A Sötétség Angyala kategória bejegyzései

A sötétség angyala – 16. Béketerv

Picture

Már régen felkelt a Nap, dél is régen elmúlt, de egyszerűen nem tudtam elaludni. Csak forgolódtam a franciaágyban, és éberen gondolkodtam. Nem engedhettem meg, hogy háború törjön ki az emberek és a vámpírok között! Miért nem élhetünk békében, mint eddig? Jó, voltak a vadászok, de nem voltak ennyire gyakori jelenség!

Picture

Jó lenne meggyőzni a vadászokat, hogy nem vagyunk rosszak. Nem vagyok gonosz. Ármin mélyen aludt mellettem, amikor megsimogattam a vállát se reagált. Én viszont felkeltem és elhagytam a szobát.

Picture

A nappaliban a tükör volt az első dolog, amit észrevettem. Akárhányszor belenéztem, mindig mást láttam. Ezúttal egy vérszomjas gyilkost. Még nem öltem meg senkit, de már a vámpírok közé tartozni is bűn.

Picture

A tekintetem az órára vándorolt. Délután öt volt már. Több időt töltöttem forgolódással, mint gondoltam. Mit is csináltam fél évvel ezelőtt ilyenkor? Már hazaértem az egyetemről, számítógépeztem, esetleg áthívtam az egyik barátomat. Bár inkább én mentem át hozzá, mert apám előadta a vámpírvadász hőstetteit, ami eléggé ciki volt. Mennyit nevettem rajta, pedig inkább szomorú.

Picture

Mit csináltam még, amikor normális voltam? Sok mindent! Például kiültem a Napra, amit már sose fogok. Nyáron pedig milyen jó érzés volt kiülni egy fagyizó teraszára a barátaimmal, Janival, Márkkal és Henrikkel.

Picture

Jani! Márk! Henrik! Ez az! És apa! Megszületett a fejemben a csodálatos terv, ami talán segíthet véget vetni ennek a buta háborúnak rögtön az elején!

Picture

Nagy izgalmamban fel se öltöztem, csak hálóingben, mezítláb indultam útnak. Persze napszemüveget vettem fel, ami amúgy is kézre esett. Mókásan nézhettem ki, bár a fekete pántos hálóing talán nem is annyira gáz. Persze, valószínűleg azért nézett mindenki olyan furcsán.

Picture

Hamarosan a metrón ültem, ami a kedvenc nappali közlekedési eszközöm mostanában. A velem szemben ülő idős házaspár férfitagja újságolvasás közben kommentálgatta a cikkeket. Többnyire politikáról és gazdaságról volt szó, ami valahogy nem tudott érdekelni. De egy cikkre én is felkaptam a fejemet.

Picture

Idős úr: Képzeld, Margit, ezek a mai fiatalok! Tegnap hajnalban betörtek az egyik gimnázium tornatermébe és hatalmas rongálás történt! Ahelyett, hogy aludnának.
Kicsit mosolyogtam a bajszom alatt. Mekkora buli volt! Sose fogom elfelejteni, ahogy Árminnal küzdöttünk az életünkért! Annak volt egy kis romantikus színezete is, ami a jelen szituációról nem mondható el.

Picture

Átszállással együtt öt megállót mentem, az utolsó pedig pont a kollégium mellett volt. Szerencsére ennyi idő alatt a csúnya Nap se tudott ártani, bár már alkonyodott. Úgy szerettem az alkonyatot, ilyenkor kezdtem magam energikusnak érezni!

Picture

Felmentem Janiék szobájához és kopogtam.
Márk hangja: Mintha kopogtak volna az ajtón. Kinyitod?
Henrik hangja: Nyisd ki te!
Jani hangja: Olyan gyerekesek vagytok! Majd kinyitom én.

Picture

Jani nagyon meglepődött, amikor meglátott.
Lejla: Szia, János. Emlékszel még rám?
Jani: Te… te élsz?
Lejla: Valami olyasmi, és remekül érzem magam!

Picture

Jani: De te egy… Átváltoztál! Egy…
Lejla: Jó, tudom, sajnos vámpír lettem. Bár ne így lenne… De amúgy teljesen én vagyok, csak megváltoztak a táplálkozási és alvási szokásaim. Bemehetek?
Jani: Oké.

Picture

A másik két fiú se igazán hitt a szemének, amikor megláttak.
Henrik: Lejla?
Márk: Ez lehetetlen…
Henrik: Vámpír van a szobában!
Lejla: Segítség! Hol? Nyugi már, nem bántok senkit. Szükségem van a segítségetekre.

Picture

Hozzáfogtam elmesélni, hogy miért kerestem fel őket. Elmeséltem mindent az autóbalesetről, amikor Ármin megmentett, a klánról, a vámpírvadászokról, és a háborúval zártam. Elmondtam, hogy a grófnő háborút szított a város emberei ellen. Elmondtam, hogy mind elvesztünk, ha nem akadályozzuk meg.
Henrik: Most ha jól értelmezem, azt akarod, hogy segítsünk a vámpíroknak, akik meg akarnak ölni minket.

Picture

Lejla: Nem a vámpíroknak kell segítenetek, hanem nekem! És én nem akarok megölni senkit.
Jani: Oké, mi a terved?
Lejla: Be kell jutnom faterom lakására, hogy beszéljek vele. De valakinek el kell terelni a vadászok figyelmét.

Picture

Lejla: Biztos sok van a környéken.
Márk: Ez hülye.
Henrik: Ez lehetetlen! Azt hiszed, beszélhetsz apáddal? Lelövi a cuki kis szőke fejedet, amint meglát! Nem fogja érdekelni, ki voltál valaha, csak a vámpírt fogja látni benned.
Lejla: Vállalom a kockázatot.

Picture

Lejla: Jó, ha megteszem, talán nem élem túl. De ha nem teszem meg, biztos sokan fognak meghalni, mindkét oldalon. Ha segítetek, valószínűleg túlélem én is meg ők is. A káposzta is jóllakik, a kecske is megmarad.
Márk: Nem fordítva?
Lejla: Mindegy. Nem ez a lényeg. Segítetek?

