Más mint a többi 2 kategória bejegyzései

Más, mint a többi 2. – A bosszú hálójában – 16. A nagy nap

Picture

Cleo úgy érezte, mintha jeges vízbe dobták volna, fulladozva kapkodott levegőért. Újra a párra meredt, és megdöbbenve vette észre, hogy a férfi oldalán már nem a néhány másodperce látott boszorkány áll, hanem egy szőke hajú nő.
Kérdőn Kevin felé fordult, de a kisfiú épp Noah-val beszélgetett arról, mikor tudnak legközelebb találkozni, így inkább ismét visszanézett a párra.

Picture

A szíve már háromszoros sebességgel döngette a bordáit. Két Annabell állt most már a park végében, és mintha megérezték volna, hogy Cleo őket nézi, egyből rá szegezték sötét szemeiket.
Cleo segélykérően nézett Noah-ra, de nem az örökké mosolygó fiúval találta szemben magát, hanem Annabellel.
– Csatlakozz! Csatlakozz hozzánk! – suttogta negédesen, miközben szeme gyilkos vágytól égett.

Picture

Cleo azonnal felpattant a hintából, de két lépést sem tudott megtenni, mert Annabell az útját állta. Kevinnek is nyoma veszett időközben, ahogy az összes parkban tartózkodó embernek. Levegőért kapkodva megpördült a tengelye körül kiutat keresve, de mindenhol csak a fenyegető tekintetű boszorkányt látta.
Senki más nem volt rajtuk kívül a parkban, csak ő és legalább egy tucat Annabell, akik folyamatosan közeledtek felé azt suttogva egyre erőteljesebb hangon, hogy csatlakozz! Furcsa narancssárga fénybe borult a környék, és ijesztően lehűlt a levegő. Sikítani akart, segítségért kiáltani, de egy árva hang sem jött ki a torkán. Nem bírt moccanni sem, csak a fejét kapkodta ide-oda egyik hasonmásról a másikra, mígnem a feléje közeledő boszorkányok gyűrűje egyre kisebb és kisebb lett. Kezüket előrenyújtották, akár a zombik, és a lány felé kapkodtak, miközben egyre hangosabban kántálták:
– Csatlakozz! Csatlakozz! Csatlakozz!
Már szinte érezte, ahogy a boszorkák körmei a karjába vájnak…

Picture

– Cleo! Cleo!
És, mintha a tóból emelkedett volna ki, újra kapott levegőt, látott, hallott, érzett, és ismét a felszínen volt. Noah szorongatta a vállait, finoman előre-hátra lökdöste őt, hogy minél előbb magához térítse.
Cleo először a fiúra pillantott, aki zavartan kapta el a válláról a kezét, majd az ijedten pislogó Kevint kereste meg a szemével. Ők voltak azok. Egyikük sem változott át sötét boszorkánnyá, és a park is megtelt újra hús-vér, normális, hétköznapi emberekkel. A megkönnyebbülés hulláma söpört végig Cleón, amikor ráeszmélt, hogy Annabellnek nyoma veszett.
– Mi történt? Halálsápadt vagy – hebegte aggódva a fiú.
– Jól vagyok – felelte még kissé kábán. – Csak elbambultam. Semmi baj.
– Biztos, hogy minden oké?
– Persze, minden a legnagyobb rendben – bólintott. Pedig jól tudta, hogy semmi sincs rendben.
***

Picture

Lizzy étvágytalanságra hivatkozva kihagyta a péntek esti vacsorát. Pocsék napja volt: mégsem jött össze a dolog azzal a sráccal, akit kiszemelt magának, itthon minden csak az esküvő körül forgott, és vele a kutya sem törődött, ráadásul nagyon úgy látszott, hogy Noah és Cleo között kezd alakulni valami, ami csak még egy lapáttal rátett a lány nyomorult hangulatára. Gyűlölte a tudatot, hogy a család fekete báránya boldogan éli életét itt náluk, és kezdik lassan elfelejteni, hogy ő nem más, mint egy kis betolakodó, akire ezen felül még a kertész unokája is szemet vetett. Utálta boldognak látni, teljes szívből utálta.
Mintha valaki más irányította volna, elsétált a szobájához vezető folyosó mellett, és egyenesen Cleo ajtaja felé vette az irányt.

Picture

Amikor belépett a szobájába, látványosan öklendezni kezdett, mintha valami rettentő nagy gusztustalansággal találta volna szemben magát. Bosszút akart állni rajta, amiért majdnem tönkretette a vasárnapra szervezett buliját. Az egyetlen dolgot, amit várt, és amiért képes volt magára ölteni minden egyes alkalommal a belenyugvó műmosolyát. Gyűlölte, hogy évekkel ezelőtt Cleo mondhatott bármit, egy szavát sem hitték el neki a szülei, most pedig ő lett az igazmondó juhász, aki miatt pillanatok alatt célkeresztbe került.
Öt másodperc elég volt, hogy felsoroljon magában annyi indokot, miért kellene a szobája minden egyes bútorában és díszében kárt tennie, de végül csak egyetlen dolog szenvedte meg a Lizzyben felgyülemlett dühöt: Cleo esküvői ruhája.
Nem tudott sokáig gyönyörködni a szétszabdalt remekművében, mert az ajtó túloldaláról, hangok szűrődtek be. Csak annyi ideje maradt, hogy az ollót visszategye az íróasztalra, és gyorsan bemásszon az ágy alá.

Picture

– Biztos, hogy nem maradsz vacsorára? – kérdezte a narancssárga cipő tulajdonosa, aki nem volt más, mint Cleo.
Megszólalnia sem kellett, Lizzy rögtön tudta, hogy a kérdés Noah-nak szólt. Ha most a porcicákon kívül bármi mást, mondjuk egy plüssmackót is talált volna az ágy alatt, biztosan nem élte volna túl a lánnyal való találkozást.
– Nem, köszönöm – utasította vissza kedvesen. – Tényleg csak azért ugrottam be, hogy jelentést adjak Mrs. Richwoodnak a székekről, és persze, hogy keressek valami ürügyet rá, amiért fel tudsz hívni a szobádba, ami egyébként nagyon is tetszetős számomra.
Cleo felnevetett, és a könyves szekrényéhez lépett.
– Nem egy lakosztály, de nekem tetszik. Jó amúgy, hogy most szólsz, mert biztos elfelejtettem volna idővel. Egy ilyen nagyszerű könyvet pedig érdemes minél előbb elolvasni. Viszlát, da Vinci-kód, remélem, jó helyed lesz Noah-nál.
– Köszönöm! Igyekszem ugyanilyen állapotban visszahozni. Amúgy mi ez a feszült hangulat nálatok?

Picture

– Elena meglátta a nem túl hosszú vendéglistát, és enyhén szólva kiakadt. Kár, hogy nem voltál itt, biztos nagyon élvezted volna.
– És egyáltalán nem is gyanakszik rád? – csodálkozott Noah. – Ha jól tudom, a nem kézbesített leveleket visszaküldik a feladónak. Ha meglátja, biztos fel fog tűnni, hogy sok helyen rossz név, vagy cím szerepel.
Lizzy szája tátva maradt, és még azzal az előtte mászkáló pókkal sem törődött, amitől normális esetben sikító frászt kapott volna. Előrébb kúszott egy kicsit, hogy egy fél szóról se maradhasson le.
– Én is gondoltam erre, de sikerült Clotilda elől megkaparintanom a borítékokat – felelte büszkén Cleo. – Kiszedtem belőlük a meghívókat, és csütörtökön a park felé menet szétosztogattam egy párat. Úgyhogy lehet, hogy be fog toppanni holnap néhány ismeretlen arc az alsóbb rétegekből. Ez az én nászajándékom nekik.
– Meg a többi apróság – tette hozzá Noah. – Láttam a díszeket, és te jó ég, borzalmasak. Remélem, nem lesz bajod belőle.
– Én is remélem, de amúgy ezt már nagyon megérdemelték. Ha minden jól megy, akkor az esküvőszervezőt fogják mindezért hibáztatni. Várj, kikísérlek!

Picture

A villany lekapcsolódott, a szoba ajtaja egy kattanással bezárult, és a hangok halkulni kezdtek.  Lizzy kimászott az ágy alól, és néma döbbenettel meredt előre. Nem érdekelte, milyen piszkos lett a ruhája, vagy hány bogarat, pókot nyomott agyon, amíg ott hasalt a földön. Elképedve bámulta a falat, amely mögött Cleo és Noah kettőse eltűnt.
Lassan kezdett benne tudatosulni, hogy mostohatestvére rengeteget változott az elmúlt két évben, és komoly vetélytársra lelt a személyében.
De arra Cleónak is fel kell készülnie, ahogy ő keresztbe tett neki szerdán, úgy neki is lesz némi beleszólása a tervébe.
***

Picture

Újfent csak nyugtalan éjszakája volt Cleónak. Amióta betette a lábát a Richwood házba, azóta képtelen volt magát rendesen kialudni. Miért is tudta volna, hiszen nem telt el úgy nap, hogy ne történt volna vele valami.
Lefekvés előtt mindig megpróbálta a gondolatait pozitív irányba terelni. Felidézett valamilyen kellemes emléket, és újra átélte azt a képzelete által, de a vége mindig az lett, hogy egy villámokat szóró örvény lehúzta magával a sötétségbe. A mélyben pedig semmi más nem volt, csak sötét boszorkányok, akik elszántan kántálták, hogy „Csatlakozz hozzánk!”; koszos, bűzölgő hajléktalanok, akik addig üldözték, amíg végül zsákutcába nem jutott, onnan pedig nem volt menekülés; és ott voltak Richwoodék is, akik egymásba kapaszkodva harsányan nevettek három sír felett.
Bernardo hantjánál az elszáradt virágok szomorúan lengtek a szélben, miközben a sírkőről lassanként csordogált le az élénkpiros vér. A mellette lévő fejfán Rose neve állt, de még csak félig volt kiásva a sírhely. A harmadik kő előtt Elena guggolt vésővel a kezében – ütemes kopogása visszhangzott a fekete semmiben. Mikor kész lett, leengedte szerszámát, de furcsamód a kopogás továbbra sem szűnt meg, és mintha egyre hangosabb lett volna. Elena arrébb lépett a sírtól, így most már Cleo is láthatta, kinek a neve áll a márványon: az övé.

