A Bosszú Ösvénye kategória bejegyzései

A bosszú ösvénye – 6. Veszett kutya

Picture

Gyönyörű, meleg nyári idő volt. A madarak vidáman csicseregtek a fákon, a nap pedig boldogan sütött le rájuk. Ebben a gyönyörű időben kinek van kedve bent ülni, és dolgozni? Senkinek. Talán pont ezért vett ki aznap Chris Willer egy szabadnapot, hogy reggeltől estig a fiával lehessen. Végre, hosszú idők után együtt a teljes Willer família, és közösen élvezhetik a nyár apró perceit.

Picture

Picture

– Nick, nem lenne kedved focizni egyet? – gurította oda a labdát Chris mosolyogva.
– Oh, hogy nekem? – kérdezett vissza Nick megszeppenve.
– Persze, nem is anyádnak – nevetett Chris.
– De én nem tudok focizni – hajtotta le a fejét.
– Ugyan, ezt ki mondta? Focizni mindenki tud! – veregette a vállát.
– Edward mondta. Amikor vannak nagyobb szünetek a suliban, mindig focizunk, és én is be szoktam állni, de a fiúk közül én vagyok a legbénább. Sose rúgok gólt, és ezért a többiek mindig kicsúfolnak.
– Jaj, fiam! – rázta meg a fejét mosolyogva. – Majd megmutatom én annak az Edward gyereknek. Ne mondjon ilyet senki se az én fiamról! – simogatta meg gyermeke fejét.
Nick elmosolyodott.
– Egyébként is. Nem az számít, hogy mennyire vagy jó egy játékban, vagy egy versenyen milyen helyezést érsz el – hajolt le Nickhez.
– Komolyan? – nézett apjára csodálkozva.

Picture

– Komolyan – mosolygott fiára.
– Hát akkor mi?
– Az, hogy élvezd a játékot. A lényeg, hogy jól szórakozz, miközben versenyzel! Mert ha eluralkodik rajtad a versenyszellem, az sosem vezet jóra.
Nick elkeseredve pillantott édesapjára.
– Áh! Én velük sosem élveztem a játékot. Nem is akarok többször focizni – tette csípőre a kezét Nick.
– Még velem sem? – noszogatta Chris.

Picture

– Hát… – Nick nem akart nemet mondani apjának, de nagyon félt valamitől.
– Ha ez megnyugtat, én biztos, hogy nem foglak kicsúfolni.
– Biztos? – kérdezett vissza.
– Így görbüljek meg! – mutatta a kisujján.
Nick röviden gondolkodott, majd kisvártatva kijelentette:
– Oké, akkor menjünk! – nevetett, és azzal indult is a kapu felé.

Picture

És a két fiú elkezdett focizni. Nick nem volt tehetségtelen, de mint tudjuk, az iskolában így megy. Mindig kell keresni egy embert, akit lehet csúfolni. Jelenleg Nick volt a soros. De most nagyon jól érezte magát. Ügyesen rúgta a gólokat, és még az apját is többször kicselezte. Többek között ilyen alkalmakkor volt büszke Chris Willer. De ilyenkor nagyon.
Linda is többször felnézett az újságjából, miközben olvasott, és mikor meglátta egyszem gyermekét játszani az apjával, melegség járta át a szívét. Neki elég nehéz gyerekkora volt, és ilyen helyzetben a szülők általában megpróbálják visszaadni a saját szüleiktől kapott fájdalmat, de Linda nem így döntött. Ő többek között arra hajtott, hogy gyermekének megadja a kellő feltételeket ahhoz, hogy kitűnő élete legyen. És ez sikerült is.
Egy hibát követett el ő is, és Chris is. Onnantól kezdve Nicknek mondhatni “aranyélete” volt. Szülei tökéletes nevelést adtak neki. Kezdetben a srácnak elég sok játékra volt szüksége, azok megvétele után pedig csak egyszer játszott velük, és ennyi volt a szavatossága. Később szülei megtanították neki, hogy azzal kell gazdálkodnia, amije van.
A gonoszkodásokkal, csúfolásokkal – ami a gyerekeknél nagy divat – pedig nem törődött, így pár hónap alatt ő lett a “komoly srác” az osztályban, a többiek pedig már gyerekesnek számítottak. Így történt, hogy Nick a legbénább gyerekből néhány év alatt a legjobb lett. Minden szülő ezt akarná – csak a kamaszéveket volt nehéz legyűrni, de ez mindenkinél így van.
***

Picture

– Mi a…? – Jessica nem értette a helyzetet.
Lindának rég halottnak kéne lennie, de miután a színésznő meghúzta a ravaszt, semmi sem történt. Meglepődve ingatta a fejét, majd lőni próbált még egyszer, de a kudarc újból bekövetkezett..
– Mi van ezzel? Az előbb még működött – mondta, majd elkezdte rázni a pisztolyt.
– Már rég kivettem belőle a tárat – nyögte Chris.

Picture

– Te szemétláda! – kiáltott rá Jessica.
– Szemétláda? – állt fel hirtelen Linda. – Ő a szemétláda? – undorodó tekintetet vetett Jessicára, aki gyilkos arccal válaszolt. – Nem tudom, kinek képzeled magad, Jessica. Idejössz, és megvádolsz azzal, hogy megöltem a drágalátos szeretődet, de nincs-semmi-bizonyítékod! – tagolta az utolsó három szót.
– De van bizonyítékom! A két szemem – ordította Jessica.
– Csupán annyit láttál, hogy fölötte álltam. Semmi mást. Tudod, mi vagy te, Jessica? Egy veszett kutya, aki meg akarja keseríteni az ártatlanok életét! A veszett kutya sem tudja, hogy mit csinál, csupán ösztönösen cselekszik. Jó lenne, hogyha azzal a Paullal kicsit gondolnátok a jövőre is. Hogy is szokták mondani? Porból lettél, porrá leszel – végül pedig behúzott egy nagyot a színésznőnek, aki ájulva terült el a földön.

Picture

Linda még nézte egy percig Jessica testét, mert egyszerűen nem tudta elhinni, hogy elájult. Minden túl egyszerűen ment. Kisvártatva Chrisre nézett.
– El kell mennünk a kórházba – mondta.
– Nem akarok odamenni – préselte ki magából a férfi, a hangjából csak úgy süvített a halál…
– Most nem te fogsz dönteni – felvette Christ a hátára, és elkezdett szaladni az autó felé.

Picture

– De mi lesz Jessicával? Nem hagyhatjuk itt! – köhögte Chris.
– Igazad van… Már tudom is, hogy mi lesz vele – vigyorgott ördögien.
Ezután Linda behelyezte a nőt oda, ahová tartozik.