Picture

Lejla: Van valakinek valami ötlete?
Jani: Azt hittük, nem látszódsz a biztonsági kamerák felvételein.
Lejla: Ha úgy akarom. De én nem a kameráktól félek.
Henrik: Megvan!

Picture

Lejla: Mi az? Mondd!
Henrik: Haha, majd meglátod! Gyere, Márk!

Picture

Elhagyták a szobát, és kettesben maradtam Janival. Olyan régen láttam már, annyi mindenről tudtunk volna beszélni. Hogy megy az egyetem, mióta van együtt Hannával, és úgy általában: mi újság van vele? De több másodperces csendet végül ő törte meg.
Jani: Milyen érzés? Milyen vámpírnak lenni?
Lejla: Eleinte fura volt. Pár “apróságot” leszámítva olyan, mint máskor, amikor éppen jól vagyok lakva. Ha szomjas vagyok… kibírhatatlan!

Picture

Jani: De most nem vagy szomjas, ugye?
Lejla: Nem, most sötét van. Ilyenkor aktívnak és energikusnak érzem magam, akár aludtam napközben, akár nem. De nappal többnyire hulla-fáradt vagyok. Olyankor többnyire alszom.
Jani: Megérinthetlek?
Lejla: Tőlem.

Picture

A kezét először gyorsan elhúzta.
Lejla: Hideg?
Jani: Nem kifejezés. De nekem tetszik.

Picture

Ekkor az ajkaival villámgyorsan közelített az enyém felé. Túl gyorsan! Az ajkunk összeért, megcsókolt. Gyorsan ellöktem magamtól, olyan erővel, hogy a szoba túlsó végébe repült. Néha elfelejtem, milyen erős vagyok!

Picture

Lejla: Jól vagy? Bocsi, én…
Jani: Én bocs. Azt hittem, te is… Szóval, hogy te is akarod.
Lejla: Mi történt Hannával? Múltkor még vele láttalak.
Jani: Pont ma szakítottunk. Nem jöttünk ki olyan jól. De lényegtelen, mert te most itt vagy és téged szerettelek eddig is.

Picture

Ez gyors volt, túl gyors! Miért nem maradt együtt Hannával? Akkor neki is lenne valakije!
Lejla: Nem működne. Én már nem fogok többet öregedni, te pedig igen. Szerinted mi lesz így ötven év múlva?
Jani: Azt mondjuk, az unokám vagy. Azt, hogy mit csinálunk, amikor kettesben vagyunk, nem tartozik senkire.
Ezt azért ő se gondolhatta komolyan.

Picture

Lejla: Oké, és mi lesz, ha családot akarsz alapítani? Tudod, a vámpírok nem szülhetnek gyereket. Ez a halhatatlanság egyik ára.
Jani: Majd örökbe fogadunk egyet.
Lejla: Az nem ugyanaz, de amúgy nála is fennáll az öregedés problémája. Milyen lesz neki, ha az anyja húsz év után hirtelen fiatalabb lesz nála? Meg különben is, mi lesz, ha egyszer nagyon szomjas leszek, és nem tudok uralkodni magamon? És te leszel a célpont? Sose bocsátanám meg magamnak.
Jani: Azt mondtad, nem bántasz embereket.
Lejla: Szándékosan nem is. Jani… nem lehetünk együtt, már foglalt vagyok. Van valakim.

Picture

Jani: Vámpír ő is?
Lejla: Igen.
Jani: Az, az Ármin, ugye? Aki megölt téged.
Lejla: Nem megölt. Épp az, hogy megmentette az életemet.
Jani: De a szíved már nem dobog.

Picture

Azt hiszem, alaposan beletapostam a lelkébe. Még szerencse, hogy ebben a pillanatban megjelent a másik két fiú.
Lejla: Mit hoztatok?
Henrik: Emlékszel az előző farsangra?

Picture

Lejla: Amikor nőnek öltöztél? Hogy is felejthetném el? Főleg az a hang, amit kiadtál, nagyon fárasztó volt.
Henrik: Nos, még megvan a ruha és a paróka és a lányoktól szereztünk sminket is.
Lejla: Értem, mit akarsz.

Picture

Lejla: Két kilót leadhatnék csak azzal, hogy lemosom ezt a sminket!
Márk: Legalább már nem nézel ki úgy, mint egy vámpír.
Lejla: Nem hát! Inkább úgy, mint egy utcalány. Na, itt az idő indulni. Most vagy soha!

Picture

Láttam pár vadászt útközben, de ők nem úgy néztek rám, mint egy ragadozóra. A nők észre se vettek, a férfiak közül meg néhány még fütyült is utánam! Visszaintegettem, de nem nyitottam ki a számat. Inkább örültem, hogy működött az álcám!

Picture

A lépcsőházban ledobtam a jelmezt, ami alatt még ott volt a hálóingem. Nagyon reméltem, hogy apa végighallgat, mielőtt elkezdene lövöldözni.

Picture

Lejla: Szia, apa.
Zsolt: Megölted a lányomat! Tűnj el, vagy megbosszulom, te szörny!
Lejla: Kérlek, ez őrültség! Én vagyok a lányod! Én vagyok Lejla! Nem változtam semmit, hidd el! Nem bántunk senkit, mindent csak a háború provokált ki!

Picture

Angéla: Igaza van. Zsolt, kérlek, ez őrültség!
Végig követett, anélkül, hogy észrevettem volna.
Zsolt: Na, itt a másik.
Angéla: Zsolt, kérlek, ez gyilkosság! Mi is emberek vagyunk!

Picture

Zsolt: Legfeljebb voltatok. Tudom, milyen jól tudtok minket utánozni, engem nem vertek át!
Az ujja a ravaszon volt. Behunytam a szemem, a lövésre várva. Most meg fogok halni, de legalább megpróbáltam.
Hang: Zsolt, mi folyik itt?