Picture

– Cleo!
Valaki a nevén szólította. Felpattantak a szemei, még az álmot sem dörzsölte ki belőlük, máris ülőhelyzetbe küzdötte magát, és gyorsan körbepillantott a szobájában. Megint hallotta azt a kopogást, amit már az álmában is, de akkor azt hitte, hogy a véső volt az.
– Kelj fel, mert szükség van rád odalent!
A hang az ajtó túloldaláról jött. Beletelt néhány másodpercbe, mire Cleóban lassan tudatosult, hogy Clotilda kopogtatott és szólongatta őt mindvégig.
– Ébren vagyok – kiáltotta ki kissé rekedten. – Mindjárt megyek.
Hát persze! Ma van a nagy nap: Elena és Randolph esküvője. Megrázta a fejét, abban a reményben, hátha ki tudja kergetni az álomfoszlányokat, aztán nagy levegőt vett, lerúgta magáról a takarót, és kimászott az ágyából.
Némiképp felvillanyozódott, miután kinyújtóztatta elaludt testrészeit, és emlékeztette magát arra, hogy valószínűleg az ő nászajándéka lesz a legnagyobb meglepetés, amit Elenáék a mai nap során kapni fognak. Repesve várta már azt a pillanatot.

Picture

Kinyitotta a szekrényét, hogy fölkapjon magára valamilyen göncöt, de végül nem az okozott neki némi fejtörést, mit is vegyen fel, hanem az, hogy mégis mi az a sok halványkék anyagdarab, ami a gondosan összehajtogatott felsőit és nadrágjait beborítja. Kezébe vett egy darabot, hogy tüzetesebben megvizsgálja, és ekkor felismert rajta egy mintát, ami pont olyan volt, mint…
Gyorsan végignézte a fogasokon lógó ruhákat, de nem találta meg köztük azt az egyet, amit az esküvőre vettek Elenával. Összerándult a gyomra, amikor rájött, hogy az hever apró darabokra cincálva a szekrénye alján.
– LIZZY!!!

Picture

Miután végigjárta az emeletet – kezdve mostohatestvére szobájával, ahol nagy késztetést érzett rá, hogy legalább egy plüssállatát lefejezze -, nem fékezve indulatát, dübörögve lerohant a lépcsőn az étkezőbe, ahol végül megtalálta az éppen reggeliző lányt. Fel sem nézett müzlis táljából, rendkívül el volt foglalva azzal, hogy legalább tizedszerre is elolvassa a zabpelyhes doboz hátulján lévő szöveget a kalcium fontosságáról.
Cleo eközben teljes nyugalmat magára erőltetve odasétált Lizzy mellé, majd hirtelen beleejtette szétszabdalt ruhája egy darabkáját a lány táljába. A reakció természetesen nem maradt el.

Picture

– Mégis mi a fészkes fenét csinálsz? Mit dobtál bele a kajámba? – szörnyülködött Lizzy, és megpróbálta kihalászni kanalával az ismeretlen anyagot a gabonapelyhei közül, amit aztán nem kisebb undorral terített ki az asztalra.
– Ez kérlek szépen az esküvőre vett ruhám egy darabkája – felelte karba font kézzel Cleo.
– És hol a többi része?
– A szekrényemben cafatokra szedve.
– Ej, Cleo, ha ennyire nem tetszett, inkább adtad volna nekem – csóválta a fejét Lizzy.
– Roppant vicces vagy – fintorodott el. –  Szívesen mondanám, hogy ne tettesd a hülyét, mert jól tudom, hogy sajnos az vagy, így inkább azt mondom, hogy ne add az ártatlant.

Picture

– Azt feltételezed, hogy közöm van ehhez? – Felpattant a székéből, és egyenesen farkasszemet nézett Cleóval.
– Nem, Lizzy. Én nem feltételezem, hogy te tetted tönkre a ruhámat, én állítom, hogy te tetted tönkre. Gondolom, érzed a kettő között a különbséget.
– Igen? És ugyan mi okom lett volna rá?
– Jaj, ne csináld már! Beárultalak anyádéknál, hogy bulit szervezel vasárnapra, mi ez, ha nem nyomós indok? Ha pedig ez nem lenne, úgyis kitalálnál ezer meg egy okot arra, hogy miért tegyél nekem keresztbe ott, ahol tudsz.
– Azért neked se kell messzire menned, ha már a keresztbe tevésről van szó – jegyezte meg csípősen Lizzy.
– Volt kitől tanulnom az évek során.

Picture

– Lányok, mi ez a korai veszekedés? – lépett be az étkezőbe a szokásosnál is morcosabban Randolph. – Nem lehet nyugodtan telefonálni tőletek.
– Lizzy tönkretette az esküvőre vett ruhámat! – mutogatott a lányra, pont úgy, mint amikor még kicsik voltak, csak most nem egy babán kaptak hajba.
– Ez nem igaz, apu!
– Akkor mégis ki volt? Oliver? Egyszer az életben nem mondanál igazat? – csattant fel Cleo, mivel már rendkívül bosszantotta, amiért a lány nem volt képes beismerni a tettét.
– És te mikor tanulod meg végre, hogy sohasem nyerhetsz ellenem?
– Elég volt! – szakította félbe Randolph a vitát. Nyúzott volt, rendkívül nyúzott. Látszott rajta, hogy a háta közepére sem kívánja ezt a mai napot. – Fejezzétek be most azonnal! Kisebb-nagyobb bajom is van annál, hogy kinek mi történt a ruhájával! Ha nem tudsz, mit felvenni Cleo, kérj kölcsön egyet Lizzytől.

Picture

Cleo és Lizzy egymás szavába vágva tiltakozott az ötlet ellen, aminek megint az lett a vége, hogy Randolph idegeit borzoló hangzavar alakult ki.
– Azt mondtam, elég! – kiáltott fel ismételten, mire mindketten elhallgattak. – Oldjátok meg magatok, aztán kérdezzétek meg Abbyt, miben tudtok segíteni.
– Én aztán a kisujjamat sem mozdítom – húzta fel az orrát Lizzy.
– Ahogy gondolod, de a vendégek egy része délre itt lesz, és még akad tennivaló. Noah már egy ideje pakol, talán csatlakozhatnátok hozzá, hogy levezessétek a feszültséget.

Picture

– Noah itt van? – kapta fel a fejét Lizzy. – Akkor azt hiszem, tényleg mennem kellene segíteni.
Cleo karba fonta a kezét, és unottan megforgatta a szemét. Tipikus Lizzy. Csak ne pont arra a srácra hajtana, aki történetesen számára sem közömbös. Ekkor megcsörrent Randolph zsebében a mobilja, így sietve távozott az étkezőből, hogy minél előbb lebonyolítsa a hívást.
– Jegyezd meg kicsi Cleo, engem nem könnyű legyőzni. Nem is érdemes próbálkozni – suttogta a fülébe. – Azt hiszem, akkor megyek is. Amúgy is kellően elment már az étvágyam.

Picture

Miután Lizzy is elhagyta a helyiséget, nem maradt más hátra Cleónak, mint hogy megfogja a tejtől csöpögő ruhadarabkát, és visszamenjen a szobájába, hogy valami ünnepélyesebb öltözet után kutasson a szekrényében. Igaza volt Lizzynek abban, hogy neki sem kell messzire mennie némi gonoszságért, mert az agya attól a perctől fogva, hogy kilépett a lány az étkezőből, folyamatosan azon járt, miképpen tudná meghálálni mindazt, amit a ruhájával tett. Az ötlet lassan formálódni kezdett a fejében, amikor valaki megszólalt mögötte.

Picture

– Ha gondolod, van a szekrényemben jó pár ruha, ami szerintem jó lenne az esküvőre. – Clotilda volt az, aki mindeddig úgy beleolvadt a konyhába, hogy Cleo észre sem vette. – Elena asszony minden évben selejtezni szokott, én pedig titokban kiszedem a zsákokból a jó cuccokat, hátha jó lesz az unokahúgomnak. Igaz, némi átalakításra szorulnak, de ha tetszik neked valamelyik, nagyon szívesen megcsinálom. Addig viszont helyettesíteni kellene a konyhában.
Cleo arca felragyogott.
– Az… az nagyszerű lenne. Beugrom addig helyetted.
***

Picture

Clotildának nagyon jót tett ez a terhesség – állapította meg magában Cleo, miközben kinyitotta a sütő ajtaját, hogy ellenőrizze egy villával, jó lesz-e már a piskóta.
Hiába kutatott az agyában egyetlen kellemes emlék után, nem igazán rémlett neki olyan eset, amikor kedves lett volna vele a cseléd. Most meg reggelit készít neki, kitakarítja a szobáját, segít neki megfelelő ruhát keresni az esküvőre… Ez csakis a baba érdeme lehet, vagy csak egészen egyszerűen nem mer vele szemétkedni, mert jól tudja, hogy most már nem hagyná magát. Akármi is állt a háttérben, Cleónak határozottan szimpatikusabb volt a jelenlegi Clotilda.

Picture

Szerencsére nem kellett bonyolult műveleteket végrehajtania a konyhában, egyik kiadott feladat sem haladta meg a képességeit, bár az igazat megvallva, szívesebben töltötte volna a várakozási időt az udvaron.
Minden második percben kilesett az ablakon, hogy szemmel tartsa Lizzy és Noah kettősét, akik állítólag székeket pakoltak ki, de nem egyszer azt vette észre, hogy mostohatestvérét valahogy jobban érdekli a fiú, mint az ülőalkalmatosságok egy sorba rendezése. Gyomorszorító érzés fogta el, és legszívesebben csapot-papot otthagyott volna, csakhogy eltüntesse Noah közeléből a lányt. A Clotildának tett ígérete azonban erősebben kötötte a konyhához, mint hitte volna.

Picture

Cleo nagy megkönnyebbülésére, még azelőtt kész lett a ruhája, hogy Randolph felelősségre vonhatta volna, mit keres a sütőnél, ahelyett hogy a többieknek segítene odakint. Még a lélegzete is elállt, amikor Clotilda megmutatta neki, mit sikerült összehoznia röpke fél óra alatt. Bár tartott tőle, hogy átalakítás ide vagy oda, Elena fel fogja ismerni a régi ruháját rajta, de egyből elszállt az aggódása, amikor meglátta az eredetire csupán csekély mértékben hasonlító végeredményt.
Gyorsan magára öltötte a ruhát, és addig pörgött benne, amíg el nem szédült. Egyszerűen imádta. Most először életében végre szépnek érezte magát. Nem bírta ki, muszáj volt látnia, mit szól hozzá mostohatestvére, de legfőképpen Noah.
***

Picture

– Fú, de jól áll ez a ruha neked! – Noah eltátotta a száját, amikor megjelent az udvaron Cleo.
– Köszönöm. – Vigyorgott, mint a vadalma, és a szeme sarkából Lizzyt figyelte, aki először, mintha fulladás tüneteit produkálta volna, aztán csak hebegett-habogott valamit. Ilyen az, amikor az ember se köpni, se nyelni nem tud – gondolta.

Picture

– Cleo, ha befejezted a hercegnősdit, akkor talán aktivizálhatnád magadat – pirított rá Randolph, amikor odaért hozzájuk. – Hasznosítsd magad, és fújj fel néhány lufit! Lizzy, anyád most hívott, hogy már a fodrásznál van, úgyhogy elindulhatsz. Noah, nagyon hálás vagyok, hogy itt vagy és segítesz!
– Nagyon szívesen, Mr. Richwood! – biccentett a fiú.
– Nem tudom, mit csinálnék nélkületek. Egyszerűen nem értem, Abbynek miért nem jutott eszébe, hogy ide is el kellene néhány plusz munkaerő. Keresnem kell egy másik szállást is, mert nincs elég szoba a Hotel Meliornban, az egyik fotós lebetegedett, még interjút kell majd adnom az egyik újságnak…  Ez a rengeteg stressz, öreg vagyok én már ehhez…
Mondania sem kellett volna, rá volt írva az arcára, hogy Abby segítsége mellett sem bír el ezzel az egésszel. Elena teljesen magára hagyta a férjét, úgy hogy előtte a szervezésből szinte teljesen kihagyta. Egyáltalán nem csodálkozott rajta Cleo, hogy miért ilyen ingerült és feszült a nevelőapja.

Picture

Mivel rajtuk kívül senki más segítség nem bukkant fel a Richwood háznál, az udvar előkészítése végül Cleóra és Noah-ra maradt, miközben Oliver az utolsó ellenőrzéseket és simításokat végezte el a kerten. Nem volt már sok teendő hátra, csak a lufik felfújása, néhány napernyő felhúzása, és a Clotilda által készített étvágycsillapító falatkák és italok kikészítése.
Amíg Randolph, akár csak Abby, egész délelőtt telefonált, jött-ment az autójával, addig Elena valahol a város másik végén készülgetett a második menyegzőjére. Noah fél tizenkettőkor köszönt el a lányoktól – ugyanis időközben Lizzy is megérkezett a fodrásztól, és még épp időben ő is be tudott zsebelni Noah-tól egy „Jaj, de csinos vagy!” dicséretet -, aztán ment is haza átöltözni, hogy odaérjen a kettőkor kezdődő esküvőre.

Picture

Ahogy Randolph megmondta, délre már meg is érkeztek az első vendégek, akik messziről utaztak Liliomvölgybe, hogy tanúi legyenek a Richwood pár újbóli egybekelésének.
Cleo és Lizzy kapta azt a feladatot, hogy a szökőkútnál állva fogadják a násznépet, és igazítsák őket útba. Oliver és Clotilda sem maradt munka nélkül, a kertész vette át a nászajándékokat, vagy épp mutatta meg, merre találják a vendégek a mosdót, Clotilda pedig felszolgálónőt játszott, miközben Randolph – eleget téve kötelezettségeinek – mindenkivel váltott néhány szót.
Cleo igyekezett kerülni a Lizzyvel való bármiféle kommunikációt, mert egyrészt nem akart nyilvánosan leállni újra veszekedni vele, másrészt rájött arra, hogy azzal tudja a legjobban felbosszantani a lányt, ha egészen egyszerűen levegőnek nézi. Azért persze Lizzynek is volt egy fegyvere, amivel viszont Cleót tudta nagyon jól felidegesíteni. Nem egyszer azon kapta a lányt, hogy nagyon somolyog a bajsza alatt, mint aki tervez valamit. És persze hiába kérdezett rá, mit talál olyan mulatságosnak, a nem veszlek észre taktikát alkalmazva, a lány nem szólt egy szót sem.

Picture

Miután minden ide várt vendég megérkezett, Cleo beállt Clotilda mellé segíteni. Miközben a süteményes tányért töltötte fel újabb falatkákkal, és körbekérdezett mindenkit, nincs-e még valamire szükségük, fél szemmel mindig nevelőapját figyelte.
Randolph kezdett egyre feszültebb lenni, hogy arájának továbbra sincs se híre, se hamva, ráadásul most már a mobilját sem hajlandó felvenni. Persze akárhányszor elkapta egy-egy fotós, mindig igyekezett levetni magáról gondterhelt arckifejezését és helyette megpróbált egy sokkal boldogabb maszkot felvenni, de ahogy kikerült a jegyzetükbe sebesen körmölő újságírók és a fényképezőgéppel rohangálók kereszttüzéből, újra borongós lett a hangulata.

Picture

Egy órakor toppant be Marina, hogy épp időben megakadályozza a vőlegény idegösszeroppanását.
– Hű, Randolph, nagyon jól nézel ki! Nem mintha, eddig nem mutattál volna jól öltönyben, de ez most kiváltképp jól áll neked – jegyezte meg pajkosan Marina, de a férfi most egyáltalán nem volt abban a passzban, hogy megfelelőképpen fogadja, és esetleg viszonozza a bókot.

Picture

– Hol a fenében van már Elena? Úgy volt, hogy együtt fogadjuk a vendégeket – fakadt ki Randolph.
– Nyugalom! Némiképp változott a terv. Gondja akadt a menyasszonyi ruhájával, de biztosíthatlak felőle, hogy kettőre ott lesz a Rózsás tóparton – csitította a nő, és finoman megérintette a férfi vállát, de az durván lerázta magáról.
– Remek, és erről mikor akart tájékoztatni?
– Most. Engem küldött, hogy szóljak neked. És azt üzente, hogy lassan indulhattok a helyszínre.
– Nem ezt beszéltük meg. Utálom, hogy mindenből kihagy. Nagy belépőt akar, mi?
– Valami olyasmi – mosolygott zavartan Marina, de Randolph már sebes léptekkel megindult a szökőkút irányába.

Picture

Cleo és a hirtelen magára hagyott Marina tekintete egy pillanatra találkozott, aztán a nő gőgösen felhúzta az orrát, és hátat fordítva a lánynak, kitipegett a kapun.
Cleo még nézte egy darabig, ahogy hosszú ruhája ide-oda leng a nagy sietségben, majd somolyogva megrázta a fejét, miért nem veszi észre rajta kívül senki más, hogy Marina reménytelenül szerelmes a legjobb barátnője férjébe…
***

Picture

Alig húsz perccel később, a násznép Randolph és Lizzy vezetésével a Rózsás tópart felé vezető úton lépkedett, miután sikerült a közeli bevásárlóközpontnál parkolóhelyet találniuk. Cleo a sor végén haladt, nehogy bárkinek is feltűnjön az az ördögi vigyor, amit a kocsiból való kiszállás óta képtelen volt letörölni az arcáról.
Izgatottan várta, mikor érnek már oda a helyszínre, és milyen látvány fogadja majd a vendégsereget, meg persze a már amúgy is kissé paprikás hangulatban lévő vőlegényt. Annyira elmerült a díszletekről szőtt képzelete tengerében, hogy észre sem vette, amikor valaki szinte a semmiből mellé lépett.

Picture

– Nem éppen okos dolog ilyen védtelenül lemaradni a többiektől.

Más, mint a többi 2. – A bosszú hálójában – 17. Kegyelemdöfés

Picture

Cleo körül megfagyott a levegő, de csak egy másodpercre, amíg rá nem jött, hogy szükségtelen sorra vennie az összes lehetséges menekülési útvonalat és alternatívát, mert ez a valahonnan nagyon ismerős, lágy hang semmiképpen sem tartozhat Annabellhez. Meg sem lepődött, amikor meggyőződve elméletéről oldalra fordította a fejét, és meglátta a rikító vöröses hajú Filomenát.
– Megijesztett – mondta szemrehányóan Cleo, és érezte, hogy kezdeti vidámsága egyből tovaszáll a boszorkány felbukkanásával.
– Nem állt szándékomban rád hozni a frászt.
– Akkor miért van itt? – Hiába próbálkozott, egy csepp kedvességet sem tudott a hangjába erőltetni, pedig hálásnak kellett volna lennie a nőnek, hogy érkezése napján megmentette attól az Árny boszorkától.
– Hogy megvédjelek – jelentette ki Filomena, mintha ez magától értetődő volna. – És persze, hogy rajtad tartsam a szemem.
Cleo felnézett a nőre. Látszott, hogy komolyan gondolja, amit mond. Ruhája legalábbis arról árulkodott, hogy ő is ott szándékozik lenni Richwoodék második esküvőjén.