Picture

Picture

– Mit csináltál vele? – kérdezte Chris.
– Áh, lényegtelen – legyintett, majd gázt adott.
Több KRESZ szabályt megszegve száguldottak New York kórháza felé, és reménykedtek, hogy nem fognak úgy járni, mint legutóbb: Christ csak épphogy sikerül visszahozni az élők birodalmába.
– Mit fogunk mondani az orvosoknak? Vagy a rendőröknek? – kérdezte Chris, hangjában alig volt élet.
– Fogalmam sincs, bárcsak ez lenne most a legnagyobb problémánk. Az igazat nem mondhatjuk el, mert ez a Paul tuti, hogy kinyírja Nicket, ha megtudja, hogy beszéltünk.
– Így is, úgy is megöli, ha tudja.

Picture

– Mindegy, nem beszélünk, mert a zsaruk bénák, és nem tudják elintézni a dolgot, nem beszélve, hogy minket nem engednek majd cselekedni. És nincs annál rosszabb, mikor tehetetlenek vagyunk.
– Épp az előbb tapasztaltam – nyögte.
– Azért jól vagy, ugye? – aggódott a nő.
– Remekül… – grimaszolt, de a rövid kijelentése köhögésbe torkollott.
Linda bekapcsolta a rádiót.

Picture

– Újabb lövöldözések voltak a Central Parkban. Arról viszont nem érkezett hír, hogy hányan sérültek meg – hangzott a rádióból.
Linda pár percig töprengő hallgatásba mélyedt, és csak az utat figyelte, végül eszébe jutott egy nagyszerű gondolat.
– Pompás! Ez pont kapóra jön nekünk. Végre valami szerencse…
Chris elég keserűnek találta Linda örömét. Látszott, hogy a felesége próbálja meglátni a jót mindenben, hogy felvidítsa, de az egyre lüktető fájdalomtól Chris ezt nem tudta értékelni.
***

Picture

– Szóval azt mondja, hogy a férje a Central parki lövöldözés áldozata – jegyzetelt a rendőr.
– Pontosan, Biztos úr – vágott aranyos fejet Linda.
– Értem. Köszönjük szépen. Reméljük, hogy a férje mihamarabb meggyógyul!
– Én köszönöm, Biztos úr – fejezte be a bájcsevejt, végül lehuppant egy székre.
Összerogyva fogta a fejét, és csak ekkor tapasztalta meg, hogy remeg a keze. A gyorsan dobogó szívét lassú lélegzéssel próbálta enyhíteni, de ez a kísérlete kudarccal végződött. A félelem nem hagyta el a rázkódó testét, hiszen Nick még mindig életveszélyben van. Nem tudna megbocsátani magának, ha történne a fiával valami. Soha.
A számunkra fontos emberek kedvességét, jóságát egyedül akkor tudjuk igazán értékelni, amikor elveszítjük őket. Amint eszébe jutott ez a gondolat, Linda elment a mosdóba, és sírni kezdett.

 

A bosszú ösvénye – 7. Életben maradni

Picture

– Nem, nincs meg. Az egyik csempe közepét találtam el, de embert nem – suttogta Paul a telefonba, de ebben a kínos csendben ezt távolról is lehetett hallani.
Ahogy befejezte mondatát, Nick Willert hirtelen elfogta az a fojtogató rettegés, amit még soha életében nem érzett. Remegni kezdett minden porcikája, mint egy öregembernek, és amint ez a remegés kezdetét vette, félelme egyre jobban fokozódott, mintha egy futó kocogni indulna, de sprintelve érkezne vissza.
Most bátor leszek, gondolta.
Nem, ez nem igaz! Nem lesz bátor! Csak azért akar az lenni, mert félt, hogy a mellette lévő Dorothy Hummer észreveszi remegését. A lány egyre közelebb mászott hozzá. Próbálta ezt nesztelenül tenni, és ez a próbálkozása sikerrel végződött, mert Paul még csak fél szemmel se nézett ki a teraszra, ugyanis a két fiatal a jakuzzi mögött lapult.

Picture

De mi fog történni, hogyha pont olyan szemszögből néz ide, hogy egyenesen rájuk lát? Akkor mi lesz? Meghalnak…? Egyáltalán mi annak az oka, hogy bujkálnak? Ők ketten vannak, az “ellenség” pedig egyedül, sokkal nagyobb esélyük lenne…
…ha Paul Debney kezében nem lenne egy pisztoly.
Nick Willer fejében ebben a pillanatban számtalan kérdés bukkant fel. Próbálta azokat saját maga által megmagyarázni. Legfőképpen arra kereste a választ, hogy: miért pont ő? Miért akarják őt megölni? Vagy lehet, hogy Dorothyra fáj a foguk? De hát ő a férfi, neki kéne megvédenie a lányt! Vajon lesz olyan bátor, hogy ezt megtegye? Meghalna Dorothyért?
Gondolkozott a válaszon, pedig nem kellett volna, hisz’ tudja: nem. Gyávának és gyengének érezte magát emiatt, de még önmagának sem merte beismerni.

Picture

– Takarítás! – szólt az ajtón túlról egy nő hangja, valószínűleg a takarítónőé.
Paul nem moccant, várta, hogy mi történik, ha nem nyit ajtót. Szerette volna elkerülni, hogy a szép, szinte újnak tűnő padlózatot áldozatának vére fesse vörösre. De mégis feléledt benne az ösztön, ami a gyilkolás utána hajtotta. Hogy ölhessen, emberek fejébe lőjön puskagolyókat, melyek után nevetőgörcsöt kapva lépdel át a holttestükön.
A takarítónő még egyszer, utoljára bekiáltott: Takarítás! És ez volt életének utolsó szava. Lehetett hallani, ahogy csörögnek a kulcsok a kezében, keresi a megfelelőt. Bárcsak ne találta volna meg! A zár kattant, jelezve, hogy az ajtó immáron nyitva. A nő kinyitotta az ajtót. Nem nézett fel, csak eltette a kulcsokat, és húzta maga után a felmosórongyot.
– Kérem, ne sikítson! – mondta Paul.
Ekkor Nick óvatosan kinézett a jakuzzi mögül. Minden egy szempillantás alatt történt. Csak annyit látott, hogy Paul meghúzta a ravaszt, majd ezt követően egy hatalmas seb tátongott a takarítónő fején. Eleget tett Paul kívánságának: nem sikított, mert nem volt rá ideje. A nő összeesett, és Nick legszívesebben üvöltött volna.

Picture

Megölte… megölte azt az ártatlan nőt! Mit tett ellene? Miért kellett megölnie? Az ő hibája, hogy bejött, hogy rendet rakjon? – számtalan gondolat cikázott Nick fejében, melyeket nem tudott hova tenni. A durranás a hangtompító miatt nem hallatszott, Dorothy mégis észlelt valamit.
– Mi történt…? – kérdezte suttogó hangon Dorothy. Az egész teste remegett.
– Megölte – válaszolta Nick, mire Dorothy befogta a száját, hogy ne ordítson.
Mert ekkor mindkettejük fejében ez járt: ordítottak volna, mert teljesen azt érezték, hogy a nő miattuk halt meg, pedig ez nem volt így. Paul ölte meg. Csakis ő volt a hibás. Nem jöttek rá, hogy ilyenkor nem szabad a múlton rágódni, mert ha ezt tesszük, egy örökös macska-egér harc veszi kezdetét, melynek csak akkor lesz vége, ha meghalunk.

Picture

– Paul járőrözése már nem fog sokáig tartani… Hamarosan meg fog találni minket – suttogta Nick Dorothynak, majd nagyot nyelt, feszültség levezetésképpen.
– De honnan tudtad, hogy jön? – kérdezte Dorothy, miközben eltűrte izzadt tincseit.
– Emlékszel, amikor mondtam, hogy elmegyek? El is indultam, de csak a folyosó végéig jutottam, és akkor megláttam ezt a fickót, amint megöli a recepcióst. Rémes érzések vettek hatalmukba, de erősnek kellett lennem. Visszaszaladtam a szobába, – szerencsére a csávó nem vett észre -, és láttam, hogy végeztél, fel voltál öltözve. Gyorsan megnyitottam a csapot, és reméltem, hogy bedől a trükknek, hogy ott vagyunk. Sikerült átverni. Szerintem most abban a hiszemben van, hogy mi ott figyeljük a szobában.

Picture

– Jól csináltad – suttogta Dorothy. – Viszont… azt mondta, hogy “Nem tudom, hol van a kölyök”. Tehát csak egy emberre gondolt. És én nem ismerem ezt a palit, úgyhogy…
– De én sem ismerem – szólt közbe Nick, miközben óvatosan kinézett a jakuzzi fölött.
– Én ezt nem értem. Meg akar ölni minket? – harapott rá a szájára.
– Csak egy embert.
– Ha Te meghalsz, akkor nekem sem lesz értelme tovább élnem. Feláldoznám magam – jelentette ki Dorothy, tekintetén látszott, hogy komolyan gondolja.
Nick erre inkább nem felelt. Annyira meghatódott ennek hallatán, hogy nem tudott mit szólni. Viszont érezte, hogy nem bujkálhatnak itt örökké. Paul mindjárt megtalálja őket, és akkor nekik végük van.
Nemsokára meg is szólalt mellettük egy mély, érdes hang.

Picture

– Lám, lám! Csak nem itt bujkáltatok? – vigyorgott Paul.
Mindketten felálltak, és hátráltak egy lépést. Dorothy csendes sírásba kezdett, az arcát könnyek lepték el, melyek ellen nem tudott védekezni.
– Ne aggódj, kiscsaj. Jessica azt mondta, hogy téged ne bántsalak – szólt Paul.
– Mi? Jessica? – lepődött meg Dorothy.
– Igen, Jessica. A nagynénéd – mosolygott. – Ő bízott meg, hogy öljem meg a pasid – majd ránézett Nickre. – Ne mozdulj, hogy ne fröcskölj össze mindent! Sokba kerülhet itt a takarítás. Kár, hogy már nincs, aki megtenné – ekkor mindketten gyilkos pillantást küldtek Paul felé. – Kiscsaj, állj hátrébb.

Picture

– Jessica? Jessica Hummer? Az nem lehet, ő nem…
– Mit gondolsz, kiscsibém, olyan ártatlan lenne az a nő? 18 évig a börtönben volt, ilyen hosszú időt nem kap csak úgy az ember. Vagy talán nem említette soha, hogy miért zárták be? Mert ő ölte meg Nick keresztanyját!
– Micsoda?! – rémült meg egyszerre a két fiatal.
– Dorothy… – nézett rá Nick, és szinte látszott, hogy mindjárt összeesik a stressztől.
– Én nem tudom, hogy mi van… Nem… nem tudom… – Dorothy egyre jobban sírt, miközben hevesen ingatta a fejét.
– Dehogynem tudod, most mondtam el – mondta Paul, majd Nickre szegezte a fegyverét.

Picture

– Búcsúzz! – Ez volt Paul végső szava, majd meghúzta a ravaszt.
– NEM ÖLHETED MEG! – ordította Dorothy, és Nick elé állt, hogy megvédje szerelmét.
Sikerült neki. A golyó eltalálta a szívét. A lány gyenge teste a földre zuhant, miközben Nick ordítani kezdett. Nem hitte el, hogy Dorothy képes ilyen áldozatot hozni érte. Lehajolt hozzá, és ösztönösen elkezdett sírni, amit sosem szokott… Már szinte 10 éve nem sírt. Lassan kezdte azt hinni, hogy kőből van a szíve. De most!
Félresöpörte Dorothy szeme előtt lógó tincseit, így bele tudott nézni a gyönyörű arcába. A lány utolsó szava pedig ez volt:
– Szeretlek – Dorothy végső kijelentése egy utolsó gyenge remegésbe torkollott, arcvonásait megvilágította az aranyszínű napfény, melyet nem láthatott többé.
(nincs kép)
Nick Willert a szomorúság és a düh járta át. Elvesztett valamit. Egy olyan dolgot, ami pótolhatatlan. Hova tűnt a férfiassága? Neki kellett volna meghalnia, nem pedig Dorothynak. Nem tudta elhinni, se felfogni. A tény, hogy neki kellett volna elmennie… Miért vállalta el ezt Dorothy?
– Ostoba! – kiáltotta Paul.
Paul Debney ölte meg Dorothyt. Nick el is felejtette, hogy itt van.

Picture

– MIÉRT? – kiáltott Paulra. – Miért nem engem?
– Te is utána fogsz menni, emiatt nem kell aggódnod – vigyorgott Paul.
– MEGÖLLEK!
– Azt nem hagyom.
Nick azt sem tudta, hogy mit mond. Legszívesebben zuhant volna a végtelenségig egy feneketlen lyukban. De nem lehetett. Bosszút kell állnia. Úgy érezte, meg kell torolnia Dorothy halálát.

Picture

Paul Nickre célzott, aki hirtelen felordított, és ekkor egy olyan erő szabadult fel, amit ember még nem látott. Hatalmas robbanás követte a fiú kiáltását. Az egész terasz lángokban hevert. Paul hátraesett, neki a szoba ajtajának.
Nem tudta felfogni, hogy mi történik. A tűz váratlan volt, és úgy nézett ki, mintha Nickből eredt volna. De ez lehetetlen, nyilván csak rosszul látta… Vagy vannak még csodák?
– Ideje lelépnem – jegyezte meg magának Paul, azzal futni kezdett, hogy mentse az életét.

 

A bosszú ösvénye – 8. Helyzetjelentés

Picture

 Tom Wiles kegyetlenül lassan baktatott a lakásában lévő konyha felé. Kócos, barna fürtjeit még nem igazította meg. Úgy ítélte, ahogy megérkeznek a „vendégei”, pattanásig lesznek feszülve az idegei, és minden hajszála égnek fog állni. Ugyanis Jessica Hummer és Paul Debney ma érkeznek hozzá egy rövid helyzetjelentésre, hogy beszámoljanak, eddig hogy sikerült az akció. Tom ekkor még nem számított arra, hogy a két leendő alattvalóinak feladata kegyetlen rosszul sült el. Tudniillik, a PER cég emberei nem követhetnek el hibát. Ha ezt megteszik, a második ballépésnél meghalnak. Ahogy a Nagykönyvben meg van írva.

Picture

 Ez pedig nem először fordulna elő. Általában Tom végzi ki az ilyen, és megpróbálja úgy beállítani, mintha öngyilkosság lenne. Több végső módszer létezik: egyszerűen fejbe lövi, felakasztja, mérget ad neki, bedrogozza, elvágja a torkát, levágja a fejét, és egyszer olyan is előfordult, hogy bezárta egy terembe az alanyt, majd egy hét múlva meglátogatta annak holttestét. Tom úgy vélte, a különböző kínzási technikák, és halálmódszerek ötletében ő a legkreatívabb az egész Földön. Amikor mérges, azonnal arra gondol: hogyan tudná a lehető legegyszerűbben most megölni ezt a személyt? Voltak már, akik feldühítették Tomot, de a haragját csak kevesen élték túl.

Picture

 Tom rendkívül szeret egyedül lenni, mert ilyenkor át tudja gondolni minden egyes lépést; például, hogy nem hibáztak-e, vagy él-e még egy szemtanú. És meglepő, de szereti a csöndet. A nyugalom minden egyes percét élvezi, amint nyugodtan behunyhatja a szemét, és ábrándozhat a jövőbeli tervének megvalósításáról. Egy új világot fog teremteni, ezt már gyermekkorában elhatározta. Eddig minden simán ment, olyannyira, hogy most már nincs is sok dolga a PER-en belül. Ő csak a parancsokat adja, és a pénzt bezsebeli. Ezen kívül üzleteket köt, és profi módon képes az emberek meggyőzésére, átverésére.

Picture

 „Ideje készülődni!” – jut eszébe a gondolat, hisz’ ilyen állapotban mégsem jelenhet meg a vendégei előtt.
Elindult a szekrénye felé és egy frissen vasalt öltönyt vett ki belőle. Felöltözött, majd leült a foteljébe, és gondolkozott. Egyre csak bámult maga elé, és különböző terveket agyalt ki a fejében, de azokra később nem igazán emlékezett. A folyamat rövid ideig tartott, hiszen kisvártatva megérkeztek a várva-várt vendégek is. Ahogy beléptek az ajtón, Tom szisszent egyet, mert egy kicsit elszunnyadt. Próbálta a nyúzott arcát természetessé varázsolni, és úgy érezte, hogy sikerült is.

Picture

 – Üdvözlöm Önöket – mosolygott elégedetten, majd hol Jessicára, hol Paulra tekintgetett.
– Viszont – nyögte be Paul, miközben ő is küszködött az ébrenléttel.
– Szia, Tom – köszönt Jessica kényesen. – Úgy látom, időben érkeztünk.
– Ha percre pontosan kérdezi, akkor nem – válaszolt Tom, majd ránézett az órájára. – Fél perccel később érkeztek meg.
Jessica szúrós tekintettel mérte végig a főnökét, míg Paul csak forgatta a szemét.

Picture

 – Mint tudják, azért hívtam ide Önöket, mert helyzetjelentést várok. Hogyan alakult a Willer-dolog? – kérdezte mosolyogva.
– Nem túl fényesen – sóhajtott Paul, miközben kényelembe helyezkedett a kanapén.
Jessica épp a körmeivel volt elfoglalva.
– Hogyhogy? – lepődött meg Tom.
– Ez igen egyszerű – jelentette ki Paul jeges nyugalommal. Ránézett a mellette ülő nőre, majd így szólt: – Jessica elszúrta.
– Hogy én?! – fortyant fel.
– Vitának itt nincs helye! – kiáltotta Tom. Hangja ostorként csattant Jessica gyermeteg beszéde mellett.
A sikertelen küldetések jelentése mindig ingerültté tették az amúgy is ingadozó hangulatát.

Picture

 – Rendben, elmesélem a történetet – szólalt meg Jessica. – Az volt a terv, hogy Paul a Willer kölyökhöz hasonlóan elutazik Miamiba, én pedig meglátogatom Chriséket, onnan pedig felhívom Pault, aki hívás közben kinyírja a kölyköt, én meg elviszem a két felnőttet onnan, mert Paul ragaszkodott hozzá, hogy ő öli meg Christ.
– De nem így történt – folytatta Paul. – Valóban elutaztam Miamiiba, de a két kölyök rájött, hogy ott vagyok, bár fogalmam sincs hogyan, és miképp, de megtörtént. Elbújtak előlem…
– Én pedig bejutottam Chrisék házába, ahonnan felhívtam Pault, majd ő elmesélte, hogy nem sikerült a terv, így ledobtam a telefont a földre, és összetapostam…

Picture

– De hát az céges telefon volt! – csattant Tom hangja, majd mire észrevette, hogy senki sem szól semmit, folytatásra intette Jessicát.
– Na szóval: összetapostam, majd belelőttem Chris hasába…
– Chris hasába? – fortyant fel Paul. – Nem úgy volt, hogy én ölöm meg?!
– …erre Linda ideges lett, – folytatta Jessica. – és kiverte a pisztolyt a kezemből, majd verekedni kezdtünk, időközben pedig Chris kivette a tárat a fegyveremből, én leterítettem Lindát, lőni akartam, de nem sikerült, mert ugye nem volt benne tár, aztán Linda papolt valamit Barack Obama-ról, majd leütött.
– Obama? – lepődött meg Tom.
– Igen, de lehet, hogy Abraham Lincolnról. Azért értitek az összefüggést, ugye?
Picture
Tom immáron teljesen tisztában volt vele, hogy Jessica őrült.
– Öhm… na mindegy, akkor én is elmesélem – kezdett bele Paul. – Mint mondtam, rájöttek, hogy ott vagyok, elbújtak a jakuzzi mögé, én megtaláltam őket, lőttem Nickre, de a csaj beugrott elé, így ő meghalt…
– Álljunk csak meg egy pillanatra! – szólt közbe Jessica. – Milyen csaj? Csak nem Dorothy?
– De, ő volt az – mondta Paul szemrebbenés nélkül.
Jessica jeges marok szorítását érezte a szívén. Habár nem érzett különösebb szeretetet Dorothy iránt, mégis úgy vélte, szoros kapcsolat fűzi a lányhoz. Azt pedig teljes hülyeségnek vélte, hogy feláldozza magát ezért a fiúért. Hevesen ingatta a fejét.
– Francba! – ütötte fejbe magát Jessica. – Miért ilyen ostobák az emberek?
Picture
– Higgye el, Jessica, én is ezt kérdezem magamtól már 20 éve – vigasztalta Tom, bár a kijelentése inkább Jessica ostoba jellemére vonatkozott, mintsem Dorothyra, a nő mégis egyetértően bólintott.
– Na szóval… Meghalt a csaj, aztán a kölyök elkezdett bőgni, majd nagyon ideges lett, meg akartam ölni, de felordított, én meg hátraestem az ajtónak, a terasz pedig lángokba borult.
– Felordított? Tűz?! – Tom nem titkolta a meglepettségét. – Igen érdekes jelenség.
Rövid csend hálózta be a párbeszédet, míg a vezér azon gondolkodott, mit is mondhatna. Gyakorlatilag semmi sem úgy sült el, ahogy kellett volna, és emiatt Tom rendkívül ideges lett. A Willer família bekebelezése egyre távolabbi gondolatnak tűnt az idő múlásával.
– Remélem tudják, hogy ezt most nagyon elszúrták – bökte ki végül.
Mindketten lehajtották a fejüket.

Picture

Tom felállt.
– Újabb tervre van szükségük. Sajnos több adatra lenne szükségünk a három alanyról. Valamelyikük jó információk gyűjtésében? – kérdezte.
Jessica feltette a kezét, mire Tom csak egy fintorral reagált.
– Rendben. Paul, menjen a dolgozószobámba, és dolgozzon az ügyön. Ha kell néhány telefonszám, ott van az íróasztalon, a gép mellett.
– De hát miért nem…? – kérdezte Jessica, de Tom nem engedte, hogy befejezze.

Picture

 – Maga maradjon csöndben, Jessica. Az egész küldetését úgy elszúrta, mint a disznótoron. Ez volt az első feladata, és mivel nem sikerült, nagyot csökkent a szememben. Ha még egy küldetés sikertelen lesz… Nos, addigra kigondolom, milyen halált szánok magának – korholta le Jessicát, majd egy rövid hallgatás után elhajtott.
A színésznő nagyot nyelt a hirtelen haragtól, végül a főnöke után eredt a dolgozószobába.
Picture
Paul már a gép előtt ült, és nyomozni kezdett. Tom és Jessica a férfi mögé álltak, és figyelték a folyamatot.
– Micsoda adatbázis! – lepődött meg Jessica.
– Pontosan. Ide bekerül minden egyes személyről minden egyes adat. Például az, hogyha egy férfi náthás, bekerül ide, hogyha kezd őszülni, itt olvashatjuk – magyarázta Tom.
– Ez komoly? – nézett kikerekedett szemekkel továbbra is.
– Nem kell szó szerint venni – helyesbített Paul. – A lényeg, hogy csak meg kell keresni Chris Willer nevét, és az adatokat lementeni.
Picture
Hamarosan ez sikerült is, így elkezdték azt olvasgatni.
– Hűha! Akkor valóban ő Az a Chris Willer – hallatta Paul.
– Akkor van mit megbosszulnia – vigyorgott Tom.
– Miről van szó? – kérdezte Jessica, de választ nem kapott.
Hosszú csend következett, mialatt tovább olvasgattak.
– Hm… Azt hiszem, már van is egy tervem – mosolyodott el Tom.

 

A bosszú ösvénye – 9. Temetetlen múlt

Picture

 A kórház fülledt levegőjében áldásom arra, aki képes napokon keresztül ott maradni. Az öregek nyögése, az ifjak ordibálása, a sípoló hangok… Ezek mind-mind hallhatóak a folyosón, ami hosszútávon nem túl kellemes. A kórházi étel pedig egyenesen pocsék – szokták mondani. Chris Willer hasonló borzalmakat élt át, amíg ott kellett feküdnie. Az egyetlen dolgot tette, amit tudott: pihent, és gondolkozott, amíg volt rá ideje. De hiszen egy kórházban mindenkinek van ideje, nem? Nem. Chris Willert ugyanis egy nagyon régi ismerőse látogatta meg…

Picture

Paul Debney volt az. Éjfekete fürtjeit megigazította, miközben a folyosón botorkált. Teljesen nyugodtan haladt. Fegyvere a farzsebében pihent, amit ha kell, használ. Kelleni fog ez neki?
Paul kinyitotta Chris szobájához vezető ajtót. A fiú éppen aludt, könnyű lett volna kivégezni, de a férfi nem így döntött. Leült a kanapéra, és Christ kezdte bámulni.
– Üdvözöllek, Chris Willer! – köszönt elégedett hangon.

Picture

– Szia! – nyögte az éppen ébredező Chris, aki még nem nézett Paulra, csak fordult egyet az ágyon.
– Meg sem nézed, hogy ki jött el hozzád? – kérdezte Paul vigyorogva.
Chris felpillantott az álmos nyöszörgéséből, és meglátta Pault, aki erőltetett mosollyal nézett rá. Nem érkezett válasz a kérdésére, mert a srác elbambult.
– Hát ki vagyok én? – kérdezte Paul, egy kicsit mérgesen, mert kezdett elege lenni a jópofizásból.
Chris meglepődve pillantgatott a férfire. Nem értette, hogy mit keres itt, és vajon mi köze lehet hozzá… Túl álmos volt még a felismeréshez.
– Ismerjük egymást? – dörzsölte meg a szemét.

Picture

 – Segítek: Paul Debney a nevem – mosolygott.
Chris úgy érezte, mintha milliónyi kést forgatnának a gyomrában. Ismerte ezt a férfit. Hogyan szabadult ki a börtönből? Honnan tudta, hogy Chris kórházban van? Hirtelen számtalan kérdés merült fel az elméjében, és komplett idiótának érezte magát, amiért nem tud rájuk válaszolni.
– Látom, végre eszedbe jutott – bólogatott elégedetten Paul.
– De… hogy a fenébe? – ráncolta a homlokát megdöbbenve Chris.
– Igen, megszöktem. Sokáig kerestelek, de nem találtalak. És most végre… végre megölhetlek! Jessica túl gyenge volt. Én következek, hogy bosszút álljak – dörzsölte a tenyerét.
Jessica? Mi köze Paulnak Jessicához? Csak nem…? Paul és az az elvetemült nő együtt dolgoznak? Hát persze, csakis ez lehet a magyarázat… A telefonban mindig egy bizonyos „Paul” nevet emlegetett!

Picture

A Willer család annak idején nem volt túl gazdag, mondhatni, csórók voltak. A városban, ahol laktak, nem volt sok munkalehetőség, így apja sem tudott hol dolgozni, a nagyvárosok pedig túl messze voltak. Chris anyja takarítónő volt, így annak a bevételéből tudtak megélni. James Willernek pedig elveszett a büszkesége. Úgy gondolta, nagy szégyen, hogy a családban a feleség keresi a pénzt, akinek valójában a házimunkák elvégzése lenne a feladata. A két szülő gyermekének pedig borzalmas élete volt. Épp a kemény kamaszéveiben járt, és szeretett volna barátokat szerezni, vagy éppen csajozni, de közben a nagy családi zűrzavar is bántotta. Úgy érezte, segítenie kell apjának.

Picture

Egy gyönyörű nyári napon történt a változás. Épp a szokás dolgával volt elfoglalva: pénzt kért az egyik bolt előtt, de akkor még nem tudta, hogy ez a nap más, mint a többi. Egy Paul Debney nevű ember ballagott oda hozzá.
„Ő talán jó lesz” – gondolta, mielőtt közelebb jött.
– Pénz kell, öcsi?
Chris meglepődve nézte a férfit, majd hosszú gondolkodás után végül bólintott.
– Lenne itt egy munka. Gyere csak velem! – segítette fel a fiút.
Elindultak a hosszú utcán, keresztül néhány sikátoron, végül az egyik épület folyosóján benyitottak egy irodába. A szoba nem volt túl nagy, de tökéletesen elfért benne minden, ami egy irodába kell. Középen egy íróasztal, előtte és mögötte egy szék. A falon több kép is függeszkedett, a sarokban pedig néhány szekrény pihent. Tökéletes rend volt.
Paul lehuppant a székére, majd biccentett Chrisnek, aki vette a célzást: szintúgy leült, és várta, hogy a férfi mond valami bíztatót.

Picture

 De végül Chris szólalt meg:
– Mit kéne tennem?
– Csupán annyi lenne a dolgod, hogy betörsz egy raktárba, onnan pedig kihozol nekem néhány dobozt – válaszolta Paul. – Ilyen egyszerű.
Chris megdöbbent. Valami bébiszitterkedésre, vagy kutyasétáltatásra számított, ennek ellenére gyakorlatilag bűnöznie kell. Nem lenne helyes… de ugyanakkor csak így kerülhetnek ki a tartozások halmazából.
– Mennyit adna érte? – hangzott a legfontosabb kérdés.
– Nyugodtan tegeződhetünk. 2000 dollár megfelel?
– 2000 dollár?! – döbbent meg Chris. Számára ez hatalmas pénz.
– Talán túl kevés? – morfondírozott Paul.
– D…dehogy…

Picture

 Nem tudta, hogy mit tegyen. A pénz hatalmas, a feladat könnyű, de mégis ellenkezik azzal, amit a szülei tanítottak neki. Nem kéne megtennie. Zavartan vakarta meg a fejét, miközben Paul türelmetlenül táncoltatta ujjait az asztalon. Tudta, hogy most kell döntenie. És ő döntött.
– Nos? Vállalod a feladatot?
– Még szép – jelentette ki.
– Nagyszerű! – rikkantotta Paul. – Sötétedéskor gyere vissza ide, és mehet a buli.
Paul és Chris ösztönösen felálltak, végül kezet fogtak egymással.
Picture
 – Helló! – köszönt vidáman.
Amikor Paul megfordult, Chris ujjai hirtelen bizseregni kezdtek, hátát pedig átjárta a libabőr. Rossz előérzete volt.
– Látom, pontos vagy – változtatta arcát vidámmá. – Szállj be!
Így is tett: beült az anyósülésre.
– Mondd csak! Honnan tudtad, hogy nem fogom felhívni otthon a rendőrséget? – vetette fel az ötletet Chris.
– Onnan, hogy nincs otthon telefonotok – nevetett Paul.
– De ha lenne, és értesíteném a rendőrséget? Mondanám, hogy itt várjanak, és figyeljenek?
– Egyszerű a válasz. Van itt néhány fegyveres emberke, akik, hogyha meglátják a rendőrséget, tüzelnek. Utána megöllek téged, aztán kiirtom a családodat is, a hullátokat pedig a folyóba dobom.

Picture

 „Ez a pasi nem viccel” – gondolta Chris megrémülve, majd inkább figyelte az utat.
– A szüleid nem aggódnak, hogy ilyenkor még kint vagy? – kérdezte Paul.
– Nem nagyon szoktak kérdezősködni – válaszolta.
– Értem…
Ezzel vége is szakadt a párbeszédnek. Hosszú, negyed órás csend következett. Chris kicsit megrémült Paul előző „kinyírok mindenkit” válaszától, és kezdte megbánni, hogy beleegyezett a feladatba, de most már nincs visszaút. Csak ne legyen semmi baj!
Picture
 Nemsokára odaértek. Paul a hatalmas raktár mellé parkolt, majd megvizsgálta az épületet.
– Egy raktár ilyen elhagyatott helyen? – csodálkozott Chris.
– Persze. Mindenki azt hinné, hogy itt tartózkodik a nagypapi, akinek tehénfejés a hobbija. Szerintem tökéletes hely – szállt ki Paul az autóból. A fiú követte a példáját.
– Nos, akkor mi is a feladatom pontosabban? – kérdezte Chris csípőre tett kézzel.
– Be kell másznod, majd belülről ki kell nyitnod az ajtót, és kihozunk néhány dobozt.
– Öh… oké. – válaszolta Chris, majd meglátott egy csatornát a falon. – Akkor kezdem is a behatolást.

Picture

Megfogta a csatornát, megfeszítette a lábát, és elkezdett felfelé mászni rajta, míg egy szögbe bele nem nyúlt, ami miatt vér kezdett ömleni a tenyeréből. Felszisszent, és lejjebb csúszott pár centivel.
– Le ne ess nekem! – kiáltotta Paul.
– Nem fogok. Remélem – nyögte, majd egyre feljebb mászott. Kinyitotta az ablakot, megkapaszkodott a párkányán, és végre bejutott.
– Ugye nincs riasztó? – kiáltott vissza.
– Nincs – felelte Paul.
Chris megfordult.
„Nagyszerű… Tehát már csak ki kell nyitnom az ajtót, és kész. Hajrá, Chris!” – bíztatta magát a gondolatában, végül lement a lépcsőn, és kinyitotta az ajtót.
– Megvagyok! – jelezte Paulnak.

Picture

 A férfi belépett az ajtón, és körbenézett a széles helyiségben.
– Remek. Most pedig hozd azt a dobozt! – mutatott az egyikre, miközben ő is felemelt egyet.
Néhány percen belül kivittek annyi dobozt, amennyi befért az autóba, és már csak imádkozni tudtak, hogy a rendőrség ne kapja el őket. Bár errefelé aligha járnak rendőrök.
– Szuper! Látod, nem is volt annyira vészes! – mondta Paul.
Chris válaszul bólintott egyet.

Picture

 – Most pedig elviszlek egy buliba. Ott kiszórakozhatod magad. Inkább utána adom oda a lóvét, mert ott könnyen kirabolhatnak a csajok, miközben… tudod! – bökte meg Chris karját mosolyogva.
– Tudnom kéne? – csodálkozott.
– Hát amikor megdöngeted a csajokat! – nevetett Paul.
– Oh, most már értem – mosolygott Chris. Tetszett neki az ötlet.
– Egy hét múlva ugyanazon a helyen és ugyanúgy sötétedéskor találkozunk.
– Rendben.

Picture

– Meg is érkeztünk. Ő a legnagyobb bombázó a terepen. Sok sikert! – kacsintott Paul, majd távozott a buliból.
– Szia! Hogy hívnak? – kérdezte a nő.
– Chrisnek! – üvöltötte, mert a zenétől alig hallott valamit.
– Paul mesélte, hogy… – a mondat befejezése helyett inkább megérintette Chris mellkasát, és egy kaján vigyorral megnyalta a szája szélét.
„Te jó Isten!” – szörnyülködött magában nevetve.
– Na, gyerünk már! – rángatta meg a lány, onnan pedig egyenesen egy szobába mentek.

Picture

 Chris egy csodálatos estét töltött el a lánnyal, de fél óra múlva észbekapott: Ideje haza indulnia.
Kikászálódott a takaró alól, felöltözött, és lelépett.
Másnap megkereste Pault, aki odaadta neki a pénzt. Otthon azt hazudta szüleinek, hogy egy nagyon gazdag ember megsajnálta, és pénzt adott neki. A Paullal kötött üzlet négy héten keresztül tartott, de aztán történt valami, ami miatt Chris úgy döntött, ideje abbahagyni a virágzó kapcsolatot…

Picture

 Valaki volt a raktárban. Egy őr. Nyilván észrevették, hogy sorozatban fogynak el a dobozok, melyeknek tartalma ismeretlen volt Chris számára, aki épp rémülten pillantott az őrre. Kinézett az ablakon, és megpróbálta jelezni Paulnak, hogy van ott valaki. A férfi vette az adást. A bejárat elé osont észrevétlenül, majd óvatosan kinyitotta az ajtót. Bejött, és az idegenre szegezte a fegyvert.
<span “font-size:10.0pt;=”” font-family:”verdana”,”sans-serif””=””>- Azt hitted, túljársz az eszemen? – kérdezte a férfitől elégedetten.
– Ki vagy?
– Paul Debney.
– Ne ölj meg! Bármit megteszek… – könyörgött a férfi, de Paul ügyet sem vetett rá.
– Búcsúzz! – kiáltotta, majd gondolkodás nélkül fejbe lőtte a srácot.

Picture

Chris képtelen volt elhinni. A saját szeme láttára ölte meg azt az embert. Kiontott egy életet. Lehajolt a férfi holtteste mellé, és megbizonyosodott arról, hogy halott. Hirtelen libabőrös lett, egész testében remegett és bizsergett. Nem tudta elhinni, vagy egyszerűen csak nehéz volt a felismerés.
– Kelj fel, fiam. Ő is csak egy áldozat – mondta Paul, mintha egy vajas kenyérről beszélne.
– Áldozat?! Ő áldozat?! Ő egy ember!!! Ilyet nem tehetsz, mi jogon veszed el mások életét? – állt fel dühösen Chris.
– Neked ehhez semmi közöd. Nem ő volt az első.
– Nem ő volt az első? Mégis ki vagy te?! Azt hiszed, hogy te vagy az Isten, és hogy ítélkezhetsz mások felett?!

Picture

– Na ide figyelj, öcsi! Ha már a jogoknál tartunk, mi jogon osztasz ki engem?! Netán ő az apád, vagy az anyád?! – üvöltötte Paul.
– Kiszállok a melóból! Ezt megcsinálom, de nekem ebből több nem kell! – kiáltotta Chris.
– Öcsi, ebből már nem szállhatsz ki. Innen már nincs visszaút, vagy megölöm az egész családodat! – osztotta ki Christ Paul.
– Nem teheted meg…
– Ó, de még mennyire, hogy igen! – vigyorgott.
– Kapd be, te büdös paraszt! – kiáltotta Paul képébe Chris, majd elfutott. Rohant, ahogy csak tudott, egyenesen a rendőrségre… de ellenfele autóval volt. Ő sokkal gyorsabban eljutott a céljához, mint hősünk.

Picture

Chris elment a rendőrséghez, és bejelentette Pault, továbbá azt is mondta, hogy siessenek azonnal a házukhoz.
– Úr Isten! Valaki hívja a mentőket! – kiáltotta az egyik rendőr, amikor meglátta a két szülőt, kiknek testébe golyó ütközött.
Chris összeesett, mikor meglátta a szüleit, csupa véresen. Sírni kezdett.
– Ez az én hibám… csak az én hibám – nyögte elhalkuló hangon, és egyre több könny férkőzött a szemébe, amik szép lassan vándoroltak le az arcáról.
Chris apját sikerült megmenteni, viszont az anyja meghalt. A fiú azóta sem tudta megbocsátani magának a halálát.
Paul Debneyt egy hídnál kapták el, menekülés közben. Életfogytiglanra ítélték.

 

A bosszú ösvénye – 10. Apa

Picture

– Ugyan már, Paul! Mi okod lenne arra, hogy megölj engem? – vette elő Chris a ravasz mosolyát, valamint a régóta nem használt cinizmusát.
– Épp elég okom van arra, ezt te is tudod – válaszolt Paul, viszonozva Chris stílusát.
– Például?
– Például hogy bezárattál. Miattad szenvedtem a bört-
– Kicsit elkanyarodtunk, nemde? – szólt közbe Chris továbbra is vigyorogva. – Kell neked Jessica pénze, ugye?
– Hogy a viharba ne? – tette fel a költői kérdést.
Chris magában már fogalmazgatta a választ, miközben Paul értetlenül bámulta Christ, hogy vajon honnan jött rá hirtelen ennyi mindenre.

Picture

– Ha jól tudom, Jessica felbérelt téged, hogy segíts neki. Lindát utálja, mert azt hiszi, ő ölte meg szeretett kedvesét. Sajnos ez nem igaz, de nem ez a lényeg. Linda ugyanis nincs itt, hogy látná a halálom, és így nem lesz neki olyan fájdalmas, mintha itt lenne. Jessica célja pedig az, hogy Lindának fájdalmat okozzon. – Elégedett vigyor ült az arcára. – Nem fogsz megölni, mert ha igen, akkor nem kapod meg a pénzed.
Paul megvakarta az állát.
– Rátapintottál a lényegre – mosolygott továbbra is, de ez a mosoly inkább keserű volt, mint boldog.

Picture

– Szóval miért jöttél ide? – kérdezte Chris.
– Ez igen egyszerű. A halálod pillanata – sajnos – nem most érkezett el, ezért most magammal viszlek – jelentette ki könnyedén, mintha csak a sajtos makaróni receptjét vitatnák meg.
Chris hevesen ingatta a fejét.
– Sajnálom, Paul – mosolyodott el szánakozva Chris. – Tudod, a helyzet az, hogy normális esetben együttműködök, de közölnöm kell, hogy eszem ágába sincs veled menni.
– Sejtettem, hogy nem lesz ilyen egyszerű a dolog. És mivel most nincs kedvem lövöldözni, meg verekedni… – rövid szünetet tartott, hogy végiggondolja a mondat folytatását. – Ideje elmondani neked egy titkot, amit már lassan 20 éve őriz a PER cég.

Picture

Chrisre hirtelen hideg záporként zúdult a felismerés. Ez a magyarázata mindennek… Még közel sem Paul és Jessica a legnagyobb ellenség, hanem a PER. A háttérből végig ők irányították a dolgok menetét… A cégről sokat hallott már, és nem kellett sok ész hozzá, hogy rájöjjön: illegálisan szerzik meg a pénzt. Feltehetőleg Paul és Jessica egyaránt a PER-nek dolgoznak.
– Nincs semmid, amivel zsarolni tudnál – fortyant fel Chris. – A PER teljes mértékben hidegen hagy. Szálljatok ki az életünkből!
– Nem tehetjük. Már teljes mértékben beléptünk az életedbe, Chris. Hogyha ezt az információt megtudod, onnantól kezdve nem fog más érdekelni, csak a PER – újabb rövid szünetet tartott, miközben ravasz vigyor ült az arcára – És az apád.
– Az apám? Hogy jön ide az apám? – hüledezett Chris.
– Mert James Willer nekünk dolgozik – vágta rá hűvösen.

Picture

Chris elmondhatatlanul meglepődött ezen a válaszon, de egy másodperc múlva eszébe jutott a gondolat, miszerint Paul biztosan hazudik.
– Ugyan, miért higgyek neked? Az apám nem gyilkos! – ingatta a fejét féloldalas vigyorral.
– Nem – értett egyet Paul. – Valóban nem. Ő csak segít nekünk.
– Az apám nem dolgozhat nektek! Az lenne az utolsó, amit tenne… Ő becsületes ember! – kiáltotta mérgesen. Bántotta, hogy Paul ilyen badarságokat hord össze az apjáról az ő jelenlétében.
– Igen. Becsületes, aki a pénzért és a halhatatlanságért mindent megtesz – vágta rá Paul.

Picture

– Pénz?! Halhatatlanság?!
Chris már végképp nem értette a helyzetet. Több ok is volt, amiért James nem dolgozna nekik, de Paulnak mi oka lenne hazudni? Ezzel akarja elcsalni a PER-hez? Honnan tud egyáltalán az apjáról?
– Pontosan. Majd ő beavat a konkrétumokba, mert azokat én sem tudom pontosan – emelte meg a vállát.
– Miért higgyek neked? – vonta kérdőre.

Picture

– Mer’ miért ne? – kérdezett vissza.
Néhány perc csend következett, ugyanis Chris nem válaszolt erre a költői kérdésre. Egyszerűen nem tudta elhinni, hogy az apja, James Willer azoknak az alakoknak dolgozik. Ez lehetetlen! – gondolta ő, de akkor még nem is tudta, milyen rossz nyomon jár.
Évekig… sőt! Majdnem két évtizedig kutatott az apja után. Szinte beleőrült a nyomok megtalálásába, majd az elvesztésébe, és a gondolat, hogy James a PER-nek dolgozzon, mindeddig annyira elképzelhetetlennek tűnt, mint a vihar utáni szivárvány… és mégis lehetséges.
– Mindenesetre én indulok vissza – állt fel hirtelen Paul.
– Várj! – kiáltott rá Chris.
– Hm?

Picture

– Én is megyek – bökte ki végül.
Paul elmosolyodott.
– Örülök, hogy nem kell erőszakot alkalmaznom. Okos vagy, hogy nem akarsz még egyszer ugyanitt kikötni.
Chris egy keserű fintort vágott.
– Na jó, átöltözök – nyilatkozta, és a cuccai felé baktatott.
– Uh… öhm… Én addig elszívok egy cigit – dadogta, azzal már itt sem volt.
A srác megvonta a vállát, majd elkezdett öltözködni.

Picture

Chris beszállt az autóba Paul mellé, aki épp most dobta el a cigarettacsikket. Rövid, feszült csend uralkodott a kocsiban, míg a maffiózó el nem indította azt. Chris szólalt meg először, hisz oly’ sok mondanivalója van Paulnak.
– Paul… – kezdte halkan, mégis határozottan. – Te megölted az anyámat – Chris beleborzongott, hogy ki kellett mondania. – Miért?
– Te pedig elárultál – Paul válasza olyan egyszerűen hangzott, mintha egy jelentéktelen dologról beszélnének.
– Amit tettél, egyáltalán nem volt tisztességes – mondta Chris. – Egy ember életét elvenni…

Picture

És ekkor eszébe jutott Linda és Brian története. Chris továbbra sem tudja, helyesen döntöttek-e, amikor megölték a mágust. A gyilkosság téma elég régóta foglalkoztatja az emberiséget: helyes vagy nem helyes. Milyen jogon döntünk mi mások sorsa felett?
De van egy másik nézőpont: hiszen a bűnözők megölése jobb világhoz vezetne minket. Milyen szép is lenne egy világ, ahol még csak eszébe se jutna senkinek, hogy bántson másokat! (De lehet, hogy ez mégsem lenne olyan szép…)

Picture

– Tisztesség? Azt mondod, tisztesség? – Paul kezein megfeszültek az izmok. – Mi volt abban a tisztességes, hogy ott hagytál, és beköptél a zsaruknak?! Megmondanád?!
– Te tényleg nem érted a helyzetet – ingatta a fejét Chris. – Mondd, hány embert öltél már meg? Hány emberrel végeztél már azzal a fegyverrel? Hány olyan embert öltél meg, akiknek családjuk volt? Vagy nem számoltad?! Egy csepp bűntudat sincs benned?!
– Na ide figyelj, öcsi! – oldalra fordult. Cseppet sem érdekelte, hogy fennáll az ütközés veszélye. – Mi jogon oktatsz te ki engem?!
– Ismerős szöveg – jegyezte meg Chris egy dühödt fintorral.

Picture

Az út további részében az utcán elhaladó embereket figyelte, közben mindvégig azt a kérdést tette fel magának, mikor érnek már az épülethez. Bő öt perc telhetett el, mikor Paul leparkolt a cég előtt. Mindketten kiszálltak az autóból, majd bementek az épületbe végül besétáltak a liftbe. Feszült csend uralkodott úton a második emelet felé, és mint minden ember, Chris sem szerette az ilyesféle csendet. Szerencsére ez nem tartott sokáig.

Picture

A második emeletre érvén Paul és Chris “érzékeny” búcsút vett egymástól. A maffiózó nem akarta végignézni a csöpögős jelenetet, legalábbis ezt mondta Chrisnek, aki kezdte egyre jobban elhinni az apjáról szóló mesét. Véglegesen csak akkor uralkodott el rajta a libabőr, amikor benyitott egy szobába, ahol James Willer sápadt arcát tekintette meg.
– Szervusz, fiam! – köszönt neki kifejezéstelen arccal.
– Ezt nem hiszem el…