Picture

Kitti? Életemben nem örültem neki annyira, mint most.
Zsolt: Nincs itt semmi látnivaló. Menj vissza az ágyadba!
Kitti: Lejla?

Picture

Jézusom, mi lesz ebből?

A sötétség angyala – 17. Vége mindennek

Picture

Picture

Kitti: Jaj, Lejla, úgy hiányoztál! Zsolt azt mondta, meghaltál. De tudtam, hogy ez nem igaz. Te élsz! És jól vagy!
Lejla: Igen, remekül.
Mintha fel se tűnt volna neki, hogy megváltoztam. Úgy tűnik, ő meglátta a szép belsőt a bizarr külső mögött. Legördült az arcomon egy gyöngyöző könnycsepp, amit eltöröltem. Volt idő, amikor le is tagadtam volna, de most úgy éreztem: minek?

Picture

Kitti válla fölött apámat figyeltem. Ő is a könnyeivel küszködött.  Félig még mindig vámpírvadász volt, és le akart lőni. A másik fele pedig látta a törékeny kislányt a szörny karjai közt. A szörny nem bántotta a gyermeket, hanem gyengéden átölelte… és sírt! A szörny tud sírni!

Picture

Apa tekintete köztem és anya között vándorolt. Talán nem is vagyunk olyan rosszak, mint ahogy azt hitte. Talán nekünk is vannak érzéseink. És talán, de csak talán még mindig ott van valahol a régi Május Lejla, akit lehet szeretni.

Picture

Zsolt: Nem jöttök be?

Picture

Zsolt: Foglaljatok helyet! Tudom, hogy akármeddig kibírjátok ülés nélkül, csak legyen sötétség, de engem zavar, ha a vendégeim állnak. Kitti, te meg takarodj az ágyba!
Kitti: Nem fogok! Itt maradok, és nem tehetsz ellene semmit!
Zsolt: Ezért a stílusért még kapsz, kisasszony, de legyen!

Picture

Zsolt: Miért döntöttél úgy, hogy felkeresel? Tudtad, hogy…
Lejla: Igen, tudom. Féltem is ettől a találkozástól. De most muszáj volt.
Zsolt: Miért, történt valami?
Lejla: Megtámadtatok minket. A vámpírokat. Mi évtizedek óta próbálunk békében élni az emberekkel.

Picture

Lejla: Nézz csak rám! Kitti szinte testközelben volt velem, és meg se fordult a fejemben, hogy rátámadjak. Pedig ezt vártad volna egy vámpírtól, nem?
Kitti: Vámpírok léteznek?
Lejla: Itt vagyok, nem?
Kitártam a fogaimat. Kitti kissé összerezzent a készletemtől.

Picture

Zsolt: Tényleg azt lestem, mikor ugrasz rá. És készenlétben álltam, hogy megvédjem. De te olyan szeretetteljesen ölelted át! Hogy tudtál így uralkodni az ösztöneiden? Hogy tudtad elnyelni igaz természetedet?
Lejla: Nem vagyok szörny, oké? A vámpírok a negyvenes évek óta nem isznak élő emberből. Nem bántunk senkit, megvannak az alternatív módszereink.

Picture

Lejla: De amikor hadat üzentetek, a vezetőink úgy döntöttek, hé, mi értelme jónak lenni, ha senki se veszi észre?
Zsolt: Most azt akarod mondani, hogy bántani fogjátok az embereket? Megint?
Lejla: Én nem, bár elvárják tőlem. De figyelmeztetlek: meg fogom védeni magam! Azon túl én jó leszek, de a többiek nevében nem beszélhetek.

Picture

Lejla: De egy dolog fix: a te vadászaid okozták az egészet! Ha nem háborgatnátok a vámpírokat, most nem lenne senki élete veszélyben. Ezt jól megcsináltad, díjnyertes vámpírvadász!
Angéla: Lejla, elég!
Zsolt: Miért, Angi, mi a te verziód?

Picture

Angéla: Hát, igazat szól. Figyelj, tényleg le kéne állnod. Ha jót akarsz a lányunknak. Nem változott semmit. Most miért akarod azért büntetni, amiről nem tehet? Ez volt az egyetlen lehetősége, hogy ne haljon meg. Mint ahogy nekem és még elég sok vámpírnak is.
Anya szeme is könnybe lábadt. Ez ma egy ilyen érzelmes nap?
Zsolt: Jól van. Kiszálltam. Nem vagyok többé vámpírvadász.

Picture

Zsolt: Majd lelkiismereti okokra hivatkozok.
Kitti: Ne már! Május Zsoltnak van lelkiismerete? Ebből akár címlap sztori is lehetne!
Zsolt: Akármilyen hihetetlen, nekem is van szívem, még ha kicsit szőrös is. De ugye tudjátok, hogy itt is van hierarchia és én se vagyok a csúcsán.
Lejla: Akkor beszélek a főnököddel. Reinhart Róbertné, ugye?

Picture

Zsolt: Fogalmam sincs, honnan tudsz róla, de nem mehetsz a közelébe! Maradj itt, amíg el nem múlik a veszély! Féltelek.
Lejla: Nemrég még ki akartál nyírni!
Zsolt: Vak voltam.
Lejla: Nem érdekelnek így se az aggodalmaid. Felnőtt vagyok, azt csinálok, amit én látok helyesnek!

Picture

Angéla: Lejla, gyere vissza, de nagyon gyorsan!
De én már rohantam is el. Új küldetésem van: megtalálni Lujzikát és meggyőzni. Apát sikerült. Nincs rá garancia, hogy egy idegennel is ez lesz a helyzet, de meg kell próbálnom.

Picture

Ezer gondolat keringett a fejemben, ahogy betértem a közeli parkba. Meg kell találnom Reinhart Lujzát, hogy beszéljek a fejével. De első lépés megtalálni. Miért nem tudtam apától elkérni a lakcímét? Nem mintha megadta volna…

Picture

Jani: Mi újság, Lejla? Tudtál beszélni apáddal?
Lejla: Igen.
Jani: És, mire jutottál?

Picture

Lejla: Az ég adta világon semmire!
Jani: De… még… élsz.
Lejla: Mondjuk úgy, hogy nem ölt meg.

Picture

Lejla: Apa kiszállt, de gyilkossal több, vagy kevesebb mit számít? Naiv, kisgyerekes gondolat volt azt hinni, hogy apuci majd mindent megold. Apunak minden sikerül! Ilyet is csak egy ovis gondolhat.
Jani: Akkor most mi lesz?
Lejla: Mi lesz? Mi lesz? Beszélek még a fővadásszal. Reinhart Róbertné Lujzának hívják, nem ismered véletlenül?

Picture

Jani: Lejla, vigyázz!
És hirtelen elém ugrott. Minden olyan gyorsan történt! Ott volt a vadász egy bokorban elrejtőzve. De mikor megláttam már túl késő volt.

Picture

Eltalálta Jánost, az embert a vámpírokra tervezett söréttel. Van esélye a túlélésre? Egyáltalán, miért nem figyeltem jobban, ha már ilyen fejlett érzékszervekkel vagyok megáldva? Túlságosan el voltam foglalva.
Lejla: NEEE!!!

Picture

Amikor a vadász észrevette, mit tett, és hogy én is észrevettem őt, rohanni kezdett a Volkswagenje felé. Utána futhattam volna, de nem tettem, máig se tudom, miért. Talán jobb is így. Elvégre nekem a barátom mellett volt a helyem.

Picture

Jani nyakán a seb mély volt, de nem vérzett.
Lejla: Tarts ki!
Jani: Mindig is szeretni foglak.
Lejla: Ezt majd később megbeszéljük, de most kérlek, tarts ki!

Picture

Feltettem egy padra (nem volt nehéz egyáltalán, bár ez csak az én földöntúli erőm miatt volt), és odahelyeztem a fogsoromat a sebre, de nem ért semmit. A lövedéket eleve vámpírokra tervezték, így átalakításra esély sincs. Ezt sajnos be kellett látnom.

Picture

Nem, nem, nem akartam elhinni, hogy már nincs többé! Ide vezetett az egész háborúskodás. Egy embert megölt egy ember, még ha egy vámpír hibájából is.

Picture

Oli éppen arra futott.
Oli: Mintha erre éreztem volna egy vadász szagát. Nem láttad.
Lejla: De, igen.
Oli: Hol van?
Lejla: Elengedtem.

Picture

Oli: Hogy lehettél ilyen ostoba? Ők az ellenségeink!
Lejla: Mert ő meg a barátom volt, és mellette a helyem.
Oli: Háború van!
Lejla: Tudom.

Picture

Lejla: Meg kell találnom Lujzát.
Oli: Minek?
Lejla: Véget vetek ennek az egésznek… Megölöm.

Picture

Oli: Megölöd? Te? Mi történt a jó öreg pacifista Lejlussal, akit mindenki ismer és szeret? Aki a légynek se tudna ártani?
Lejla: Csak ha nem sikerül elkapni. Én bosszút akarok állni, az más. Jani ártatlan volt, és aki ezt tette, annak lakolnia kell. Vége.
Oli: De a bosszú nem old meg semmit. A haverod nem fog feléledni, ahhoz már késő. A bosszú, tudod egyenes út a Sötét Oldal felé.
Lejla: Ez nem Star Wars.

Picture

Oli: Akkor úgy mondom, te leszel csak rosszabb személy.
Lejla: Nem tudsz megállítani. Csak mondd meg, szerinted hol találom Lujzát!
Oli: Fogalmam sincs, hol van. Talán nézd meg a filmstúdiónál.
Lejla: Az kezdetnek nem rossz. Oda fogok menni.
Oli: Szerintem nem mész vele semmire.

Picture

Lejla: Azért megnézem. Ez Jani mobilja. Hívd fel az anyját! Karolinának hívják, őt hívd fel, hívd ide, és magyarázz el neki mindent! Mondd el, hogy a fia hős volt. Tedd büszkévé!
Oli: De Lej…

Picture

Nem tudta végigmondani, mert addigra már elrohantam. Már nem voltam az álcám biztonságában, de reméltem, hogy gyorsaságom pótolja azt. Az utcák viszont csatatérré változtak. Ennek most rögtön véget kell vetni, nem győzöm hangsúlyozni!

Picture

Közben elértem a stúdiót, és betörtem. Ott rögtön ember szagot is éreztem: ötven év körüli nő a szagokból ítélve, bár az erős és nagy mennyiségű parfüm tompította az érzékeimet. Bár a hangos szívdobogását semmi se tudta elnyomni.

Picture

Aztán megláttam magát az embert is. Igen, ő volt az, tagadhatatlan!
Lejla: Adja fel, Lujza!

Picture

Lujza: Most látsz, most nem.
A kezében volt valami zseblámpaféle.

Picture

Annyira emlékszem, hogy egy hatalmas fény gyúlt, majd elsötétült minden. De ez nem a barátom sötétség volt, hanem az emberkoromból ismert vak sötétség. Megvakultam!

A sötétség angyala – 18. Sötétség

Picture

Lejla: A szemem! Nem látok! Mi történt?
A nő, akit így már nem láttam csak nevetgélt. Biztos voltam benne, hogy csak ő lehet Lujza. Megtaláltam, bingó! És most mi van?

Picture

Lujza: Ne aggódj, lelkem! Az erős fény a magad fajtáknál vakságot okoz, de csak átmenetileg. Két hét után fokozatosan vissza fog térni a látásod, de te azt már nem fogod megérni.
Nagyot nyeltem. A fejemben olyan könnyű volt Lujzát legyőzni. Kicsit eltántorított, hogy nem csak én akarom őt megölni.

Picture

Hamar összeszedtem a bátorságomat, és rávetettem magam! Éreztem, hogy földnek esünk. A számmal megtaláltam a nyakát és belevájtam puha bőrébe. Gondolkoztam egy darabig, hogy megcsapoljam-e vagy elég csak átalakítani? Az utóbbi mellett döntöttem. Az vicces lenne.

Picture

De még mielőtt elértem volna a vérét hatalmas sokkot éreztem. Mintha 200 Voltot vezettek volna a koponyámba! Csak utólag tudtam meg, hogy az bizony több is volt. Lujzának volt egy sokkoló berendezése, ami azonnal a földre tepert, miközben ő felállt és leporolta magát.

Picture

Most veszi elő a gyilkos fegyvert. Minden képességem kudarcot vallott a technikai kütyüjeivel szemben, ezért úgy döntöttem, inkább diplomáciai módszerrel próbálkozok.
Lejla: Miért csinálja ezt? Miért öli a vámpírokat?
Lujza: Még kérdezed…

Picture

Lejla: Ja, mivel nem tudom.
Lujza: Elrontottátok az életemet! 40 éve nem lehetek boldog miattatok!
Lejla: 40 évvel ezelőtt én még nem is éltem.
Lujza: Mint a bárány a mesében! De amúgy ezt honnan tudhatnám? Lehetsz akár 500 éves is, és csak 16-nak nézel ki!

Picture

Lejla: 20. És tényleg 20 vagyok. Csak fél éve vagyok vámpír, tehát nem tudom, mi van magával, és nem is fogom megtudni, hacsak fel nem világosít! Úgyhogy még mielőtt megölne, elmondaná, hogy miért teszi?
Lujza: Rendben, beszélek, de nem lesz happy end. Az egész 10 éves koromban kezdődött. Mindig is problémás gyerek voltam, sokat veszekedtem a szüleimmel, még egészen fiatal koromban is.

Picture

Lujza: De ezen a napon más volt. Tíz éves voltam, és elfutottam otthonról. Aztán megijedtem és hazamentem. Besétáltam a nappaliba, és ott volt ő.
Lejla: Ő?
Lujza: Igen, ő, a vámpír. Már éppen végzett a szüleimmel, aztán, amikor meglátott, egyszerűen eltűnt… Kiugrott az ablakon és elment.

Picture

Lejla: Hazugság! Ostoba hazugság! Maga teljesen hülyének néz?
Lujza: Igen, de ez most nem kapcsolódik a témához. Ez az igazság.
Lejla: Csakhogy két pontban is sántít a történet. Egy: negyven évvel ezelőtt történt, ugye? Vagyis 1972-ben. Nos, ekkor már életben voltak a törvények, melyek szerint vámpír nem támadhat élő áldozatra.

Picture

Lejla: Kettő: csak úgy kiugrott az ablakon, amikor meglátta magát? Egy tízéves kislányt? Azt se tudom, sírjak-e vagy nevessek.
Lujza: Higgy, amit akarsz, de ez nem változtat semmin. Nem értem én se, hogy miért fogta menekülőre, amikor meglátott, de úgy tűnik, nem csak te nem hiszel nekem. Elmondtam több személynek is. Harminc évet töltöttem elmegyógyintézetben.

Picture

Lujza: Nem is lehettem azóta boldog.
Lejla: Ott a férje!
Lujza: A házasságom sose volt boldog.
Lejla: Mintha tehetnék róla… Amúgy izé… Sajnálom, ami történt. Bár még mindig nem hiszem el, hogy egy modern vámpír ilyet tenne.

Picture

Lujza: Volt egy valaki, aki nem tisztelte a törvényeket.
Lejla: Jól mondta: egy valaki. Emiatt nem kell egy egész fajt kiirtani. Nem kértem se én, se a társaim, hogy megharapjanak.
Lujza: De te miért jöttél ide? Megölni, nem?
Lejla: Az bosszú, az más.

Picture

Lejla: Megölte vagy maga, vagy az egyik embere a barátomat. Ember volt, nem vámpír, és alig 21 éves!
Lujza: Balesetek előfordulnak.
Lejla: Balesetek? Egy ember meghalt!

Picture

Lujza ettől megszeppent. Ez nem szerepelt a tervei között. Mindketten veszítettünk. Ő is bosszúhadjáratot indított, és mennyien szenvednek miatta még most is! Jani halála is egy ostoba bosszú eredménye, bár ő se élt még 40 évvel ezelőtt.

Picture

Meg akik éltek is akkor, mit tehetnek az egészről? Semmit! Csak egy valaki tehet róla, és az nem feltétlenül Lujza. Talán nem is olyan nehéz véget vetni a dolognak, mint gondoltam volna. Hanem sokkal nehezebb… na, mindegy, nem lenne több vérveszteség. És az már megérné.

Picture

Lejla: Mindketten rosszul jártunk, és magától most tanultam valamit: a bosszú nem vezet sehova. Nem is fog, nem is vezetett. Úgyhogy inkább kössünk üzletet!
Lujza: Miféle üzletet?
Lejla: Segítek megtalálni azt, aki ezt tette magával, maga meg cserébe békén hagy minket. Alku?

Picture

Ne, ne fogadd el! Rossz ötlet volt, és egy a millióhoz, hogy pont azt az egy vámpírt megtalálom.
Lujza: Jól van. Kapsz időt a hónap végéig. Addig tartsunk fegyverszünetet. Ha megtalálod a szörnyet, akkor elszívjuk a békepipát. Különben…
Lejla: Jó, azt el tudom képzelni… De adjon két hét haladékot még, majd utána.

Picture

Lujza: Minek a két hét?
Lejla: Azt mondta, majd akkor tér vissza a látásom. Vakon csak nem keresgélhetem.
Lujza: Jó, a hónap letelte után még van két heted. Van még kérdés?
Lejla: Hogy nézett ki?

Picture

Lujza: Csak a fagyos tekintetére és a hatalmas szemfogaira emlékszem.
Lejla: Ez marha sokat segített.

Picture

Lujza: Menj! Most azonnal!
Lejla: Oké, itt se vagyok.

Picture

Ez megőrült, de legalább áll az üzlet. Már csak találnom kell egy vámpírt, aki 40 évvel ezelőtt elbánt egy házaspárral, de megijedt a tízéves kislányuktól… Lehetetlen! Mellesleg egy árva semmit se láttam, így teljes mértékben a többi érzékszervemre kellett hagyatkoznom.

Picture

Egyszer csak egy kedvesen figyelmes hangra lettem figyelmes. Ármin tornacsukája! Az ad ki ilyen hangokat, ahogy gyorsan közelít felém. Nagyon megörültem neki.

Picture

Ármin: Lejla! Hol az ördögben voltál?
Csak az hangolt le, hogy nem láthattam az arcát, a kedvenc arcomat. Amit helyette odaképzeltem csupán olcsó utánzata a valóságnak.

Picture

Lejla: Lujza.
Ármin: A vámpírvadász?
Lejla: Igen, az.
Ármin: Mit kerestél nála? Te jó ég… Lejla! A szemed!

Picture

Mi van a szememmel? Szent tehén, még látható is rajta valami? Egyre jobb! Ezt persze ironikusan gondoltam.
Lejla: Lujza belevilágított valami vacakkal, és most vak lettem.

Picture

Ármin: A gonosz banya! Ezért én megölöm!
Lejla: Ne, ne! Megbeszéltük a dolgot és kötöttem vele egy üzletet.
Ármin: Miféle üzletet?

Picture

Lejla: Azért csinálja az egész népirtást, mert állítólag, amikor még kislány volt, egy vámpír megölte a szüleit, őt pedig diliházba csukták. Senki se hitt neki.
Ármin: És te igen?
Lejla: Én… igen. Lényeg az, hogy ha elkapjuk az elkövetőt, béke lesz.

Picture

Ármin: És mit fogsz csinálni?
Lejla: Hogyhogy mit?
Ármin: Akárki lehet!
Lejla: Tudom, és elég kevés esélyem van, főleg mivel csak másfél hónapot kaptam. Mellesleg az első két hétben vakon nem tudok nagyon mit csinálni.

Picture

Ármin: Hát, kicsim, te aztán jó nagy hülyeséget csináltál!
Lejla: Tisztában vagyok vele, de nincs más lehetőség. Csak azt kívánom, bárcsak látnám az arcodat.
Ármin: Jaj, kicsim!

Picture

Ármin: Gyere, hazaviszlek!
Nem ragaszkodtam volna hozzá, hogy ölben vigyen, de ő úgy gondolta, így nagyobb biztonságban vagyok.
***

Picture

Lejla: Remélem, nem vettem fel semmit kifordítva.
Ármin: Nem, remekül nézel ki.
Lejla: Bárcsak én is elmondhatnám rólad ugyanezt. Izé, nem úgy értettem.
Ármin: Tudom pontosan, hogy értetted.

Picture

Ebben a pillanatban értek haza az ikrek. (Erre az illatukból és a hangjukból jöttem rá. Mármint arra, hogy ők voltak.)
Oli: Nos, Lejlus, megtaláltam azt a Karolinát. Szegény még mindig sír.

Picture

Lejla: Ezt mondjuk gondoltam.
Oli: Jó, de nekem is sírhatnékom van! Tudod, mennyi időt kellett a rendőrségen töltenem?! Még jó, hogy ne vettek rólam DNS mintát! Akkor rájöttek volna, hogy nem vagyok ember! Illetve az még jobb, hogy nem gyanúsítottak.
Kata: Tesóm az érzéketlen.
Lejla: Mondjuk nekem se kellett volna így magára hagynom rendőrségi ügyek intézésére.

Picture

Oli: Örülök, hogy erre így magadtól rájöttél. De mesélj, mi volt Lujzánál? Látom, véres küzdelem folyt.
Lejla: Miből gondolod?
Oli: A szemed. Pont így szokott kinézni egy vámpír szeme, miután megvakították. Mit tett veled az a nő?
Lejla: Látod, megvakított.

Picture

Lejla: De fotózzátok már le a szememet! Ha visszatér a látásom, látni szeretném, mi olyan extra rajta.
Kata: Jobb, ha tőlem tudod. Nem valami szép látvány. Amúgy mi volt még Lujzánál? Megölted?
Lejla: Végül rájöttem, hogy az nem vezetett volna sehova, úgyhogy nem. Mást csináltam. Még jobb! Akarjátok hallani?

Picture

Akarták, úgyhogy beszámoltam az üzletünkről. Közben észre se vettem, hogy belépett Terézia is, és ő is végighallgatta a teljes beszámolót.
Terézia: Mondd, te teljesen megőrültél?

A sötétség angyala – 19. Az igazság

Picture

Terézia: Mindenkit veszélybe sodortál! Elment az eszed? Tudtam, hogy csak a baj lesz veled.
Nem értettem, mi lehet vele. A többiek csak annyit mondtak, hogy lehetetlen, de nem azt, hogy mindenki veszélyben van. Alapjáratban lennénk nagyobb veszélyben!

Picture

Lejla: Ó, és mi a baj vele?
Terézia: Velem te így ne beszélj!
Lejla: Várjunk csak egy kicsit! Maga ölte meg Lujza szüleit!
Hát persze! Terézia mindig nagyon ellenszenves volt az emberekkel szemben, nagyon rosszallóan és lekezelően beszélt róluk mindig. Mellesleg az ő ötlete volt megszabadulni a törvényektől is. Olyan vak voltam! Jó, most átmenetileg tényleg, de azt legalább látom, amit eddig nem. Biztos ő ölte meg Veráékat is, és még ki tudja, hány ártatlan embert.

