A Sötétség Angyala 2.
Írta: Ahsoka1994
Másfél évvel vámpírrá válása után Lejla úgy érzi, élete ismét a normális kerékvágásba került – a körülményekhez képest. Arra minden esetre nem számít, hogy élete ismét fenekestül fel fog fordulni, egy újabb vámpírvadászokkal való találkozás után. A lány hirtelen ugyanis arra ébred, hogy átaludt öt évet, és közben kitört egy újabb háború a vámpírok és vámpírvadászok között, melyben ezúttal harmadik fronton feltűnik a vámpírok eddig száműzetésben élő alfaja is, hősnőnk magánéletét pedig megbonyolította egy „másik nő” megjelenése.
Azonban talán nincs minden veszeve, hiszen a színfalak mögül feltűnik egy titakzatos segítő is.
***
Adatok:
Műfaj: Vámpíros, Dráma, Romantikus
Játék: Sims 4
Korhatár: 12 éven aluliaknak nem ajánlott!
Figyelmeztetés: Vámpírok, erőszak, gyilkosság, vér, szexualitás, diszkrimináció
Megjelent: 2018.11.14.
***
Epizódok:
2013. szeptember 13. Egy szorgos péntek estének ígérkezett. Másfél éve voltam tagja a klánomnak. Bár eleinte akaratom ellenére történt átalakulásom, hamarosan úgy éreztem, ez volt a legjobb dolog, ami valaha történhetett velem. És, bár nem volt mindig minden tökéletes, érzéseim még ennyi idő távlatából se változtak. Még egy vámpírvadász lányaként ...
Végül magamhoz tértem. A saját szemszögemből nem telt el semennyi idő, ám mégis elég megviselten éreztem magam. És érősen kínzott az erős szomjúság, talán annyira, mint eddig még soha. Mégis, mennyi idő telt el? - Tényleg te vagy az! – hallottam egy ismerős hangot – Te jó ég! Hogy vagy? ...
A következő este volt, de napközben nem aludtam sokat. Túlságosan el voltam foglalva azzal, hogy hol sírtam, hol dühöngtem. Még soha, de soha nem csalódtam ennyire senkiben. És ami a legjobban fájt, az az volt, hogy a számomra legfontosabb személy volt. Most viszont felkeltem, és megnéztem az e-mailjeimet. Mint ahogy ...
Egy bár pultjánál ücsörögtem legcsinosabb ruhámban, egy pohár víz társaságában. Ez volt az egyetlen dolog az étlapon, amit még az én elhalt gyomrom is lent tud tartani. Úgy döntöttem, adok egy esélyt Kata javaslatának. Bár minden procikám tiltakozott ellene, úgy döntöttem, találok magamnak egy alkalmi partnert. Ki tudja, mi lesz ...
Eljött a következő este, én pedig a rozoga raktári ágyon ébredtem. Feltételezem, egy leselejtezett kórházi ágy lehetett. Minden esetre meglehetősen réginek tűnt, és csak reménykedni tudtam lenni, hogy nem nézte ki magának néhány poloska. Amiből következett, hogy nagyon szerettem volna találni Eriknek valami jobb otthont, vagy legalább is egy jobb ...
– Az unokatestvéremről beszélsz, és van neve is! – kiáltotta vissza Kitti Vivienne-nek. Erik és én csak a háttérben ácsorogtunk, szótlanul. Elvégre Kitti már önmagában átváltott védelmező anyatigris üzemmódba. Ki is merne az útjába állni? Viv, mint kiderült. - Picinyem – kezdte szokásos, lekezelő hangján. Feláll a szőr a hátamon, ...
Az utóbbi időben Lujza egy állatmenhelyen dolgozott, úgyhogy oda beszéltük meg a találkozót. Amint beértem, rögtön több száz kutya ugatása köszöntött. Valószínűleg egyedül érezték magukat ketreceikben, és már várták, hogy valaki örökbefogadhassa őket. Legszívesebben hazavittem volna mindet, de közben volt egy megrázó gondolatom is. Bár nem éreztem olyan módon csábítónak, ...
Végül véget ért a nyár a rövid éjszakáival együtt, hála a jó égnek. Szeptember volt, pár nappal az eltűnésem tényleges évfordulja után. Ez különös érzéssel töltött el, mintha utolértem volna önmagamat. Vagy az idő rendes múlását. Nem mintha lenne már olyan. Tekintve például azt, hogy Erik 1995-ben, Kitti pedig 1999-ben ...
Egy üres parkban voltam Erikkel és Kirával. Már majdnem egy órája kerestük Vivienne-t, aki rejtélyes módon eltűnt. Hárman voltunk kitűnő szaglással, a hölgynek viszont nyoma se volt sehol. A magam részéről viszont nem is akartam megtalálni. - Ennek semmi értelme! – kiáltottam el magam hirtelen. - Szöszi, még csak 46 ...
Megérkeztem az állatmenhelyhez. Nem tudtam, mire számítsak: mit fogok találni? Az a lövés a telefonban nem volt valami bizalomgerjesztő, mégis furdalt a kíváncsiság. Mi történt? Ki lőtt le kit? Ki volt az a titokzatos pénzelő, akit Lujza említett? Az összes kérdésemre nem kaptam választ. Az áldozatot azonban hamar megtaláltam ...
Az ágyam szélén üldögéltem, bár alig bírtam megmaradni egy helyben. Erik visszajött és kutya baja! Mellesleg nem haragszik már rá! Sőt! És hogy ennyi idő alatt észre se vettem, hogy több van köztünk puszta barátságnál? Hihetetlenül vaknak éreztem magam, pedig most épp milyen egyértelmű volt! Másképp nem lennék ennyire boldog ...
– Ébresztő, szépségem, ágyba jött a reggeli... illetve, hát, vacsora! Új szerelmem hangjára ébredtem, már jócskán sötétedés után. Kissé elaludtam, így meglehetősen hálás voltam az ébresztésért. És persze az ismerős illatú zacskóért, amit a fiú lerakott elém. - Ez... vér? – kérdeztem álmosan ...
A klánodban gyakran mindenki hamarabb tud rólad mindent, mint te magad. Ezt már akkor is megtapasztaltam, amikor annak idején Árminnal összejöttem. Így arra nem is számítottam,hogy majd várhatok a megfelelő pillanatra, hogy bejelentsem az Erikkel való kacsolatomat. Csak egyszerűen készpénznek vettem, hogy már mindenki tudja. Az anyám és Kitti meglehetősen ...
Kicsit még mindig gyanakodva ugyan, de leültem a nappaliba. Nem éreztem egy idegen ember szagát se, és ez valamelyest megnyugtatott. Talán, ha van is valahol egy csapda, az nem a lakásban van, lent pedig vár rám Erik. Különben is, az apám nem kockáztatná meg, hogy felkeljen Patrik, és lehetőség szerint ...
Mindenképp ott kellett lennem a gyűlésen, de talán nem is baj. Mindenképp el akartam mondani a saját álláspontomat, hamár eljutott Samuhoz az a levél. Szerencsére jöhetett Erik is, így talán nincs minden veszve. Talán Samu is beláthatja, hogy semmi nem ér annyit, hogy elfogadja azt az ajánlatot. A gyűlés első ...
Samu az ablakon nézett kifelé, szemmel láthatóan mélyen elgondolkodva. Nagy teher nehezedhetett vállára, örülök is, hogy nem én vagyok a minisztérium elnöke ennek a háborúnak a közepén. A háborúnak azonban remélhetleg már nem kell sokáig tartania. - Zavarhatunk egy pillanatra? – kérdeztem, ahogy Erikkel beléptem a kis irodába. - Persze, ...
Samu és én a megbeszélt helyen várakoztunk a vámpírvadászok által küldött fuvarra. Már lement a nap, és fújt a szél. Kissé ideges voltam, annyi módon balul sikerülhet ez a terv. A vámpírvadászok elvisznek a főhadiszállásukra, aztán elkéredzkedek a mosdóba, és elküldöm a koordinátákat Eriknek. De mi van, ha ott pont ...
– Vivienne... ezt nem hiszem el! – kiáltott fel Samu. – És leginkább, nem értem... Hogyan? - Ne játszd a hülyét, Sámuel. Eddig is tudtad, hogy befolyásolni tudom a halandók tudatát. Mindig szívesen hasznát is vetted ennek a képességemnek, ha arról volt szó, hogy egy szemtanú nehogy elfecsegje, hogy látott ...
A „bomba” szó hallatán teljesen ledermedtem. Hogyan harcolhatok valami olyan ellen, amiről azt se tudom hol van? Engem viszont messziről is el tud pusztítani. Szerencsére Erik azonban megőrizte a lélekjelenlétét. Valakinek muszáj volt. Ő rögtön rohant is a szobában lévő számítógéphez - Megpróbálom hatástalanítani ezt a dolgot, te addig foglald ...
Ahogy kiléptem az épületből, rögtön azt láttam, ahogy Samu és Ármin beszélgetnek. Talán Samu épp most közölte a rossz hírt, illetve végül a gyászhírt. Nem akartam részese lenni a beszélgetésnek, azonban megláttak. Samu ekkor vállon veregette Ármint, majd elment. Ármin pedig felém fordult. – El se hiszem, hogy ilyen vak ...
Nem olvastad még az első évadot? Pótold be!
Olvasd el az íróhoz kapcsolódó további műveket:
