Egyéb interjú kategória bejegyzései

Interjú Greg Samsával

Ruby: Kedves Greg Samsa! Először is nagyon szépen köszönöm, hogy időt szakítasz rám és az olvasókra. Aki már megfordult a Sims Addicts oldalán és esetleg a kommentekre is vetett egy pillantást, az egész biztosan találkozott már a neveddel – szóval elsőként szeretnélek megkérni, hogy áruld el nekem, honnan ered a nickneved?

Greg Samsa: Én köszönöm, hogy “itt” lehetek, még így, virtuálisan is! Hát igen, én már jó ideje követem oldalaitok és a My Sims munkásságát, sokszor és sok néven feltűntem már. A Greg Samsa név Franz Kafka egyik művéből, “Az átváltozás” című novellából származik. Ez egy kötelező olvasmány volt nekünk 12. osztályban, és sokat jelentett nekem, mivel át tudtam érezni. Kicsit alakítottam a főszereplő nevén, így lettem Gregorból Greg, majd, hogy ne higgyenek mindig mindenhol férfinak, a profiljaimat átneveztem Gregorettára (bár még így sem tudják sokan, hogy lány vagyok xD). Egyébként, az avatarom is azért lett bogár, mert a műben Gregor azzá változott.

 

R: A fent említett mű és írója tehát a jelek szerint nagy hatással voltak rád – ez azt jelenti, hogy egyszerűen csak nagyon tetszett a novella, vagy esetleg felfedeztél benne valami olyan mondanivalót, amivel máshol még nem találkoztál?

Greg Samsa: Ez azért érdekes, mert valójában, mint mű, nekem nem annyira tetszett, kissé vontatottnak találtam. Viszont, ami miatt mégis képes volt megfogni, az a benne felvetett kérdések, gondolatok. Magány, elzárkózás a többiektől, utáltság, munkaképtelenné válás, családon belüli erőszak… Ezek mind olyan dolgok, amik a való életben is előfordulnak, annak ellenére, hogy senkit sem láttunk még bogárrá válni. A novella egyszerre elvont, nehezen elképzelhető, mégis mindennapi. Egy szomorú, talán depressziós ember sötét gondolatvilága.

 

R: Hogy érzed, az írásaidban mennyire köszönnek vissza ezek a témák?

Greg Samsa: Amikor a művet olvastam, pár hónapon belül két verset is írtam annak ihletésében. Igaz, akkoriban még nem volt meg az oldalam, csupán magamnak írtam. (Később viszont, azt hiszem, feltöltöttem őket.) Ezeken kívül volt pár olyan művem, ahol még ihletforrásként használtam fel a novellát, vagy képeket emeltem át belőle. Van, aminek a hangulatán kívül semmi köze nincs Az átváltozáshoz – a verseimben igyekeztem kifejezni a saját érzéseimet, és mivel volt egy depressziós időszakom, így hangulatban vannak átfedések.

 

R: Ha már említetted a verseket, szeretném megjegyezni, hogy nagyon színes a tevékenységi köröd – nem csak novellákat és verseket írsz, de facebookos oldalt és youtube csatornát is vezetsz. Van esetleg kedvenced ezek közül, vagy mindegyikben valami mást szeretsz?

Greg Samsa: Nehéz lenne kedvencet választanom közülük. De, ha mindenképpen kellene, akkor talán a Greg Samsa műveit mondanám, mivel ott kezdtem el a nem simses tartalmak megosztását (ha nem számítjuk azt, hogy egy kis ideig Poeteztem). Ez az oldal eredetileg verses oldalként indult, a neve is “Gregor Samsa versei” volt, de aztán úgy döntöttem, kipróbálom magam más művészeti ágakban is, hogy egy kis változatosságot hozzak a saját életembe és az oldalba is. Így kezdtem el például fotózni (a Simsben és a valóságban egyaránt), rajzolgatni, és novellákat írni.

 

R: A Sims is inkább azért áll közel a szívedhez, mert szeretsz alkotni benne, vagy inkább játszani szoktál?

Greg Samsa: Régen inkább csak játszani szoktam, és tippeket keresgélni a Sims 2-höz. Aztán, ahogy megismertem a Sims Tale-ek (vagy más oldalakon SimStoryk) fogalmát, elkezdtem követni pár történetet. Aztán egyre kevesebbet játszottam, a My Simsen is főként csak a futó sztorikat követtem, a híreket kevésbé. Most pedig inkább csak fotózásra “használom” a Simset, bár időnként játszom is (például a saját kihívásomat a YouTube csatornámon).

R: A kihívásod a növénytermesztésre fókuszál – tehát élvezed a Sims kertészkedős részét, vagy inkább csak úgy érezted, ez a szegmense a játéknak hiányzik a köztudatból, és szeretted volna bemutatni az embereknek?

Greg Samsa: Valahol mind a kettő igaz. 😀 Szerettem kertészkedni, a 2. és a 3. szériában is többször elkezdtem, de sosem “maxoltam” még ki az ebben rejlő lehetőségeket. Emellett érdekelt, milyen lehet egy ilyen nehezített játék, ahol csak kőkemény (és a játékos által jól irányítható) munkával lehet pénzhez jutni.

 

R: Akkor te aztán nem riadsz vissza a kihívásoktól! És ez fokozottan igaz lehet, hiszen már több Sims Tale-t is köszönhet neked a simmer közösség. Mit gondolsz, az illusztráláson kívül van különbség egy Sims Tale és egy egyszerű történet között?

Greg Samsa: Szerintem nem igazán. Esetleg az – bár ez megint az illusztráláshoz kapcsolódik –, hogy az ember, ha simnovellát akar írni, igyekszik olyan történetet kigondolni, amit jól lehet ábrázolni. Simnovella és Sims Tale esetén érdemes olyan sztoriban gondolkodni, amiben emberek vagy állatok a karakterek, és tartalmaz aktív cselekedeteket és/vagy párbeszédet. Például, a Levélhullás című novellámat nem tudnám elképzelni Simnovellaként, mert nem nagyon vannak “szereplői” és “cselekménye”, inkább régi érzések emlékének a leírása egy bioszos képben. A Fehér Sikoly esetében elgondolkoztam a megsimsetítésen, de féltem, hogy nem túl mozgalmas, és talán az illusztrálás sem sikerülne elég kifejezőre, félelmetesre, és így elvesztené a hatását.

 

R: Azt gondolom, hogy nem csak tökéletesen megfogalmaztad a különbséget a két műfaj között, hanem egyúttal nagyszerű tippet adtál azoknak, akik szemeznek a Sims Tale-ekkel vagy épp Simnovellákkal. Elárulod nekem, hogy mostanában min dolgozol? Vagy esetleg azt, hogy van-e olyan ötleted, aminek a megírását már tervezed egy ideje?

Greg Samsa: Jelenleg nem dolgozom semmilyen nagyobb szabású művön. Tale-ötletem lenne egy-kettő, amik már évek óta várnak, de egyik mű esetében sem igazán látom, mit is szeretnék belőlük kihozni. 😞 Simnovellát is szeretnék még mindenképpen beküldeni, csak ahhoz meg semmi ihletem, amiből ki lehetne hozni egy rövidebb sztorit.

 

R: Nos, igen, az ihlet az, ami szárnyakat adhat az írónak, de meg is kötheti a kezét. Viszont amikor írsz, van valami célod a történeteiddel, verseiddel? Szórakoztatnál, átadnál valamit az olvasóidnak, esetleg szükséged van arra, hogy kiírj magadból valamit?

Greg Samsa: Általában csak annyi a célom, hogy kifejezzem, leírjam az érzéseimet, szórakoztatva vele magamat is, illetve az, hogy megmutassak magamból valamit a világnak, azoknak az embereknek, akiket esetleg érdekelnek a műveim. Néha még az is felmerül, hogy megjárassam az olvasó agyát, ez szült korábban egy-két furcsa verset és novellát.

 

R: Ami furcsa, az nem automatikusan rossz! 😀 Esetenként elgondolkodtató, máskor vicces. De ha már… van egy viccoldalad is a Facebookon. Ezt vezetni is kihívás számodra, vagy természetesen jönnek a poénok?

Greg Samsa: Általában az élet szüli őket. A legtöbb poszt azon az oldalon inkább mém, melyekkel egy-egy valós helyzetre vagy érzésre próbálok humorosan reflektálni, de igyekszem saját, vicces képeket és történeteket is megosztani.

 

R: Én azt tapasztalom, hogy a legjobb sztorikat mindig az élet írja, szóval te jó nyomon vagy, ha innen merítesz! 😉 Nagyon szépen köszönöm, hogy válaszoltál a kérdéseimre, és sok sikert kívánok neked a továbbiakhoz! Mindannyian szeretettel várjuk, mivel rukkolsz elő legközelebb.

 

Ha érdekel Greg Samsa munkássága, mindenképpen nézz be hozzá a Greg Samsa művei oldalon, a Gregorián viccek, mémek oldalon vagy a Youtube csatornáján!

Interjú a páros munkáról

Legnagyobb meglepetésemre és örömömre egyre többen fogtok össze és alakítotok párokat egy-egy alkotás elkészítéséhez. Ennek kapcsán merengtem el én is a dolgon, hiszen amellett, hogy megkönnyíti a Sims Tale készítés összetett folyamatát, lényegesen le is rövidíti a munkaórát, ha csak az írásra, vagy csak az illusztrálásra kell koncentrálni. Azonban mielőtt bárkit is felkerestem volna, vagy nekiláttam volna a hirdetés szövegének megfogalmazásához, felmerültek bennem az alább olvasható kérdések, amiket gyorsan el is küldtem tapasztalt alkotóinknak, hogy kellő információhoz jussak a témában, illetve hogy segítsek azoknak, akik hasonló akción törik a fejüket, de még nem mertek belevágni. Garantálom, hogy a márciusi Csütörtöki Csevegő vendégeinek válaszai semmissé teszik a korábbi ellenérzéseket. 😉 Természetesen ha maradtak még bennetek megválaszolatlan kérdések, nyugodtan tegyétek fel őket kommentekben, biztosan szívesen válaszolnak rájuk. 🙂

  1. Miért döntöttél úgy, hogy társulni szeretnél? Miért kerestél párt/miért jelentkeztél párnak?
  2. Hogyan találtál rá a párodra/hogyan találtak rád?
  3. Milyen volt a közös munka? Hamar összehangolódtatok, vagy akadtak azért súrlódások?
  4. Hogyan zajlott maga a munkafolyamat? Teljes egészében az illusztrátorra volt bízva a dolog, vagy az író konkrét, minden részletre kiterjedő instrukciókkal látta el a fotóst? Netán az illusztrátor faggatta ki az írót az elképzeléseiről? Folyamatosan egyeztettetek a forgatás során, mit hogyan, vagy az író csak a végeredményt látta? Az illusztrátor válogatta ki a fotókat, vagy az író döntött arról, hogy mi kerül bele a történetbe?
  5. Mennyire értesz egyet azzal a kijelentéssel, hogy a páros munkánál hierarchia van? Az illusztrátor mindenképpen alárendeltje az írónak. Érezted ezt a közös munka során, vagy adtatok/kaptatok szabadságot?

 

Dani

  1. Nem akartam valami nagy projektbe belefogni, mégis hiányzott, hogy alkossak valamit. Illetve jó kis kihívásnak tartottam.
  2. Régóta gondolkodtam valami társuláson, amikor megláttam, hogy Lee illusztrátort keres. Nem haboztam hát!
  3. Teljesen pozitív. Nagyon jó döntés volt a közös munka.
  4. Én választhattam ki, hogy mit szeretnék illusztrálni. A szöveg már kész volt, a képeket saját elképzelés alapján csináltam. Persze aggódtam, hogy Lee esetleg nem így álmodta meg.
  5. Szerintem így is rengeteg lehetőség van a megvalósításra, hogy fix a szöveg. Mindenki mást lát bele. Ez olyan, mint amikor olvasunk egy könyvet, és amikor megfilmesítik azt, csodálkozunk, hogy mi máshogy képzeltünk el.
Gábor3

  1. Nem én kerestem, hanem engem keresett meg.
  2. Egy simses facebook csoportban közöltem le egy rövid Sims 4-es sztorit, ami az oldalra nem kerülhetett ki, s az illetőnek megtetszettek a képeim, így felkeresett, lenne e kedvem együtt dolgozni vele egy mini talen.
  3. Simán ment, nem volt probléma.
  4. Teljesen szabad kezet kaptam mint illusztrátor. Annyi volt a megkötés, hogy a szöveghez hűek legyen a képek. Miután elkészítettem a szereplőket elküldtem a társamnak, hogy nézze meg, tetszenek e neki. Volt, mikor nem tudtam dönteni két verzió közt így rábíztam a döntést, de neki mindegy volt, mert mindegyik karakter megvalósításom tetszett neki, így végül is én döntöttem. A szereplők lerendezése után már nem igazán mutattam neki több dolgot, csupán néhány kérdésem volt néha magáról a sztoriról, ami nem volt világos, aztán mikor az egész kész lett, akkor elküldtem neki. Szerencsére minden rendben volt. Karácsony fele történt mindez, úgyhogy még a szereplőkkel egy ünnepi képet is készítettem neki.
  5. Nem volt semmilyen elnyomás, vagy elnyomottság érzés. Teljes szabadságom volt, csupán pár apró kritérium volt, amit be kellett tartanom. Pl, ha a szövegben szőke az adott szereplő, akkor a képen is az legyen.
DeeDee

  1. Igazából a társulásunk Lee-vel a nyár közepén történt, amikor éppen üresjárat volt nálam, és gondoltam, érdekes lehet egy ilyen projektbe belefogni, így jelentkeztem egy novelláért.
  2. Lee többször is említette, hogy nehézségei voltak az illusztrálással, és párt keres, ez a kis felhívás keltette fel az érdeklődésemet.
  3. Szerintem simán ment, nem volt semmi súrlódás 🙂
  4. Tulajdonképpen szabad kezet kaptam, egyedül a főszereplőről kérdeztem meg Lee-t, aki rábólintott a kinézetére. Utána elkészítettem a képeket, összeraktam a novellát, elküldtem egy utolsó ellenőrzésre, ahol zöld lámpát kapott az írótól is. Ha jól emlékszem, ő is küldte be.
  5. Nem lehet mondani, hogy alárendeltje lenne az illusztrátor az írónak, de persze ezt írója is válogatja. Valaki nagyon konkrét ötletekkel rendelkezik már az elején, valaki pedig szabadabb kezet ad az illusztrátornak.
Lee

  1. Úgy gondolom, nem vagyok elég jó fotós, vannak az oldalon sokkal jobbak nálam.
  2. Ha jól emlékszem, Dani írt az emailcímemre, DeeDee-vel a fórumon egyeztünk meg, és Gábort pedig én kerestem meg, miután megtetszettek sims 4-es képei a facebookos fórumon.
  3. Jó volt, én örültem neki. Nem voltak köztünk súrlódások.
  4. Én teljesen az illusztrátorra bízom a dolgot. A történetben én leírtam  mit gondolok, ezután az illusztrátoron a sor, szeretném látni, ő hogyan képzeli. Gábor  volt az, aki  apró részleteket is megkérdezett, egyeztetett.
  5. Az összes illusztrátorom csak annyiban volt az alárendeltem, hogy én írtam a történetet, tehát azt kellett lefotózni amit én kitaláltam. De máskülönben nem gondolom, hogy alárendelt lenne. Szerintem egyenrangúak vagyunk. Én abszolút szabad kezet adok mindenben.
Lexy

  1. Ebben az esetben egy picit bonyolultabb a dolog, mivel nem kerestem konkrétan párt, egyszerűen csak így alakult. 🙂
  2. Nitával már egy ideje tartjuk a kapcsolatot a fórumon kívül is, és egy alkalommal átküldte a novellafordítását véleményezésre. Akkor még nem esett szó esetleges simnovella adaptációról. Nemrégiben azonban a novellákról és a közös munkáról való beszélgetés kapcsán felmerült bennem, hogy mi is belevághatnánk közös projektbe. Szóba került a fordítás illusztrálása, én pedig azonnal kaptam a lehetőségen, és már másnap hozzá is láttam a tervezéshez. 🙂
  3. A közös munka teljesen harmonikusan zajlott. Súrlódások egyáltalán nem voltak, sőt nagyon jól szórakoztunk.
  4. Próbáltam faggatni Nitát, mit, hogy képzelne el, de ő a képi világot teljes egészében rám bízta. Azonban munka folyamán többnyire mindig mindent megbeszéltünk. Megmutattam a készülő helyszíneket, folyamatosan kikértem a véleményét minden apróságról, amit ő mindig szívesen fogadott. 🙂 A főszereplőket konkrétan ő választotta ki, és együtt keresgéltük a korhű díszlethez szükséges tartalmakat is. A képeket egyedül válogattam ugyan ki, de a véleményét ebben is mindig kikértem, mielőtt véglegesen beszúrtam volna a szövegbe, mert be-becsúszott egy-két baki, amit szemfüles társam szerencsére mindig kiszúrt. 🙂
  5. Mivel egy simnovella nem valósulhatna meg képek nélkül, a képek pedig semmit nem érnének szöveg nélkül, így mindkettő tulajdonképpen egyformán fontos. Mivel az illusztrálásnál mindenben szabad kezet kaptam, így abszolút nem éreztem, hogy a munkám kevésbé lenne fontos, de azért én mégis Nitát tartottam a főnöknek. 😀 Úgy érzem, jó csapatot alkottunk, remélem a jövőben is fogunk még együtt dolgozni.
Nita90

  1. Mióta ismerem a Sims Talest, szívesen láttam volna a novellafordításomat “megsimsesítve”, de magamtól nem mertem belevágni. Se megfelelő játékom, se elegendő gyakorlatom nem volt ahhoz, hogy olyan képi világot alkossak, amilyet a novella szerintem megérdemel. Szükségem volt valakire, akinek az ízlésében, illusztrálási stílusában maradéktalanul megbízom, aki képes hitelesen visszaadni a történet hangulatát és képi világát. Lexy ilyen volt.
  2. Jó pár hónapja folyik a háttérben mindenféle mutyizás, levelezés és csevegés. 🙂 Ahogy egyre több simnovella jelent meg, ráadásul közülük egyre több közös munkaként, Lexyben felmerült az ötlet, hogy mi is alkothatnánk valamit együtt. De mit? Erre bedobtam, hogy hát nekem akadna itt egy simsesítésre váró szövegem, ha érdekli… szerencsére érdekelte.
  3. Minden zökkenőmentes volt, régóta össze vagyunk hangolódva.
  4. Nagyrészt Lexy fantáziájára bíztam a dolgot, aki azért folyamatosan küldött képeket a szereplőkről, helyszínekről, és az észrevételeim, véleményem alapján finomított, ha kellett, bár általában erre nem volt szükség, mert túlságosan lefoglalt az, hogy a leesett államat keressem, szóval inkább lelkes szurkoló voltam a háttérben. A képválogatásban konkrétan nem vettem részt, viszont a két főszereplőt én választhattam ki, valamint muszáj megemlítenem, hogy pár ruha és haj linkjével én is hozzájárultam a végeredményhez.
  5. Én egyáltalán nem éreztem így, sőt! Bár lehet, hogy ez azért van, mert én csupán fordítója vagyok a novellának, az írónak ugyebár sok beleszólása már nem lehetett (R.I.P), de szerintem ő is elégedett lenne a végeredménnyel. Igyekeztem teljes egészében Lexyre bízni a képi világot, és csak akkor beleszólni, ha nagyon muszáj.

Dettyke

Interjú Mazsolával a My Simsről és az írásról

“Tán igaz sem volt.”

Picture
Első éves évfordulónk alkalmából és a My Sims megszűnésének emlékére engem ért az a megtiszteltetés, hogy közösen összeállított kérdéseinket feltehettem Mazsolának. 

Lassan egy éve már, hogy a My Sims bezárta kapuit. Mi történt veled, miben változott az életed ez alatt az idő alatt?
Új munkahelyem lett, új városban, új országban. Ez elég nagy változás az életemben, de régi álom volt. Sokáig nem foglalkoztam a Sims-szel egyáltalán az oldal zárása után, nem is annyira az időhiány, mint inkább a “ne szakítsuk fel a sebeket” miatt.

Ezek szerint hiányzik még? Vagy már eltelt annyi idő, hogy nem lesz könnyes a szemed, ha visszagondolsz rá?
Ha röviden kéne válaszolni, és kapásból, akkor az lenne: Igen. Igen, hiányzik. Hiányzik, mert jó csapat voltunk, és jóleső érzés, hogy létrejött ez a dolog, és hogy benne voltam én is, én is hozzátettem a magamét, és azt hiszem méltán lehettem büszke erre. Kicsit még mindig szomorú, hogy már nem tudom mutogatni az újdonsült és régi ismerőseimnek, a MI oldalunkat. Tán igaz sem volt. De ha mélyebben nézem a dolgot, akkor pedig megkönnyebbülés is, hogy nem okoz senkinek sem csalódást, ha nem ülök le a gép elé tartalmakat tesztelni, szöveget javítani, történeteket lektorálni, kérdéseket megválaszolni, ötletelni, megoldásokat keresgetni. Időigényes és olyan minőségben, ahogy mi foglalkoztunk vele, kemény munka is volt, az ezzel járó stressz pedig csöppet sem hiányzik.

Az előbb felsorolt feladatok mellett a legnagyobb részt a Sims Tales részleg vezetése töltötte ki Nálad, ami a My Sims egyik legnépszerűbb rovata volt. Milyen érzés volt ennyi időn keresztül vezetni ezt a részét az oldalnak? 
Jó érzés volt. Úgy emlékszem, ha jól emlékszem elég hamar megkaptam ezt a munkát, mikor Galaxya felkért társszerkesztőnek. Az elején leginkább az volt a feladat, hogy kijavítsam a történetek helyesírását, megformázzam a szöveget és méretre vágjam, logózzam a képeket, majd ezt oldalbarát formában kitegyem. Örültem, mert ezek jól mentek elsőre is. Akkor még nem foglalkoztunk kritikával, cenzúrával sem nagyon, csak ha valami nagyon kirívó volt. Mikor népszerűbb lett a rovat, és egyre több ember küldött be történetet, akkor a saját személyes kapacitásom korlátai miatt lettek ilyen szabályok bevezetve, hogy hetente csak egy rész megy ki, vagy a csapnivaló helyesírású történeteket eleve végig sem olvasom. Később még érdekesebb lett, mikor nekem kellett eldöntenem, hogy megjelenhet vagy sem, persze gyakran kértem konzultációt a többiektől, de hát mégiscsak én voltam a részlegvezető, ami szerintem nagyon menő, meg gondolom így emiatt engem szidott az, akivel szigorú voltam. Hogy ilyen sokáig én csináltam, talán jelzi azt, hogy jól csináltam, meg azt is, hogy elég türelmem volt hozzá, hogy csináljam. Türelmem jutalma volt “Mazsola kedvence” nevű csillag is, aminek tényleg csak annyi volt a szerepe, hogy ha már az ÖSSZESET válogatás nélkül el kellett olvasnom, akkor hadd jelezzem valami személyessel.

Mit szerettél benne leginkább, és mi az, ami egyáltalán nem hiányzik, és örülsz, hogy nem kell többé csinálnod?
Szerettem benne, hogy stabil rovat. Tale mindig volt kéznél, nem kellett aggódni, hogy nem lesz frissítés aznapra. Ha csak egy-egy epizód volt is naponta, már nem maradtak a látogatók újdonság nélkül. Ezt például nem lehetett elmondani a Letöltések rovatra, vagy a Tipp tárra. Az is jó volt benne, hogy ha jó volt a helyesírás, nem kellett sokat korrigálni rajta.
Amit nem szerettem, hogy futószalagon érkeztek a történetek, és mindig el voltam havazva, mert olvasni olvasni olvasni kellett, és a sietség és a kényszer sokat elvett az élvezeti értékéből – nem jó úgy olvasni, hogy az a cél lebeg a szemed előtt, hogy legyen már vége.

Meg persze az a rengeteg marhaság, ha szabad így fogalmaznom, amit szintén muszáj volt elolvasnom. A lányok tudják, sokszor visítoztam msn-en vagy ahol éppen csevegtünk, hogy vagy lelőnek vagy megbolondulok.

Meg volt még egy negatív dolog, amit nagyon nem hiányolok: mikor rengeteg tale-ünk volt, és három napon át is akár 6-7 részt kellett naponta feltöltenem, iszonyatosan fárasztó volt és sokszor sírva fejeztem be, mert begörcsölt a vállam a gép előtt munka közben.

Mi örülnénk neki, ha ennyi történetünk lenne. 🙂 Szerencsére most több tale is fut, de voltak üresebb időszakaink. Viszont ha már szóba került az oldalunk, milyen érzés most más kezében látni a munkádat?
Őszintén szólva teljesen semleges. Ez nem az én munkám, mert önálló oldal vagytok. Nyilván nagyon keserű lenne a szám íze, ha működne a MySims.hu és más csinálná a rovatot, amit addig én vezettem, de így ebben a felállásban semmi ilyesmiről nincs szó. Teljesen különálló dolog. Főleg, hogy nem tervezek indítani magam egy Tale oldalt. Akkor most moroghatnék a konkurenciára. 🙂

Mit gondolsz erről a jelenlegi felállásról, a Sims Tales oldalról, a rovat tovább éléséről?
Okos ötlet volt, hogy ezt a témát öleltétek fel. Mivel már eleve volt egy rajongói bázisa, lehetett mire építeni, az írók is örülhetnek, hogy továbbra is elérhető a történetük online. Így, hogy saját oldalt kapott, nem morzsolódnak szét a szerkesztői energiák, így van lehetőség jobban fejleszteni.

Picture
Melyik volt a valaha olvasott legrosszabb, legbugyutább tale, ami enyhén szólva is kikészített olvasás közben? Nem kell megnevezned, elég csak körvonalaznod, hogy mik voltak benne.
Sok ilyen volt. Se füle se farka történetek. Nem tudom, melyik volt a legrosszabb, tucatnyit olvastam, és nem állítottam sorrendet köztük. Amit megemlítek, egy ügyvédnőről szól (viszonylag friss) és kissé sűrűre sikeredett a balladai homály, a lényegét biztosan nem lehetett látni tőle. 4-5 képkocka arról, ahogy reggelit készít, majd 1 arról, hogy volt férje, elvált, a húgával nem beszél, és aki a volt férjével cselből kavar, az unokatestvér pénzt mos… el is rabolják aztán, felhívja a volt férjét, aki abból hogy “sötét van nem látok semmit” rögtön kitalálja, hogy a nő csakis a nagymama régi pincéjében lehet. Amihez még mindig van kulcsa, persze. Olyan volt az egész, mint egy paródia, mintha az összes addigi félresikerült tale-t akarta volna kifigurázni… csak sajnos nem. Ja és külön szereplőként tüntette fel az üzenetrögzítőt. Pedig csak sípolt.

Erre még én is emlékszem, szerencsére nem engedtük ki az oldalra. Volt esetleg olyan történet, amit nem tudtál ésszerű indokból visszadobni és bántad, hogy meg kellett jelentetni?
Igen, volt ilyen. De nem sokáig bántam, mert az volt az elv, hogy a kezdő írók szárnypróbálgatásait támogatjuk, így nem baj, ha rossz, csak szabályt ne sértsen.

Most épp ellenkezőleg: volt olyan történet, amit sajnáltál, hogy vissza kellett dobni, mert nem az volt az oka, hogy bugyuta volt, vagy nem tetszett, hanem más?
Talán egy olyan történet volt, amihez nagyon minőségi képek készültek, látszott, hogy sokat foglalkozott vele az illető, és a fogalmazás sem volt rossz. Viszont rettentően durva volt, kegyetlen és morbid, vérengzős és nem feltétlenül azon a “cselekmény szempontjából fontos” módon.

Volt-e olyan tale, amit akár könyv formájában is elolvasnál?
Igen, van. 🙂 Több is. Aki emlékszik a Mazsola kedvenceire, azok között sok olyan van. De legszívesebben talán a Holdfényt, azt hiszem.

Hogy látod így utólag a kristályozást? Volt olyan kristály, amelyet utólag megbántál, hogy kiosztottál, vagy épp nem adtál valamelyik tale-nek?
Olyan van, aminek lehet, hogy most már nem adnék, látva a konkurenciát, és a későbbi sokkal magasabb színvonalú történeteket. De olyan nincs, akinek most már adnék, mert ha kétes volt, inkább adtam. És ha nem adtam, annak oka volt.

Attól függetlenül, hogy korábban megígérted, nem hagyod befolyásolni magad a fórumos Sims Tales topic által és nem fogsz benézni, volt rá példa, hogy elcsábultál egyszer-kétszer? Olvastad egyáltalán néha az ottani beszélgetéseket, értékeléseket, vagy csak akkor néztél be, ha fülest kaptál, hogy vita van?
Szerintem csak akkor néztem fel, ha szerkesztőtársnőim felhívták rá a figyelmem. Nem fordult elő tényleg talán csak egy-két alkalommal, de mindig megbántam, nem akartam tényleg, hogy befolyásoljon a tömeghangulat.

Fogsz még olvasni valamikor tale-eket attól függetlenül, hogy most már nem kötelező?
Igen, biztosan fogok. Nagyon várok egy konkrétat. 😛

Öööö… *gyors témaváltás* … Emlékszem, akkoriban mikor a My Simshez kerültem, azt mondtad kb. 200 könyvet olvastál már, lehet rossz a memóriám, de ilyen nagyságrend rémlik. Most mennyire saccolnád?
10 éve volt a személyes könyvtárunk olyan 1200 kötetes. A saját olvasmányaimat már nagyon régen nem számoltam, olyan 500-700 közé tenném.

Milyen műfajokat olvasol szívesen?
Drámát, horrort, thrillert, családregényt, fantasy-t. Utána jönnek a bűnügyi és a politikai krimik. A legnagyobb kedvenceim a regényfolyamok, a több kötetes művek.

Milyen műfaj érdekel, ha írásról van szó?
Családi dráma és persze a vicces tudományos fantasztikus 😀

Picture
Habár a Te életed is fordulatokat vett az utóbbi időben, most, hogy nincs My Sims, mégiscsak több szabadidőd van, mire fordítod? Fogsz-e esetleg készíteni a Titkok erdejéhez folytatást? Vagy egy másik tale-t?
Ez egy nagyszerű kérdés jelen helyzetben. Nemrégiben elkezdtem egy alapfokú írótanfolyamot – az írás, mint elsajátítható mesterség. Komoly szándékaim vannak vele. A nagy álmom mindig is az volt, hogy forgatókönyvet írok. A Titkok erdejét is azért készítettem ilyen formában, sok képpel és párbeszéddel, és nagyon kevés leírással (nem is akartam hozzá egyáltalán – meséljenek a képek). Én igazából arra gondoltam, hogy ha már tényleg birtokában leszek az írói eszközöknek, akkor újraírom a Titkok erdejét, lezárom az elvarratlan szálakat, kipótolom a logikai bakikat, jobban megtervezem a fordulópontokat ésatöbbi ésatöbbi. … és igen, akár még a storyboardot is megcsinálom – Sims-szel.

Akkor ezek szerint írtál már a Titkok erdeje óta mást, nem feltétlenül talet? 
Írott formában nem. Egyelőre a fejemben várják, hogy papírra kerüljenek.

Mi ihlette meg a Titkok erdejét, illetve mi ihlet meg, ha írni szoktál?
Nagyon fellelkesültem az ötleten, hogy jaj Sim Tale meg fotózzunk simsben, ez milyen király. A történetet is a Sims játék maga ihlette meg, a kis sim-vérfarkasaim. Egészségügyi iskolát végeztem, mindig is volt egyfajta morbid kíváncsiságom az orvosos-tudományos-kísérletezős dolgok iránt. Az egész történetem elindítója két képkocka volt. Egy pár fényszóró a sötét éjszakában, szemmagasságban. És egy másik, ahogy egy átalakult vérfarkas kaparja a talajt. Ez a két jelenet szerepel is a tale-ben, pont úgy, ahogy elképzeltem őket – és ebből alakult ki az egész mese. 🙂 A többi írnivaló is így indul. Egy-egy jelenettel, jelenetcsoporttal, magvakkal. Amiket aztán megpróbálok a saját logikám szerint összekötni.

A történetalkotás többféle dimenziójában is gondolkozol, így érdekes kérdés, hogy számodra melyik a legfontosabb, melyik áll az első helyen? Az írás/szöveg/történet vagy az illusztrálás? 
A sims-tale, mint műfaj, gondolom nincsen konkrétan meghatározva. A Sims játékot használjuk illusztrálásra, a szöveg/kép mennyiség elég változó lehet. Mint a képeskönyvek – nagy kép, pár sornyi szöveg alatta, hogy Hamupipőke meg Piroska éppen mit csinál. De ilyenek az új Walt Disney filmekből készített mesekönyvek is, lebutított tartalom, színes képekkel. És vannak olyanok, ahol tényleg csak kiegészítésként vannak képek itt ott, a szöveg mellett. Egy filmben az a fontos, hogy a képek meséljenek. Ott nem lehet arra alapozni, hogy a szereplők mindent elmondjanak. Meg a narrátor. Mondják el a képek. És én egy Sim tale-ben is ezt szeretem. Sok kép, kevés szöveg. De ez csak a saját ízlésem. Regényt képek nélkül szeretek olvasni, ott kapjon hangsúlyt a szövegezés.

Milyen könyvet, könyveket tudnál ajánlani másoknak, amikből tanulni lehet?
A forgatókönyv felépítéséről van egy könyvem, a szakmában kötelező olvasmány. A regényírásban persze nem segít, de abban nagyon sokat, hogy miből is épül fel és hogyan, egy minőségi történet. Syd Field: Forgatókönyv a címe. Azt akarom ehhez megjegyezni, hogy az íráshoz egész más szem kell, mint az olvasáshoz. Hiába olvasol el sok könyvet, nem fog segíteni abban, hogy jobb író legyél. Van viszont az interneten egy ingyenes írói próbalecke, ami a dramaturgiáról szól, és egy nagyon érdekes gyakorlatot mutat be. Én ekkor értettem meg igazán, hogy mi a dramaturgia, és szerintem mindenkinek cédulázni kéne, mielőtt nekifog az írásnak konkrétan.
http://brooks-iroakademia.hu/sites/default/files/probalecke01.pdf

És végezetül, tudom, hogy sok történetet kiemeltél kristályozással, de kérlek, nevezd meg a 3 abszolút kedvencedet 🙂
Holdfény; Szappanbuborék a szerelem; The Torenos.

Ennyi lett volna, köszönöm szépen a válaszaidat és az interjúra szánt idődet. 🙂 Van még esetleg valami, amit szívesen hozzátennél, elmondanál?
Remélem, ha kész lesz a Titkok erdeje javított, akkor kicserélhetem az oldalatokon a régit.

Akit faggattak: Mazsola
A mysims.hu egykori Sims Tales rovatának 
vezetője, a Titkok erdeje című történet írója
Aki faggatózott: Nana