A sötétség angyala
Írta: Ahsoka1994
Lejla apja hírhedt vámpírvadász, és egyáltalán nem is titkolja. Lejla viszont nem hiszi el a történeteit, és csak annyit szeretne, hogy az apja normális legyen és ne tegye magát (és persze a családját) nevetségessé. Azonban hirtelen minden megváltozik, amikor Lejla úgy dönt, elmegy megünnepelni a 20. születésnapját a legjobb barátaival: a lány hazafele balesetet szenved, és az azt okozó jóképű vámpír úgy dönt, megmenti az életét, az egyetlen lehetséges módon. Amikor Lejla másnap este vámpírként ébred egy idegen belvárosi lakásban, rá kell jönnie, hogy eddig tévedésben élt, minden lehetséges szempontból. Mellesleg bár az éjszakát uraló halhatatlanok életének sok szépsége van, legalább annyi nehézsége is, főleg egy vámpírgyűlölő gyermekeként…
***
| Adatok:
Műfaj: vámpíros romantikus dráma Kritikák:
Interjúk: |
|
Epizódok:
Hűséges tale olvasóink biztosan emlékeznek még Ahsoka1994 nem is olyan régen véget ért történetére, A Sötétség Angyalára. Korábbi Artbreederes posztunkat követően őt is megcsapta az alkotás szele, úgyhogy gyorsan billentyűzetet ragadott, és elkészítette nekünk a főbb karakterek valósághű mását, hogy kis erősítést kapjon fantáziánk, mikor elképzeljük őket olvasgatás közben. Szerintetek ...
Sose gondoltam volna, hogy ez megtörténhet éppen velem. Az igazat megvallva, azt se hittem el soha, hogy léteznek, annak ellenére, hogy korai gyermekkorom óta hallgatnom kellett apám hőstetteit. Kész litániákat zengett saját eredményeiről. Teljesen a mániájává váltak, másról már nem is tudott beszélni, csak arról, hogy mennyire utálta ezeket az ...
Lejla: Akkor indulok! Rögtön kijött mindenki. Nem volt megszokott tőlem sötétedés után bárhova is elmenni. Ennek egyszerű oka volt: féltem a sötét utcáktól. Reménytelenül gyáva ember voltam. Zsolt: Ilyen későn? Hova is? Tisztára, mintha valami tini lennék. Lejla: Apa, már mondtam. Bulizni Janiékkal. Zsolt: Így kinyalva? Úgy nézel ki, mint egy utcasarki üzletasszony. Natália: Ugyan, ...
Zsolt: Akkor kezdjünk mindent elölről. Lejla miért nem jött haza tegnap este? Ideges volt az aggodalomtól, a fiúk szinte már féltek tőle. Márk: Elütötte egy autó. Zsolt: Miféle autó? Jani: Csak egy autó, semmi különös. De aki vezette, attól a csávótól kirázott a hideg és elájultam. Zsolt: Hogy nézett ki? Jani: Ez olyan hülyén hangzik. Henrik: Azért ...
Mindenki felkapta a fejét, és felénk nézett. Kicsit kínosan éreztem magam, pedig nem tettem mást, csak megállapítottam egy tényt. Igen, ő az anyám. Ármin: Anya? Ő a te...? Anya elmosolyodott. Egyértelműen örült, hogy nyolc év elteltével újra láthat, ezúttal felnőttként. Helyettem reagált Ármin kérdésére. Angéla: Igen. Végre viszontláthatom egyetlen gyermekemet. Oli: Ezt magyarázza ...
Sokáig bolyongtunk az éjszakában. Eleinte céltalanul. Illetve a többieknek csak annyi célja volt, hogy megmutassák, milyen romantikus is tud lenni városunk éjszaka. Világ életemben féltem a sötét utcáktól, de most mégis elememben éreztem magam, és minden nagyon tetszett. Biztos a vámpírléttől van. Oli: Nincs is szebb, mint a belváros éjszaka. Kata: Élvezd ...
A gyűlésterem teljesen üres volt, csak mi ketten tartózkodtunk ott. Az egész terem úgy nézett ki, mint egy előadóterem az egyetemen, azzal a különbséggel, hogy itt nem volt világítás. Nincs rá szükség. Ármin: Üljünk le! Lejla: Szóval, mi történt? Ármin: Jaj, nekem. Szóval, az egész még 1839-ben kezdődött, amikor egy szép tavaszi napon ...
Napkelte előtt nem sokkal értünk haza, és rögtön be is sötétítettünk. Mindenki, engem is beleértve megfürdött, anya pedig adott egy hálóinget. Kicsit nagy volt rám, de legalább volt mit felvennem. Árminnak büntetésül, amiért átváltoztatott, nekem kellett adnia az ágyát, míg ő kiköltözött a kanapéra. Hát, így járt. Pontban hajnali fél ...
Gyorsan telt-múlt az idő, és egyszer csak azt vettem észre, hogy hat hónapos vámpír vagyok. Nem változtam semmit, de legalább láttam, hogy befogadtak a többiek, aminek nagyon örülök. Kivéve talán Terézia grófnőt, de ő senkit se szeret. Kivéve talán magát. Legalább is ezt mondják a többiek, főleg az ikrek. De ...