Picture

Lejla: Igen, maga volt!
Oli: Terézia, ez igaz?
Terézia: Oké, én voltam. De hát vámpírok vagyunk, ez a dolgunk, nem? Csak nem ehetünk mindig konzervet.

Picture

Senki se helyeselte. Ez az egész nem lenne, ha Terézia nem lenne ennyire tudatos ragadozó.
Oli: Terike, ezek emberek.
Kata: Mi is emberek voltunk, és a szüleink is emberek voltak.

Picture

Egyszer csak Terézia mozgását hallottam. Zavarba jött és futott. Én meg gondolkodás nélkül utána futottam. A többiek próbáltak megállítani, de nem hagytam. Nem láttam, de követtem az ösztöneimet.

Picture

Terézia sokkal jobb futó, mint én, és erősebb is. De engem ez a tudat se tudott megállítani. Fegyverem volt az iránta érzett haragom.
Lejla: Érzem az illatodat! Előlem nem menekülsz!

Picture

De Terézia nem állt meg, ment egyenesen a metróaluljáróba. Nem értettem, minek akar oda lemenni, de hát metrókon olyan jó akciójelenetek szoktak lenni, hogy követtem. Gondolom hatalmas feltűnést keltettünk, hiszen ilyenkor is volt rendesen forgalom.

Picture

Egy metróra is felszálltunk, de ülőhely csak nekem jutott. Miért nem alszanak ilyenkor az emberek? Nekik ott van a nappal, hogy éljék az életüket! De nem támadhattam rá Teréziára itt mindenki előtt, úgyhogy vártam. Vártam, hogy mindenki leszálljon, de mindenki helyett szálltak fel újak.

Picture

Végül a gyilkos is leszállt, és én is követtem. Mintha egy kis sikátor irányába indult volna el. Nem láttam semmit, mégis úgy éreztem, mintha már jártam volna itt, mellesleg nem is olyan régen.

Picture

Árminnal voltam itt, amikor menekültünk a vadászok elöl! Teri ment az alagúton belül, majd befordult egy kisebb barlangba. Illetve elég nagy barlang volt, de a múltkor már megfigyeltük, hogy nem vezet sehova.

Picture

Lejla: Vége, Terézia! Be vagy kerítve!
Terézia: Neked van véged! Itt nem lát minket senki, így elintézhetek egy balesetet neked.
Lejla: Vagy én neked.
Terézia: Azt majd meglátjuk, picinyem.

Picture

Ez egy felhívás volt verekedésre, mellesleg élet-halál küzdelemre, egy nálam erősebb vámpírral! Egy vámpír testén a napfényen kívül csak egy természetes anyag tud halálos sebet ejteni: egy másik vámpír fogai! A cél tehát távol tartani magamat Terézia fogsorától.

Picture

De végül hosszas küzdelem után nekem sikerült őt ellökni, amit csak a szerencsének köszönhetek. Hirtelen nem tudott felállni. Érezte, hogy mindennek vége. Bizonyára azt hitte, most meg fogom ölni. A helyében én is azt hittem volna. Egyszer csak távoli hangokat hallottam. Jönnek a többiek, de mire ideérnek el tudom intézni.

Picture

Bizonyára meg is bocsátanának, hiszen Terézia egy gyilkos. Ez egy nagyon csúnya szó, de ha megölöm, én is azzá válnék. Megéri?
Lejla: Tudod, én nem vagyok olyan, mint te. Állj fel! Mostantól akárhányszor rám nézel, jusson eszedbe: én nem vagyok te.

Picture

Mire Terézia felállt, ideért mindenki más is.
Kata: Mi folyik itt, széplányok?
Lejla: Diplomáciai megbeszélés.
Kata: Igen, és a kisebb-nagyobb karistolások az arcodon is nyilván arra utalnak.

Picture

Még mielőtt bármit mondani tudtam volna, úgy éreztem, hátulról lefognak. Terézia rám támadott, miközben én Katával voltam elfoglalva.
Kata: Fiúk, csináljatok már valamit! Hahó!
Olivér és Ármin is próbáltak minket elválasztani, de nem sok sikerrel. Terézia túl erős.

Picture

Vörös hajú fiú: Elég! Fejezzétek be most rögtön!
Kata: Samu! Pont időben!

Picture

Picture

Kata: Most mi van? Hívtam Samut, és ő jött. Ahogy jött, elfutott ide egyenesen Erdélyből.
Lejla: Egyenesen Erdélyből? Futva?
Samu: Na, jó, az út nagy részét autóval tettük meg. De sokak szerint amúgy is én vagyok a világ leggyorsabb vámpírja.
Ármin: De Samu, lehet, hogy bunkó vagyok, de nem haltál meg még ’45-ben?

Picture

Szóval ez ugyanaz a Samu? Milyen kicsi a világ!
Samu: Igaziból nem pont ezt akartam veletek elhitetni. De hát egy este eltűntem, nem igaz? Amikor összevesztem a kedves Teréziával ezen a törvény dolgon. Az utóbbi hatvanakárhány évet az USA-ban töltöttem. Embernek tettettem magam, ha meg már láthatóan idősebbnek kellett volna lennem, elköltöztem egy másik államba. Közben találkoztam más vámpírokkal is, és terjesztettem a törvényeket.

Picture

Samu: Mivel senki se akart szörny lenni, mindenki beleegyezett. Persze a többség csak hosszas győzködés után. Aztán az Internet feltalálásával megtaláltam a világ többi vámpírját is.
Kata: Így három hónappal ezelőtt hozzám is eljutott. Akkor jöttünk össze, én is segítettem neki a “hittérítésben.” Végeredményül megalakult Erdélyben a vámpírok minisztériuma. És az én Samum az elnök!
Ármin: Hát, gratulálok…

Picture

Oli: De miért hittük azt, hogy meghaltál?
Terézia: Azon a napon, amikor Samuel eltűnt, sokat veszekedtem vele. Engem egyáltalán nem tudott meggyőzni, de úgy tettem, mintha egyetértenék. Ekkor ő előállt a nagyszerű tervével, hogy 100 évre elvegyül az emberekkel. Úgy éreztem, hogy eljött végre az én időm is, úgyhogy helyeseltem az ötletet, sőt, sürgettem is Sámuelt.

Picture

Terézia: Aztán, amikor elment, és úgy tűnt, 100 évig nem jön vissza, előálltam a nagyszerű tervemmel. Ekkor mondtam azt, hogy bosszút akart állni a kis ember barátnőjéért – akit amúgy én öltem meg – és odaveszett.
Lejla: De miért?
Terézia: Egyrészt, hogy átvegyem az irányítást a klán felett, mint legidősebb tag, másrészt, azt hittem, ha ő is elveti a törvényeit, más se fogja követni.

Picture

Samu: Emberek vagyunk!
Terézia: Voltunk!
Kata: Volt az öreganyád!  Azt hitted, belemegyünk a háborúdba? Oké, lehet, hogy a többség beleegyezett, de mi csak a látszat kedvéért.

Picture

Kata: Illetve Lejla aktívan tiltakozott is, én pedig fogtam a kis okostelefonomat, amit meglepő módon telefonálásra is lehet használni, és idehívtam a barátomat. Ő meg jött a minisztérium embereivel rendet teremteni. Úgyhogy kérlek, teremts rendet!
Samu: Örömmel, szívem! Rebecca! Stefan! Vigyétek el
Lejla: Várjatok!

Picture

Éreztem, hogy mindenki felém fordul. Felkiáltásommal kissé megleptem magamat is. Miért is akarnám megvédeni ezt az önjelölt predátort? Hát persze!
Lejla: Úgy értem, Teréziának találkoznia kell még egy valakivel.
***

Picture

Lujza: Gyűlöllek!
Valószínűleg nem hitte volna, hogy még aznap előállok a szülei gyilkosával, de bizonyára örült neki, hogy végre elkapták. Ennyi év után…

Picture

Rebecca: Oké, kérj bocsánatot, aztán mehetünk.
Lejla: Vannak olyan helyzetek, amiket nem lehet elintézni egy bocsánattal.
Stefan: Igaz. Elvigyük?
Lujza: Igen, azt megköszönném. Amúgy mi lesz a sorsa?

Picture

Rebecca: Nos, ezt bízza a minisztérium dolgozóira. Többször megsértette a törvényeket, az biztos. Még akkor is, amikor a törvények a lakhelyén már rég elfogadottnak számítottak. Pár napja például egy fiatal szerelmespárra támadt, akiknek a szomszédjában élt. Mellesleg elég cseles is volt, mivel egy késsel ejtette a sebet, amin keresztül… Oké, ezt talán nem egy ember előtt kéne részletezni. Mindig elfelejtem.
Stefan: Becks, ennyi elég!

Picture

Stefan: Szóval, lényeg az, hogy a minisztérium egyik börtönébe visszük, aztán majd Lejla elmondja a fejleményeket.
Lejla: Így lesz.
Stefan: Akkor mi itt se vagyunk.

Picture

Ahogy ők elmentek, megjött Ármin.
Ármin: Jöttem Lejláért. Jössz?
Lejla: Pillanat.

Picture

Lejla: Akkor most már minden oké köztünk?
Lujza: Igen. Köszönöm. Végig azt hittem, hogy az ellenségeim vagytok, de kiderült, hogy a legjobb barátom vagy. Csak egy ellenségem volt.
Lejla: De ő már nem árthat neked.
Lujza: Életemben először biztonságban érzem magam.

Picture

Lujza: Te amúgy hogy vagy?
Lejla: Hát, még mindig nem látok, de azt leszámítva teljesen feldobva.
Lujza: Ezek után nem csodálom. Amúgy ne aggódj! Még 2-3 hét, és ugyanúgy fogsz látni, mint előtte.
Lejla: Azért remélem, hogy az “előtte” alatt nem az emberkoromat érted.

Picture

Lujza: Nem, nem azt. Szóval köszönöm. Köszönök mindent. Édesapád büszke lehet rád.
Lejla: Remélem.
Ármin: Akkor megyünk?
***

Picture

Több hét eltelt és minden újra a rendes kerékvágásban volt. Kitti azóta állandó vendég nálunk, hisz örül, hogy visszakapott.
Kitti: Oké, Lejlus… Ezt innen el tudod olvasni?
Lejla: “Összetevők: víz, cukor, emulgeálószerek, nátrium-glükózid, mesterséges adalékok…” Jó ég, én ezt a helyedben nem innám.
Kitti: Én se amit te szoktál, de legalább ismét tökéletesen látsz!

Picture

Lejla: Végre valahára.
Kitti: De ha nem baj, én mennék haza. Késő van, anya biztos aggódni fog.
Angéla: Hazakísérlek, nehogy baj legyen.
Kitti: Nem muszáj, de felőlem. Legalább szépen elbeszélgethetsz szeretett ex-férjeddel.

Picture

Ármin: Mi lenne, ha mi is elmennénk egy kicsit sétálni?
Lejla: Lekötelezel, szívem.

Picture

Lejla: Gyönyörű éjszakánk van.
Ármin: Veled nem vetekedhet.
Lejla: Jaj, ne szívass!
Ármin: Eszemben sincs. Állj csak meg!

Picture

Lejla: Miért, mi történt? Te most mit csinálsz?
Ármin: Lejla…

Picture

Ármin: Megtisztelnél azzal, hogy hozzám jössz feleségül?
Lejla: Jaj, drágám. Tudod, hogy szeretlek.

Picture

Lejla: De nem mondhatok most igent. Három héttel ezelőtt halt meg a legjobb barátom, időre van szükségem. Remélem, megérted.
Ármin: Persze, hogy megértem. Várok, ameddig csak kell. Nincs sietség. Úgyis előttünk az egész örökkévalóság.

Picture

Vége!