Karakter interjú kategória bejegyzései

Interjú Sebestyén Flórával (La Media Naranja)

Sikerült-e már kitűzni az esküvő időpontját?
Nem, és egyelőre nincs is tervben egy dátum kitűzése. Egyszerűen nem ez élvez most prioritást az életünkben. Szeretjük egymást és jól vagyunk úgy, ahogy vagyunk. Nem vágytam sosem nagy habos-babos ruhára és több tucat szempárra, aki engem bámul egy egész napon át. Össze fogunk házasodni, de még nincs itt az ideje.

Felvettek-e a mesterképzésre? Ha igen, hogy tetszik?
Felvettek, de végül nem kezdtem bele a tanulmányaimba. Míg műbecslő asszisztensként tevékenykedtem rájöttem, hogy mégsem ez az én világom. Erre rájöhettem volna már a gyakornokságom, vagy tanulmányaim alatt is, de imádom a művészetet és ez elvakított. Jelenleg egy szövegíró irodában dolgozom, ahol főképp művészeti területen írok cikkeket, tanulmányokat. Az egész egy unalmas délutánon indult asszisztens koromban. Nem volt mit csinálnom, így bohóckodásból írtam egy kritikát az egyik helyi kiállításról majd később még négyről. Bencének annyira tetszett otthon, hogy titokban csinált nekem egy blogot és feltöltötte őket. Kiderült, hogy a művészeti blogból nincs annyi, mint gasztroblogból, így egész sokan érdeklődtek még tudtom nélkül is ez iránt. Szóval most blogolok, abból is csurran cseppen valami, hol belépők, meghívók, hol néhány zöldhasú. Az olvasók és a megrendelők szerint van tehetségem az íráshoz, így most ezen a vonalon haladok tovább.

Mely országokba terveztek elutazni még Bencével, melyik tervek valósultak meg eddig ezekből?
Hűűű. Ami eddig megvalósult eddig az néhány európai célpont, illetve Kairó. De rengeteg tervünk van még! Karácsonyra kaptunk Emmától egy posztert, amin le lehet kaparni, mint a sorsjegyeken az összes országot, ahol eddig már jártunk. A cél, hogy egyszer az egésszel meglegyünk, még ha ehhez el kell telnie évtizedeknek is. Van néhány hely, ahova annyira nem vágyom, de inkább érjen kellemes meglepetés.

Hogyan látod magatokat 10 év múlva?
Együtt. Ez az egyetlen, amiben biztos vagyok. Talán akkora már benő a fejünk lágya és összeházasodunk, meg ha ketyeg a biológiai órám, akkor talán egy gyerek is szóba jöhet. TALÁN!

Emmával ugye tartjátok a kapcsolatot? Ha nem titok, ő megtalálta-e azóta a másik fél narancsát?
Persze, hogy tartjuk! Napi szinten! De az ő élete kalandosabb, mint az enyém, az fix! Egy egész filmet lehetne róla forgatni, hogy hányan próbálták meghódítani és szinte mind elbukott. Kivéve egyet. Nem fejteném ki, de annyit elmondhatok, hogy az az egy éppen hajtóvadászaton van a haverjaival Levi után. Egyedül az a fránya Levivel kötött papír áll Emma és A Nagy Ő közé! Remélem, nem sokáig!

Levente felbukkant azóta kislánya életében?
Nem. Ahogy már mondtam, most épp próbálják megtalálni a szemétládát, aki Houdinit játszik.

Picture
Hogy hívják a hörcsögötöket?
Sisyphus.

Mit szeretsz legjobban Bencében?
Most reggelig tartó felsorolásba kezdhetnék, de inkább leszűkítem három legfőbb dologra: a hatalmas szívét, a humorát és az eszét.

Hogy telnek a hétköznapjaitok?
Elég hétköznapiasan. 🙂 Reggel együtt kelünk, megreggelizünk, aztán mindenki megy a dolgára. Ha időnk engedi, akkor néha együtt ebédelünk, mert nem messze dolgozunk itthonról és egymástól se. Esetenként Emma is csatlakozik vagy Bence kollégái. Munka után szinte minden időnket együtt töltjük. Vagy elmegyünk valahova szórakozni, vagy csak itthon punnyadunk és olvasunk vagy játszunk. Sosem unatkozunk. Többször voltunk már szabadulós játékon, főzőtanfolyamon, paintballozni és laser tagezni is. Hétvégente, ha időnk és pénztárcánk engedi szeretünk belföldön utazgatni, erdőket járni, jókat enni, múzeumokat bejárni. Gondolkoztunk mostanában állattartáson is Sisyphuson kívül, de egyelőre jegeltük a témát. Amíg még mehetnékünk van, nem vállalnánk be egy kutyát vagy cicát. Túl sokat lenne egyedül, meg hát azért a kutyákkal való kapcsolatom még mindig nem felhőtlen.

Mi lett Pacsival? Hallottál felőle valamit?
Hála az égnek, az én életemből kilépett. Pletykákat hallottam csak, hogy most valami ötvenes özvegy hölgyet tesz boldoggá. Ez az egy fixnek tűnik, a további szaftos részletek mindig mások, attól függően ki meséli.

Hogyan viselte anyukád, amikor Olivér is főiskolára került? Nem gondolkodott el rajta, hogy ismét társat keressen?
Anyu jól van és örülök is a kérdésnek, mert DE! Nagyon boldog egy meglepő módon egészséges és szeretetteljes kapcsolatban! Nem csak azért örülök, mert anyu végre boldog és egyre több bizalma van a férfiak irányába, hanem mert jóóóóóóóó nagy adag, egy hónapra elegendő fincsi husit kapunk minden hazalátogatásnál. 🙂 Anyu pasija ugyanis hentes. Így is találtak egymásra. Anyunak hirtelen furcsa lett a főzés, mikor a régi piaci hentes nyugdíjba ment és János lett az új helytartó. Bár ugyanakkora mennyiséget vásárolt, a húsok mégse fértek be a tepsibe, rengeteg fölöslege maradt. Egy idő után a hazavitt húst ő is mindig lemérte a konyhai mérlegen és mindig jóval több volt az adag, mint amennyit kifizetett. Anyu sem szeret adós lenni, így néhány alkalom után jelezte Jánosnak a problémát, mire ő csak fülig vörös lett. Hát egy hentes így flörtöl :-).
Olivérnek sajnos… Szörnyű erről beszélni… A lényeg, hogy egy időre hazaköltözött, de most már ismét a kampuszon van.

Mi történt Olivérrel és Biankával, miután útjaik ismét keresztezték egymást? Olivérnek hogy megy az egyetem?
Bianka és Olivér olyanok voltak, mint a tűz meg a víz, de tökéletes harmóniában. Annak örülök, hogy Bianka sokkal vagányabb volt, így sokkal több dologra rá tudta venni Olivért, mint amit magától valaha is megtett volna. Nagyon szerették egymást. Sajnos ennek útjába állt Bianka agresszív nevelőapja és passzív édesanyja… Nehezebb erről beszélnem, mint a saját apám haláláról… El nem tudom képzelni a fájdalmat, amit Olivér érez mindennap. Persze itt vagyunk neki, de sohasem fogjuk pótolni élete nagy szerelmét. Mély szomorúságomra elvesztettük Biankát, mielőtt még hivatalosan a családunk része lehetett volna. Olivérben most az orvosi egyetem tartja a lelket. Kötelességének érzi, hogy minél több embert megmentsen, ha már önhibáján kívül, minden erőfeszítésének ellenére Biankát nem tudta megmenteni.

Picture
Hogyan emlékszel vissza rá, amikor azt hitted, Bencének Emma tetszik? Képes lettél volna szerinted megőrizni a barátságot Emmával, ha összejönnek?
Ez valahogy sosem jár az eszemben. Azt gondolom, ha össze is jönnek akkor, nem maradnak sokáig együtt. Rövid távon nagyon jól kijönnek, de hosszú távon… A karaktereik nem passzolnak egymáshoz.

Sikerült Bencének megfertőznie a sportszeretetével?
Öhm… Nem. De próbálkozom! 🙂

Apád felépült végül a betegségből? Megbocsátottál neki?
Egy ideig úgy tűnt, hogy jobban van, valamennyire fel is épült, de tavaly végül elvitte egy szívroham. Próbálták életben tartani a kórházban, de már nem volt esélye. Megbocsátottam neki magamban, de nem miatta, hanem miattam. A saját békém miatt.

Nem érezted úgy, Anitának joga lenne tudnia, milyen dolgokra képes a férje?
Anita egy teljesen más férfit ismert, mint én. Egy szerető családapát. Nem akartam ezt elvenni se tőle, se a lányoktól. Nyilván tudja, hogy én máshogy láttam apámat, mint őt, de megkíméltem a részletektől. Megkértem, hogy ne mondja el a lányoknak, hogy kik vagyunk Olivérrel a temetésen. Viszont megígértem neki, hogyha egyszer kérdezősködnek és ő szeretné elmondani, hogy az apjuknak volt egy másik családja, akkor felkereshetnek minket. Én nagyon szívesen felvenném velük a kapcsolatot.

Hogyan alakult Bence és a szülei kapcsolata?
Zűrösen. Nem mondanám, hogy szoros kapcsolatot ápolunk velük. Évente kétszer találkozunk velük általában egy ünnepen, aminek mindig kiabálás majd elviharzás a vége. Az utóbbi időkben már a kabátomat se vettem le, mert nem láttam értelmét. Ez az ő dolga, nem szólok bele. Az elején próbáltam csitítani, békülésre buzdítani, de minden kísérletem hiábavaló volt. Még nincs itt az ideje.

Zsanettről és Gáborról hallottatok azóta?
Igen, kaptunk mindannyian meghívót az esküvőjükre, de végül nem mentünk el. Sokról nem maradtunk le, mivel már el is váltak. Részleteket még pletyka szinten sem tudok.

Akit faggattak: Sebestyén Flóra (Zsofi26)
La Media Naranja 
Akik faggatóztak:  a látogatók és szerkesztők

Interjú Mike Lindberggel (Jelzőfény: Végzet)

Üdvözlöm a kedves olvasókat! Itt ül velem szemben, Michael Lindberg, akit elég nehéz volt elcsípni, de végül mégis sikerült. Szia Mike!
Szia, üdv az olvasóknak is!

Hogy érzed magad?
Hááát egy kicsit izgulok. Szerencsére nem minden nap akarnak meginterjúvolni. *nevet*

Ezt elhiszem. Hogy telik a nyári szünet?
Köszönöm kérdésed, jól telik. Sokat pihengetünk, megpróbálunk feltöltődni a sulikezdésre. Pár napja jöttünk vissza Twikkiiről, nagyon menő hely! És forró… De még sosem voltam ott, szóval tök jó élmény volt.

Picture

“Jesszus, tizenhét évesen hova gondolkozzak eljegyzésen?” 

Hát Twikkiire én is szívesen elmennék! Egyébként hogy vagytok Skyjal? Dúl a szerelem?
Ööö valami olyasmi, jól megvagyunk, sokat vagyunk együtt, és hát… igen, dúl a szerelem, így is lehet mondani. Nem tudnám elképzelni az életemet nélküle.

Aw ez aranyos! Vannak már terveitek a jövőről, esetleg gondolkoztál már az eljegyzésen?
Hogy miiiiii? *köhög*

Nyugi, meg ne fulladj! *nevet*
Jesszus, tizenhét évesen hova gondolkozzak eljegyzésen?

Bocsi!
Ne tegyél fel ilyen kérdéseket légyszi!

Ezt megbeszéltük. *nevet* Szóval hamarosan vége a nyári szünetnek, és vissza kell ülnötök az iskolapadba. Jó tanulók vagytok?
Szerintem nem olyan rosszak a jegyeink, de mivel végzősök leszünk, extrán bele kell majd húznunk a tanulásba.

Tervezitek a továbbtanulást?
Igen, Sky már jobban tudja, hogy mit akar, valami tesis dolgot, edzőiben gondolkodik, vagy valami hasonlóban. Én még kicsit bizonytalanabb vagyok, igazából még nem is agyaltam olyan sokat rajta. Hát matekból nem vagyok olyan rossz, szóval lehet valami ilyesmi lesz majd, de hát még van egy fél évem eldönteni, hogy mi legyen.

Hát igen, az még viszonylag sok idő, csak ne hagyd az utolsó pillanatra! Visszatérve Skyra, mit gondoltál róla, mielőtt összekerültetek, és jobban megismerted?
Igazából nem nagyon gondoltam róla semmit, mármint, oké, tudtam, hogy létezik, meg hogy balhés, meg hallottam párszor a nevét, de egyébként csak egy ismeretlen évfolyamtárs volt a számomra. Pont ezért tök fura, hogy most meg így együtt vagyunk, meg minden. Igazából talán erre az egyre volt jó ez az egész hatalomátvételesdi, hogy így összejöttünk. Persze nem azt mondom, hogy jó volt, hogy így történt, de hát lehet, hogy ennek így kellett történnie.

Voltál már szerelmes, mielőtt megismerted Skyt?
Nem igazán… nem. Hát nyilván voltak gyerekszerelmek, kézenfogással meg arcrapuszival, de semmi komoly.

Ez cuki! Skynak viszont volt valakije…

Igen, Clayton, de azt a dolgot már lezárta. És szerencsére most már a srác is felfogta, hogy nincs köztük semmi.
Próbálkozott még Skynál?
Persze. De nem járt túl jól, Skynak vannak khm… módszerei a nem kívánatos személyek leszerelésére.

Hát nem szívesen lennék nem kívánatos személy akkor. *nevet* Sok fiú barátja van? Szoktál féltékeny lenni?
Ööö hát ja, kb csak fiú barátai vannak. De nem szoktam féltékeny lenni á! Én ugyan nem!

Oké. *nevet* Még sosem jutott eszedbe belenézni a fejébe?
Volt már, hogy eszembe jutott, de sosem tenném meg. Azok mégis az ő gondolatai, meg a magánszférája, elég… beteg lenne, ha folyton benézegetnék. De egyébként ő van annyira őszinte, hogy a képembe mondja, ha valami baja van velem.

Volt már ilyen?
Talán? Jó oké, hát volt. Amikor még elég frissen voltunk együtt, nem mindig viselte jól, hogy van ez a kötelékes téma Grace-szel, és hát volt, hogy fejemhez vágott nem túl szép dolgokat… De szerencsére ezen az időszakon már túltettük magunkat, és bízunk egymásban, maximálisan.

Picture

“Igazából talán erre az egyre volt jó ez az egész hatalomátvételesdi, hogy így összejöttünk. Persze nem azt mondom, hogy jó volt, hogy így történt, de hát lehet, hogy ennek így kellett történnie.”

Tényleg, tartod a kapcsolatot Grace-szel?
Persze! Sokat szoktunk beszélgetni, meg minden, meglátogatjuk egymást… Még a múlt hónapban voltunk egy hetet náluk, Belladonna Cove-ban. Még egy hegedű előadására is elmentünk, nagyon szépen játszik!

Jaj biztosan! Ő hogyan tette túl magát a szörnyűségeken?
Hát, gondolom neki sem volt egyszerű, de most már egészen olyan, mint régen. Nem mintha tudnám, hogy milyen volt régen, csak úgy mondom. *nevet*

A szerelme, Shawn Fisher túlélte?
Ez jó kérdés, nem tudom. Szerintem igen. Majd megkérdezem Grace-t, ha beszélek vele, igazából nem volt szó róla, de szerintem Grace nem is volt belé szerelmes, csak… rajongás volt?

Értem. Egyébként te is érzed az erős érzelmeit, vagy csak ő a tiédet?
Érzem én is, ez egy ilyen kölcsönös cucc. Igazából nem tudom, hogy most mire lehetne használni, de szerintem egyre erősebb. Néha, ha nagyon ideges, akkor még otthonról is megérzem, durva!

Hát ez tényleg az! Ha már itt tartunk, melyik angyalképességedet érzed a leghasznosabbnak?
Egyértelműen a gyógyítást. Az egész angyalságban az a legjobb, hogy segíthetünk másoknak, és nekem amúgy is a gyógyítás az erősebb képességem, ha lehet így mondani. Szóval szerintem az a legjobb képesség. Persze a fénygömbök is tök hasznosak voltak a harcban, de igazából a harcolás az nem az én műfajom, az inkább Skyé.

Szeretsz angyal lenni, vagy szívesebben lennél halandó ember?
Igazából jó angyalnak lenni, pont ezért, amit elmondtam, hogy segíthetünk másoknak a képességeinkkel. Amúgy ha belegondolok, ha nem lennék angyal, már valószínűleg rég halott lennék, szóval maradjon inkább az angyalság. *nevet*

Gondolom azért nem mindig volt ilyen egyértelmű ez a dolog.
Nem, persze, hogy nem. Az elején nagyon nehéz volt elfogadni ezt az egészet. Főleg, ahogy jött, mint derült égből a villámcsapás. Sokszor kívántam azt, hogy bárcsak normális lehetnék, leginkább akkor, amikor még kontrollálatlanok voltak a képességeim. Aztán valahogy… megszoktam, meg belelendültem. Igazából nem nagyon volt választásom, de már nem bánom, hogy így alakult.

Elhiszem, hogy nem volt egyszerű. Apropó, ki az az angyal, akit a legjobban tisztelsz, akit a legnagyobb példaképednek tartasz?
Igazából minden angyalt tisztelek, aki harcolt, és beteljesítette a küldetését, vagy legalábbis mindent megtett, hogy beteljesítse, még ha nem is sikerült neki, azt hiszem ilyenből elég sok volt az utóbbi időben. De, ha mégis választanom kéne valakit, az apám lenne. Egyrészt azért, mert hát mégiscsak ő az apám, másrészt meg azért, amit véghezvitt, és ahogyan véghezvitte. Szeretnék olyan bátor lenni, amilyen ő volt.

Picture

“Amúgy ha belegondolok, ha nem lennék angyal, már valószínűleg rég halott lennék,
szóval maradjon inkább az angyalság.”

Szerintem bebizonyítottad már, hogy nagyon bátor vagy! De mégis, mi az, amitől a legjobban félsz?
Nem is tudom, talán… attól, hogy nem tudom megmenteni azokat, akiket szeretek. Hogy elveszítem őket. Nem tudom, hogy bírnám ki, ha történne valami anyuval vagy Skyjal. Épp elég szerettünket vesztettük már el, sajnos.

Ezt megértem. Kanyarodjunk vissza apukádhoz. Ugye tudjuk, hogy nem ő nevelt, de milyen volt a kapcsolatod a nevelőapáddal? Mindig tudtad, hogy nem ő a vér szerinti apád?
Mindig jó volt a kapcsolatunk, szerintem jobb nevelőapát nem is kívánhattam volna magamnak, tényleg, apám helyett apám volt. Azt meg, hogy nem ő a vér szerinti apám, valahol tudat alatt mindig tudtam. Mert ugye anyu sem hivatkozott úgy sose rá, hogy ő lenne az apám, hanem ő volt Will. És én ezáltal őt sosem hívtam apunak. Azt hiszem, középső csoportos lehettem, amikor az egyik csoporttársam megkérdezte, hogy miért nem hívom apámnak őt, és én csípőből rávágtam, hogy mert ő nem az apám. Persze ő ezt nem értette meg, és be akarta bizonyítani, hogy ő az apám. *nevet* De aztán ez így szöget is ütött a fejemben, és megkérdeztem anyut, hogy tényleg nem ő-e az apám, és akkor mondta is, hogy nem. Mert hogy apuhoz járunk mindig a temetőbe, Will meg csak a nevelőapám. Hát, ennyi a sztori.

Értem, azért jó, hogy így szeretett téged, biztosan nagyon hiányzik ő is. Egyébként sokat szoktál beszélni édesapáddal?
Sajnos nem igazán van lehetőség rá. Csak a hírnök engedélyével lehet látogatást tenni, ami igazából a Jelzőfény engedélye, és ez leginkább csak végszükség esetén van. Azt hiszem, a hatalomvisszavétel óta egyszer sikerült beszélnem vele, ami nem sok.

Ez tényleg sajnálatos. Más angyalokkal tudsz beszélni esetleg?
Nem, csak közeli hozzátartozók tehetnek látogatást.

Szóval Orionnal sem? Szoktál gondolni rá?
Nem, vele sem. De szoktam rá gondolni, igen. Skyjal néha felemlegetjük a hülyeségeit, meg belegondolunk, hogy mi lenne, ha… Aztán leginkább csak elszomorodunk. Hiányzik azért, kár, hogy tényleg csak pár napot tudtunk együtt tölteni vele.

Mit gondolsz, melyikőtök a helyesebb: te, vagy Orion?
Ööö hát ezt nem nekem kell eldöntenem… asszem.

Akkor ezt majd megkérdezem mástól is! *nevet* Szerinted milyen lenne a világ, ha nem tudtátok volna megállítani Omegáékat?
Hát nem tudom, de nem is nagyon akarok belegondolni… Valószínűleg, mint valami disztópikus filmben. Ügynökök és klónok tartanák félelemben az embereket, meg nem tudom. Tényleg nem jó belegondolni. A lényeg, hogy nem így lett.

Sokan hálásak lehetnek ezért nektek! Mennyire váltál ismertté azóta?
Szerencsére az én esetemre is igaz volt, hogy minden csoda három napig tart. Már csak elvétve ismernek fel, gratulálnak, ilyenek. Az első pár hónapban azért volt, amikor többen is letámadtak. *nevet* De már minden rendeződött.

Picture

“..szoktam rá gondolni, igen. Skyjal néha felemlegetjük a hülyeségeit, meg belegondolunk,
hogy mi lenne, ha… Aztán leginkább csak elszomorodunk.”

Akkor most már nyugodtabb az életetek. Anyukáddal éltek, ha jól tudom. Ő hogy van?
Most már viszonylag jól. Amikor sikerült kihozni a Vaspalotából, miután vége lett az egésznek, eléggé maga alatt volt. Ami igazából természetes, mert mi sem viseltük túl jól a dolgot. Még hónapokig rémálmaink voltak, néha még most is vannak. Szerencsére együtt vagyunk és igyekszünk túltenni magunkat a dolgokon. Én mindig itt vagyok neki, és próbálom támogatni, ha épp rossz napja van.

Jól teszed, biztosan jól esik neki, hogy ott vagy vele. Csak hármasban laktok, vagy van valami háziállatotok is?
Nem, nincs állatunk, de Grace-nek van egy macskája, Gyémánt. Szerintem nem bír engem, mert folyton megkarmol.

Szóval nem kedveled a macskákat? Esetleg a kutyákat jobban?
Szerintem egy kutyával jobban meg tudnám értetni magam, a macskák túl önfejűek. Még talán Skynál is önfejűbbek. *nevet*

Mit szoktatok csinálni a szabadidőtökben?
Hát, szoktunk moziba járni, sétálgatni a környéken, szerintem nem csinálunk semmi különöset, amit más pár ne csinálna.

Van valami hobbid?
Szeretek olvasni! A fantasy könyveket különösen szeretem.

Sport?
Nem tudom hobbinak számít-e, hogy betuszkoltak a sulis kosárlabdacsapatba. *nevet*

Ahol Clayton a csapatkapitány?
Igen. Bár most már nem ő lesz, mert elballagott az év végén. Nem mondom, hogy egyszerűen indult az együttműködésünk, de végül valahogy csak elviseltük egymást a szezonban.

Ha megkérdezhetem, hogy végzett a csapatotok?
Másodikak lettünk, ami szerintem tök jó! Szerintem a Sunset Valley-iek droidok, de reménykedem, hátha a következő szezonban sikerül megszorongatnunk őket.

Picture

“Szerintem egy kutyával jobban meg tudnám értetni magam, a macskák túl önfejűek.
Még talán Skynál is önfejűbbek. “

Én szurkolok nektek! Lassan elfogynak a kérdéseim. Végezetül még annyit, hogy hol látod magad tíz év múlva?
Hát ööö… remélem lesz saját kis lakásunk, vagy házunk Skyjal. Biztos munkahely, meg talán még egy-két gyerek is belefér a hosszútávú tervbe… Vagy egy kutya. *nevet*

Remélem, valóra válnak a terveid. Sok sikert kívánok hozzá! Köszönöm szépen hogy válaszolgattál a kérdéseimre!
Én meg köszönöm a lehetőséget!

Akit faggattak: Mike Lindberg (DeeDee)
Jelzőfény: Végzet
Aki faggatta: a látogatók és a szerkesztők

Interjú Jayden Walkerrel (Tükörkép I-II)

Hogyan kezdtél írni?
Már tizenéves koromban elkezdtem kisebb történeteket írni, bár ezeket sosem mutattam meg senkinek. Aztán egy nap volt egy hirtelen gondolatom, és elmondtam Bonnie-nak, aki azután, hogy elolvasta őket, biztatott abban, hogy elküldjem őket valami kiadónak. A többi már gondolom egyértelmű.Milyen hatással volt az életedre és emberi kapcsolataidra, hogy ezt a foglalkozást választottad?
Az elején rettentően nehéz volt, hiszen nem sok pénzem volt, és az szinte mind az egyetemre és az akkori albérletemre ment el, ráadásul sok időm sem volt ezzel foglalkozni, de egy idő után megtaláltam az egyensúlyt az írás és a tanulás között.

Van-e olyan író, akit példaképednek tekintesz?
Nagyon szeretem Stephen King és Edgar Allan Poe horror történeteit, de szívesen olvasom a kevésbé ismert írók könyveit is.

Jelenleg dolgozol-e valamilyen regényen, ha igen, mit lehet tudni róla?
Már egy ideje megfogalmazódott bennem az ötlet, de eddig még nem szállt meg az ihlet az írásra. De egy nap mindenképpen megírom.

Picture
Hogyan halad azóta a karriered?
Nagyon jól. A filmnek köszönhetően még több emberhez eljutott a történetem, és rengeteg különböző rendezvényekre is el szoktak hívni, hogy ott is dedikáljam a könyvemet.Hogyan viszonyulsz az életedhez azok után, amit átéltél?
A történtek után sokkal nyitottabb vagyok az ismeretlen felé, és nem zárkózok el az új dolgoktól sem. Megtanultam, hogy értékeljem a kisebb dolgokat is az életemben, és megpróbálok pozitívabban gondolkodni.

Hogy van Bonnie? Mi a helyzet vele?
Él és virul. Valójában hiperaktívabb, mint eddig, és az utóbbi időkben sokkal többet lógunk együtt, mint korábban.

Hogyan alakult azóta a kapcsolatod anyáddal? Minek köszönhető, hogy olyan ridegen bánt Aderynnel Bonnie esküvőjén?
Mondjuk úgy, hogy anyámmal azóta nem jó a kapcsolatom, mióta apám meghalt. Az esküvőt illetően, az nem Aderyn hibája volt. Valamiért ő sosem támogatott abban, hogy író legyek, ennek ellenére a könyveim mégis sokkal jobban érdeklik őt, mint az életem.

Picture
Sosem bántad meg, hogy nem hagytad, hogy Aderyn megmagyarázza, miért hazudott?
Mielőtt még nem ismertem volna az igazságot rosszul éreztem magamat, de amióta tudom ki is ő valójában nem, hiszen a teljes igazságot sosem mondhatta volna el, és több hazugságra pedig nem volt szükségünk.Mit éreztél, mikor Aderyn elmondta, meg akarják menteni a házasságukat? Számítottál erre?
Meglepő módon nem éreztem sem fájdalmat, sem bánatot. Addigra már szinte teljesen lezártam azt a korszakot az életemben, ezért nem is igazán értettem miért mondta el nekem.

Milyen a kapcsolatotok így az újrakezdés után? Együtt vagytok még, terveztek esetleg közös jövőt?
Jobb, mint valaha. A történtek után végre teljesen őszinték lehetünk egymással, és végre neki sem kell titkolnia a valódi kilétét. A közös jövőről még nem igazán szeretnék nyilatkozni, de ha rajtam múlna a dolog, én mindenképpen vele képzelném el.

Picture
Van valamilyen háziállatod?
Régen volt egy kutyám, de túlságosan vad volt a természete ahhoz, hogy rendesen megneveljem, ezért valaki másnak oda kellett adnom. Talán a jövőben lesz egy kevésbé macerásabb állatkám, mint egy hörcsög, vagy egy tengerimalac. Talán egy macska.

Tartod még a kapcsolatot Griffonnal? Hogyan alakult róla a véleményed?
Elég nehéz nem tartani vele a kapcsolatot. Habár az elején nagyon furcsa volt vele lógni, és hogy állandóan elhívott ide-oda, egy idő után már teljesen megszoktam. Persze még mindig vannak érdekes megnyilvánulásai, de ezeket a legjobb ignorálni. (Mindenkinek tanácsolom, hogy a Trónok Harcát ne vele nézzétek. Nem olyan vicces.)

Hiányzik-e néha a “könyved” világa, a régi életed?

Sokszor elkalandoznak a gondolataim, hogy mi lenne, ha visszajutnék, de ebből hamar ki szoktam zökkenni. Már egy teljesen új életem van, ahol boldog vagyok.

Álmodtál azóta a másik életedről?

Szinte majdnem minden éjszaka arról álmodok
Picture
Mi volt az első gondolatod, mikor a vakrandira érkezve ott találtad Scarletet és a többieket?
Hát nem élném át újra mégegyszer az biztos. Még mindig nem kellemes visszagondolnom rá.Mi volt a legrosszabb benne, mikor visszatértek az emlékeid?
A legrosszabb talán az, hogy rá kellett döbbennem arra, hogy minden, amit eddig igaznak hittem, hazugság. A gyerekkorom, a barátaim, és minden kedves emlékem mesterséges volt.

Hogy érezted magad Aloysius világában? El tudnád képzelni, hogy boldog legyél ott?
Az emlékeim nélkül biztosan nem mennék vissza. Nem sok időbe telne, hogy kinyiffanjak. El tudnám képzelni magamat boldognak, de abban a világban már van egy belőlem, kettő pedig már túl sok lenne.

Hogyan éreztél Aloysiussal kapcsolatban? Szerinted mi lehet most vele?
Mikor megismertem rettentő kellemetlen és furcsa volt vele lenni, hiszen akkor még csak egy egyszerű karakter volt a könyvemből. Azután, hogy visszatértek az emlékeim még furcsább lett az egész, hiszen olyan volt, mintha a klónom lett volna. Arról, hogy most mi lehet vele, csak reménykedni tudok, hogy Étaínnel rendezték a kapcsolatukat, és most boldogan élnek, míg meg nem halnak.

Picture
Nem érezted magad kellemetlenül, mikor Étain a könyvedből értesült a hűtlenségről?
De, rettentően rosszul érezem magamat miatta, hiszen nemhogy megcsaltam a feleségemet, de még meg is írtam egy könyvben, ahol több ezer ember értesült róla őt kivéve.A film hatására nem kerestek fel sorstársak, akik felismerték a történetet?
Személyesen még sosem keresetek fel, de több rendezvényen is odajöttek hozzám, hogy elmeséljék a történetüket, és hogy mennyit segítettem nekik a könyvem megírásával.

Megfordult a fejedben, hogy a veled történt események második felvonását is megírd könyvben?
Megfordult a fejemben, de hamar elvetettem az ötletet, mert nem hiszem, hogy képes lennék úgy megírni, hogy az az embereknek tetsszen is.


Akit faggattak: Jayden Walker (Romena)
Tükörkép, Tükörkép – Szilánkok
Akik faggatóztak: a látogatók és a szerkesztők

Interjú a Halállal (Abyss – Út a mélybe)

Melyik tale-szereplőt “vinnéd el” legszívesebben?
Ahogyan a Halál nem vár, úgy nem is kivételez senkivel. Mindenkit ugyan annyira szívesen kísérek át az én világomba, hogyha eljön az ideje.

Voltál már szerelmes?
Nem.

Picture
Miért nem szoktál szolizni/napozni?
Hogyha akarnék is, napozni meglehetősen nehéz lenne, tekintve, hogy olyan értelemben vett napsütés, mint az élők világában, a túlvilágon nincsen. De nem akarok.

Ki a legjobb barátod?
Nem vagyok biztos benne, hogy mondhatjuk, hogy emberi értelemben vannak barátaim. Persze, vannak, akik közel állnak hozzám, a testvéreim, és néhány embert is kedvelek, de furcsa lenne ezt barátságnak nevezni.

Én mikor fogok meghalni? (Remélem, nem mostanában…)
Ezt előre én sem tudom, a világ kiszámíthatatlanabb annál, azt viszont tudni fogom, amikor eljön az ideje.

Mit érzel akkor, amikor valaki feltámad? Örülsz, hogy folytathatja az életét? Dühös vagy? Esetleg nem is érdekel? 
Leginkább érdekesnek találom, magát a jelenséget. De különösebb érzelmet csak azért vált ki belőlem, mert ritka esemény, nem örülök neki, de nem is dühít.

Picture
Van valami hobbid?
Azt hiszem, a világom berendezését, a helyek teremtését nevezhetjük annak.

Szoktál a halandók világába is járni?
Igen, előfordul.

Volt már, hogy másokat is “személyesen” magaddal vittél a világodba? Esetleg olyas valaki, akit kérésre?
Volt, régen több ember is. Az utóbbi időben már nem igazán.

Mikor születtél, és hogyan?
Az emberiség hajnalán születtem, bár jó ideig a munkánk megosztott volt Grace-szel, és a világ fölött is ő uralkodott. Hogy hogyan? Vannak olyan kérdések, amikre még én sem tudhatom a választ. Csak annyit, hogy van egy pillanat, amitől fogva vannak emlékeim. Hogy milyen felsőbb erő állt a hátterében, azt valószínűleg senki sem tudja, sem ezen a világon, sem máson.

Szeretnél halandó lenni? Irigyelsz valamit az emberektől?
Hogy feladnám-e azt, hogy egy világ ura vagyok, aki teremteni képes, egy rövid és küzdelmes létért egy másik világban? Nem, nem vágyom rá.

Egyszer azt mondtad, „a Halál nem vár”. Tényleg nem vársz soha?

Nem, hacsak nincsen nagyon jó okom rá. Halandók nem igazán adhatnak ilyen okot nekem.

Picture
Hogy van az “öcséd”? Amikor nem téged helyettesít, mivel ténykedik?
Ugyan úgy, ahogy mindig. És tulajdonképpen mindig engem helyettesít, jobban mondva az én munkámat segíti ki, elsősorban az embereknek való magyarázkodás a szakterülete. Amikor egyáltalán nem dolgozik? Ritkán van ilyen, de jórészt a halandók világában kóborol.

Mi történik veled, ha elpusztul az emberiség?
Ebben az esetben, azt hiszem, elveszíteném a hatalmamat a világom felett, ami, feltéve, hogy állatok még maradtak, Grace-é lenne. Hogyha semmilyen élet nem marad a földön, az állatok és az emberek egyszerre pusztulnak el, akkor én maradnék a világom ura, de, mint Halál, nem lenne többet funkcióm, és ezáltal, a világ alakításán túl hatalmam sem. Hogyha az emberiség pusztulása azt jelenti, hogy minden ember meghal… nos akkor onnantól mindenki az én világom részét képezné.

Mit gondolsz Audreyról? Mi fogott meg benne igazán?
Az, hogy furcsa. A kezdetektől éreztem, hogy nem olyan, mint más halandók, még ha nem is tudtam róla, hogy valójában kicsoda. Persze, éppen olyan idegesítő volt, mint más halandók, valahogy mégis kedveltem, talán azért, mert Dáiríne lányaként vékonyabb volt a világainkat elválasztó határ, mint bármely más halandóval lett volna. Emellett érdekesnek találtam azt, ahogy a világot látja.

Szoktad látogatni Audrey-t?
Talán.

Mit szóltál ahhoz, hogy a 2014-es Sims Tales Awardson Titeket szavaztak meg Audreyval a „Legjobb pár(os)”-nak?
Különösnek találom. Nem számítottam volna hasonlóra.

Hol tartózkodsz a legszívesebben a Túlvilágon?
Sok helyet kedvelek, de a legszívesebben talán a saját otthonomnak nevezett helyen.

Akit faggattak: a Halál (Ri)
Abyss – Út a mélybe
Akik faggatóztak: a látogatók és a szerkesztők

Interjú Christian Hale-lel (Ezüst krónikák)

Mire emlékszel szívesen gyermekkorodból?
Mielőtt leégett volna, Halkwald egész helyes kis falu volt, patakkal, fákkal, virágokkal, ám annál kellemetlenebb lakókkal. Egyedülálló anya gyerekének lenni nem egy leányálom, de úgy is mondhatnám, hatalmas szívás, így több rossz emlékem van, mint jó. A falubelieket mindig jobban érdekelte a mi életünk, mint a sajátjuk, szóval kimeríthetetlen téma voltunk nekik. A gyerekek nem barátkoztak velem, folyton gúnyolódtak és kérdezősködtek. Ezt próbáltam megbosszulni, először ököllel, majd a sok kék-zöld folt után (soha nem voltam nagy és erős, na), más módszerekkel.
Picture
Mire vágytál leginkább gyerekként?
Leginkább arra, hogy nekem is legyen igazi apám, bármilyen nyálasan hangzik is ez.

Mikor és miért tértél arra az ingoványos útra, amelyen jársz? Nem jut néha eszedbe, hogy anyád jobb jövőt szánhatott neked?
Nagyjából akkor, amikor az addigi életem szó szerint hamuvá égett. Jó, nevezhetjük ingoványosnak, de egyedül ez volt járható út. Már ha életben akartam maradni. Anyám biztosan el tudott volna képzelni szebb jövőt is számomra, de ugyebár a csőcselék tett róla, hogy erről már ne kérdezhessem meg.

Ha édesanyádra gondolsz, milyen emlékeid vannak róla?
Sok mindenre élénken emlékszem vele kapcsolatban. Például, hogy királynőként járt-kelt a faluban, nem törődve az emberek véleményével és a megvető pillantásokkal. Ha pedig valaki megjegyzést tett rá, ahhoz mindig volt valami csípős visszavágása, amivel rögtön belefojtotta a szót. Otthon persze egészen másmilyen volt, nem egyszer kaptam rajta, ahogy szomorúan nézegeti a medálját vagy a tükörképét, de amikor rám nézett, mindig mosolygott, és csillogott a szeme. Tény, hogy nem volt épp egy konyhatündér, és a házimunka sem volt az kedvenc elfoglaltsága, de rám mindig volt ideje, és volt hozzám pár kedves szava (valószínűleg én vagyok az egyetlen, akihez volt). Azóta is szörnyen hiányzik.

Ha visszamehetnél az időben, milyen tanácsot adnál gyermek-énednek, mit csináljon másképp?
Talán megpróbálnám rávenni, hogy beszélje rá anyámat a költözésre még a boszorkányper előtt, bár szerintem hiába, mert nem hogy anyám nem hallgatott volna rá(m), de szerintem én sem saját magamra.

Picture
Szeretted valaha apádat? Éreztél valaha valódi testvéri érzelmeket Eric iránt?
Miután olyan elegánsan sikerült elzavarnia, mint egy kóbor kutyát, és kizárt az életéből, sok mindent éreztem iránta, de a szeretet valamiért nem volt közöttük.. Később terveztem, hogy bosszút állok rajta, de addigra már megtette nekem azt a szívességet, hogy végzett magával. Eric? Az elején még nagyon örültem, hogy van egy testvérem, aki befogadott, és jó hozzám, de aztán tudjuk, mi történt.

Nem bántad meg, hogy nem békültél ki a bátyáddal?
Nem, nem kértem volna a nagy kegyes bocsánatából.

Bátyád „tökéletes” életében mit irigyeltél a leginkább?
Mindent! A sikereit, a feleségét, a külsejét, a lehetőségeit. Nem igazság, hogy neki minden az ölébe hullott és többre tartották, csak azért, mert ő „törvényes” gyerek.

Picture
Mariont valóban csak bosszúból csábítottad el, vagy tényleg beleszerettél?
Őszintén? Már magam sem tudom, mit is éreztem. Azt hiszem, akkoriban tényleg nagyon bele voltam esve, de hogy ez szerelem volt-e? Az viszont biztos, hogy a bosszú mindennél fontosabb volt.

Hogy állsz a hölgyekkel való kapcsolatépítésben? Meg fogsz valaha házasodni?
Egyelőre túlságosan lefoglalnak olyan apróságok, mint hogy életben maradjak, nőkre és egyéb kedvtelésekre nincs se időm, se energiám. Házasodni?! Na az hiányzik! Nem elég bonyolult még az életem?

Ha lenne gyermeked, milyen nevet adnál neki?
Gyerek?! Na ne, ebbe tényleg hadd ne kelljen már belegondolnom! Amúgy ha lány lenne, talán Laura vagy Aurelia lenne, ha fiú, akkor meg.. á, hagyjuk ezt, teljesen kivert a víz. Még hogy gyerek.. viccnek is rossz!

Picture
Hogyan ismerkedtetek meg Lys-szel? Volt közöttetek valaha is több, mint barátság?
Egy hajóúton ismerkedtünk meg. Én épp hazafelé tartottam, miután elvégeztem a rám bízott feladatot, és  átadtam Henrik király szigorúan bizalmas üzenetét Tredony uralkodójának, Lys is azon a hajón utazott Meraniába, és a zenéjével szórakoztatta a legénységet. Hogy felhívjam magamra a figyelmét, tettem egy nem túl kedves, értsd, gúnyos megjegyzést az előadására, mire ő rögtön visszavágott. Aztán a szócsatából egész kellemes kis beszélgetés alakult ki, végül Meraniában én ajánlottam be őt a fogadóban. Bár nekem nem lett volna ellenemre, sosem volt köztünk több, mint barátság (próbáltam volna csak úgy közeledni felé..), bár ha jobban belegondolok, talán még annyi sem, egyszerűen volt pár hasonlóság az életünkben, így akadt pár közös témánk, és jól kijöttünk egymással.

Volt valaha részed viszonzott szerelemben?
Nem, az ilyesmi a hős lovagok kiváltsága, meg a kétbalkezes veszteseké, én pedig nem vagyok egyik sem. De emiatt aztán nem dőlök a kardomba, vannak ennél sokkal fontosabb dolgok is, mondjuk a túlélés. Vagy a trón.

Van olyan dolog, amit megbántál, hogy megtettél? És olyasmi, amit bánsz, hogy nem tetted meg?
Igazából, ha bármit is máshogy csináltam volna, már jó pár méterrel a föld alatt (vagy Griselda gyomrában) lennék. Az egyetlen, amit bánok, hogy nem árulhattam el a bátyámnak a valódi  származásomat. Szívesen megnéztem volna az arcát.

Picture
Mennyi volt a legtöbb, amit kártyán nyertél?
Egy alkalommal négyszáznyolcvankilencezer hatszázhuszonöt ezüstöt nyertem, amiből két évig kényelmesen eléldegélhet az ember, ha nem herdálja el, mint egyesek. Amúgy ritkán játszom igazán nagy tétekben, legtöbbször elég annyi, amennyire éppen szükségem van. Vagy annál valamivel több. Persze a trükkjeimmel nyerhettem volna hatalmas vagyonokat is, de azzal túl sok ellenséget szereztem volna, abból pedig van így is elég.

Mi volt a legbecstelenebb dolog, amit valaha tettél? És a legnemesebb?
Legbecstelenebb? Várjál, számolok.. Marion elcsábítása mondjuk elég szemétség volt, azt elismerem. Persze az útonállókkal töltött idő alatt is voltak ronda húzásaim, de az inkább kényszer volt, mert ha velük (és életben) akartam maradni, azt kellettem tennem, amit mondtak nekem.
Legnemesebb? Tényleg, tettem én bármi olyat? Igazából soha semmit nem csináltam érdek nélkül, szóval Isabella megmentése és Seraphim cseréje nem számít. Lys kiszabadítása talán, de azt inkább ostoba húzásnak tartom, mint nemesnek.

Szerinted mely képességednek köszönheted a túlélésedet?
Talán annak, hogy gyorsan meglátok bizonyos összefüggéseket, de lehet, hogy csak mindig jókor vagyok jó helyen. Vagy pont a legrosszabbkor a legrosszabb helyen, csak épp nekem kedvez a szerencse.

Van olyan személy, akit tisztelsz?
Igen, van. Henrik királyt például még én is tisztel(t)em. Nagyon sokat köszönhetek neki, rengeteget tanultam tőle, aminek azóta is hasznát veszem. Az ő támogatása nélkül nem jutottam volna el idáig.

Picture
Milyen érzelmek játszódtak le benned, amikor megtudtad származásod valódi eredetét?
Elég vegyesek.. Úgy is mondhatnám, kissé megfordult velem a világ. Sok minden értelmet nyert, de rengeteg kérdés is felmerült bennem. Mégis leginkább azt éreztem, hogy végre kárpótlást kaphatok az elmúlt évek sérelmeiért és igazságtalanságaiért, szóval egy kicsit helyreállt a lelki békém.

Te szeretnél király lenni? Milyen rendelkezéseket hoznál?
Hogyne szeretnék! És mindent megteszek, hogy egy nap az legyek. Intézkedések? Hm. Valószínűleg hoznék valami törvényt a törvénytelen gyerekek védelmében. Valamint az uralkodó rágcsálókhoz hasonlításáért valami nagyon kegyetlen büntetés járna, mert már nagyon unom.

El tudnád képzelni, hogy egy patkányt tarts háziállatként? Milyen állatnak tartod őket?
Háziállat? Kösz, nem, a bátyám bőven elég (házi)állat volt. A patkánnyal semmi bajom nem lenne, ha nem hasonlítgatnának hozzá folyton, mert egyébként ravasz, szívós kis állat, igazi túlélő, (Lys szerint puha és simogatnivaló is, biztos igaza van..) szóval csomó jó tulajdonsága van, nem értem, miért irtóznak tőle annyian.

Szereted a sajtot?
Értem a célzást, nagyon vicces… amúgy nem, ki nem állhatom. Szóval a patkányhoz hasonlítgatás már csak ezért sem jogos, lehet abbahagyni…

Ha választhatnál egyetlen országot, ahol élnél melyik lenne az, és miért?
Crafthole. Az király(ság) lenne! Kell még magyaráznom?

Picture
Milyen uralkodónak tartottad Isabellát?
Nem is tudom. Megvolt benne a kellő ész és jó szándék, hogy jó uralkodó lehessen, mint az apja, Henrik király, de a hatalmi játszmákhoz túl gyenge és széplelkű volt, nem igazán volt neki való ez a szerep. Látszott is, hogy nem érzi jól magát benne. Bezzeg amikor már tényleg alkalmas lett volna rá, azonnal lemondott..

Sejtetted, hogy uralkodása ilyen hamar véget fog érni?
Hát, ha a bátyám nem jár éppen akkor az erdőben a folyópart közelében, tettem volna róla, hogy ennél is rövidebb legyen az az uralkodás.. Joline merénylete is sikerült volna, ha én nem lépek közbe. Szóval inkább meglep, hogy idáig húzta.

Picture
Mi vitt rá, hogy elfogadd Nerissa utasításait?
Ez most komoly? Aki ismeri Nerissát, az tudja, hogy neki csak az öngyilkosjelöltek mondanak nemet. Az a hárpia bármire képes, én meg nem akartam Griselda vacsorájaként végezni. Na jó, azért az a tanácsosi pozíció, amit felajánlott, egész jól hangzott, kár, hogy valószínűleg nem kaptam volna meg.

Ha természetfeletti képességed lehetne, mit választanál?
Talán hatalom a tűz felett, hogy soha többé ne égethessen meg, de a láthatatlanná válás vagy a szupererő is elég jól hangzik.

Milyen fogadalmakkal hajóztál el, hogy újra kezdd valahol máshol?
Akkor tisztázzuk: nem azért mentem el, hogy új életet kezdjek, csak már annyira égett a talpam alatt a talaj, hogy jobbnak láttam, ha egy időre eltűnök, míg tiszta nem lesz a terep, de a távozásom korántsem végleges. Egy nap, ha nem is Meraniába, de Crafthole-ba biztosan visszatérek a jogos örökségemért – az a trón engem illet, nem mondok le róla! Ha pedig nem találok megfelelő krónikást, aki megírná a történtemet, akkor megteszem én magam. Már ha megúszom addig élve, ami mellesleg szintén szerepel a terveim között.

Akit faggattak: Christian Hale (Nita90)
Ezüst Krónikák
Akik faggatóztak: a látogatók és a szerkesztők