Lejla: Ki csönget ilyenkor? Gyorsan kipattantam az ágyból, és magamra vettem az előző napi ruhámat. Megálltam a szobám ajtajában. A többiek is gyorsan fel tudtak öltözni, és Dani gyorsan ajtót is nyitott. Egy rendőr volt az, és beszélni akart velünk. Én, mint eltűnt személy, inkább nem mentem ki. Kata: Még sose jártak ...
Elég koszosak voltak a ruháim, ezért lecseréltem őket. Ármin: Lejlus, gyere csak ide! Gyönyörű csillagos egünk van ma este. Nézd meg! Lejla: Tényleg szép. Főleg így távcsővel. Ármin: Az a hiúz. Magyarországról egész évben látható. Lejla: Aha. Én egy hiúzt se tudtam kinézni belőle, pedig a hiúzok a kedvenc macskaféléim. Ármin mutatott nekem még ...
Némán figyeltem az órát, várva a megfelelő alkalmat. A lakásban már mindenki mélyen aludt. Nem akartam tehát senkit se felébreszteni, de a munkaidejét se akartam senkinek megzavarni. A munkaidejét? Igen, vagy tanítási idejét. Ugyanis az volt a tervem, hogy meglessem a régi életem szereplőit. Tudni akartam, hogy én is hiányzok-e ...
Robi: Egyáltalán nem értek egyet azzal, hogy Májusné játssza a főszerepet! Lujza: Miért nem? Robi: Hogy is mondjam? Robi: Az előző két filmem megbukott, úgyhogy ennek sikeresnek kell lennie, ha a pályán akarok maradni. Ez lehetetlen egy amatőrrel. Lujza: De Natália nem amatőr! Múltkor láttam egy Shakespeare darabban, főszerepet játszott és nagyon tehetséges. Kérlek, Robi! ...
Az iskola tornaterme. Középiskolás koromban de utáltam ezt a helyet, pedig most külön hasznunkra vált! Amint megérkeztünk, rögtön átöltöztünk, és igénybe vettük a sporteszközöket. Jól felszerelt iskola. Nagyon örülök, hogy lejöttünk ide, hisz a küzdelmet is gyakorolni kell egy olyan helyen, ahol semmi és senki se sérülhet meg. Kata: Jézusom, Oli, ...
Az előszobában Terézia már várt ránk. Már előre láttam, hogy ebből hatalmas lehordás lesz. Mint két kamasz, akik későn értünk haza. Terézia: Mégis, hol jártak? Ármin: Mi csak... Lejla: Úgy gondoltuk, fel kell készülni arra az esetre, ha az emberek valóban ránk támadnak. Terézia: Értékelem a harcias szellemet, gyermekem, de nem kellene kockáztatnia az ...
A többiekkel nagyjából egy időben értünk az aluljáróba. Kata két pofára grimaszolva fogadott bennünket. Van egy olyan érzésem, hogy ez az új szerelem nem fog túl sokáig tartani. De hát minden csoda három napig tart, nem? Kata: A liftben folytattátok a műsort? És mikor lesznek kisvámpírok? Ármin: Kata, állj már le! Tisztára ...
Már régen felkelt a Nap, dél is régen elmúlt, de egyszerűen nem tudtam elaludni. Csak forgolódtam a franciaágyban, és éberen gondolkodtam. Nem engedhettem meg, hogy háború törjön ki az emberek és a vámpírok között! Miért nem élhetünk békében, mint eddig? Jó, voltak a vadászok, de nem voltak ennyire gyakori jelenség! ...
Kitti: Jaj, Lejla, úgy hiányoztál! Zsolt azt mondta, meghaltál. De tudtam, hogy ez nem igaz. Te élsz! És jól vagy! Lejla: Igen, remekül. Mintha fel se tűnt volna neki, hogy megváltoztam. Úgy tűnik, ő meglátta a szép belsőt a bizarr külső mögött. Legördült az arcomon egy gyöngyöző könnycsepp, amit eltöröltem. Volt idő, ...
Lejla: A szemem! Nem látok! Mi történt? A nő, akit így már nem láttam csak nevetgélt. Biztos voltam benne, hogy csak ő lehet Lujza. Megtaláltam, bingó! És most mi van? Lujza: Ne aggódj, lelkem! Az erős fény a magad fajtáknál vakságot okoz, de csak átmenetileg. Két hét után fokozatosan vissza fog térni ...
Terézia: Mindenkit veszélybe sodortál! Elment az eszed? Tudtam, hogy csak a baj lesz veled. Nem értettem, mi lehet vele. A többiek csak annyit mondtak, hogy lehetetlen, de nem azt, hogy mindenki veszélyben van. Alapjáratban lennénk nagyobb veszélyben! Lejla: Ó, és mi a baj vele? Terézia: Velem te így ne beszélj! Lejla: Várjunk csak egy ...
Ha tetszett a történet, olvasd el a folytatást is!
Olvasd el az íróhoz kapcsolódó további műveket:
