Sims Tales kategória bejegyzései

A Sötétség Angyala 2. – Írta: Ahsoka1994

Másfél évvel vámpírrá válása után Lejla úgy érzi, élete ismét a normális kerékvágásba került – a körülményekhez képest. Arra minden esetre nem számít, hogy élete ismét fenekestül fel fog fordulni, egy újabb vámpírvadászokkal való találkozás után. A lány hirtelen ugyanis arra ébred, hogy átaludt öt évet, és közben kitört egy újabb háború a vámpírok és vámpírvadászok között, melyben ezúttal harmadik fronton feltűnik a vámpírok eddig száműzetésben élő alfaja is, hősnőnk magánéletét pedig megbonyolította egy „másik nő” megjelenése.
Azonban talán nincs minden veszeve, hiszen a színfalak mögül feltűnik egy titakzatos segítő is.

Adatok:

Műfaj: Vámpíros, Dráma, Romantikus
Játék: Sims 4
Korhatár: 12
Figyelmeztetés: Vámpírok, erőszak, gyilkosság, vér, szexualitás, diszkrimináció
Megjelent: 2018.11.14.

Epizódok:

2013. szeptember 13. Egy szorgos péntek estének ígérkezett. Másfél éve voltam tagja a klánomnak. Bár eleinte akaratom ellenére történt átalakulásom, hamarosan úgy éreztem, ez volt a legjobb dolog, ami valaha történhetett velem. És, bár nem volt mindig minden tökéletes, érzéseim még ennyi idő távlatából se változtak. Még egy vámpírvadász lányaként ...
Bővebben
Végül magamhoz tértem. A saját szemszögemből nem telt el semennyi idő, ám mégis elég megviselten éreztem magam. És érősen kínzott az erős szomjúság, talán annyira, mint eddig még soha. Mégis, mennyi idő telt el? - Tényleg te vagy az! – hallottam egy ismerős hangot – Te jó ég! Hogy vagy? ...
Bővebben
A következő este volt, de napközben nem aludtam sokat. Túlságosan el voltam foglalva azzal, hogy hol sírtam, hol dühöngtem. Még soha, de soha nem csalódtam ennyire senkiben. És ami a legjobban fájt, az az volt, hogy a számomra legfontosabb személy volt. Most viszont felkeltem, és megnéztem az e-mailjeimet. Mint ahogy ...
Bővebben
Egy bár pultjánál ücsörögtem legcsinosabb ruhámban, egy pohár víz társaságában. Ez volt az egyetlen dolog az étlapon, amit még az én elhalt gyomrom is lent tud tartani. Úgy döntöttem, adok egy esélyt Kata javaslatának. Bár minden procikám tiltakozott ellene, úgy döntöttem, találok magamnak egy alkalmi partnert. Ki tudja, mi lesz ...
Bővebben
Eljött a következő este, én pedig a rozoga raktári ágyon ébredtem. Feltételezem, egy leselejtezett kórházi ágy lehetett. Minden esetre meglehetősen réginek tűnt, és csak reménykedni tudtam lenni, hogy nem nézte ki magának néhány poloska. Amiből következett, hogy nagyon szerettem volna találni Eriknek valami jobb otthont, vagy legalább is egy jobb ...
Bővebben
– Az unokatestvéremről beszélsz, és van neve is! – kiáltotta vissza Kitti Vivienne-nek. Erik és én csak a háttérben ácsorogtunk, szótlanul. Elvégre Kitti már önmagában átváltott védelmező anyatigris üzemmódba. Ki is merne az útjába állni? Viv, mint kiderült. - Picinyem – kezdte szokásos, lekezelő hangján. Feláll a szőr a hátamon, ...
Bővebben
Az utóbbi időben Lujza egy állatmenhelyen dolgozott, úgyhogy oda beszéltük meg a találkozót. Amint beértem, rögtön több száz kutya ugatása köszöntött. Valószínűleg egyedül érezték magukat ketreceikben, és már várták, hogy valaki örökbefogadhassa őket. Legszívesebben hazavittem volna mindet, de közben volt egy megrázó gondolatom is. Bár nem éreztem olyan módon csábítónak, ...
Bővebben
Végül véget ért a nyár a rövid éjszakáival együtt, hála a jó égnek. Szeptember volt, pár nappal az eltűnésem tényleges évfordulja után. Ez különös érzéssel töltött el, mintha utolértem volna önmagamat. Vagy az idő rendes múlását. Nem mintha lenne már olyan. Tekintve például azt, hogy Erik 1995-ben, Kitti pedig 1999-ben ...
Bővebben
Egy üres parkban voltam Erikkel és Kirával. Már majdnem egy órája kerestük Vivienne-t, aki rejtélyes módon eltűnt. Hárman voltunk kitűnő szaglással, a hölgynek viszont nyoma se volt sehol. A magam részéről viszont nem is akartam megtalálni. - Ennek semmi értelme! – kiáltottam el magam hirtelen. - Szöszi, még csak 46 ...
Bővebben
Megérkeztem az állatmenhelyhez. Nem tudtam, mire számítsak: mit fogok találni? Az a lövés a telefonban nem volt valami bizalomgerjesztő, mégis furdalt a kíváncsiság. Mi történt? Ki lőtt le kit? Ki volt az a titokzatos pénzelő, akit Lujza említett? Az összes kérdésemre nem kaptam választ. Az áldozatot azonban hamar megtaláltam ...
Bővebben

Az utolsó rejtély – Írta: Dani94

A Liam Harris és Norah Bell alkotta nyomozópáros eddigi legnehezebb ügyével találja szemben magát. Első benyomásra egyszerű esetről van szó, ám a gyilkosság időpontja kérdéses, emellett a helyszín sem stimmel. A nyomok száma csekély, a gyanúsítottaké viszont egyre csak bővül. De hát miben más ez az ügy a többitől? Miért nem megy a nyomozás gördülékenyen? A nyomozók hamar rájönnek, hogy egy óriási akadály állja el az útjukat, mely nem más, mint a gyanúsítottak sora. Egyesek még a legkínosabb helyzetekben is a hazugságot választják kapaszkodójuknak, míg mások egyszerűen csak elhallgatják a keserű tényeket és remélik, hogy azok sosem kerülnek napvilágra. Akadnak emberek, akik egy szerep mögé bújva rejtőznek az igazság elől, és olyanok is, akik a valóságnál jóval tisztábbnak próbálják feltüntetni magukat, vagy akik személyüket még csak fel sem fedik a nyomozóknak. A kérdés adott: Vajon sikerül Liamnek és Norah-nak sorra lerántani az álarcokat, hogy megtalálják a maszkot, mely mögött a gyilkos lapul?

“Ez a történet örökre bevéste magát az emlékezetembe.” – Etti

“Az első sorok után tudtam, hogy ez egy különleges, nem mindennapi történet. Mindenkinek ajánlom!” – Wan

 

***

Adatok:
Műfaj: krimi
Készült: Sims 3
Korhatár: 12 éven aluliaknak nem ajánlott!
Figyelmeztetés: halál
Megjelent: 2012. szeptember 26.
Befejeződött: 2013. október 28.

 

***

Epizódok:

A történetet Dani94 oldalán olvashatjátok.

 

***

Köszönetnyilvánítás
Nagyon sok idő telt el – valamivel több, mint egy év -, mióta elkezdődött a történetem. És ezalatt rengeteg értékelést hasznos tanácsot kaptam tőletek. Ezek egy részét meg is fogadtam, hiszen a segítségetekkel tovább alakítgattam a tale-emet. Nagyon hosszú a lista, megszámlálhatatlanul sokan vannak azok, akiknek hálás vagyok. De közülük is kiemelném Ettit, aki minden egyes részhez tartalmas kritikát írt nekem, amiből rengeteget tanultam. Továbbá köszönöm Mazsolának és Nanának a megértését, hiszen előfordult, hogy az utolsó pillanat után küldtem be egy-egy részt. Hálás vagyok az ő munkájukért és ennek a nagyszerű oldalnak, ahol megjelenhetett a történetem. És még egyszer köszönöm mindenkinek, aki nyomon követte Az utolsó rejtély alakulását!

 

Tintavér

A Brightwood gimi falai már rengeteg szerelemnek és veszekedésnek voltak tanúi, de az idei év valamiért más. Nem a diákok különlegesebbek, mint máskor – inkább a 2018/2019-es tanév különleges, mert most itt vannak ők. Az ő szerelmeiket és viszályaikat most követhetik nyomon azok a bizonyos falak, ők most keresik a megoldásokat, most ármánykodnak, félnek, hazudnak és most élnek. Legyen szó egy projekt megvalósításáról, az iskolaújság jövőjéről, a szeretteik védelméről vagy épp egy elfeledettnek hitt klub felélesztéséről – ők itt vannak. És itt is lesznek. Legyél részese a kalandnak, amelynek során a diákok megküzdenek az előttük álló akadályokkal, egymással és legfőképp saját magukkal, megtanulják felismerni és elfogadni a saját érzéseiket, és talán a végén elég bátorságuk lesz ahhoz, hogy megoszthassák a bennük kavargó dolgokat másokkal is!

***

Megjelent: 2018. március 02.
Írta: Bellatrixy (1-20. epizód), Ruby, Thea, TimMac
Illusztrálta: Matt
Műfaj: gimis dráma, romantikus, slice of life
Korhatár: 16 éven aluliaknak nem ajánlott!
Figyelmeztetés: trágár nyelvezet, vér, erőszak, felkavaró témák, erotikus tartalom

***

Epizódok:

Ethan Akadnak olyan reggelek, amikor minden arra próbálja figyelmeztetni az embert, hogy aznap nem érdemes felkelnie. Mikor Ethan ébresztője megszólalt, nyoma sem volt a korábban megszokott energikus ébredésnek, épp csak az egyik lábát dugta ki a takaró alól, hogy a hideget megérezve vissza is rántsa azonnal. Fárasztó volt egyszerre nyomni ...
Bővebben
Kitty A szerkesztőség ajtaján kilépve megpróbálta nem forgatni a szemét azon, ahogy Gina kínosan mosolyogva toporgott az ajtót záró Adrian mellett. Annyira egyértelmű volt, hogy még Rob is kiszúrta szilveszterkor; egyetlen embernek nem tűnt még fel: a főszerkesztőjüknek. Vagy csak nagyon nem akarta észrevenni – mindig jól elbeszélgetett a lánnyal, ...
Bővebben
Liam Csak előre és hátra. Előre. És hátra. Mintha hintáznál. Úgy tagold a szavakat. Mintha egy hintában mennél előre-hátra. Ez majd ritmust ad a beszédedhez. Előre és hátra. És most nem volt más hátra, mint előre. Mikor belépett a vitakör termébe, a hintás hasonlatba úgy próbált kapaszkodni, mintha bármelyik pillanatban ...
Bővebben
Robert Amikor leadta a megtépázott, jobb napokat is látott füzetet Mr. Bradley-nek a téli szünet előtti utolsó írókör végén, tudta, hogy onnan már nem volt visszaút. Mert biztos volt benne, hogy a tanár lelkiismeretesen végig fogja olvasni mindannyiuk munkáját – így el fog jutni az ő kusza, de rettentő őszinte ...
Bővebben
Morgan A fegyelmi bizottság ítélete egyértelműen kimondta, hogy tanulmányainak folytatása az iskola tanácsadójának véleményén múlik. Ahogy közeledett a téli szünet utáni első tanítási nap, Morgan gyomra úgy szűkűlt egyre kisebbre, ahányszor a nagy beszélgetésre gondolt. Sosem volt még dolga Angela Winddel, és bár első pillantásra nem tűnt vérszomjasnak, azért mégis ...
Bővebben
Bradley Azt hitte, a nagycsaládos karácsony után maguk mögött hagyhatják a kínos pillanatokat, amik a fürdőszobás incidenst követték. Azonban Jennifer is velük tartott vissza, Brightwoodba, ahogy Michelle előre be is jelentette, a kínos pillanatoknak pedig így nem szakadt vége. Furcsa volt a nőt ebbe a közegbe áthelyezve látni. Főleg mivel ...
Bővebben
Clara Brightwood nem volt különösebben nagy város, de ahhoz éppen elegen éltek benne és a környékén, hogy szüksége legyen egyletekre. Méghozzá meglepően sokra – volt külön a hobbikertészeknek, a borszakértőknek, a művészeknek, az irodalmároknak, a városszépítőknek, a hagyományokhoz ragaszkodó, kézimunkázó idős hölgyeknek, na, meg természetesen ott volt az alfa és ...
Bővebben
Spencer Karácsony reggele már kiskora óta az egyik kedvenc napja volt az egész évben. Ő ébredt aznap leghamarabb, és kivonult a nappaliba, hogy a kanapén heverésszen. Fél szemmel az ajándékokat leste, amelyek a fa alatt és körül tornyosultak, közben telefonját nyomkodta. Utálta a társkereső oldalakat. De sajnos az ember melegként ...
Bővebben
Bradley Amint belépett az ajtón, ismét kisebbségi komplexusa lett, mint minden egyes alkalommal, mikor nővérével vagy annak férjével találkozott. A hatalmas lakás, amely lenyűgöző panorámával rendelkezett, valamint a fenséges illatok, amik a konyhából terjengtek az előszobába… ő valószínűleg ezek közül semelyiket nem fogja elérni ebben az emberöltőben. - Sziasztok, meghoztam ...
Bővebben
Robert A karácsony, ahogy minden ünnep, szent és sérthetetlen volt a Springer-házban. De komolyan, a házuk kívülről ilyenkor úgy nézett ki, mint amire ráhányt egy karácsonyi csillámpóni. Természetesen ilyenkor is érvényes volt az örök szabály: nekik kellett a leglátványosabb, legtöbb égősort kombináló dekorációt felmutatniuk a környéken. Elvégre mit gondoltak volna ...
Bővebben
Kitty Sosem vitték túlzásba az ünnepi dekorálást. Az anyja kínosan ügyelt arra, hogy mindig ízlésesen díszítse fel a fát és a lakást – náluk tehát a giccses rénszarvasos szobrok és a többszínű, összevissza tekergő fényfüzérek szóba sem jöhettek. Két lehetőség volt: vagy hideg fényű, fehér égősort akasztottak az udvarra, odabent ...
Bővebben
Liam Mondhatni eléggé izgult. Két pletyka is elérte őt gyors egymásutánban. Az első, hogy Spencer titokban Bradley-vel jár, meglehetősen elrugaszkodott volt. Ez a pletyka terjesztőit természetesen nem gátolta meg abban, hogy mindenféle titkos légyottokra való utalást feltételezzen a fiú és a férfi minden egymással váltott párbeszéde mögé. Aztán az első ...
Bővebben
Ethan Az út hosszú volt, a Sheffieldbe közlekedő busz pedig kényelmetlenül összerázta, de erről szinte azonnal meg is feledkezett, amint lepattant róla a fegyintézetről elnevezett megállónál. Persze, nem ő volt az egyetlen leszálló, egész tömeg tartott a tömlöc felé, ahol családtagjaik raboskodtak. Egy szegény kiskrampó talpig öltönybe varrva pörgött előtte ...
Bővebben
Morgan Oh, az a csók! Az az este! Csak az járt a fejében. Az azonban percről percre változott, hogy mit is érzett ezzel a nem várt fordulattal kapcsolatban. Egyszer kínt, amiért megtörtént, és amiért ezzel egyébként is tornyosuló problémáit sikerült hatványra emelnie, másszor pedig csak vigyorgott, mint a tejbetök, ahogy ...
Bővebben
Rose Spencer West neve sokáig nem mondott neki semmit – aztán azon a végzetes előadáson, az elsőn, amit a színjátszósok az ő vezetése alatt bemutattak, a fiú kezelte a kamerát. És borzalmas munkát végzett. Jó, azt mostanra már Rose is kénytelen volt belátni, hogy iskolai viszonylatban nem volt kifejezetten rossz ...
Bővebben
Loading...

 

***

Főszereplők

Ethan Flynn

Kitty Parnell

Liam Walters

Morgan Valentine

Robert Springer

Trevor Bradley

Mellékszereplők

Adrian Black

Agatha Flynn

Angela Wind

Annalise Flynn

Bryce Daugharty

Cameron Dickens

Cassandra Summers

Clara Springer

Collin Foster

David Dietrich

Duncan Pratter

Eric Layton

Fay Mayford

Frank Parnell

Gil Grimes

Gina Carter

Giselle Hauser

Gloria Espinosa

Grace Parnell

Hillary Rose

Jared Murphy

Jenna Rhodes

John Springer

Joseph Flynn

Julian Dalton

Lennie Valentine

Linus Valentine

Maggie Valentine

Margaret Springer

Michael Springer

Miles Livingstone

Olivia Ross

Russel Black

Sidney Applewhite

Spencer West

Toby Shultz

Tyler Brody

Wes Whitlock

 

Üldözöttek hazája 2. – Írta: Sookie

Albine-nak és társainak új bonyodalmakkal kell megküzdeniük, amikor a váratlanul felbukkanó Emerson kancellár új kihívások elé állítja őket. Végül útra kelnek egy biztonságosnak tűnő hely felé, de a kezdetben nyugodt utat nem várt helyzetek nehezítik, amelyek akár a csapat életét is tönkre tehetik. Az sem biztos többé, hogy megbízhatnak-e egymásban, sem az, hogy mindannyian az út végére érnek-e majd, és még csak nem is sejtik, hogy közben egy minden eddiginél nagyobb veszély leselkedik rájuk.

 

***

Adatok:

Műfaj: dráma, akció
Készült: Sims 2
Korhatár: 12 éven aluliaknak nem ajánlott!
Figyelmeztetés: gyilkosság, erotikus tartalom, trágár kifejezések
Megjelent: 2016. szeptember 30.
Befejeződött: 2016. január 11.
Kiegészítő részletek

 

***

Epizódok:

– Üdvözlöm Ashmore kisasszony! Emerson alakja lassan bontakozott ki a fák közül. Amikor Albine tekintete találkozott a férfi barna szemével, megfagyott az ereiben a vér. Szörnyű gondolatok száguldottak át az agyán egy pillanat alatt. Aimes elárulta? Idevezette az apját? Itt vannak a katonák? Ijedten pillantott Aimes arcára, majd eszébe jutottak a faházban ...
Bővebben
Albine kutató szemmel vizsgálta az előtte ülő Emerson arcát. Ugyanúgy méregette, mint amikor először látta meg az erdőben. Gyanakvóan és bizalmatlanul. Amikor Jamal szólt neki, hogy Emerson csak és kizárólag neki hajlandó elmondani, amit tud, egy pillanatra megdöbbent. Nem akart beszélni, és főként nem akart kettesben maradni a kancellárral. A ...
Bővebben
​A következő egy hét alatt, a faházban lakók élete a feje tetejére állt. Azzal, hogy úgy döntöttek, tényleg maguk mögött hagyják a házat, olyan dolgok kerültek előtérbe, amik addig jelentéktelennek tűntek, és a fontos dolgok már nem tűntek annyira lényegesnek. Rendszerezték a rendelkezésre álló fegyvereket, előkészítették a legszükségesebb eszközöket, és ...
Bővebben
​Az első pár nap eseménytelenül telt. Az erdő közeli területeinek már minden négyzetcentiméterét ismerték, így mindig a legmegfelelőbb útvonalat választották. Napközben talpon voltak, és rövid pihenőkkel ugyan, de folyamatosan haladtak. Éjszakánként pedig olyan helyre húzódtak, amiről tudták, hogy biztonságos. Rejtett tisztások, sziklákkal körbeölelt kis tavak. Az elmúlt évek alatt már ...
Bővebben
​Albine végignézte, ahogy Jamal az egyik kezével, egyetlen mozdulattal kicsavarja az ismeretlen férfi kezéből a kést, majd a nadrágja övébe csúsztatja. Közben ujját folyamatosan a ravaszon tartotta, a férfi arcára célozva. – Leülni! – Jamal határozott hangjára a férfi ellenkezés nélkül leült a fűbe, majd a fegyverrel intett az ismeretlen ...
Bővebben
​Mikor az ólmos fáradtság Albine-ra telepedett, szinte azonnal engedett a nyugtató sötétség csábításának. De akármennyire is vágyott a pihentető álomra, csak lebegett valahol álom és valóság között, mint aki túl fáradt ébren maradni, de túlságosan fél elaludni. Fogalma sem volt mennyit alhatott – már ha egyáltalán valóban elaludt –, amikor ...
Bővebben
​– Adj egy pisztolyt… Jamal szívverése a duplájára emelkedett, és fogalma sem volt mit tegyen. Lopva Schmidt arcára pillantott, de a tipródó arc látványától csak felkavarodott a gyomra, így inkább elfordította a fejét. Nem akarta látni, ami következik. Fogalma sem volt mi járhat a katona fejében, és fogalma sem volt ...
Bővebben
Albine hosszú órák óta mozdulatlanul ült, tekintetét egyetlen pontra függesztve. Az egyik bokor alatt megbújó, összetákolt kis csapdát nézte egy rejtett helyről, és az járt a fejében, hogy egy évvel azelőtt, nem kellett egy erdőben, egy fa alatt kuksolnia arra várva, hogy egy ártatlan kis állat a csapdájába szaladjon. Először ...
Bővebben
​Aimes zsebre dugott kézzel sétált, lehajtott fejjel, és minden útjába eső kőbe belerúgott, aztán nézte, ahogy arrébb bucskázik az avarban. Annyira nagyon szerette volna elterelni a gondolatait, de a naphosszat tartó gyaloglás kifejezzen nem segített ezen. Mert mégis mi mást lehetne csinálni az órákig tartó szótlan menetelések közepén, mint hagyni, ...
Bővebben
– Mi másról hazudtatok még? Olyan csönd lett a tisztáson, hogy még egy elszaladó mókust is meghallottak volna. Albine szíve hevesen vert, ahogy a fegyverrel Abel mellkasára célzott. De senki nem mozdult. Senki sem szólalt meg. A következő pillanatban egy követhetetlenül gyors mozdulattal Henley előrelépett, megragadta a pisztolyt, és egy ...
Bővebben
​Albine kicsit zavart, de elszánt szavait figyelmesen hallgatta mindenki, ahogy köré gyűltek a tisztás szélén másnap reggel, távol a két, még mindig megkötözött idegentől. Ki döbbent volt, ki értetlen, ki kételkedő, miközben ő összefoglalta a lehetőségeiket. Aztán ahogy kimondta a döntését, nyugtalan csönd telepedett közéjük, és mintha megállt volna az ...
Bővebben
​Albine szótlanul lépdelt az erdei ösvényen. Ahogy az éjszakát felváltotta a nappal, ők már messze jártak. Általában mindig megvárták a napfelkeltét a továbbindulással, de akkor még az éjjel tovább indultak. Egyszerre hagyták hátra a problémát, és mégis súlyos terheket cipeltek magukkal. Megváltozott valami, és ezt mindannyian tudták. Hosszú éveken át ...
Bővebben
Albine még idejében érzékelte a veszélyt, és egy gyors mozdulattal kifordult Abel alól. Bár érezte, ahogy a kés felsérti a bőrét, de a hirtelen rátörő rémülettől szinte nem is érzékelte a fájdalmat, amit a vágás okozott az oldalán. Abel újra felé kapott a késsel, de újra elvétette. Albine próbálta kiszabadítani ...
Bővebben
​Albine futott. A sötét erdőben alig látta, hogy merre szalad, és a kiálló gallyak és tüskék felhorzsolták a bőrét. Fogalma sem volt már, mi elől rohant, de tudta, hogy nem állhat meg. Ha megteszi, meghal. A közelben egy bagoly huhogott, mire ijedten kapta oda a fejét. Nem vette észre a ...
Bővebben
​Aimes szívverése a duplájára emelkedett, ahogy mozdulatlanul bujkált egy bokor takarásában. Mellette Jamal ült, kezében fegyver, ujja a ravaszon, arcán elszántság tükröződött. Óvatosan kipillantott, és tekintetével Liyát kereste, aki egy távolabbi fa mögött talált menedéket. Mikor találkozott a tekintetük, a lány csak szótlanul megrázta a fejét, jelezve neki, hogy maradjon ...
Bővebben
Albine töprengve bámult bele az előtte elterülő, mély szakadékba. Olyan magasan voltak, hogy látta a fák tetejét, és ahogy lengedeztek a gyenge szélben, mintha csak lassú táncot lejtettek volna odalent. Fogalma sem volt róla, mióta álldogálhatott ott egymagában. Jó ideje már, hogy nem érzékelte az idő múlását. A napok csak ...
Bővebben

 

***

Köszönetnyilvánítás

Egy év kemény munka áll mögöttem, de most már megpihenve szeretném megköszönni a barátaimnak a sok segítséget és támogatást, amit kaptam tőlük. Mert nagyon sokszor voltam nagyon mélyen, de ők mindig mellettem álltak, és nem engedték, hogy feladjam.
Köszönöm azoknak, akik szántak pár percet arra, hogy megfogalmazzák a véleményüket, és mindenki másnak is, akik elolvasta. Valamint köszönöm szépen az oldalnak a nekem szavazott bizalmat, és Marcellonak a munkáját.
Remélem, tudtam némi örömet csempészni a szürke hétköznapokba a történetemmel. 🙂

 

Üldözöttek hazája – Írta: Sookie

Hat évvel a háború kitörése után Preaven népe még mindig nem nyugodhat. Miközben a fronton folyamatosan dúlnak a harcok, a háború elől menekültek és a dezertőrök után kutatóhadjáratot folytatnak a könyörtelen kancellárok. Az elmenekültek egyetlen esélye, ha sosem találnak rájuk.
A fiatal Albine Ashmore családjával és néhány társával együtt bujkál a rájuk vadászó katonák elől. Évek óta egy erdei kunyhóban tanyáznak attól rettegve, mikor találnak rájuk. Amikor azonban az egyik felderítőútjuk során egy félholtra vert idegenre bukkannak az erdőben, minden megváltozik.

“Emberi sorsok, szerelmek és tragédiák egy felforgatott, disztópikus világban. Sookie-színvonalú remekmű, ahogy tőle megszokhattuk. ” – Nita90

“Ebben a történetben semmi sem fekete vagy fehér. Pillanatnyi érzések és vágyak mozgatják a szereplőket, és ettől lesz az egész elő.” – Thea

 

***

Adatok:

Műfaj: disztópikus dráma
Készült: Sims 2
Korhatár: 12 éven aluliaknak nem ajánlott!
Figyelmeztetés: gyilkosság
Megjelent: 2015. szeptember 18.
Befejeződött: 2015. december 10.
Kiegészítő részletek

 

***

Epizódok:

Preaven egykoron ragyogó ország volt, ahol az emberek boldogan éltek, gazdagságban és bőségben. A farmokon tonnaszámra termett a gabona, a gyümölcsösök roskadoztak a terméstől, az állatok a világ legzöldebb füvét legelték. Krónikák szóltak az ország gazdagságáról, és számtalan ember kereste fel a fővárost csodálatos kultúrája miatt. A hét kancellár irányította ...
Bővebben
Sötét éjszaka volt. A csillagos eget fekete, nehéz felhők takarták el, így a hold fénye sem tudott utat törni magának. Az egyetlen fényt egy kis tűzrakás adta, amelyet a dús növényzettől alig lehetett észrevenni. A tűz mellett egy férfi és egy fiatal nő ült, percek óta szótlanul. Mindkettejük fejében a ...
Bővebben
 – Boldogulsz, Diyana? Albine az ajtófélfának dőlve figyelte az idegent ápoló nőt. A férfi lehunyt szemmel feküdt a matracon, és lassan lélegzett. Már legalább három napja a táborba hozták, de még mindig eszméletlen volt. Csak feküdt ott mozdulatlanul, mintha már rég halott lenne. Az alig érezhető szívdobogása volt az egyetlen, ...
Bővebben
​​Két nappal később Tobias már kezdte jobban érezni magát. Elmúlt a fejfájása, és bár néha még megszédült, kezdte visszanyerni az életerejét. A testét ért ütések és rúgások fájdalmai is kezdtek megszűnni, az arcát ért sebek pedig halványodni, köszönhetően Diyana csodakrémének, amelynek összetevőit nagy titokban tartotta. Tiszta ruhát kapott, és naponta ...
Bővebben
„Egy év múlva Aimes felesége leszel, és erről nem fogunk vitázni!” Emerson kancellár határozott szavai újra és újra felcsendültek Emeline gondolatai között, miközben legszívesebben elfelejtette volna a kancellár minden egyes kiejtett mondatát. Hogyan dönthetnek egy ilyen fontos kérdésben helyette? Kinek lehet joga megszabni, hogy kivel töltse el az életét? Szerette ...
Bővebben
– Milyen közel járnak? – Jamal zaklatottan járkált fel és alá a faház kis nappalijában. Albine az asztal mellett ült, és ujjaival idegesen dobolt a kemény fán. – Elég közel, hogy ne érezzem magam biztonságban – felelte a lány. – Talán nem fedezik fel a bejáratot. – Egy talánnal nem ...
Bővebben
Emeline az egész napot a szobájába zárkózva töltötte. Vágyott a nyugalomra és a magányra, még ha ettől még szörnyűbben érezte is magát. Szüksége volt néhány egyedül töltött órára, amikor nem kell megjátszania magát senki előtt. Amikor nem kell felemelt fővel viselnie a vőlegénye halálát követő részvétnyilvánításokat. A kancellárok és a ...
Bővebben
Ahogy Albine kilépett a faház ajtaján, nem volt képes tovább erősnek mutatni magát. A torkában hatalmas gombóc lüktetett, a gyomra kavics méretűre zsugorodott, és a szívét valami ismeretlen fájdalom gyötörte. Sohasem érzett még így. Dühös volt saját magára, Tobiasra, Rhydianre és az egész világra. Azt kívánta, bár megszűnne ez a ...
Bővebben
– Ez itt Aimes Emerson, Emerson kancellár fia. – Tessék? – suttogta a lány tágra nyílt szemmel. Először nem is értette meg a férfi szavainak jelentését. Aztán ahogy azok mégis értelmet nyertek, Albine szíve kihagyott egy ütemet… A következő pillanatban Jamal hangját hallotta meg maga mellett. – Az baj… Mert ...
Bővebben
Néhány nappal később indultak útnak. Nem sok mindent vittek magukkal. Élelmet út közben is vadászhattak, és nem akartak a kelleténél több terhet magukkal cipelni. Fegyvereiket azonban gondolkodás nélkül magukhoz vették az út előtt. Miközben mentek, szinte alig beszéltek egymással. Ha lépteik hangját nem is, szavaikat messzire vihette volna a szél ...
Bővebben
Vincent Emerson kancellár a dolgozószobájában ült, és az íróasztala mögött tanulmányozott néhány iratot. Újra és újra ugyanazt a sort futotta át, de hiába. Órák óta ült már és dolgozott a hivatalos papírokkal, de egyetlen szóra sem emlékezett belőlük. Délután két gyűlés is lesz a többi kancellárral, aztán el kell látogatnia ...
Bővebben
– Üdvözlöm, Ashmore kisasszony! Egy kis teát? – kérdezte a férfi, miközben az asztalon álló teáscsészék felé intett. – Vagy egy kis süteményt kérne? Úgy tudom, a börtönkoszt nem a legjobb. Albine néhány pillanatig csak bámulta a karosszékben a férfit, akinek a vonásai olyan szörnyen emlékeztették valakire. Aztán megdöbbent a ...
Bővebben
Emeline a szobájában ült, és a fésülködőasztal tükrében nézte saját, szomorú tekintetét. Alig ismerte fel saját magát ez alatt a kínzóan bánatos maszk alatt, amit hetek óta viselt magán akaratlanul is. Aimes járt a fejében, és Julian. A két legfontosabb férfi az életében. Az egyiket testvérként szerette, a másikat nőként ...
Bővebben
Albine úgy érezte, mindennek vége. Elbukott. Ő is és Aimes is. Nem fogják megúszni. Ezt már nem. Abban a percben jobban sajnálta a férfit, mint saját magát. Mondani akart valamit, de csak megremegett a szája. A kancellár az alig észrevehető mozdulatra csak szótlanul megrázta a fejét. Aztán néhány végtelennek tűnő ...
Bővebben

 

***

Köszönetnyilvánítás

Először is szeretnék köszönetet mondani Nita90-nek, aki már akkor támogatott, amikor még csak gondolatok voltak a fejemben a sztoriról, és hogy végig kitartott mellettem, majd lektorommá vált. Nélküle biztosan nem sikerült volna.

Köszönettel tartozom Lexy-nek és DeeDee-nek, akik egyrészt az utóbbi időben mindig érdeklődtek és támogattak, másrészt meg elviseltek. Szuperek vagytok!

Hálával tartozom Rikardonak, Theának, Kiss Kissnek, Leenek, Dettykének juhaszgagának, Anna Orsolyának, Ginii-nek és mindenki másnak, aki néhány percet szakított arra, hogy elmondja a véleményét a történetről. Minden mondat boldoggá tett. 🙂

Továbbá hatalmas köszönet jár Marcellonak, aki hétről-hétre egyengette a történet útját, valamint Ettinek a kritikákért, amiket habár félve olvastam, mindig örültem nekik. És persze az egész Sims Tales csapatnak!

Köszönöm szépen, hogy elolvastátok a történetet, és remélem a folytatás is tetszeni fog! 🙂