Gabrielt, aki viszont egyáltalán nem úgy nézett ki, mint aki szerette volna felfedni előttem a terveit. Ha őszinte akarok lenni, nem lepett meg, mert az elmúlt hetekben már volt lehetőségem kitapasztalni a módszereit. Tudtam, hogy ...
Bővebben
Bővebben
Annyi mindenről beszélgettünk Gabriellel az utóbbi időben, hogy már nem is igazán tudtam elképzelni, mivel fog előállni a játéka tizenötödik, és egyben utolsó napjára. Az elmúlt két hétben hol megindító, hol szinte semmiségnek tűnő gondolatokat osztott meg velem, de mindezt ...
Bővebben
Bővebben
Hetek óta ez volt az első olyan nap, amikor egyáltalán nem mozdultam ki otthonról. Egy kicsit fájt a torkom és a fejem, de azt nem tudtam volna megmondani, hogy ennek mi volt az oka. Előző este sokáig bolyongtam a városban ...
Bővebben
Bővebben
Sosem adtam még vért. Valahogy eddig nem is éreztem ellenállhatatlan késztetést, hogy megtegyem, de amióta csak megtaláltam a posztot Gabriel mosolygós képével és a véradási felhívással, másra sem tudtam gondolni, csak arra, hogy segítenem kell. Anya először rögtön lehűtött azzal, ...
Bővebben
Bővebben
Nem egészen így képzeltem el a véradásos dolgot. Azt hittem, aláíratom a szüleimmel a beleegyező nyilatkozatot, aztán bemegyek a kórházba, ahol leveszik a véremet, és esetleg a nővérek rám mosolyognak, és azt mondják, milyen bátor vagyok. Ehhez képest csak a ...
Bővebben
Bővebben
Életem talán legellentmondásosabb érzései kavarogtak bennem egész nap. Egyfelől a karácsonyi készülődés és a házban terjengő süteményillat felmelegítette egy kicsit a lelkemet, másrészt viszont nem tudtam elvonatkoztatni attól, hogy Gabrielt talán éppen ezekben a percekben műtötték. Amikor még azon töprengtem, ...
Bővebben
Bővebben
Egykének lenni általában azt is jelentette, hogy az ember nem csak minden figyelmet bezsebel a szüleitől, hanem minden ajándékot is. Anya szerint ők igazán komolyan próbálkoztak, nehogy elkényeztessenek engem, de apa minden egyes alkalommal, amikor ez szóba került, felhívta rá ...
Bővebben
Bővebben
Akaratlanul is örökké a kék pulóvert kereste a szemem, ahányszor csak emberek közé mentem. Minden alkalommal, amikor hasonló árnyalatot láttam, összeugrott a gyomrom, hogy aztán csalódottan fújjam ki a levegőt, amint rájöttem, hogy megint nem ő volt az. Az eszemmel ...
Bővebben
Bővebben
Kellemes karácsonyt kívánunk!
