Írta: Ri
Audrey Calle táncosnő. Mégpedig igen tehetséges, olyan aki sokra viheti még az életben.
A végső próbatétel előtt állt, a siker kapujának küszöbén, látva maga előtt a fényárban úszó utat, amit majd bejárhat egy napon. De közte és a cél között még ott állt az utolsó megmérettetés – és Audrey elbukott.
Elbukott, bár nem vétett hibát… valami más történt aznap éjszaka. És többet veszített akkor ő, mint a karrierjét, mint a hírnevet, dicsőséget és a színpadot – az életét.
Nem is sejtette, hogy ezzel kezdetét veszi egy utazás.
Egy utazás, melynek során eljuthat a feneketlenség legaljára, ahonnan nem tért még vissza se élő, se holt…
Egy utazás, amely sosem látott helyekre viszi majd őt, ismeretlen veszélyekkel néz szembe, míg rá nem jön végül, hogy az egyetlen ellensége valójában ő maga volt.
***
Állt a színpadon egy lányka
A végső nagy pillanatra várva
Karját kecsesen kitárta
De összedőlt körülötte álma
Alkony borult a világra
És ő csak küzdene hiába
Szavát sötétbe kiáltja
Hiszi, nem az ő hibája
De kihunyt csendben a láng
Megszűnt lenni a világ
Az árnyék befonja a teret
E sosem látott csodás helyet
Villám vágja szét az eget
A vég fölött fény hiteget
S a semmin is túl halkan csengnek
Hangjai egy új kezdetnek
***
| Adatok:
Műfaj: fantasy, dráma
Készült: Sims 2
Korhatár: –
Figyelmeztetés: –
Megjelent: 2012. március 29.
Befejeződött: 2012. augusztus 20.
Kritikák:
Extrák:
Interjúk:
|
“Ri varázslatos helyekre kalauzol el a tale-ben, teli misztikus emberekkel és eseményekkel, melyeket izgalmas történet és gyönyörű leírás fon körül.” – Amy96
“Talán léteznek tőle jobb történetek az oldalon, rám mégis elég nagy hatással volt ez a Sims Tale. Ri gyönyörű leírásai még mindig ámulatba ejtenek, valamint a nagyszerű, photoshoppolt képei, melyen magát az Abysst ábrázolja. Komolyan mondom: lenyűgözőek. Mindenképpen ajánlom elolvasásra.” – Marcello
“Itt aztán tényleg belecsöppen az ember egy másik világba, amit gyönyörű képek és fantasztikus leírások mellett ismerhet meg a főszereplővel együtt.” – NoAngelBrigi
“Nem hittem volna, hogy lesz egy olyan tale, amelynek olvasása közben ennyire ki tudom zárni magam körül a világot.” – Etti
“A képek szinte beszélnek, a sztori izgalmas és lenyűgöző.” – Akasha
“Igazán érdekes a történet és valóban egyedi, ez nagyon fontos szerintem.” – Gábor
“Úgy éreztem magam, amikor a történetet olvastam, mintha egy másik világba léptem volna át. Audrey története az egyik kedvencem, megéri elolvasni!” – Wan
“Egész végig azon gondolkodtam, hogy az író nem-e élte át ezeket a dolgokat, olyan részletesen van minden leírva.” – juhaszgaga
|
***
Epizódok:
Az éjszakát elmélyítette ma egy árny. A sötétség, mely csendben siklott tova, beszivárgott az ajtók alatt, a falakon, az ablakokon, és alattomosan hömpölygött a mélységes csatornákban, kioltva minden fényt és meleget. Csak egyvalaki vette észre ezt az árnyat, de ő nem ehhez a világhoz tartozott. Az Aquarius színház öltözőjében, halványan ...
Az árnyék csendben úszott tova, elmerült a a feneketlen mélységben, hogy erejét visszanyerve sompolyogjon elő újra, amint eljön az ideje. Senki nem tudott róla - csak a nyomait látták, jelenlétét érezték, de a tudatukig nem jutott el a léte. Sokan kétségbeestek és rettegtek, ahogyan az emberek tenni szokták, ha megmagyarázhatatlan ...
A nő hangtalanul sétált végig a tó partján, a sötét víztükörben nézve önmagát. - Kislányom... - suttogta. - Bocsáss meg nekem... Hirtelen léptek zaja törte meg a csendet. Egy fiú állt meg a nő háta mögött, várva, hogy az megforduljon és észrevegye őt. De a nő nem fordult meg, pedig ...
Még ő sem értette meg a saját érzéseit és ez bosszantotta. Úgy érezte, sokat tud a világról és szerette azt hinni, hogy mindent megért. Éppen ezért zavarta annyira, ha be kellett látnia, hogy nem így van. Egyidős volt ő az emberiséggel, és azt hitte, már nem érheti meglepetés, de tévedett ...
Fekete kabátja suhogott a szélben, ahogy a verem mellett állt és a mélységbe bámult. De hiába nézett, nem látott semmit. Vagyis csak a semmit látta, mert a világ végén túl nem volt más. Csak az Abyss üressége. A mélység. És oda a semmin át vezet az út. Felsóhajtott és letérdelve ...
Néha aludt, ha úgy tartotta kedve. Olykor álmodott is, bár ezek a látomások nem különböztek a valóságától, hiszen soha nem látott az Abysson kívül mást. Nem is akart, az ő birodalmánál szebb úgysem létezhet sehol. Mindig ugyanolyan volt ő, az idő nem változtatott sem arcán, sem ruháján. Vörös haját mindig ...
Az árnyék talán félt volna, ha lettek volna igazi érzései. Talán tudta volna, hogy veszély közelít, ha lett volna igazi tudata. Gondolta volna, hogy baj lehet, ha lettek volna gondolatai. De nem voltak. Nem voltak, mert az árnyék éppen ezt testesítette meg - az életet érzések, tudat és gondolatok nélkül ...
Messziről, a bokrok közül figyelte őket. Nagyon vigyázott, hogy a legapróbb nesz se árulhassa el, meg sem mozdult hosszú perceken keresztül. Szinte biztos volt benne, hogy Jarek tudja... De nem fogja elmondani, azt nem teheti meg. Azonban rá kellett jönnie, hogy retteg. Retteg attól, hogy talán Jarek mégis többet mond, ...
Ostobaság volt. A lehető legnagyobb ostobaság, valahogy mégis élvezte. De nem - gondolta - nem szabad közel kerülnie hozzá... Nem. - Mégis miért?- felelte erre magában - Ki tilthatná meg neki? Ki mondhatna ellent az ő akaratának? Övé a világ, a lány a világ része, tehát övé a lány is. Nem lenne ...
Úgy érezte, kicsúszik a talaj a lába alól. Korábban sosem volt nagyobb feladata, mint terelgetni az elveszett lelkeket, segíteni a Halálnak, amiben csak az kérte, de most egyszerre az egész világ a nyakába szakadt. Az árnyék ostromolta a határokat, ő pedig semminek érezte magát e hatalmas erővel szemben. Képtelen volt ...
- Az én birodalmamba léptetek - suttogta ő a víztükröt nézve. - Vagyis egykor majdnem az enyém volt - tette hozzá. Megtalálta, akit keresett. Már látszottak a Híd körvonalai a gyertyák lágy fényében, és ő árnyként kelt át a recsegő deszkákon. Nem hitte, hogy egy napon egy olyan senkin fog ...
Volt a világon valaki, aki minden reggel az árnyék dübörgő morajára ébredt, ahogyan az viharos tengerként ostromolja a haldokló fehér sziklák falait. Valaki, aki mindig az árnyékkal élt - és nem küzdött ellene. Ablakán kitekintve az Abyss végtelenségét és dühöngő tombolását látta - és szerette látni. Volt, hogy egynek érezte ...
Mikor tulajdon lánya száműzte, elvesztette bizalmát a szeretetben. Ő uralta a világ alatti világot, az Abyss fekete mélységeit, míg ezt a hatalmat ki nem tépte a kezéből az, akiben a legjobban hitt, aki a mindenségnél is többet jelentett számára. És ő még mindig szerette a lányát. Második, csecsemő gyermekét a ...
Egy nő sétált végig az utcán. A magas falak apró alakja fölé tornyosultak és ablakok meredtek le rá szürke üvegtekintetükkel. Visszhangzó zajok szöktek ki rozsdás csatornafedelek alól, hogy megrekedve a falak között kísértsék a végeláthatatlan szürke Labirintust. Tudta, hogy egy lélek sem láthatja őt - ő sem láthat senkit. Nem ...
Annyira ostobának érezte magát, hogy nem számolt ezzel. Ritkán tévedett, nem sokszor fordult elő, hogy valami elkerülte volna a figyelmét, és szeretett a tökéletességre törekedni. A saját tökéletességére, leginkább. Most mégis olyan hibát követett el, ami talán helyrehozhatatlan, mert hatalma már nem terjed idáig. Nem volt dolog, ami jobban bosszanthatta ...
A szökőkút előtt állt, mikor eszébe ötlött egy gondolat. Egy biztosíték, hogy a terve sikerrel járjon. Közelebb lépett a kúthoz, egyenesen bele a medencébe, nem törődve a vízzel, ami szépen lassan eláztatta fekete kabátjának alját. Letérdelt, és a középen díszelgő szoborhoz hajolt - tudta, az pontosan ugyanilyen már az idők ...
Egyedül sétált végig az Abyss fekete dombjain, reménykedve benne, hogy a lány is megtalálja az utat ide - holott tudta, hogy erre nem sok esély van. Hirtelen léptek hangját hallotta, és mikor megfordult, egy nővel találta szemben magát. Tudta, hogy ő lesz az - számított erre a találkozásra. - Audrey ...
A férfi végeláthatatlan időkig hajózott csendben, mozdulatlanul ülve a csónakban. Az Árnyék tengerén alig látható finom fodrokat keltett, amerre elhaladt, és úgy érezte, a feketeséget nem hajója, hanem puszta jelenléte borzolja fel. Egy pillanatra megrezdült körülötte a világ, mikor rátalált a lány testére. Csendben beemelte a csónakba, és egy hosszú, ...
Megérezte. Abban a pillanatban, hogy a lánya elvesztette az uralmat, érezte, hogy nincs már, ami távolt tarthatná tőle. Talán sikerülhet, amit olyan szépen eltervezett... Mégsem dőlt össze a kártyavár, mégis a kezében tartja az uralmat. Tudta. Biztos volt benne. Nem gondolkodott, és nem volt már, ami visszafogja. Dáiríne futásnak eredt, ...
Itt volt, a Labirintusban... Nem volt más dolga, mint megtalálni, amit elvesztett... amit elvettek tőle. Meglesz egy nap, talán csak egy kicsit fog tovább tartani az örökkévalóságnál, bár veszélyt is rejt a dolog. A Nemlét ajtaját csak azok ismerik fel, akik részben maguk is egyek egy világgal... a Halál, Dáiríne...nem ...
Ha tetszett, olvasd el Ri másik tale-jét is:
Végzeten túl
Köszönetnyilvánítás
Köszönöm Apának, Anyának és Tesómnak a véleményüket és tanácsaikat;
Köszönöm mindenkinek a fórumon a kritikákat és az önbizalmat;
Köszönöm a MySims szerkesztőinek, hogy a történetem megjelenhetett az oldalon;
És végezetül köszönöm Neked, hogy elolvastad.
