Nővérek harca – 5. A döntés

– Emily! Hát te ilyen korai vagy? És mi ez a ruha rajtad? – csodálkozott Hank.
– Csináltam reggelit, és ez a ruha úgy tetszett neked, amikor megvettem.

Reggeli után Emily ismét letámadta Hank- et.
– Na, hogy ízlett a reggeli?
– Finom volt, köszönöm.
– Látod, milyen jó feleség vagyok? Jó szakácsnő, csinos, fiatal.
– Ne haragudj, de el kell intéznem egy hívást. – rázta le Emily-t Hank.

Természetesen nem telefonált, hanem bement Amy-hez.
– Hogy aludtál?
– Köszönöm, jól… Hank, ha Emily-t akarod választani, nem bánom. Nem azt mondom, hogy nem fájna, de nekem az a fontos, hogy boldog legyél.

Hank nem mondott semmit, csak megcsókolta.

– Annyira aranyos vagy!

Hank kiment, és elkezdett olvasni. Természetesen nem tudott koncentrálni a könyvre, mert kattogott az agya.
Ott van Emily, aki fiatal, csinos, és istenien főz.
De ott van Amy is, aki természetesen csinos, és van két gyerekük, valamint ahogy visszaemlékezett házasságukra, csak pozitív emlékek jelentek meg.
Merengéseiből a folyosóról jövő kiabálás ébresztette fel.

– Amy! Szállj le Hank- ről!! Világos? A pénz… Őőő, vagyis Hank az enyém!!
– Pénz? – csodálkozott Amy.

– Micsoda? – háborodott fel Hank. – Tudhattam volna! Mi másért jöttél volna hozzám feleségül? De hülye voltam! Édes istenem!
– Hank, én…
– Nem, nem érdekelnek a kifogásaid. Elállt a jégeső, úgyhogy megyek, és beadom a válópert! Kedves ismerősömhöz megyek, aki elintézi, hogy még ma váljunk el!

– Gratulálok Amy! Jól megcsináltad!
– Mi? Hogy én? Én csábítottam el a nővérem férjét, és mentem hozzá csak a pénzéért?

– Igazad van! Bocsáss meg! Kérlek! Elrontottam az életedet! Ne haragudj!

– Nem haragszom! Ne sírj! Nem szeretem, ha sírsz!

– Úgy szeretlek nővérkém!
– Én is téged, hugi!

Amikor Hank megérkezett, egyből Amy-hez ment.
– Elintéztem. Azonnali hatállyal elválunk. 10 óra körül nőtlen ember vagyok.

– Most, van kedved velem járni? – tette fel a kérdést Hank.
– Igen!

Azzal megcsókolták egymást. Úgy érezték magukat, mint a szerelmes kamaszok…

– Figyelj, Hank. –  Kezdett bele mondandójába Emily. – Szerintem, ne legyünk haragban egymással! Végül is, boldogok vagyunk. Mindketten egy kicsit megkönnyebbültünk.
– Igazad van Emily.

– És kérlek, ne haragudj!
– Nem haragszom Emily… Nem haragszom…

Vacsora után Hank elmondta a gyerekeknek, mi a helyzet, majd hozzátette:
– Valamint, lenne egy kérdésem anyátokhoz.

– Ez nyálas lesz! Inkább nem is nézem… – mondta Elis, majd elfordult.

– Amy Brown… Lennél újra a feleségem?
– Jaj, Istenem! Hát persze!

– Gyönyörű ez a gyűrű! – lelkendezett Amy.

Megcsókolták egymást. Amy 9 év után végre újra azt érezte, hogy felhőtlenül boldog. Hank is ugyanígy érzett.

 – Gratulálok! – támadta le nővérét Emily.
– Köszönöm! Segítenél megszervezni az esküvőt?
– Örömmel! Mikor lesz?
– Holnapra tervezzük.
– Holnapra?
– Igen.
– Hát akkor siessünk!

– Örülök, hogy boldog vagy! – mondta Emily, majd átölelte nővérét.

Emily interneten keresztül megrendelte a virágokat, és a szükséges bútorokat.

Amy beszélt a szabóval.
– Szia Martin! Megint férjhez megyek! Igen… Nem… Hank-hez… Igen, már megint… Köszönöm…  A méreteket tudod, a képet meg majd átküldöm… Köszönöm… Szia!

Hank lefoglalta a helyszínt.

– Elintéztem mindent. – mondta Hank.
– Mi is… Jaj, úgy várom már a holnapot!
– Én is drágám, de szerintem, most menjünk aludni!
– Igazad van… Menjünk!