Útvesztő kategória bejegyzései

Útvesztő – 6. Visszatérő jel

Picture

– Hát ez már tényleg nem lehet igaz! – bosszankodtam. Kint álltam a teraszon kezemben egy zsáknyi ruhával tehetetlenül. Gondolkoztam, hogy mit tudnék tenni, de tanácstalan voltam. Azt hiszem, ezúttal már a szerelő sem segíthet. Éppen mosni készültem, amikor ugyanis mosógépem sajnálatos módon kimúlt.
Picture

Így kezdődött a csütörtököm. Már terveztem, hogy kipróbálom a mosógépet is. Régi, darab volt, de azt hittem, hogy azért néhány alkalommal tudom majd még használni. Eddig még soha nem kerültem ilyen helyzetbe. Hallottam már, hogy mosószalonban is lehet nagymosást végezni, igaz, még életemben nem voltam ilyen helyen. Letelepedtem hát laptopom elé, hogy jobban utánanézzek ennek az interneten is.
Picture

Pár perc böngészés után ráakadtam egy címre. A belvárostól nem messze nemrég nyitott egy önkiszolgáló mosószalon. Hab a tortán, hogy közvetlen szomszédjában található a város egyik legjobb edzőterme is. Belegondoltam, hogy pont rám férne egy kis testmozgás, hiszen Sunset Valleyban a munkám miatt nem sok időm van sportolni.
Picture

Meg is lett az aznapi programom. A mosást inkább délutánra hagytam, délelőttre pedig az edzőterem meglátogatását tűztem ki. Összepakoltam hát az edzőfelszerelésemet, na és persze a kimosandó ruhákat, majd bepattantam a kocsimba és indultam célom felé.
Picture

A konditerem tiszta és jól felszerelt volt. A falon óriási tükörsor húzódott végig, előtte pedig gépek sokasága állt. Egyetlen hibája talán, hogy az alagsorban helyezkedik el, így nem jut be természetes fény a terembe. Gyorsan átöltöztem, majd bemelegítettem izmaimat. Az egyik kondigépen foglaltam helyet és elkezdtem gyakorlatokat végezni.
Picture

Nem telt el öt perc, de már sajogni kezdett a karom. Ekkor egy férfi lépett oda hozzám.
– Üdv, én Rob edző vagyok. Figyeltem a mozgásod és feltűnt, hogy a technikád nem megfelelő. Esetleg adhatnék pár tanácsot az edzéssel kapcsolatban?
– Hű, az nagyon jól jönne. Nem szoktam edzőterembe járni, így nem nagyon ismerem a gyakorlatok szabályos formáit. Nagyon örülnék, ha segítene.
– Akkor kezdjünk is neki – mondta. Először nagyon meg voltam elégedve Robbal. Rengeteg dolgot megosztott velem, még a helyes táplálkozásról is szót ejtett. Hasznos tippeket is adott persze. Aztán elkezdtük az edzést. Nagyjából tíz percig tartott, amitől teljesen kifáradtam.
Picture

Később derült ki, hogy ez csak a bemelegítés volt. Innentől kezdve Rob teljesen megvadult, átkapcsolt „kíméletlen edző” üzemmódba:
– Tartsd meg a súlyt, tartsd még, még egy picit, már csak egy kevés van hátra, tartsd még öt percig! Most nyomd ki, még ötször, még húszszor, ötvenszer, és még százszor… Keményebben, gyorsabban! Hmm, „lusta ember” szagot érzek! Ne add fel, mit csinálsz? Ne akard, hogy csalódjak benned!
Picture

Ennyi volt, abbahagytam az edzést. Tovább már nem tudtam elviselni ezt a kíméletlen edzéstervet. Felkészültem, hogy Rob kiabálni fog velem és ki lesz akadva. Nem így történt. Hirtelen megint olyan normális lett, mint amikor odajött hozzám. Úgy tűnik, az edzősködéstől lesz ilyen lelkes. Megmondtam neki, hogy mára ennyi elég volt nekem, azzal ő továbbállt és új áldozatot nézett ki magának.
Picture

Levezetésképpen felugrottam a futópadra és kocogni kezdtem rajta. A szomszédos gépet is épp akkor kezdte el használni valaki. Arrafele néztem, egy ismerős arcot pillantottam meg. Cindy volt mellettem.
– Szia! Nem tudom, hogy emlékszel-e rám, én vagyok Noelle.
– Ó, hát persze! Az Időtöltögetőben találkoztunk. Szép kis este volt! Keith is mesélte, hogy milyen jól telt a randevútok.
– Igen, jól éreztem magam – feleltem. Őszintén szólva, még nem nagyon idéztem fel magamban a tegnapelőtt történteket. A temetőben tett látogatásom élénkebben élt bennem. Keith nem is hívott azóta telefonon. Igaz, én se őt.
Picture

– Keith nagyon kedvel téged és én is bírlak. Egyszer meg szeretnélek hívni vacsorára hozzánk. Talán a jövő héten, mert most még nagyon sok az elintéznivalóm. Benne lennél?
– Persze, gondoltam is rá, hogy egyszer majd meg szeretnélek látogatni titeket. Hol is laktok? – kérdeztem.
– Nem messze innen egy kertesházban – válaszolt. Jó hangulatban telt az együtt töltött idő. Egy bő tíz perc után abbahagytuk a futást, mindketten zuhanyozni mentünk.
Picture

Elfelejtettem tusfürdőt hozni magammal, így Cindytől kértem kölcsön. Amit adott, annak szörnyen erős liliom illata volt. Komolyan, mintha tömény parfümöt locsoltam volna magamra! Említettem is, hogy én még ilyen fajtával nem találkoztam. Cindy elmagyarázta, hogy Franciaországból hozta magával. Ezután ő a belvárosba készült, így elköszöntem tőle és átsétáltam a mosodába.
Picture

Amint beléptem a szalonba, kellemes zene és gépek halk zakatolása ütötte meg a fülemet. A helyiségben egymás mellett sorakoztak a mosó – és szárítógépek. Nagyon hangulatos volt a terem, mivel sok vidám szín uralkodott a falakon, a berendezéseken, és még a dekorációs tárgyakon is. A teremben voltak mások is. Ők kényelmesen üldögéltek, beszélgettek egymással, vagy éppen újságot olvastak.
Picture

Kerestem magamnak egy üres mosógépet, és kezdtem belerakosgatni a szennyest. Mellettem egy idősebb nő is ugyanezt tette, csak ő a szárítógépbe pakolt.
– Elnézést, csak nem liliom? – szólított meg engem.
– Tessék?
– Jaj, bocsánat. A parfümére értettem. Nagyon finom illata van.
– Nem, ez tusfürdő, csak éppen egy illatosabb fajta – válaszoltam. Én is csodálkoztam, hogy ennyi idő elteltével még mindig érződik rajtam. – Ez egy speciális fajta Franciaországból.
Picture

Éreztem, hogy felkeltettem az érdeklődését ezzel a mondatommal.
– Jaj, de illetlen vagyok. Én Margaret Kinsey vagyok.
– Én Noelle, Noelle Bellefleur. Nemrég érkeztem Twinbrookba.
– Hát új vagy itt, kedveském? Én majd megmutatom neked a várost, ahogyan te még nem láttad! – Mint kiderült, Margaret egy eléggé sznob, pénzes asszony. Ennek ellenére jól kijöttünk egymással. Szeretett a drága, igényes dolgokról, na és persze a divatról beszélni. Ezzel azt hiszem megtaláltuk a közös témát.
Picture

Egész jól összebarátkoztunk ez idő alatt. Az idő hihetetlenül gyorsan repült.
– Úgy látom, kész vagyok a szárítással. Ideje lenne hazamennem, de örülök, hogy találkoztuk. Remélem, még látjuk egymást!
– Én is nagyon örülök a találkozásnak! – válaszoltam. Mivel az én mosógépem is jelezte, hogy készen van, hozzá is láttam a szárításhoz.
Picture

Közben Margaret egy közeli asztalra rakta az immár megszáradt ruháit, és elkezdte hajtogatni azokat. Csak egy pillantást vetettem oda és tátva maradt a szám. Egy nagyon ismerős piros színű kabátot pillantottam meg a ruhakupac tetején. Margaret végzett a munkájával, még egyszer elköszönt tőlem. Viszonoztam a gesztust, de csak arra tudtam gondolni, hogy épp most ismerkedtem meg a rejtélyes nővel.

Útvesztő – 7. Felderítő hadművelet

Picture

Másnap reggel Keith hívott telefonon. Megbeszéltük, hogy találkozunk egy második randi keretében. A belvárosi parkot tűztük ki célpontul. Inkább az én kérésem volt, hogy menjünk valami nyitott helyre, mivel itt tartózkodásom óta szinte mindig négy fal között voltam.
Picture

A park főutca felőli részén találkoztunk. Hirtelen nem tudtam, hogyan köszöntsem őt, mivel legutóbb csókkal búcsúztunk el egymástól. Keith is habozott egy kicsit, de végül puszit nyomtunk egymás arcára.
– Mit szólnál egy kis piknikezéshez?
– Hű, jó ötlet – feleltem. Eszembe sem jutott a piknikezés, ugyanakkor tökéletes programnak találtam.
– Szerinted hol telepedjünk le.
– A park másik részén látok egy kis füves részt. Te mit szólsz ahhoz?
– Ha neked megfelel, nekem is.
Picture

Leterítettük a lepedőt a fűre, és helyet foglaltunk rajta. Nagyon hangulatos volt a szabad ég alatt lenni, kimondhatatlanul élveztem.
– Ha tudom, hogy így készülsz, hoztam volna valami ennivalót is – mondtam.
– Ne aggódj! Én már gondoskodtam róla – azzal Keith elővett egy kosárnyi ínycsiklandó elemózsiát. Volt közte csirkecomb, többféle saláta, és még süteményre is gondolt. Megterítettünk a lepedőn és jóízűen falatozni kezdtünk.
Picture

– Bocs, hogy csak ma hívtalak. Az utóbbi két napon szinte végig csak dolgoztam. Rengeteg riasztásom volt, így nem nagyon volt szabadidőm. És neked hogy teltek a napjaid?
– Tegnapelőtt a szomszédjaimat látogattam meg és feltérképeztem a mocsarat. Most már talán ismerem annyira a környéket, hogy nem tudnék eltévedni. Tegnap pedig egy edzőteremben voltam. Találkoztam Cindyvel is, nem tudom, hogy említette-e.
– Ó, igen mesélt róla, hogy délelőtt összefutottatok. És mit csináltál azután?
Picture

Egy másodpercre elgondolkodtam. Nem tudtam, hogy meséljem-e el neki a temetőben és a mosószalonban tett kirándulásomat. Talán csak én gondolom úgy, hogy valami rejtélyes dolog kapcsolódik Margarethez. Nem akartam látni sem a hitetlenkedést sem az elnéző mosolyt Keith arcán. Végül mégiscsak elmeséltem neki a felfedezésemet és gondolataimat.
Picture

– Ez minden?
– Ez – ismertem be.
– És mit akarsz csinálni?
– Szerinted csinálnom kellene valamit?
– Hát persze! Valakinek tennie kell valamit! Ki kell nyomoznod, mi áll emögött.
Picture

Legszívesebben a nyakába ugrottam volna és ezernyi csókkal árasztottam volna el. Tehát hisz nekem! Már nem vagyok egyedül! Ez volt az a pillanat, amikor teljes mértékben megváltozott a Keithről alkotott véleményem. Nem is vágytam ebben a pillanatban másra, csak egy barátra, aki megért engem. Úgy éreztem, benne minden megvan, amire szükségem van.
Picture

– Margaret a Wellington úton lakik. Ott az épületek szabálytalan félkört alkotnak, melynek vége pont a tűzoltóság épületébe torkollik. A lakónegyed középső részén magasodik a rejtélyes hölgy háza.
– Szerinted látogassam meg?
– Én még ma megtenném. Mondtad, hogy már beszéltél vele, ezért kellene valamilyen álruha is, amiben nem ismer fel. Van egy szépségszalon a közelben. Kell egy kis átalakítás, és teljesen máshogy fogsz kinézni.
– És mi lenne az ürügy, amivel felkeresném Margaretet?
– Akármi. Gondolj csak bele! Álruhában leszel, így bárkinek kiadhatod magad: egy neves riporternek, új szomszédnak, hivatali személynek… Említetted, hogy a hölgy igencsak sznob. Csak fel kell kelteni az érdeklődését, és már meg is szerezted a bizalmát. Ezután ki kellene derítened, hogy köze van-e valami bűncselekményhez.
– És azt hogyan? – kérdeztem. Keith egy másodpercre elbizonytalanodott. Gondolkodás közben összeráncolta a homlokát.
– Mi sem egyszerűbb! – felelte. – Felhozol valami sejtelmes témát. Valamit, amiről arra fog gyanakodni, hogy ismered a titkát.
– És szerinted ki fog tálalni mindent?
– Dehogy, biztosan nem. De ha tényleg rossz a lelkiismerete, arról a viselkedése árulkodni fog.
Picture

Egyszerűen nem tudtam belekötni. A terv tökéletes volt. És Keith az egészet mindössze pár perc alatt találta ki.
– Hát akkor indulás a szépségszalonba!
– Tehát megcsinálod? – Keith szeme csillogott a boldogságtól. Gondolom jól esett neki, hogy figyelembe vettem tanácsait.
– Persze, utána akarok járni a dolgoknak. Elkísérnél?
– Örömmel! – felelte, majd elvezetett a szalonba.
Picture

A városi színház mellett foglalt helyet Madame Corbet szépségszalonja. Pár lépcsőfok után egy szűk kis előtérbe értünk. Innen nyílt maga a „divatműhely”. A váróhelyiségben foglaltunk helyet Keithszel, amíg sorra nem kerültem.
Picture

Az egyik tükör mellet hozzá is látott egy stylist a külsőm formálására. Az átalakulásom jól sikerült. Vörös színű parókát kaptam, amit lófarokba fogtam. Mellé egy kabátkát vettem fel. Nem az én stílusom, de szerintem jól állt nekem. A tükörben elégedetten néztem új külsőmet, még én sem ismertem fel magam.
– Most már elbúcsúzom tőled. Szeretnék sok sikert kívánni – köszönt el tőlem Keith.
– Szia. Még egyszer szeretném megköszönni a bíztatásod – hálálkodtam, majd utamba vettem a Wellington utat.
Picture

Margaret háza tekintélyt sugallt. Köves út vezetett a bejárati ajtóig. Végighaladtam az illatos, virágzó bokrok mellett, majd becsengettem az ajtón. Senki nem jött beinvitálni engem. Belestem az egyik ablakon, de nem égett egy lámpa sem. Megint csengettem, de nem történt semmi. Ott álltam álruhába öltözve, de valószínűleg fölöslegesen. Hiába jöttem el ide, nincs itt senki.
Picture

Vagy talán ez nem is Margaret háza? Talán a szomszéd házban lakik? Teljesen tanácstalan voltam, hogy mit tegyek. Visszasétáltam az épület elé, majd hirtelen egy briliáns ötletem támadt. Belenéztem a postaládába, és kiemeltem a leveleket belőle. Margaret Kinsey nevére szóltak. Csak számlák és baráti levelek voltak köztük, semmi gyanús dolog.
Picture

Ekkor a szemetest pillantottam meg. Leemeltem a fedelét, és turkálni kezdtem benne. Normál esetben soha nem tettem volna ilyet, de ebben a pillanatban nagyon elszánt voltam. Arra gondoltam, hogy ha nem is beszélhetek a rejtélyes hölggyel, legalább valami bűnösségre utaló jelet találjak a háza környékén. Azt el lehet mondani, hogy Margaret szemetese makulátlanul tiszta volt. Nem árasztott magából kellemetlen szagot, ez talán annak is tudható, hogy szinte üres volt.
Picture

Csalódottan raktam vissza a kuka fedelét, majd búsan visszasétáltam az utcafrontra. Pár házzal arrébb parkoltam le, hogy ne keltsek gyanút senkiben. Úgy tűnik feleslegesen, mivel az egész utca kihalt volt. Ekkor egy erős fénycsóva világított a szemembe, egy autó állt meg a ház előtt. Egy nő szállt ki a kocsiból. Észrevett engem és közeledni kezdett felém.
Picture

– Margaret? Margaret Kinsey? – kérdeztem. Hangomat kicsit eltorzítottam, hogy még véletlenül se ismejen fel.
– Ki maga?
– Üdv, én… én… Courtney Wilson vagyok – válaszoltam. Izgalmamban nem tudtam volna kamu nevet kitalálni, így barátnőm nevét kotyogtam ki.
– És mit szeretne tőlem, Miss. Wilson?
– Hát, én csak… – annyira meglepődtem Margaret hirtelen feltűnésén, hogy a jól begyakorolt szerepemet is elfelejtettem. – Egy bizonyos eltűnt dologról szeretnék beszélni önnel. Egy erőszakkal elvett dologról. Segíteni szeretnék önnek – rögtönöztem.
Picture

A hatás leírhatatlan volt. Még vaksötétben is lehetett látni, ahogy megcsillan Margaret szeme. Kerek szemekkel bámult rám, majd elmosolyodott.
– Sajnálom, e késői órán most nem érek rá, de örülnék, ha megkeresne később, egy hosszabb beszélgetés keretében. Sőt, kérem, tegye meg! Minél előbb! Ha tényleg tud segíteni, akkor nagy szükségem lenne önre.
– Értettem, majd még visszajövök – feleltem sejtelmesen.

Útvesztő – 8. Fényűző élet

Picture

– Na, mesélj, mi történt? – faggatott Keith. Áthívtam őt egy kis szombat reggeli főzőcskére. A tegnapi óta ugrásszerűen megváltozott a kapcsolatunk. Sokkal több mindent megosztunk egymással, és élvezzük a másik társaságát. Reggelre közösen grilleztünk néhány virslit, jó móka volt. Éppen az asztalnál ültünk, amikor Keith felhozta a tegnapi témát.
Picture

– Amikor megérkeztem Margaret házához, még nem volt ott senki… – kezdtem bele a történetembe. Mindent részletesen elmagyaráztam, amit Keith nagy figyelemmel meg is hallgatott.
– És mi volt a reakciója?
– Furcsán viselkedett, hatott rá, amit mondtam. Még találkozni akar velem, és a segítségemet kérte. Szerinted valamilyen bűntársnak hisz engem?
– Azt nem tudom, de mindenesetre újra beszélned kellene vele álruhában. Sőt, a házába is jó lenne bejutni.
Picture

– Viccelsz? Szerinted nem ismerne fel? Előbb utóbb úgyis meg fogja tudni Margaret, hogy én vagyok az álruha mögött. Helyette inkább Noelleként szeretnék találkozni vele.
– De akkor mi értelme volt a tegnapinak? – kérdezte Keith értetlenkedve.
– Megtudtuk, hogy van értelme nyomoznunk utána. Van egy titka, amit ki akarunk deríteni.
– Jó, igazad van, de ha elakadunk a nyomozásban, ne feledd, még megvan ez a lehetőség.
Picture

A csengő hangja zavarta meg beszélgetésünket. A postás jött meg, hogy kézbesítse a leveleket. Volt közte egy élénksárga boríték is. Jobban megvizsgáltam, és egy ismerős nevet pillantottam meg: Margaret Kinsey volt a levél feladója.
Picture

Berohantam a nappaliba, majd Keithnek is megmutattam. Kibontottam a borítékot, és hangosan felolvastam tartalmát:

„Kedves Noelle!

Ezúton szeretném meghívni Önt, egy jótékonysági estélyre, mely a házamban kerül megrendezésre. A gyűjtés egy menhelyért zajlik. Kérem az elegáns ruhában történő megjelenést. A helyszín: Twinbrook, Wellington út 7. Az estély szombat délután 6 órakor kezdődik. Megjelenésére feltétlenül számítok.


Köszönettel: Margaret Kinsey”

Picture

Keithszel egymásra pillantottuk. Meglepődés, és egyfajta váratlan öröm tükröződött mindkettőnk arcán. Ez a levél hirtelen jött, mint a villámcsapás.
– Akkor hát megvan az indok! Ma este ott leszel Margaret otthonában. Pont ezt akartuk elérni! – örvendezett Keith.
– Tehát szerinted nem gyanús ez a levél?
– Miért lenne gyanús? Te mondtad, hogy a mosószalonban egész jól összebarátkoztatok.
– Lehet, csak az ördögöt festem a falra. Akkor tehát megvan a mai programom is. Szóval kutassam át a házat?
– Hát, ha nem is átkutatod, de keresd a gyanús dolgokat. És ha lehet, ne kelts túl nagy feltűnést, mivel sok ember lesz ott.
Picture

Boldog voltam, hogy a Keithszel folytatott nyomozásunk jól halad, ugyanakkor nagyon izgultam az esti program miatt. Egyszerre két teher nyomta a hátamat. Azonfelül, hogy vizsgálódnom kell egy idegen házban, az is frusztrált, hogy még életemben nem voltam jótékonysági eseményen. Bele se mertem gondolni, hogy majd a város legbefolyásosabb, leggazdagabb emberei közt vajon el tudok-e boldogulni.
Picture

Lassan elérkezett az idő, hogy elkezdjem küldetésemet. Egy földig érő, eperszínű ruhában léptem be a Wellington út 7. bejárati ajtaján. A látvány káprázatos volt. Egy nagy szobában találtam magam, melynek berendezése csodálatos volt. Velem szemben egy kandallót pillantottam meg, melyben halkan ropogott a tűz, a mellette lévő polcokon pedig csecsebecsék gyűjteménye sorakozott. Mindez előtt foglalt helyet a társalgó rész, körben mélykék pamlagokkal. Tőlem balra helyezkedett el a konyha, ahonnan ínycsiklandó illatok szálltak felém. A másik oldalon gyönyörűen megterített asztal kecses székekkel körülvéve várta, hogy étel kerüljön rá. A helyiségben a kék szín uralkodott, az óriási csillárok pedig előkelő hangulatot kölcsönöztek a szobának.
Picture

Újra körbepillantottam, és csak ekkor szúrt szemet, hogy egy árva lélek nem volt ott rajtam kívül. Ugyan öt perccel korábban érkeztem, semmi jel nem utalt arra, hogy itt estély kerül majd megrendezésre. Abban a pillanatban Margaret nyitott be egy másik szobából.
Picture

– Noelle, örülök, hogy eljöttél! Te vagy az első vendégem.
– Tehát akkor mégiscsak ma kerül megrendezésre az a parti? Csak mert még nincs itt senki.
– Hát igen, a vendégeim előkelő emberek, szeretnek késni egy pár percet. Én velük ellentétben mindig pontosan érkezek. Pont, mint te is – adta meg a magyarázatot. Azon kaptam magam, hogy egész hosszan elbeszélgettünk.
Picture

– És mondd csak, te egyedül élsz itt? – kérdeztem.
– Kutyuskámmal, Arnolddal élek, de ő már nincs itt.
– Meghalt?
– Nem, szó sincs róla. Csak ő most más helyen van – mondta zavartan. – És neked van házi kedvenced?
– Nem, nekem soha nem is volt.
– Talán nem szereted őket?
– Nem, erről szó sincs. Egyszerűen nem tudom elkötelezni magam rá.
Picture

A beszélgetésünk félbeszakadt, mivel rengeteg vendég érkezett ebben a pillanatban. Margaret illően fogadta őket, így én is továbbálltam. Az este folyamán nagyon jól éreztem magam. Egy idősebb úrral elegyedtem szóba először. Mesélte, hogy látta az autómat a ház mellett parkolni, és jó pénzért megvásárolná azt. Finoman visszautasítottam, de így is nagyon jót társalogtunk.
Picture

Később találkoztam a nővel, akinek a menhelyéért folyt éppen a jótékonysági est. Megtudtam, hogy ő a saját házában fogadja be az elkóborolt állatokat. Én személy szerint ezt hihetetlenül nagylelkű cselekedetnek tartottam. Kaptam is egy meghívást tőle. Azt mondta, hogy szívesen lát vendégeket a menhelyén. El is határoztam, hogy egyszer majd meg fogom látogatni.
Picture

8-at ütött az óra, és végre eljött a vacsora ideje. Már egy ideje éreztem a szobában terjengő illatokat, de a menüt még nem láttam. A szoba túlsó oldala felé fordítottam a fejemet. Gőzölgő tányérok sorakoztak az asztalon. Egymás hegyén-hátán különböző ínyencségek váltották egymást. Néhányan már helyet is foglaltak, hogy hozzákezdhessenek végre az evéshez.
Picture

Nem tudott egyszerre mindenki asztalhoz ülni, így néhányan a kanapékon helyet foglalva beszélgettek tovább. Nekem sem jutott hely, pedig már nagyon éhes voltam. A kandallóhoz sétáltam és piszkálgatni kezdtem a tüzet. Innen közelebbről is meg tudtam nézni a polcon lévő dísztárgyakat. Végigfutottam a szememmel mindent, majd hirtelen elállt a lélegzetem.
Picture

Az elromlott ébresztőórámat láttam viszont Margaret csecsebecséi közt. Először azt hittem, hogy csak hasonlít rá, de később megbizonyosodtam róla, hogy ez az a darab, amit pár napja dobtam ki. Még jól emlékeztem rá, hisz emiatt keletkezett tűzeset a házamban. De vajon hogy került Margarethez? Ekkor pont ő lépett oda hozzám.
Picture

– Szép darab, mi?
– Ez kétségtelen. Régóta megvan?
– Nem, a napokban kaptam, Miss. Blueberry ajándékozta nekem.
– Úgy látom, már nem jár jól. Nem mutatja pontosan az időt.
– Számomra az nem olyan lényeges. Inkább a külseje ámít el engem.
Még beszélgetni akartam vele, de ő az asztalnál ülők felé tekintett.
Picture

Nem tudtam tovább kérdezősködni, mivel épp most fejezte be az étkezést az első csoport. Margaret jó házigazdaként megterített a második csapatnak is, így többek között én is asztalhoz ültem. A menü kifogástalan volt. Tányéromat telepakoltam mindenféle földi jóval.  Nagyon jóízűen falatoztam belőle.
Picture

A szobából mindössze két ajtó nyílt. A fürdőszobát kerestem, így benyitottam a baloldalin. Eltaláltam. Patyolat tiszta hófehér csempével volt kirakva a szoba, de a dekorációs tárgyak lila színben pompáztak. Egy szabadon álló kád állt a szoba egyik felén, vele szemben egy jókora tükör magasodott. Igazítottam a sminkemen, majd kinéztem az ablakon. A ház szimmetrikus elrendezésű volt, így a másik oldalon is kellett lennie egy ugyanekkora szobának. Elhatároztam, hogy megnézem azt is.
Picture

Beléptem hát a nagy szoba jobb oldali részéből nyíló ajtón is. A hálószobában találtam magam. Az első benyomásom nem a berendezés gyönyörűségére irányult, hanem, hogy nagyobbnak kellene lennie. Körös-körül nagyméretű bútorok terpeszkedtek, így kicsit az volt az érzésem, hogy a szoba eléggé zsúfolt.
Picture

Körülnéztem, és egy újabb ajtót pillantottam meg az ággyal szemközti falon. Nem értettem, hogy miért van egy ilyen kis tér elválasztva. Lenyomtam a kilincset, de az ajtó kulcsra volt zárva. Hiába próbálkoztam, nem akart kinyílni. A kulcs után kutattam, de végül nem leltem meg. Visszatértem a többiekhez, mert nem akartam, hogy gyanússá váljon az eltűnésem, bár lassan vége is lett az estélynek. Idegesített, hogy nem jutottam be a titkos „terembe”, ugyanakkor örültem, hogy sikeres volt a küldetésem. Sikerült egy gyanús dolgot találnom.

Útvesztő – 9. Veszély fenyeget

Picture

Vasárnap délelőtt volt, és én épp a szeméttelep felé indultam. Nem így képzeltem el egy vasárnapi programot, de úgy éreztem, ezt meg kell tennem. A telep elég nagy volt, és annak ellenérre, hogy ilyen korai órában látogattam meg, mások is voltak ott. A telek közepén egy kis épület állt, ahol lehetett étkezni, esetleg beszélgetni. Ha lehet ilyet mondani, egész kulturált volt.
Picture

Én viszont nem álltam le pihenni, hanem nekiálltam kutakodni a sok hulladék közt. Nem tudtam pontosan, hogy mit keresek, csak hogy valami furcsa dolgot. Fogalmam sem volt, hogy mi számít egy szeméttelepen különlegesnek, így nem jutottam sok mindenre. Ha már erőt vettem magamon, hogy ellátogassak erre a helyre, úgy gondoltam, hogy legalább maradok még egy kicsit. Kíváncsiságból még egy jókora szemétkupacot is átvizsgáltam.
Picture

További egy órát töltöttem a szemétdombok közt. Lehet, furán hangzik, de a táj teljesen elvarázsolt engem. A zöld panorámába tökéletesen beleillett a rozsdásodó fémhulladékok sokasága.  Egész hamar eltelt az idő.
Picture

Keithszel megbeszéltük, hogy a tóparti kilátónál fogunk találkozni, így elindultam arrafelé. Kettőnk között immár mindennapivá vált a közös megbeszélés. A nyomozásunk eredményeiről szoktunk csevegni, és mondhatni, ez volt a napom fénypontja. Élveztem a Keithszel töltött idő minden pillanatát. Egy parkosított területre érkeztem, ahonnan meredek lépcsősor vezetett le a tó széléhez. Innen látni lehetett a város távolabbi épületeit is.
Picture

Keith szokás szerint már várt engem. Ő még nálam is korábban érkezik mindenhova. Egy padon ült és a tájban gyönyörködött. A helyválasztás mondhatni tökéletes volt. A panoráma a Twinbrook közepén elhelyezkedő tavat mutatta. Az egyenes víztükrön megcsillantak a Nap fénylő sugarai. Csodálatos volt!
Picture

Úgy tűnt, Keith gondolatai is elkalandoztak a táj láttán, mivel másodpercekig nem vette észre, hogy ott állok mellette. Odaültem mellé és mesélni kezdtem a Margaret házában történteket. Beszámoltam neki a zárt ajtóról is.
– Szerintem ez egyáltalán nem különös – válaszolta. – Bármi lehet az ajtó mögött, nem kell rögtön rosszra gondolni. Lehet, hogy egy gardrób, vagy egy kis hobbiszoba, vagy valami gyűjteményt, esetleg dobozokat tárol ott.
– Szerintem pedig igenis lényeges dolog. De ha ez nem elég, felfedeztem egy másik dolgot.
– Ugyan mit?
Picture

– Emlékszel még, amikor tűzeset tört ki nálam, és te oltottad el a lángokat?
– Hát persze, hiszen akkor ismerkedtünk meg.
– Azon az estén az ébresztőórám adott ki furcsa hangokat, ezért mentem el a tűzhely mellől. Másnapra kiderült, hogy el is romlott az órám, így kidobtam. De tegnap újra viszontláttam. Ott ált Margaret kandallója mellett.
– És biztos, hogy az nem csak egy hasonló darab.
– Teljes mértékben biztos vagyok benne.
– És miért nem kérdezted meg Margaretet, hogy honnan van?
– Megkérdeztem, de azt mondta, hogy kapta valakitől. Valami kamu nevet talált ki, már nem emlékszem, hogy mit. Legalább azt nem tagadta le, hogy pár napja szerezte.
– Hm, ez tényleg gyanús, de akkor most mit tudnánk csinálni.
– Képzeld, épp most jövök a szeméttelepről, de sajnos nem találtam semmi árulkodó jelet, hogy ott járt volna.
– Hú, ez jó ötlet! Ha be tudnánk bizonyítani, hogy Margaret járt a szeméttelepen, akkor… akkor… akkor lenne egy új nyom, amin elindulhatnánk. Biztos, hogy nem találtál semmi említésre valót?
– Biztos.
Picture

Keith gondolkodni kezdett, majd fel alá járkált. Pár percig csendben álltam mellette, majd végre megszólalt.
– Mit mondtál, hol voltál most?
– A szeméttelepen.
– De pontosabban hol?
– Úgy beszélsz mintha több szeméttelep is lenne a városban.
– Ez így van. Nagyon kevesen tudják, de a tudományos labortól nem messze foglal helyet egy kisebb szeméttelep. Én onnan tudok róla, mert kiskorunkban Cindyvel gyakran eljártunk oda bújócskázni. Nem tudom, hogy még létezik-e a hely.
– Én azt javaslom, hogy keressük fel.
Picture

Azzal Keith elvezetett az elfeledettnek hitt telepre. Tényleg elég elhagyatott volt és nehezen lehetett észrevenni. Ahogy megérkeztünk, minden csupa hamu volt. A másik szeméttelep viszonylag rendezett volt, míg itt ahhoz képest káosz uralkodott.
– Itt nemrég robbantgatások folytak – állapította meg Keith. – A hamu még friss, és viszonylag meleg.
– Olyan, mintha valaki kísérleteket próbált volna végezni. Egy robbantgatással kapcsolatos kísérletet.
Picture

Tovább vizsgálódtunk árulkodó jelek után. A telep szélén óriási dobozok álltak. Közelebb mentünk hozzájuk, hogy megvizsgáljuk azokat.
– Üres mind – jelentettem ki.
– De hát az hogy lehet. Ezek a dobozok szinte érintetlenek, maximum pár napja lehetnek itt.
– Akkor valaki nemrég ürítette ki őket. De vajon hol lehet a tartalma?
– Palládium – olvasta fel Keith az egyik tároló oldaláról. – Neked mond ez valamit?
– Talán valami fém lehet, de fogalmam sincs, hogy mire való.
Picture

Tanácstalanul álltuk egy rakás doboz mellet, amiben talán nem is olyan rég még volt valami.
– Várj csak! Erre a dobozra más van írva. Itt az áll, hogy irídium. Ez is valami hasonló dolog lehet, mint a palládium.
– Irídium? – kérdeztem vissza. Valahonnan nagyon ismerős volt ez a név. Felrémlett bennem, hogy még egy hete láttam egy cikket ezzel kapcsolatban. – Olvastam az újságban erről. Azt hiszem, hogy a tudományos laborból tűnt el nyomtalanul az egész szállítmány. Úgy tűnik, egyenesen ide hozták az egészet.
Picture

– Biztos vagy benne?
– Igen, erre még tisztán emlékszek.
– Akkor hát megtaláltuk, amit kerestünk. Nagy valószínűséggel Margaret itt rejtegette ezeket az anyagokat, és aközben bukkant rá valahogy az órádra.
– Szóval ennek szerinted köze van Margarethez?
– Csak egy módon tudhatjuk meg! Gyere, elmegyünk egy helyre.
Picture

Kocsiba szálltunk, és a belváros felé indultunk. A rendőrség előtt álltunk le a kocsival.
– Most feljelentést akarsz tenni? De ugye tudod, hogy nem biztos, hogy jó a feltételezésünk? – kérdeztem aggódva.
– Van egy ismerősöm itt, tőle szeretnék információkat szerezni.
– Jól van, veled megyek – azzal ketten beléptünk a rendőrség kapuján. A recepción találtuk magunkat.
– Elnézést, Mark Law még szolgálatban van?
– Épp most járt le a munkaideje. Ha sietnek, a parkolóban még utolérhetik – tájékoztatott a recepciós hölgy.
Picture

Kirohantunk az épületből és pont megpillantottuk Markot. Odaszaladtunk hozzá és Keith beszélgetni kezdett vele.
– Szia, Mark, régen találkoztunk.
– Szia, régi cimborám! Te mi járatban vagy errefele?
– Egy bűnügyi esettel kapcsolatban szeretnék tőled kérdezni. Az eltűnt irídiumszállítmányról lenne szó. Szerintünk köze van Margaret Kinseyhez.
– Hát az egyszer biztos, hisz az ő laborjából lopták el.
– Tessék?
Picture

– Margaret a vezető tudósa annak a kutatócsoportnak, amely egy újfajta robbanóanyag összetételét dolgozta ki.
– Irídium és palládium?
– Pontosan. Honnan tudod?
– Egy elhagyatott szeméttelepen üres dobozokat találtunk ilyen feliratokkal.
– Le tudnád írni a pontos helyet? Fontos lenne a nyomozás szempontjából.
Picture

– Miért? Ilyen komoly az eset?
– Igen, most minden egységünk ezen dolgozik. Minél hamarabb meg kell találnunk a tettest?
– Lehet tudni, hogy miért kezelik ennyire komolyan az ügyet?
– Ma reggel kaptunk egy riasztást. Egy bejelentés volt, semmi több. Az állt benne, hogy szombat délben a twinbrooki nagy tó mélyén óriási erejű bomba fog robbanni. Az a gond, hogy ha ez bekövetkezik, akkor az egész város víz alá kerül…

Útvesztő – 10. Állati nyomok

Picture

Szóval egy közelgő katasztrófa fenyegeti ezt a szeretnivaló kis városkát, pont akkor, amikor én is itt tartózkodom. Ez alatt a pár nap alatt egészen a szívemhez nőtt Twinbrook, így hozzá akartam járulni, hogy kiderüljön az igazság. Keithszel még mindig úgy gondoljuk, hogy Margaretnek köze van ehhez a bűncselekményhez, csak éppen nem tudjuk bebizonyítani semmivel.
Picture

Ma is tartottunk megbeszélést, de már közel sem volt olyan lendületes az együtt töltött feltételezgetésünk. Egyszerűen már nem volt ötletünk, és semmi bizonyítékunk, amin elindulhattunk volna. Mindkettőnket lesújtotta a hír, hogy valószínűleg egy bomba miatt a víz elárasztja majd az egész várost.
Picture

Keith délelőttös volt, így munkába indult. Nem akartam egyedül otthon csücsülni, így elhatároztam, hogy elindulok a belvárosba. Nem volt tervem, csak mentem, amerre a lábam diktálta. Az utcán sétáltam, míg elértem a könyvtár épületéhez. Véletlenül tévedtem pont ide, de úgy éreztem, hogy jó helyen járok. Beléptem tehát az épületbe, hátha találok valamilyen érdekes olvasnivalót.
Picture

A falak mélybarna színűek voltak, köztük pedig padlótól plafonig érő könyvszekrények magasodtak. Jókora könyvkupacot emeltem le az egyik polcról, és letettem egy közeli asztalra őket. Twinbrook történetéről szóltak. Úgy gondoltam, hogy találok benne valamit. Valamit, ami talán közelebb vezethet a megoldáshoz. Nagyot tévedtem.
Picture

Csak ültem a nyitott könyvek felett görnyedve, de már nem olvastam azokat. Gondolataim teljesen más helyen jártak. Már rég óta most gondoltam vissza először ideérkezésem okára. Egyfajta küldetés miatt kerültem ide. Cikkeket kellene írnom Twinbrook minden oldaláról. A nyomozás teljesen kiverte a fejemből ezt a feladatot. Jelenleg semmi kedvem nem volt bármit is írni.
Picture

Ekkor gondoltam bele, hogy pont nemsoká vissza fogok menni Sunset Valleyba. Két hétre jöttem ide, aminek már több mint a fele eltelt. És még mennyi mindent akartam megtenni. Ebben a pillanatban felpattantam a könyvek mellől és visszaraktam az összeset a helyére. Most hogy már tisztában voltam, hogy milyen kevés időm van hátra, nem akartam egy percet sem elpazarolni belőle.
Picture

Amikor kiléptem a könyvtár ajtaján, egy ismerős arcot pillantottam meg. Sarah Alwin volt az, Margaretnél találkoztam vele. Ő volt a nő, akinek állatmenhelye van.
– Üdv, Noelle vagyok. A jótékonysági esten találkoztunk.
– Igen, emlékszem, jót beszélgettünk.
– És hogy áll a menhely.
– Képzeld, a jótékonyságból befolyt összegből egy kisebb bővítést végeztem. Néhány lóval bővült az állatsereglet, ami azt jelenti, hogy többet is kell foglalkoznom velük. Most épp oda indulok. Lenne kedved segíteni nekem?
– Persze, örömmel.
Picture

Ellátogattam hát Sarah farmjára. Teljesen új látvány fogadott, mivel Sunset Valleyban nem látni ilyet. Egy vörös, zsindellyel borított épületet pillantottam meg, melynek az utcafront felőli részén fehér oszlopsor sorakozott. A nyílászárók mind fehérre voltak festve, melyek így jól passzoltak a falak színéhez.
Picture

A fő ház mellett egy kisebb pajta állt, ahol az istállók kaptak helyet. Sarah bevezetett engem oda. Két karám volt egymás mellett, benne lovakkal. A pajta belülről is jól nézett ki. Különböző szerszámok és lovaglási kellékek sorakoztak a falakon és a padlón.
Picture

Segítettem Sarahnak abban, hogy kitakarítottam az ólakat, a lovaknak enni adtam. Meg is simogattam őket. Nagyon békés állatok és nagyon szeretetreméltóak. Sarah megengedte, hogy felüljek az egyik ló hátára. Először elleneztem, de később csak beleegyeztem. Ki tudja, mikor adódna még lehetőségem rá?
Picture

Egy lóra felülni sokkal nehezebb, mint gondoltam. Első próbálkozásra rögtön a földön landoltam, de másodjára egy kis segítséggel végül csak sikerült. Megtudtam, hogy a legszelídebb lovat kaptam ki, de vele se tudtam nagyon bírni. Sarahnak sok önfeledt nevetéssel telt percet okoztam. Nem tudta megállni a kacagást, amíg ott szerencsétlenkedtem.
Picture

A farm épülete mögött jókora terület húzódott. Ott különböző ugratópályák foglaltak helyet. A kezdő szintű akadályoknál próbálkoztam, bár a ló nem hallgatott rám. Egy órányi gyakorlás után végül fordult a kocka. Annyira belejöttem a lovaglásba, hogy még ugratni is próbáltam. Sikerült egy-két egyszerűbb mutatványt végrehajtanom, végül leszálltam a lóról. Azt mondják, hogy a csúcson kell abbahagyni.
Picture

A ház árnyékában egy padot pillantottam meg. Hullafáradtan elhelyezkedtem rajta. Jól esett végre pihenni egy kicsit. Sarah ült le mellém. El volt ragadtatva a teljesítményemmel. Azt mondta, hogy első próbálkozásra nem sok embernek megy ilyen jól a lovaglás. Én is meg voltam elégedve magammal.
Picture

Sarah beszaladt a házba, hogy hozzon nekem valami kis innivalót, addig magamban maradtam. Ekkor egy hófehér kutya közeledett hozzám. Nem volt mocskos, a bundája pedig szépen le volt nyírva. Látszott, hogy foglalkoznak vele. Játszani hívott engem. Nagyon szerethető kis állat volt, így egész jól összebarátkoztunk. Pár perc múlva Sarah is csatlakozott hozzánk.
Picture

– Látom összebarátkoztál vele. Nagyon barátságos mindenkivel.
– Régóta van itt a farmodon?
– Nem, pár napja hozta be Miss. Blueberry. Azt mondta, hogy már egy ideje kóbor volt ez a kis jószág.
– Valóban? – kérdeztem. Nagyon ismerős volt ez a név, de fogalmam sem volt róla, hogy honnan. – Pedig nagyon ápoltnak tűnik.
Én is pont ezt gondolom. Egy kóbor állat nem így néz ki több, utcán töltött nap után.
Picture

– És mi a neve? – érdeklődtem.
– Még nem neveztem el. Sok nevet kipróbáltam már, de egyikre sem hallgat.
– Fiú vagy lány?
– Fiú.
– Akkor szerintem illene rá… mondjuk az Arnold név. – Eszembe jutott, hogy Margaret kutyáját is így hívták, és őszintén szólva nagyon megtetszett ez a név.
Picture

A kutya reagált a névre. Vakkantott egyet és játékosan csóválni kezdte a farkát.
– Noelle, neked istenadta tehetséged van a névadáshoz – lelkendezett Sarah.
Őszintén szólva én is elcsodálkoztam. Ha ez tényleg Margaret kutyája lenne, vajon ő tud róla? Esetleg ő akarta, hogy idekerüljön a házi kedvence?
Picture

A nap végére rengeteg állattal találkoztam, de végig csak Arnold járt a fejemben. Már vártam, hogy áthívhassam Keitht és elmeséljem neki felfedezésemet.