Picture

– Azt hittem, be akar szervezni, vagy mi a szösz.
– Hé, mondtam, hogyha nem akarod, mi nem kényszerítünk rá, hogy csatlakozz – rázta meg rosszallóan a fejét Filomena. – Nem vagyunk olyanok, mint az Árnyak. Ők akkor is átállítanak a saját oldalukra, ha akarod, ha nem. Ha egyik félhez sem akarsz tartozni, én segíthetek abban, hogy ez így maradjon. Ezért vagyok itt.
– Azt akarja mondani, hogy ennyi ember között sem vagyok most biztonságban? – Cleo jelen pillanatban képtelen ötletnek találta a sötét boszorka felbukkanását. – Miért próbálkozna Annabell tömegben?
– Egyszer már megtette. Csütörtökön, amikor a parkban voltál – tette hozzá komoran Filomena, amikor meglátta a lány értetlen tekintetét.

Picture

– Honnan tud róla?
– Mit gondolsz, miért ért véget a hallucinációd?
– Követett engem? – kérdezte kissé felháborodottan Cleo, és belül megint érezte, hogy talán nem így kellett volna reagálnia, és inkább meg kellett volna köszönnie, hogy egész végig vigyázott rá a boszorkány.
Filomena szoknyája hangosan susogott, miközben átkeltek az úttesten. Mereven előrenézett, mintha nagyon koncentrálna valamire, aztán megvonta a vállát.
– Igen, rajtad tartottam a szememet. És lám, milyen jól tettem!
– Akkor a sikátorban miért nem segített?
– Azt a fickót minek neveznéd, ha nem segítségnek? – kérdezte csípőre tett kézzel a nő, és rosszalló pillantást vetett a lányra. Minden bizonnyal már neki is kezdett elege lenni belőle, hogy még egy halk köszönöm sem hagyta el Cleo száját, amióta mellé szegődött beszélgetőtársnak.
– És miért nem maga jelent meg? Miért rejtőzött el?

Picture

– Te mindig ennyit kérdezel? – forgatta meg a szemét. – Ha tudni akarod, rajtam kívül Annabell is ott ólálkodott a környéken. Ő intézte úgy, hogy megtámadjanak téged. Valószínűleg arra számított, hogy így majd megtörsz, és könnyebben rá tud venni, hogy állj az ő oldalára. Mivel nem akartalak magadra hagyni, odaküldtem azt a fickót, én pedig Annabell után eredtem, de megint meglógott előlem. Ma már nem úszhatja meg. Ha vele végeztem, egy Árny boszorkány sem fog zaklatni többé.
Cleo fülét megütötte az utolsó mondat.
– Hogyhogy? – kérdezte. Nem vágyott semmi másra, csak arra, hogy végre békén hagyják, és arra koncentrálhasson, amire szeretne: Elenáék leleplezésére.
– Ez náluk egy szabály, egy törvény, vagy nem is tudom, minek nevezzem – fogott bele a magyarázatba Filomena. Mintha ő is egy fokkal lelkesebben állt volna már Cleóhoz, tekintve, hogy a lány is igyekezett visszavenni már-már számon kérőnek tűnő stílusából. – A lényeg, hogy aki talál egy tanácstalant, annak a feladata, hogy elfogja, és átállítsa a sötét oldalra. Az első pillanattól fogva kialakul köztetek egy kötelék, így nagyon könnyen rád tud bukkanni. Az egyetlen menedék, ahol biztonságban vagy, és sehogy sem férhet hozzád, az az hely, amit az otthonodnak tekintesz, ahová mindig hazatérhetsz.

Picture

– Richwoodék? Náluk nem érhet el engem? – kérdezett vissza Cleo.
– Igen – bólintott Filomena. – Teszem azt, ha most megjelenne a nagymamád, és azt mondaná, magához vesz, nála laknál, akkor az jelentené a védett helyet. Ott nem teheti rád a kezét Annabell. Ehhez persze kell egy bizonyos idő, sohasem egyik pillanatról a másikra történik ez az egész. Tulajdonképpen ezt a dolgot úgy kell elképzelni, mintha ő egy vadász lenne, te pedig a zsákmánya. Ha a vadász meghal, szabad vagy. Feltéve, ha csak egy Árny szemelt ki téged, ha többen voltak ott, az úgy nevezett felfedezés pillanatában, akkor természetesen nem elég, ha az egyik meghal. De a te esetedben nem kell ettől tartani.
– Szuper, akkor már csak el kellene őt intézni – húzta el a száját Cleo, mintha az olyan egyszerű lenne. Nem igazán reménykedett benne, hogy Filomenának sikerülni fog megszabadulni Annabelltől, ugyanis emlékezett még rá, mit mondott neki a boszorkány játszótéren: „Sikerült egy időre ártalmatlanná tennem, de közel sem vagyok olyan erős, mint ő.
– Hé, ennél azért kicsit lelkesebben, elvégre elsősorban neked próbálok segíteni – pirított rá ingerülten Filomena.

Picture

– Bocsánat. Igaza van, csak annyira bosszant, hogy minden emiatt a rohadt boszorkányság miatt van!
– Halkabban, ha megkérhetlek – csitította a nő, és előre mutatott az előttük haladó idős házaspárra. – Nem hiányzik, hogy az öreg George bácsi és Martha néni megtudja, hogy mik vagyunk.
Cleo megrántotta a vállát.
– Nem érdekel. Semmi másra nem jó az erőm, csak arra, hogy bajt hozzon rám. Nem tehetem ki a lábam abból a házból, ahol az állítólagos családom a puszta pillantásával is képes lenne megölni, mert akkor átállíthatnak a sötét oldalra, és nem lehetek akármikor dühös, szomorú, vagy rettentően vidám, mert akkor minden a feje tetejére áll, és akkor száz százalék, hogy Elenáék nevelőotthonba dugnak – darálta mérgesen.
– Azt nem tehetik meg!
– Meg fogják. Tudják, mi vagyok, és már meg is fenyegettek, hogyha még egyszer használom az erőmet, akkor le is út, fel is út – tárta szét a karját Cleo. – De egyszerűen képtelen vagyok kordában tartani. Ha tehetném, megszabadulnék ettől az egésztől. Nincs valami varázsige, vagy valami kotyvalék, amitől újra normális, hétköznapi lány lehetek?

Picture

Reménykedve pillantott a boszorkányra, és közben azért imádkozott, hogy ne csak erre az Árny boszis problémára legyen megoldás. Egyből lelohadt kezdeti lelkesedése, amint rápillantott a fejét rázó nőre.
– Sajnos nincs, de mint már azt a találkozásunkkor is mondtam, nagyon szívesen segítek neked, és megtanítalak rá, hogyan uralkodj magadon. Amit most egyelőre jelen pillanatban tudnod kell, hogy a düh a legerősebb érzelem, amitől elszabadulhat az erőd, a félelem pedig elnyomja a képességed.
– Tehát mindig gondoljak valami félelmetesre, ha úgy érzem, hogy kezdek nagyon bepipulni?
– Valami olyasmi, de ez nem ilyen egyszerű – sietett leszögezni Filomena. – Mint említettem, minden hátsó szándék, vagy apró betűs szerződés nélkül segítek neked, persze ha szeretnéd, és továbbra is kitartasz a döntésed mellett, miszerint nem szeretnél se Árny, se Fény boszi lenni.
– Nem akarok, és igen, nagyon örül… – Torkára forrott a szó, és kíváncsian nyújtogatni kezdte a nyakát, miért állt meg hirtelen a násznép, és mi a meglepődött sutyorgásuk tárgya. – Bocsánat, meg kell néznem, mi történt.

Picture

Gyorsan átfurakodott a tömegen nem törődve a rosszalló pillantásokkal és a csípős megjegyzésekkel, milyen udvariatlan, hogy még elnézést sem képes kérni a tolakodásért. Nem volt nehéz megtalálnia Randolph-ot és Lizzyt. Egy hídon álltak, és elképedve bámultak valamit. Cleo felsietett hozzájuk, és már értette, hogy mi okozta az ünneplők döbbenetét: a munkája gyümölcse.
– Apu, biztos, hogy jó helyen járunk? – nézett fel aggódva Lizzy az apjára.
Hiába reménykedett a lány, hogy esetleg elnézték a „házszámot”, Cleo biztos volt benne, hogy a megfelelő helyen járnak.
– Ízléstelen – suttogta valaki a háta mögött pontosan kimondva mindenkinek a gondolatát.

Picture

Sárga szőnyeg vezetett a kék virágokkal díszített esküvői boltívhez, két oldalt pedig ugyancsak sárga szívecskés lufik libegtek a szélben. Olcsónak és nem túl kényelmesnek kinéző piszkos rózsaszín székek vették körbe a ceremónia helyszínét. Jobb oldalt egy ideiglenesen felállított kis pavilon alatt cukormázas (nem jutott más szó Cleónak az eszébe) székecskék, mosolygós léggömbök, valamint két lufis terítővel lefedett svédasztal és két italbár várta az éhes és szomjas vendégeket.
– Üdvözlöm önöket! – sietett az érkezők elé Abby egy csíptetős mappát a mellkasához szorítva. – Abby vagyok, az esküvőszervező. A szertartás kettő órakor kezdődik, addig elfoglalhatják helyeiket, vagy bátran fogyaszthatnak ételt-italt onnan a svédasztalokról. Kérem, érezzék jól magukat!
A tömeg újabb sutyorgások közepette megindult. Az egyik fele azonnal az italpult felé vette az irányt, míg a másik fele komótosan megindult az ülőalkalmatosságok irányába. Az egyik fekete hajú hölgyemény, aki vélhetőleg az egyik liliomvölgyi újságtól jött, nyelve hegyét kinyújtva, szorgalmasan jegyzetelgetett a magával hozott kis füzetébe, aztán ő is útra kelt, hogy terepszemlét tartson.

Picture

Randolph megbízta a lányokat azzal, hogy folytassák azt a munkájukat, amit már odahaza is elkezdtek, ő pedig addig félrevonta Abbyt. Nem lehetett hallani, miről beszélgettek, de a vőlegény heves gesztikulációjából és nem éppen vidám arckifejezéséből ítélve, úgy tűnt, magyarázatot követel a kissé megszeppent esküvőszervezőtől a rémes dekoráció miatt. A nő tanácstalanul széttárta a karját, mondott még pár lelkes szót, de Randolph-ot ez már nem igazán érdekelte, megindult az italpult felé, miközben nem túl kedvesen tudtára adta a közelében ólálkodó fotósnak, hogy most egyáltalán nem kér magáról fényképet.
– Pocsék ízlése van anyádnak – jegyezte meg Cleo rá sem nézve mostohatestvérére.
– Ó, igen? Én inkább… Noah! – kiáltott fel hirtelen a lány, amikor megpillantotta a feléje közeledő fiút.

Picture

– Sziasztok! Jesszusom! Azt hittem, itt esküvő lesz, nem pedig egy születésnapi buli – viccelődött Noah, és rávigyorgott Cleóra. – Jobban nézett ki tegnap, amikor még csak a székek voltak itt. Köszönök nagyapának, aztán foglalok nektek elöl helyet.
– Rendben – felelte a lány mosolyogva.
– Hiába csorgatod utána a nyálad – szólt Lizzy, miután hallótávolságon kívül tudta a fiút -, úgysem lehet a tiéd. Miből gondolod, hogy téged választ, amikor megkaphat engem?
– Majd meglátjuk.
Nem kívánt többet szólni a lányhoz, inkább az éppen érkező vendégek elé sietett, és ahogy otthon, itt is útba igazította őket. Valójában teljesen felesleges volt kettejüknek ott szobroznia a híd lábánál, hiszen már-már csodának számított, ha minden ötödik percben betoppant egy újabb meghívott. Ha valaki egy pillanatig is aggódott amiatt, hogy nem marad hely számára, annak most nagy kő eshetett le a szívéről, hiszen kedvére válogathatott a székek között.

Picture

Cleo nagy örömére megjelentek olyan vendégek is, akik eredetileg nem szerepeltek Richwoodék listáján, és csak neki köszönhetően kaptak meghívást erre az alkalomra. Betoppant ide a sarki kisbolt tulajdonosa, a villanyszerelő, az öreg, nyugdíjaztatott postás a szomszéd utcából, és még jó pár ember, akik nem csak nem éppen alkalminak mondható ruhájukkal hívták fel magukra a figyelmet, hanem a kissé zajos viselkedésükkel is.
– Az ott a suli egyik takarítónője? – hüledezett Lizzy.
– Úgy tűnik, de nem illik másra ujjal mutogatni. Erre nem tanítottak meg?
A lány mérgesen felhúzta az orrát, és hátat fordított Cleónak.
– Ó, fogd be! Inkább fogadd a vendégeket, én mentem leülni.
Cleo az éppen közeledőkre pillantott, és gonosz félmosolyra húzta a száját. Hát eljöttek, gondolta.
– Miért én? Ők a te barátaid.

Picture

Lizzy megpördült a tengelye körül, és majdnem elvesztette az egyensúlyát a magas sarkújában, de még az utolsó pillanatban sikerült megakadályoznia, hogy meglepetésében a földön találja magát.
– Mi a…? Tim, Roy, Kyle, ti meg mit kerestek itt?
A három srác arckifejezése, amint megpillantották a lányt, egyből átváltott „a hát hol a csudában vagyunk?”-ból „ja, jó helyen járunk” grimaszba. Egyikük sem erőltette meg magát túlzottan, hogy elegánsan nézzen ki, még a hajukat sem voltak képesek megfésülni, és az izzadsággal keveredett dezodoros szagból ítélve, Cleo arra a következtetésre jutott, hogy a zuhanyzásról is lemondtak.
– Megkaptuk az üzenetedet, hogy anyádék megint házasodnak – szólalt meg az egyik fiú. – Nem is tudtam, hogy elváltak.

Picture

– Mert nem is! – tiltakozott egyből Lizzy. – Csak így erősítik meg újra… Állj, állj! Milyen üzenet?
– Hát azt, amit küldtél. Mondjuk, szólhattál volna hamarabb is, épp edzettünk a kondiban, de úgy döntöttünk a srácokkal, hogy nem hagyhatunk ki egy ilyen bulit, ahol egy halom kaja meg pia van.
Lizzy egyre inkább hamuszürkévé váló arcát még a rengeteg púder sem volt képes elfedni.
– Figyeljetek, nem küldtem nektek semmilyen üzenetet. Ne haragudjatok, de nem maradhattok, el kell innen mennetek, mert ha meglát…
– Hohó! – mordult fel az egyik barna hajú fiú, és heves integetésbe kezdett. – Eszünk ágában sincs elmenni. Ha attól félsz, hogy mindent felfalunk, nyugi, tudjuk kontrollálni magunkat. Ja, és Thea és a többiek is jönnek, csak kicsit később. Nem akarják végigseggelni ezt a papos izébigyós dolgot, szal majd később csatlakoznak. Ott kell leülni, ugye? Na, akkor gyerünk! Viszlát, Lizzy!

Picture

Cleo végig kuncogott, még akkor sem volt képes abbahagyni a vigyorgást, amikor Lizzy paprikapiros arccal megállt előtte, és egy pillanatra úgy tűnt, hogy meg fogja ütni.
– Te voltál! Te hívtad meg őket! – sziszegte dühösen.
– Én? És ugyan mi okom lett volna rá? – pislogott Cleo Lizzy hangját utánozva.
– Ne hidd azt, hogy jobb vagy nálam, te kis dög.
– Én nem hiszem azt, Lizzy – rázta a fejét somolyogva. – Én tudom. Remélem, ezúttal is érzed a kettő közti különbséget. És ha most megbocsátasz…
Be sem fejezve mondatát, hátat fordított mostohatestvérének, és igyekezett tőle minél messzebb menni, amikor a lány utána rohant, elkapta a karját, és durván visszarántotta őt. Az arcuk olyan közel volt egymáshoz, hogy akár egymás szempilláit is meg tudták volna számolni.
– Nem, nem bocsátok meg, és anyáék sem fognak neked.
– Miről beszélsz? – lépett hátrébb Cleo, de Lizzy megint visszahúzta magához.
– Nagyon is jól tudod, miről beszélek. – Gonosz fény villant a lány szemében. – Minden a te műved.
– Mi minden? – értetlenkedett tovább.

Picture

– Nagyon jól csinálod, kicsi Cleo, de ez nem lesz elég ahhoz, hogy anyáék végül ne penderítsenek ki otthonról. Tudom jól, hogy te címezted félre a meghívókat, belenyúltál Abby laptopjába, átírtad a megrendelést, ráadásul ezeket a senkiházikat is te hozattad ide.
Bár Lizzy a karját szorongatta, Cleo mégis úgy érezte, mintha a torkát fojtogatná. Nehezére esett már a levegővétel is.
– Honnan veszed ezt?
Gúnyos félmosoly jelent meg a lány szája sarkában, miközben fejével oldalra bökött, pontosan oda, ahol éppen Noah segített egy öreg nénit a helyére kísérni.
– Végig nekem dolgozott – előzte meg Cleo kérdését Lizzy. – Csak nem gondoltad, hogy komolyan érdekled őt? Mindvégig csak azért volt veled, hogy kiszedje belőled, mire készülsz. És lám, bejött a tervem, mert daloltál neki, mint a kismadár.

Picture

– Az… az nem lehet – lehelte megsemmisülten.
– Honnan máshonnan tudhatnám?
Cleo gyorsan végigpörgette agyában az összes lehetőséget, de nem talált egy ésszerű magyarázatot sem arra, miként szerezhetett tudomást ezekről Lizzy. Külön odafigyelt rá, hogy még a naplójába se tegyen említést arról, mire készül, mert bár mindig igyekezett rendesen elrejteni, félő volt, hogy a lány megtalálja, és beleolvas.
Nem akarta elhinni, egyszerűen képtelen volt ésszel felfogni, hogy Noah, akiben az elejétől fogva megbízott, és akinek elmondta ezt a titkot, így elárulta őt. Érezte, hogy valami ott belül megreped, és apró szilánkokra törik.
Szúrt a szeme, kapart a torka, mintha homokot nyelt volna. Ránézett a fiúra, az örökké vidám, angyali mosolyú fiúra, és egyszeriben görcsbe rándult a gyomra. Mindvégig hazudott neki, csak kihasználta… Ha észrevette volna a jeleket, ha nem homályosítja el a látását valami, ami mindig akkor szállt rá, amikor meglátta a fiút, akkor rájöhetett volna, hogy egyáltalán nem az, akinek hitte. Most, hogy belegondolt, az utóbbi időben elég sokszor látta Lizzyt és Noah-t együtt.
Undorodva kapta el a pillantását a fiúról.

Picture

– Látom, hiszel nekem – suttogta negédesen mostohatestvére.
Cleo érezte, hogy gyengült Lizzy szorítása, így gyorsan elrántotta a karját, és dörzsölni kezdte azon a ponton, ahol a lány körmei belevájtak a bőrébe.
– Ha rendes lennék, most hagynám, hogy békében visszavonulj nyalogatni a sebeidet, de sajnos nem vagyok jó kislány – gügyögött tovább Lizzy.
– Mit akarsz még? – sziszegte összeszorított fogakkal.
– Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt jó móka veled harcolni, de most már belefáradtam. Azt akarom, hogy eltűnj otthonról. Ha magadtól nem mész el, nincs más választásom, minthogy elmondjam anyának, mit tettél.

Picture

– És tönkretennéd az esküvőjét?
– Arról már te gondoskodtál – felelte a lány. – Én csak magyarázatot adok neki arra, ki a felelős azért, hogy élete legszebb napja a legborzasztóbb lett.
Cleo szíve a torkában dobogott, miközben jeges borzongás futott végig rajta. Azzal próbálta nyugtatni magát, hogy nincs Lizzy birtokában semmilyen bizonyíték, amivel alá tudná támasztani az állítását. Ez az apró reménysugár azonban nem sokáig pislákolt benne. Elég volt csak ránéznie a lányra, rögtön eszébe jutottak a ma délelőtti szavai: „És te mikor tanulod meg végre, hogy sohasem nyerhetsz ellenem?” Ebben teljes mértékben igaza volt. Mindig ő győzött, akár hazudott, akár nem. Még el sem kezdődött a csata, amikor azt már rég elvesztette.
– Nem mered megtenni.
– Fogadjunk? – vonta fel vékony szemöldökét.

Picture

Paták dobogása hallatszott az utca végéről, amely minden egyes megtett méterrel hangosabb lett.
– Jön a menyasszony! – kukucskált át a kerítésen Abby, és gyorsan akcióba lendült.
Minden vendég figyelmét felhívta arra, hogy most már foglalják el a helyeiket, mert rövid időn belül kezdetét veszi a ceremónia. Elkapta Randolph zakóját, és finoman az esküvői boltív felé lökdöste, ahol már mosolyogva várta őt a pap. A nő rámordult még egyszer a fotósra és a videósra, és valamit odasúgott a fehér zongoránál ülő fickónak.
Cleo torkában egyre nagyobbra nőtt a gombóc. Lizzy után akart nyúlni, aki időközben elindult az anyja elé, de valaki közéjük lépett.

Picture

– Ha jól tudom, csak egy koszorúslány van – szólt Abby, és megragadva Cleo vállát, a székek felé kezdte el terelni. – Ülj le valahová, mert mindjárt kezdődik.
– De én… nekem még mondanom kell…
– Most nem, biztosan ráér majd az esküvő után is.
– Akkor már késő lesz – sóhajtotta csüggedten Cleo, ahogy egyre messzebb került a hídtól és a kerítéstől, amely mögött eltűnt Lizzy.

Más, mint a többi 2. – A bosszú hálójában – 18. Lehull a fátyol

Cleo érezte, hogy arcából kiszökik a vér. Homályosan látott, összemosódtak előtte a színek, már nem tudta kivenni az emberek arcát, csak annyit érzékelt, hogy többen is őt figyelik, ahogy lassan végigsétált a sárga szőnyegen. Valaki ekkor hirtelen megragadta a csuklóját, és lehúzta magához az egyik székbe.

Picture

– Jól érzed magad? Halál sápadt vagy. – Egy hideg, hűsítő kéz tapadt a homlokára.
Oldalra nézett. Lassan tisztává vált előtte Filomena aggódó arca, és ezzel egy időben egy nem is butaságnak tűnő gondolat is a felszínre bukkant.
– Lakhatok magánál? – csúszott ki a száján az alig egy másodperce született kétségbeesett ötlete.
Filomena megütközve nézett rá.
– Egy fél órával ezelőtt még a pokolra kívántál. Felesleges lenne tagadni, tudom, hogy ezt gondoltad – tette hozzá bujkáló mosollyal az arcán, mielőtt Cleo közbevághatott volna. – Nem értem, hogy jutott most ez eszedbe.
– Csak valószínűleg ki fogják rakni a szűrömet.
– Nem fogják. Azért vagyok itt, hogy megvédjelek, és segítsek, hogy semmi butaságot ne csinálj.
– És ha már megtettem? – motyogta halkan, amit már a boszorkány nem hallott.

Picture

A nászindulót már vagy harmadszor kezdte el a zongorista. Legalábbis erről sutyorogtak Cleo körül az emberek, ő maga észre sem vette, hogy egyáltalán bármiféle zene is szólt az elmúlt percekben. A vendégek kezdtek mocorogni, és egyfolytában hátratekintgettek, így Cleo is követte a példájukat. Látta, hogy a lovas kocsi már megérkezett, de a menyasszonynak és a koszorúslánynak egyelőre nyoma sem volt.
Idegesen tördelni kezdte a kezeit. Biztos volt benne, hogy Lizzy már mindent elmondott az anyjának, és most vési rá az egyik sírkőre a nevét. Pont, mint az álmában.
Ha nem tudja meg, hogy az egyetlen hely, ahol biztonságban lehet Annabelltől, az Richwoodék háza, most egészen biztosan nyugodtan ülne a székében, és vigyorogva venné tudomásul, hogy Elenáék többé nem akarják az otthonukban látni őt. Vagy mégsem? Már maga sem tudta, és nem is érdekelte, hogy érzett volna, ha… Az számított, hogy most mit érez. És most semmi más nem volt a szívében, csak félelem. Korábban fittyet hányt rá, megvonta a vállát, de most félt a következményektől.

Picture

Abby szaladt el mellette, megelégelve a menyasszonyra való várakozást, de nem kellett messzire mennie, mert először az egyetlen koszorúslány, Lizzy – aki vörös rózsaszirmokat szórt szét a szőnyegen -, majd Elena is felbukkant, és széles mosollyal az arcán megkezdte a bevonulását.
Az emberek abbahagyták a rosszindulatú sutyorgást, és most arról kezdtek el beszélni, milyen gyönyörű a menyasszony, és milyen boldog lehet Randolph, hogy ilyen felesége van.
Cleo végig Elena arcát fürkészte, mialatt lassan, a zene ütemére lépkedett előre a sárga szívecskés lufik között. Felhőtlenül boldog volt, legalábbis Cleónak ilyen távolságból úgy tűnt, hogy semmi sem zökkentette ki a menyasszonyt, minden a lehető legnagyobb rendben van.
Lizzy talán mégsem mondta volna el? De ha így is van, és a lány valóban megkönyörült rajta, hogyhogy nem lepődött meg Elena? Pocsék lett a díszítés, képtelenség, hogy tetszik neki.

Picture

Lizzy elhullajtotta az utolsó szirmokat a kosarából, és büszkén kihúzva magát, mintha mindenki csak őt figyelné, végigsétált a szőnyegen, majd miután letudta kötelességét, gyorsan leült a Noah melletti székre, amit neki foglalt a fiú. Időközben a menyasszony elérte az első széksorokat, ekkor már egyre többen sóhajtottak fel irigykedve, de volt olyan is, aki nem tudta visszatartani a könnyeit, és a meghatódottságtól kicsordult egy-két csepp a szeméből.
Cleo felnézett Elenára, amikor az éppen mellette haladt el. Próbált mosolyogni, de csak egy torz vicsorra futotta tőle, azonban egyből legörbült a szája széle, mihelyst találkozott a tekintetük nevelőanyjával. Elena fagyos mosolya és a szemében villanó gyilkos tűz láttán, szíve kihagyott néhány ütemet.
Tudja…

Picture

Cleo képtelen volt odafigyelni a ceremóniára. Csak homályos részletek rémlettek neki az egészből. Emlékezett arra a pillanatra, amikor Noah kérdő tekintettel nézett felé, miközben Lizzy valamit nagyon magyarázott mellette; amikor Randolph arcán kisimultak a ráncok, mihelyst megfogta felesége kezét; amikor Elena kíváncsian tekintett körbe a jelenlévőkön, nem egyszer összeráncolva a homlokát, mintha azt kérdezte volna magában, „Hát ezek meg mit keresnek itt?”, és amikor a pap a házasulandókhoz szólt, hogy „Most pedig fogjátok meg egymás jobb kezét és mondjátok utánam a hűségfogadalmat…”

Picture

A többi esemény teljesen kimaradt neki, mert a tengernyi információ és érzelem, ami az elmúlt fél órában szinte egyszerre zúdult rá, kiragadta ebből a közegből, és csak néha engedte őt vissza egy-egy pillanatra. Megtudta, hogy Annabell bármikor felbukkanhat az esküvőn, és újra meg akarja majd őt kaparintani, a fiú, akiben az első pillanattól fogva megbízott, elárulta őt, és Lizzy bosszúból a lehető legrosszabbkor adta tovább a Noah-tól kapott információt, miszerint ő szabotálta az esküvőt. És az a gyilkos fény Elena szemében… vajon ezt láthatta Bernardo is, amikor nevelőanyja gondolva egyet kioltotta az életét?
Cleo érezte, hogy a gonosz énje, aki mindvégig arra buzdította, hogy vegyen elégtételt Richwoodékon, most mintha szépen lassan bosszúvágyának utolsó darabkájával együtt elszállna testéből, és nem hagyna mást hátra, csak félelemmel vegyes ürességet.

Picture

– Milyen romantikus!
– Tessék? – Cleónak sűrűn kellett pislognia, hogy újra visszatérjen a Rózsás tópartra.
– A pap újra házastársaknak nyilvánította őket, és most jön a csók – sóhajtozott mellette Filomena, aztán elkomorult a tekintete. – De hűvös lett hirtelen!
Cleónak egyet kellett értenie a boszorkánnyal. A levegő szó szerint egyik pillanatról a másikra hűlt le legalább tíz fokkal, amit csak még inkább tetézett a hirtelen feltámadt csípős szél. Összehúzta magát, és a kezével igyekezett melegíteni libabőrös karját, miközben aggódva kémlelte az eget, ahol egyre csak gyűltek a fekete felhők.
– Cleo, légy szíves, nyugodj le! Ne hagyd, hogy az érzéseid eluralkodjanak rajtad! –fordult felé Filomena ijedt arccal.
– Mi? Ezt… ezt nem én csinálom!

Picture

Filomena arcáról aggódás és düh sugárzott, miközben fejét ide-oda kapkodta. Keze ráfonódott Cleo karjára, mint amikor egy anya védi gyermekét attól félve, hogy bármelyik pillanatban elszakíthatják tőle. Fény villant. Egy pillanatig azt lehetett hinni, hogy a fényképezőgép vakuját látták, de aztán mindenkinek nyilvánvalóvá vált, hogy az égen egyre sűrűbben cikázó villámok okozzák a fényességet.
A szokatlanul hideg szél heves tombolásba kezdett, nem kímélve a hölgyvendégek több órán keresztül készülő frizuráját, sem pedig a díszletet. Elena menyasszonyi fátyla sem bírta a megpróbáltatásokat, és kiszabadulva szoros kontyából, elszállt a széllel együtt. Néhányan felpattantak a helyükről, míg mások dacolva az időjárással maradtak, hogy a szertartás utolsó mozzanatát is megnézzék.
Cleo fél szemmel nevelőszülei felé pillantott, akik éppen a ceremónia egyik legszebb részénél jártak, de nem tudták meggyújtani a közös életüket szimbolizáló gyertyájukat, mert a láng a szél következtében irányt változtatott, és Elena menyasszonyi ruháját vette célba.
Az igazi pánik ekkor tört ki.

Picture

Hatalmasat dörgött az ég, de még így sem tudta elnyomni Elena visítását, amelyhez újabb kiáltozás csatlakozott Lizzy részéről. A lányt ugyanis egy csapatnyi méhraj üldözte, miközben sikítva próbált elrohanni előlük. Az egyik férfi segíteni próbált neki, de megcsúszott a parton, és beleesett a patakba.
Elena és Randolph közben még mindig a tűzzel hadakozott, végül sikerült eloltani a férfi zakójának segítségével, de a szenvedés korántsem ért véget, mert a fedezék nélkül maradt vendégseregre az égiek jégesőt küldtek.
Székek borultak fel, lufik pukkantak szét, és diónyi méretű jégkockák koppantak a talajon. Cleo csak egy rántást érzett a karjánál, azon kapta magát, hogy Filomena futva rohan vele a székükről felpattanó vendégekkel szemben. Az emberek kiáltozva, egymást lökdösve rohantak biztonságos, védett helyett keresve, amikor hirtelen minden elhalkult. Mint amikor letekerik a rádió hangerejét…
– Itt van… – suttogta rémülten Filomena, és lehúzta magával Cleót a földre.

Picture

A lány egyik sokkos állapotból került a másikba.
– Filomena, mi történt az emberekkel? – kérdezte halálra vált arccal Cleo.
Óvatosan, ügyelve rá, hogy ne mozogjon sokat a fejével, körülnézett. Nem a képzelete játszott vele. Nem csak a kiáltozások maradtak abba, hanem rajtuk kívül gyakorlatilag mindenki mozdulatlanná merevedett, mintha valaki egyszerre nyomta volna be a távirányítón a némító és a megállító gombot. Félelmetes volt látni, ahogy a futásnak eredő lábak a talaj felett lebegtek néhány centiméterrel, az éppen felboruló székek félúton megálltak a levegőben, és az ijedtség mindenkinek az arcára fagyott.

Picture

– Annabell bevetette az egyik legbonyolultabb és egyben legveszélyesebb tiltott bűbájt. Befagyasztotta az időt – felelte fojtott hangon Filomena.
– Nagyon akarhat engem, ha még erre is képes – jegyezte meg Cleo nem túl vidáman.
– Nem hagyom, hogy magával vigyen. Megígértem, hogy az életem árán is megvédelek.
A lány pillantása találkozott a boszorkányéval. Filomena arca elszántságot tükrözött.
Cleo elszégyellte magát, és bűntudatot érzett amiatt, ahogy viselkedett vele. Pedig hálásnak kellett volna lennie, hogy végig vigyázott rá, és nem engedte, hogy bármi baja is essen. Most rajta volt a sor, hogy megszorítsa a boszorkány kezét, de már köszönetet nem tudott mondani, mert valahonnan, nem is olyan messziről, valaki a nevén szólította.

Picture

– Cleo… Cleo… merre vagy? – Annabell nem kiáltozott, hangja mégis bejárta az egész helyet. – Gyere elő, és kímélj meg a felesleges bújócskától. Tudom, hogy hallasz. A boszikra nem hat a bűbáj.
Filomena mutatóujját a szája elé tette, jelezve, hogy ne szólaljon meg. A nő lassan hátrafelé kezdett el kúszni, és mire Cleo egyet pislogott, már hűlt helyét találta a boszorkánynak. Fogalma sem volt arról, hogy csinálta anélkül, hogy észrevette volna Annabell a mozgást.
Óvatosan közelebb húzódott a mellette lévő bokorhoz, hogy még inkább takarásban legyen, de nem reménykedett benne, hogy sokáig rejtve tud maradni Annabell elől.
– Hogy tetszett a nászajándékom a nevelőszüleidnek? – A boszorkány hangja mintha egyre közelebbről szólt volna. – Olyan uncsi volt ez az esküvő, muszáj volt feldobnom valamivel. Biztosan, te is nagyon élvezted, hiszen ki nem állhatod őket, igaz? Gyere, csatlakozz hozzánk, ismerd meg a sötét mágiát, és állj bosszút rajtuk a mi segítségünkkel! Tudom, mennyire jólesne neked. A Fényekkel ellentétben mi nem nézzük rossz szemmel, ha varázslattal teszel keresztbe másoknak, sőt segítünk neked. Megtanítunk, hogyan vegyél elégtételt másokon, hogyan büntesd meg azokat, akik bántani akarnak.

Picture

Cleo megpróbált átlesni a bokor ágain, de nem sok mindent látott, viszont érezte, hogy Annabell bár lassan, de egyre határozottabban feléje tart.
– Nem érdemes bújócskázni, csak felesleges időhúzás a részedről. Idősebb és erősebb vagyok nálad, esélyed sincs ellenem, akármit is tervezel. Ó, a fenébe! – kiáltott fel mérgesen. – Rendben van, elég volt! Ha nem jössz elő háromig, kénytelen leszek megölni azt a helyes kis fiúcskát, akivel a parkban voltál.
Noah. Öklömnyire zsugorodott a gyomra, ahogy a fiúra gondolt. Senki halálát nem kívánta, pláne nem miatta.
– Egy…
Nagy levegőt vett, és mozgásra kényszerítette lábait.
– Kettő…

Picture

Felpattant a földről, és felemelte kezét:
– Itt vagyok!
Annabell csak egy gyors, elégedett mosolyt engedhetett meg magának, mert a következő pillanatban Filomena kiugrott a tömegből, és a boszorkány hátára célzott ujjával, amelyből kék fénycsóva röppent ki.
– Én is itt vagyok! – jelentette ki diadalittasan.
Annabell előredőlt, ahogy Filomena átka eltalálta, de nem sokáig maradt mozdulatlan. Cifrán elkáromkodta magát, megfordult, és a nő legnagyobb meglepetésére, ellentámadás nélkül megindult felé, és minden kezébe akadó dolgot – széket, táskát – megragadva Filomena irányába hajított. Egyértelműen látszott, hogy Annabell nem akar harcot, hanem menekül.

Picture

Eközben az emberek nagyon lassan mozgolódni kezdtek, mintha valaki újfent a távirányítóval és azon belül is a lassított felvételekkel szórakozna.
Filomena Cleóra pillantott, aztán az egyre távolodó Annabellre nézett, aki éppen a hídon szaladt át.
– Maradj itt, Cleo! – kiáltotta.
– Ne kockáztassa miattam az életét!
– Most gyenge, teljesen leszívta az erejét a fagyasztó bűbáj. Itt a nagy lehetőség! Véget vetek ennek az őrületnek!

Picture

Mire kettőt pislogott, már sehol sem látta Filomenát. Cleo hangja beleveszett az immáron normális sebességben mozgó emberek kiáltozásaiba.
A bűbáj megtört, de a káosz továbbra is megmaradt, annak ellenére, hogy az időjárás már ismételten a szebbik arcát mutatta. Nem tombolt többé a szél, nem cikáztak villámok mindenfelé, nem üldözték méhek Lizzyt, és nem potyogott újabb adag jégeső az égből. A vendégek is lassan felismerték, hogy már nem kell eszeveszetten menekülniük. A többség megszeppenten nézte az eget a sátor alól, miközben egymást kérdezgették, mégis mi volt ez. Abby sietett oda hozzájuk, aki mindvégig megpróbálta megőrizni a hideg vérét, és a „minden a legnagyobb rendben” mosolyával igyekezett az ijedt vendégeket megnyugtatni.
Cleo kihasználva az alkalmat futásnak eredt. Megmagyarázhatatlan késztetést érzett rá, hogy Filomena után menjen, bár agya egyöntetűen tiltakozott az ötlet ellen. Nem jutott el azonban sokáig, mert valaki elkapta a karját, és olyan durván visszarántotta, hogy meg is húzódott mindeközben az izma.

Picture

Elena volt az, aki végig szorítva őt, elráncigálta a tópart egy vendégektől távolabb eső helyére. Ijesztően nézett ki. Gyönyörű kontyba rendezett haja nedves homlokára tapadt, makulátlanul tiszta menyasszonyi ruháján hatalmas fekete folt díszelgett, ahol lángra kapott, elkenődött szemfestéke mögül pedig paprikapiros arccal nézett le a nem kevésbé ijedt lányra. Ettől akart elmenekülni…
– TE HÁLÁTLAN DÖG! HÁT EZT KAPJUK MINDAZÉRT, AMIT ÉRTED TETTÜNK? – ordította magából kikelve, amikor úgy érezte, hogy kellő hallótávolságra került a násznéptől.
– Én nem…
Egy hatalmas csattanás hallatszott. Cleo az arcához kapta a kezét, ahol Elena tenyere fájdalmasan, csípő érzést hagyva maga után nekicsattant.
– FOGD BE A SZÁDAT, AMIKOR ÉN BESZÉLEK! – üvöltötte dühös könnyeivel küszködve. – ELEGEM VAN MÁR BELŐLED! MINDENT TÖNKRETETTÉL! TÖNKRETETTED AZ ESKÜVŐMET! MEGALÁZTÁL ÉS LEJÁRATTÁL A VENDÉGEK ELŐTT! EZT ÉRDEMELJÜK? EZ A HÁLA?
Cleo elkapta a pillantását, és inkább a földre szegezte tekintetét. Félelem bénította meg minden testrészét. Moccanni sem mert, csak fél szemmel mert oldalra nézni. Nem látott sokat, de érzékelte, hogy a vendégek egy része kíváncsian megindul feléjük, aztán valaki – minden bizonnyal Abby – visszatereli őket a sátorhoz.
Egy ember azonban mégis átjutott az esküvőszervezőn, és most sietős léptekkel feléjük tartott.

Picture

Randolph volt az. Cleo felismerte a ruganyos lépteiről. Látta, hogy a férfi megütközve néz hol rá, hol a feleségére.
– Elena, mégis mi a fene folyik itt? – kérdezte őszinte csodálkozással a hangjában, de a nő tudomást sem vett róla.
– ÉS MEGMONDTAM, HALLOD, MEGMONDTAM, HOGY HA MÉG EGYSZER CSINÁLOD EZT A HÓKUSZ-PÓKUSZT… – Szinte fuldoklott az idegességtől. – A TE MŰVED… A VIHAR… A JÉGESŐ… A MÉHEK… TE ÁTKOZOTT DÖG! EZ VOLT AZ UTOLSÓ CSEPP A POHÁRBAN! MINDENT TÖNKRETETTÉL! TŰNJ A SZEMEM ELŐL! PAKOLJ ÖSSZE, ÉS MÉG MA TAKARODJ EL A HÁZUNKBÓL!
Cleo még vetett egy utolsó segélykérő pillantást Randolph-ra, aztán összeszorította a száját, és futásnak eredt. Még hallotta nevelőapja tiltakozását, de nem várta meg, hogy sikerül-e jobb belátásra bírnia a feleségét.

Picture

Megint úgy rohant, szinte ész nélkül, mint amikor Annabell elől kellett elfutnia a játszótérről. Nem akart egy percre sem megállni, mert attól félt, hogy akkor minden ereje elszáll, és utolérik őt az érzések, amelyek elől menekülni próbált. Így is érezte, hogy már a nyomában jár a lelkiismeret-furdalás, a szomorúság és a tanácstalanság.
Egy csepp boldogság, vagy elégedettség sem töltötte el, hogy sikerült az, amire lassan egy hete készült. Egy percig sem tudott örülni ennek, mert nem ilyen áron akarta. Átkozta magát azért, hogy – mint egy pók – egyáltalán elkezdte szövögetni bosszúja hálóját, és végül nem is számítva rá, ő maga gabalyodott bele. A saját bőrén tapasztalhatta meg, hogy a bosszú nem old meg semmit, nem hoz megváltást, megkönnyebbülést, nem éri meg, mert semmi, de semmi nem hozhatja vissza Bernardót, és nem nyitja ki az édesanyja cellájának rácsát. Dühös volt magára, amiért hagyta, hogy a bosszú elvegye az eszét, és hogy a rossz útra csábítsa. Csak most értette meg igazán, mit jelent az a közmondás, hogy aki másnak vermet ás, maga esik bele. Csakis magát hibáztathatta.
Ereje fogytán volt, ezt jól érzékeltette vele a lába, amely jó párszor megbicsaklott magassarkú cipőjében, de továbbra sem szándékozott megállni. Akárhányszor csak megbotlott, elesett, mindig felállt, és folytatta útját, de hogy hová és merre, maga sem tudta. Csak ment egyenesen előre, és azt kívánta, bárcsak megtalálná Filomenát. Nem ismert senki mást, akihez jelen pillanatban mehetett volna. Muszáj volt beszélnie valakivel…

Picture

Legalább negyed órája futhatott, amikor lábai már végérvényesen kezdték feladni a küzdelmet, és mikor cipőjének sarka beleakadt a járdába, ő pedig hasra esett, már nem volt ereje, hogy felálljon. Annyi volt a szerencséje, hogy éppen egy fás terület mellett haladt el, és így nem a betonra esett, hanem a puha, de annál koszosabb földre. Szája telement porral és sárral, arca nedves volt a könnyektől. Észre sem vette, hogy kicsordultak a szeméből.
Megpróbálta magát ülőhelyzetbe küzdeni, amikor jeges rémület lett úrrá rajta, aztán kezét szája elé kapva felsikított. Két lábat látott tőle nem messze, amelyek egy nagyon ismerős szoknya fedett.
– Ne-ne-ne-ne-ne… – suttogta elborzadva, és négykézláb igyekezett előre, amíg meg nem látta azt, amitől a legjobban tartott.

Picture

Újabb könnyáradat indult útjára szemeiből és söpört végig az arcán, miközben Filomena élettelen teste felé hajolt. Minden eddig elfojtott érzelem a felszínre tört, és érezte, hogy valami hatalmába keríti, aminek nem tud parancsolni, de nem érdekelte… nem érdekelte, hogy az égen megjelenő és egyre terebélyesedő fekete felhők miatta takarták el a napot, és az sem számított, ha bőrig ázik. Úgy érezte, összeroppan, kettétörik, mint egy gyenge kis virágszál.
Az egyetlen reménysége, aki segíteni tudott volna rajta, most itt fekszik mozd… Cleóban bent rekedt a levegő. Határozottan látta, hogy bár lassan és szaggatottan, de mintha emelkedne és süllyedne a boszorkány mellkasa.
Megragadta a kezét, és szólongatni kezdte.

Picture

Filomena lassan kinyitotta a szemét, és a lányra nézett.
– Sajnálom – suttogta erőtlenül. Látszott rajta, hogy mennyire nehezére esik a beszéd. Bár látható sérülés nem volt a testén, a boszorkány haldoklott…
– Nem kellett volna megpróbálnia – rázta a fejét Cleo, és megtörölte a szemét. – Ne haragudjon rám, szükségem van magára. Nem maradt senkim.
– Ó, dehogynem. – Mosolyogni próbált, de fájdalmas grimaszba torzult az arca.
– Hozok segítséget, csak kérem, ne haljon meg! Ne hagyjon magamra! Majd én ápolom, amíg fel nem gyógyul, csak kérem, ne hagyjon egyedül! – Reszketett, mint a nyárfalevél a visszafojtott sírástól. Próbálta a maradék erejét is összeszedni, hogy ne rogyjon le a földre a boszorkányhoz. Meg akarta menteni, és hitte, hogy meg fogja tudni.

Picture

Feltápászkodott a földről, de Filomena még erőtlenül utánakapott, hogy visszahúzza a földre. Túl gyenge volt ahhoz, hogy ezt véghez tudja vinni.
– Ne! El kell… mondanom… valamit.
– Majd elmondja, ha már jobban van. Hozok segítséget! Most rajtam a sor, hogy én vigyázzak magára! – jelentette ki biztató mosollyal az arcán, és ismételten futásnak eredt, miközben feje felett a felhők kövér esőcseppeket hullatva sírni kezdtek.
***

Picture

Rose, mint mindig, ezúttal is megköszönte a konyhásoktól az ebédnek éppen nem nevezhető ételt, amit a tálcájára dobtak. Most is csak egy morgással válaszoltak, és kérték a következő rabot, hogy jöjjön közelebb.
Körül sem kellett néznie, merre találja cellatársát, hiszen Tracy minden egyes alkalommal ugyanahhoz az asztalhoz ült le, amióta bekerült a börtönbe. Lassan elindult felé, amikor éles szúrást érzett a mellkasában, és a hirtelen jött fájdalom teljesen megbénította.

Picture

A tál kiesett a kezéből, és hangos puffanással ért földet. Többen is odakapták a fejüket, de egyikük sem mozdította a kisujját, csak meredten bámultak rá, mi ütött belé.
Rose a mellkasához kapta a kezét, mintha egy láthatatlan kéz szorította volna egyre erősebben a szívét, amíg össze nem roppan az ujjai között. Szédülni kezdett, forgott vele az egész ebédlő, és az asztaloknál ülő rabok egy elmosódott narancssárga  pacává olvadtak össze.

Picture

Minden eddiginél élesebb, elviselhetetlen fájdalmat érzett, és mielőtt öntudatlanul zuhant volna a padlóra, még egy nevet tudott kipréselni magából:
– Filomena.
Vége a második évadnak!